Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-18-19 / 295. szám
1993. december 18-19., szombat - vasárnap BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKÉ HÍRLAP 5 A szeretetröl nem beszélni kell, hanem tenni érte Barátságtalan hideg szél emelgeti az őszről maradt, megkésett faleveleket a szentkúti ferences rendház kihalt ke- rengőjén. Csupán a gyóntatószékek sötétbarna foltjai és az őrt álló oszlopsor fehérsége idézi a búcsúk kegyeletes ünnepeit, az itt megforduló hívők ezreire. A rendházban élő három ferences atya sem megy ki sétálni az árkádsorra. Barna csuhájuk alá vastagon öltözve, nem róják kilométereiket a breviárium napi imádság kötelező penzumát olvasva. Az adventi várakozás csendjében készülnek Jézus születésének ünnepére, és karácsony éjszakájára, amikor a hívekkel telt szentkúti templomban is felzúghat az orgona és a kórus Dicsősség-et hirdető éneke. Mondhatni, túlságosan is áj- tatosak a fenti sorok, mindezt azonban jótékony szeretettel „billenti” helyére Boros Gyevi László a sokat látott, 80. évében is szolgáló ferences szerzetes, volt paptanár, a szentkúti kis közösség főnöke. A délvidéki Zentárói származó Gyevi atyát már a felsőszentmártoni papi otthonból szólították ki hajdanvolt rendtársai. A rendszerváltást követően a szerzetesrendek újjászületése indult meg. A szécsényi ferences rendház újra indításához „verbuválták” a testvéreket. Idős kora ellenére az egyik legnehezebb feladattal: a plébánia vezetésével bízták meg, majd amikor megkérdezte az elöljárója, hogy vállalná-e Szentkú- tat, örömmel vette bőröndjét, és érkezett a hegyek között meghúzódó országosan ismert kegyhelyre. Azóta is szervez, adminisztrál, telefonál, levelez, készíti elő a jövő évi zarándoklatok menetrendjét: a búcsúnaptárt. Mégis, ha valahol, akkor itt Szentkúton jut idő, s nem kell alkalmasabb hely ahhoz, hogy a napi rohanásunk, ajándékok utáni törtető hajszánk közepette is rövidke időre megálljunk rendezni zaklatott lelkünket. Próbálva megválaszolni saját magunknak - a Gyevi atya által is — feltett kérdést: Ki vagy te és mi célod a világon? Ennek megválaszolásához a lélek csendje kell, elmélyülés szükséges. Ehhez segít majd a Ahol máskor zarándokok ezrei járnak, most csend és békesség honol Mikuska I. illusztrációja karácsonyéj is, ahol az idős szerzetes fogja ünnepi pirosban hirdetni az örömhírt: Jézus megszületett. S mi az amiről még beszélni szeretne? Elmondta: ne csak szép szavakban hirdessük a szeretetet, hanem mindennapi életünkben, cselekedeteinkben gyakoroljuk, váltsuk hétköznapi tettekké a fenkölt szavakat. Szeretetben szolgáljuk egymást, ez váljék belső értékévé keresztény és nem keresztény embernek egyaránt. Szabó Gy. Sándor Szomorú sorrend BÁTONYTERENYE. A Nógrád Megyei Munkaügyi Központ Bátony- terenyei Városi Kirendeltségének november végén készült jelentése szerint Szécsény után, másodikként Bátonyterenye következik a munkanélküliségi ráta alakulásában. Bár a decemberi adatok még nem kerültek nyilvánosságra, az bizonyosnak tűnik, hogy a város továbbra is megőrzi szomorú helyét a 21 százalékával. A megyei munakügyi központtól munkanélküli segélyt 12 ezren kapnak, közülük a bátonyterenyei kirendeltségtől kap támogatást 2300 ember. Növekedett a 8 általánost valamint a szakmunkásképzőt végzett munkanélküliek száma, amelynek az Elektro-Me- tal létszámleépítése, és a bányafelszámolás az oka. Jellemző, hogy a bejelentett álláshelyekre csak a munkanélküliek 5 százaléka helyezhető el. Reménytelennek tűnik a segédmunkások és a szellemi dolgozók, valamint a 8 osztályt végzettek elhelyezkedési esélye. Suszternek cipője, kőművesmesternek háza Szúpatakon állni látszik az idő ... Szúpatak közigazgatásilag Bátonyterenyéhez tartozik. De a város és „városrésze” között nem elsősorban a távolság, hanem a fejlődés megrekedése miatt óriási a különbség. Mindezt a falu szélén élő Krett Mihály is megerősíti. Szerinte Szúpatakon megállt az idő. Ami az ő életét illeti, az helyben topog. Háza, amelyhez valamikor nagy kedvvel fogott, csak félig készülhetett el. Elfogyott a pénz, s a betegsége is akadályozta a folytatást. Szlivka Pálnénak nem kell az udvarról cipelnie a vizet — Tudják, olyan vagyok mint a suszter, akinek lyukas a cipője. Kőművesmester a szakmám, építettem a mások házát, a magaméra pedig már nem futotta az erőmből. Hogy elkészül- e valahára? Nem tudom, én már nem törődöm vele, majd talán a fiam befejezi. Az udvar rendetlenségéből kitűnik a tehénistálló: a megrokkant karám deszkái közül kandikálnak ki a jószágok.- Szétrúgták a bikák. Most vittünk belőlük négyet a piacra, jó vásárt csináltunk. De ha arra gondolok, hogy mennyibe került a fölhizlalásuk, akkor alig maradt valami a zsebben. Nézzék, gürcölünk a beteges fiam sem áll meg, reggeltől estig dolgozik, még sincs látszatja az egésznek. Elvagyunk, mint a befőtt. Víz a csapból Krett Mihály keserű szavait némileg enyhíti Szlivka Pálné, aki örömmel mutatja a fényesre takarított konyhai vízcsapot.- Bent van a víz. Nem kell a hidegbe kimenni, csúszkálni a fagyos járdán. Kell-e több ennél? - kérdezi, választ nem várva az idős asszony.- Szerencsére fánk is van elég. Felhasogatva ott szárad glédában az eresz alatt. Jöhet a Gürcