Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-17 / 13. szám
4 HÍRLAP OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1994. január 17., hétfő A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A Pf 96 A Hírlap postájából az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. g Hiányzik, mint kenyér az asztalról, ha nincs 1 Lapunk öröme, ia eljut az olvasóhoz öv, ( |f*CrJ-LsÉi .w9ÿ) f ^ ^ (y hl-wt* kői /Wi/Vífra. B ár vannak olvasóink, akik szerint túl sokat foglalkozunk a január elsején útjára indult saját terjesztési rendszerünk tapasztalataival, mások miatt viszont nem mondhatunk kézbesítő fonnának. Itt Karancsalján Némedi Jenő személyében nagyon ügyesen ellátja a munkáját. Ő már reggel fél 6 órakor itt van az újsággal.”. \}ÇCM*le róla. Annál is kevésbé, mert telefonjelzések, magánbeszélgetések, levelek sokasága igazolja: olvasóink számára sem közömbös, hogy miként válik be az új szisztéma, hogyan tudunk megbirkózni a kiadónk számára szokatlan feladattal. Minden megjegyzésben, kritikában, javaslatban a munkánk iránti figyelmet, elismerést érezzük. Természetesen nagyon jólesik, ha olyan levelet kapunk, mint amilyet B. István küldött. Azt írja: „Nagyon örülünk az új Udvariasan, H armincnyolc éve ül a volán mellett Tóth Sándor gépkocsivezető. Hajdú- böszörményből Borsod megyén keresztül érkezett Nógrádba, s már a Volán vállalatnál is több mint harminc esztendőt eltöltött. Luciáivá és Pásztó útirányon munkásjáratokon teljesít szolgálatot az utasok nagy többségének megelégedésére. 1 millió 250 ezer kilométert vezetett baleset nélkül, amiért elismerést, pénzjutalmat is kapott. S ez Bár gondot jelzett, mégis az egyik legnagyobb dicséretet Bástiné nevű kedves olvasónktól kaptuk Eresztvényből. Arról panaszkodik, hogy valami hiba folytán nem jutott el hozzá a megyei napilap, és számára ez „úgy hiányzik, mint a kenyér az asztalról, ha nincs.” E költői szépségű sor megerősít bennünket hitünkben: érdemes egyre jobb újságot csinálnunk, de arra is ügyelnünk kell, hogy időben eljusson azokhoz, akik várják lapunkat. A szerk. baleset nélkül bizony nagy szó, a tömeges áldozatokkal járó szerencsétlenségek korában. Sanyi bácsi - ahogyan sokan nevezik - nemcsak megbízható, hanem segítőkész gépkocsivezető is. Nagyon szereti az utasait, csupán azt szeretné, ha jobban vigyáznának a busz épségére, tisztaságára s udvariasabbak lennének az idősekkel, betegekkel szemben. Takács Lajosné Salgótarján Mai „macskakorömpörkölt" Pénzről mondják íróasztalán kifőzte: Zöldi László Bankokrácia Az új bankokba a pénzt be lehet tenni, de kivenni soha többé. Bertha Bulcsu író Librettó Lezsák nem tud librettót írni, ami nem gond, még megtanulhat, de nem biztos, hogy ennyi pénzért kellene gyakorolni. Nádori Péter hírlapíró, a Magyar Narancs munkatársa Demokrácia Mind jobban zavar, hogy az állam egyre többet költ az adófizetők pénzéből az állampolgárok mozgásterének és jogainak korlátozására. Hetesi Péter Pál hírlapíró, a Kurír munkatársa Grácia Az, hogy valaki megőrzi az egyszerűségét, hatalmi pozícióban is, igazán nem kerül pénzbe. Koncz Zsuzsa énekesnő Direkció Nekem „munkaköri kötelességem” azért lihegni, hogy adjanak még pénzt. Balikó Tamás a pécsi Nemzeti Színház igazgatója Invokáció Az emberek nem azért fordulnak el az irodalomtól, mert nem jelennek meg jó könyvek, hanem azért, mert nincs rá pénzük. Temesi Ferenc író Halott olasz katona ruhája mentett meg a fagyhaláltól A doniak sérelme végtelen A II. magyar hadsereg doni katasztrófája óta harcostársaink többsége már a túlvilágon „várja” a rehabilitációt. Az elmúlt időben sok mindenkiről megemlékeztek, de sajnos azokról, akik a doni fronton valóban harcoltak és elestek, kevés szó esett. Legfeljebb egy szentmisét mondanak lelki üdvükért minden év január 12-én. ságot jelentő nyugatot választotta. És a szakaszvezetők? Többségükben benne maradtak a Sa- guny - Kodenzovo - KarpanlalgélaiiáÉI a DOM Kapta K-N' A megyei múzeumi igazgatóság kiadványa A hadsereg derékhada volt a tisztesek gárdája, így a szakaszvezetők csoportja. Emlékszem egy alkalommal csendben vonultunk, azonban a dumovói erdőben erős bombázás ért bennünket, s nagy kárt okozott az ott éjszakázó egységnek! Parancs parancs ellen Máskor, már a Don mentén lebombázták a kiépített vezetéket, helyettesem Konrády Laci - ez a Kassa-kömyéki fiú - ment ki a vonal helyreállítására. Lett ebből nagy „balhé”! Sze- csey M. György híradófőhadnagy, századparancsnok nem volt tekintettel arra, hogy egész nap vezetéket építettünk, elrendelte, hogy másnap menetöltözetben kell nála jelentkezni. Elöntött a düh, és Gazdy Béla őrnagy híradós parancsnokhoz sjettem, és kértem a felmentést. Ő megadta, figyelemmel az előző nap nagy erőpróbájára. Szecsey „kékült-zöldült”, de azért elfogadta elöljárója döntését. Még azt is felajánlotta, soron kívül mehetek szabadságra. Rajom tagjai nagy drukkal fogadtak, megnyugvással vették tudomásul a híradóparancsnok intézkedését. Sajnos hiába volt segítőtársnak a ló, a tiszteket megillető nagyobb kímélet, amikor az ügy komolyra fordult, bizony nem állták meg helyüket a tiszturak. Persze kivétel mindig akadt! Bakonyi Ferenc egri fiú, tartalékos zászlós a történelemből már annyira ismert Márki község irányába építtetett ki vezetéket 1943. január 14-én. Haditudósítók, tábori papok, stb. mindenki elől futott. Mindenki - aki számított - a biztonkovo Aleszejevka körben, megalapozva ezzel több évi hadifogságot. Többségük azonban ott Karpenkovonál elesett. Az elmúlt 3 és fél év alatt kiosztottak jó néhány kis és nagy keresztet, adtak 6 ezer forintos nyugdíjkiegészítést a rokkantaknak, a doniak azonban mindenütt hátul vannak. Méltó kárpótlást! Még ketten élünk a karagan- dai szénbányászati trösztnél dolgozó hadifoglyok közül. Bán Nándor budapesti lakos, aki hadifogságban kifeküdt a hóra, így hűtötte a láztól égő szervezetét. Jómagam, amikor Tam- bovban ellopták a ruhámat, felvettem az olasz hullákról lehúzott ruhát, hogy meg ne fagyjak. És az elismerés, és a kárpótlás? Elvették két és fél évünket a kárpótlásnál is. Mi miért nem kaphatunk kormányrendelettel nyugdíjkiegészítést, ha már az Igazságügyi Minisztérium úgy terjesztette a XXXII. törvényjavaslatot a parlament elé, 1992-ben, hogy „a szovjet hadifogságba esett katonát 1945. augusztus 1 -tői kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni!” A remény él Bízunk abban, hogy végül a minisztériumban is rájönnek: a doniakat sorozatban érte sérelem. Talán az új parlamentben rájönnek arra, hogy a néhány száz még élő doni megérdemelné, hogy a hadirokkantakkal legalább egyenlő mértékű kárpótlást kapjanak. Dr. Kecskés Géza Salgótarján A Kelet-Nógrád COM külső tényezőkre hivatkozik Még (mindig) bíznak az emberek? A megyei hírlap több alkalommal adott helyet a Kelet - Nóg- rád COM Távközlési és Telekommunikációs Rt. tevékenységéről és ígéretes terveiről szóló nyilatkozatoknak, valamint az ügyfelek részéről felmerült kételyeknek. Az utóbbiakat a lapban rendre igyekezett meggyőzően eloszlatni az rt. vezetője. Ezek ellenéré maradt bennem is kétkedés, amelyen azzal tettem túl magam, hogy valószínűleg nem elégséges az információm. A napokban részt vettem egy közösségi fórumon, ahol a telefonügy is szóba került. Itt is volt, aki szidta, és volt, aki védte az rt.-t, sőt olyan is, aki külön értelmezés nélkül aláírta a vállalkozói szerződést. Tarthatatlanok Ezt követően a megyei lap december 21-ei számában olvastam az rt. igazgatójának nyilatkozatát, amelyben a meghirdetett határidő tarthatatlansága okaként a távközlési törvény megalkotásának és a koncesszió kiírásának csúszását jelöli meg. Ezek után érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy kifejtsem a véleményemet. Az rt. ügyvezető igazgatója a lakossági fórumon tájékoztatást adott a csúcstechnikával megvalósítható üvegszáloptikás telefonhálózati rendszerről, lehetőségeiről, előnyeiről. Üzleti titok A kérdések zömét megválaszolta, de a pénzügyi háttérre, garanciákra vonatkozók elől, üzleti titokra hivatkozással, elzárkózott. Az 1993. december 31-i végső teljesítés kötelezettségvállalását hangsúlyozta, mondván, hogy a helyi kábeltelevízió rendszer kiépítése hónapokkal is megelőzheti azt. A 1992. március 10-i keltezésű fizetési értesítés március 30-át jelölte meg a telefonvonalakra történő befizetések kezdő időpontjaként. A fejlesztések díj- befizetése után jött a meglepetés: a postán megküldött, 1992. szeptember 8-i dátummal az rt. által megszerkesztett és aláírt vállalkozói szerződés. A szerződés 3. pontjában a december 31-i teljesítés határidejét már azon feltételhez köti, hogy „a távközlési törvény a vállalkozó részére szolgáltatási lehetőséget biztosító tartalommal 1992. augusztus 31-ig elfogadásra és a területre vonatkozó koncesz- sziós pályázat 1992. szeptember 30. után kerül kiírásra, úgy a teljesítési határidő a kiírás időpontja, valamint az 1992. szeptember 30-a közötti időtartammal meghosszabbodik." A szerződés 4,pontja is tartalmaz még további „biztosítékokat” az előző ponthoz kapcsolódóan. A szerződés tehát jogszerű, de az előzmények ismeretében az eljárás etikátlannak minősíthető. Csak együttesen Ságújfalu községben magánemberként több alkalommal tájékozódtam a telefonhálózat korszerűsítése, bővítése, crossbar-rendszerbe kapcsolásának lehetőségeiről. Legelőbb még a Buvig szervezethez tartozás időszakában, majd a Matáv különválása után, és az rt. szerveződésekor. Felelős beosztású postai, majd matávos vezetők akkori nyilatkozatai szerint térségünkben - Szalmatercs, Ka- rancsság, Ságújfalu (és talán Etes) községekben - van reális alapja a fejlesztéseknek, de csak együttesen, mivel a kábelek kiépítése a közös tanács székhelyét is megtestesítő Karancsság postahivatalához történt. Fejlesztési feltételek A fejlesztés feltételeként azt jelölték meg, hogy a helyi szervezetek biztosítsák a crossbarközpont befogadására alkalmas épületet, mérjék fel az igényeket, ők pedig adják a gépészeti berendezést, és kifejlesztik a hálózatot, de csak a Szécsény városi központ üzembehelyezését követheti a karancssági. E levél megírásá előtt ismét tájékozódni kívántam, de nem sikerült. Ezek után felkérem térségünk illetékes polgármestereit, folytassák ők a Matávnál a tájékozódást, az eredményről pedig a telefonigénylőket tájékoztassák. S működjenek úgy kôzrç mint tették az rt, szervezésekor és(vagy) az rt.-ben eredményesebben képviseljék választóik érdekeit. Dénes Andor Ságújfalu Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol A tulajdonosnak van előjoga Olvasónk panaszolja, hogy mostohaanyja, mint özvegyi jogon haszonélvezetre jogosult túlélő második házastárs, az édesapa hagyatékát képezett gyümölcsfákkal és szőlővel betelepített hétvégi telket, az ő tudta és beleegyezése nélkül idegennek engedte át használatra, évi 24 ezer forint ellenében, noha arra neki és családjának is szüksége lenne. O szeretné a használati jogot is megszerezni. Arra kíváncsi, hogy miként rendelkezik a törvény ilyen esetre? A már sokszor hivatkozott Polgári Törvénykönyv 615.paragrafus (1) bekezdése szerint: „Az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ö örököl, (özvegyi jog).” A 157.paragrafus (1) bekezdésben viszont az áll, hogy „ haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti.” A Ptk. 159.paragrafus (2) bekezdése szerint a haszonélvező a haszonélvezeti jogot nem ruházhatja át, de annak gyakorlását átengedheti! A haszonélvező maga dönti el, hogy a használat jogát a tulajdonosnak, vagy idegennek engedi-e át! Ezt a jogát azonban a jogszabály egy vonatkozásban mégis korlátozza, és a tulajdonos érdekeit részesíti előnybe, mert a törvény értelmében a haszonélvező ellenérték fejében harmadik személynek csak akkor engedheti át a haszonélvezeti jog gyakorlását, ha a tulajdonos - azonos feltételek mellett - a dolog használatára nem tart igényt. (Ptk.l59.paragrafus (2) bekezdés.) Ebből a rendelkezésből pedig az következik, hogy a haszon- élvező minden esetben, amikor a haszonélvezet gyakorlását másnak ellenérték fejében akarja átengedni, köteles erről a tulajdonost értesíteni. Amennyiben a tulajdonos a dolog használatára - azonos feltételek mellett - igényt tart, a haszonélvező csak vele állapodhat meg. Ellenkező esetben a szerződés érvénytelen lesz! A tulajdonos ilyen esetben a bírósághoz fordulhat, és annak megállapítását kérheti, hogy a sérelmére megkötött szerződés vele szemben hatálytalan, a dolog - jelen esetben a szőlő-gyümölcsös ingatlan - használati jogát - azonos feltételek mellett - ő szerezte meg. Ha tehát harmadik személynek az özvegy évi 24 ezer forint használati díj fizetése ellenében engedte át a szóban lévő szőlő-gyümölcsös föld használatát, olvasónk, mint állagörökös, ugyanennyi használati díj megfizetése ellenében jogosult a használatra. Hangsúlyozom, hogy a tulajdonos a harmadik személy helyére csak akkor léphet, ha elfogadja azokat a szerződési feltételeket, amelyeket a harmadik személy magáévá tett. így különösen a használati ellenérték összegét, a fizetési feltételeket, a joggyakorlás módját, terjedelmét, stb. V agyis ezeket nem tenné magáévá, a haszonélvezőnek a harmadik személlyel megkötött szerződése érvényes marad, legkésőbb a haszonélvező élete végéig. dr. Verebélyi Gyula
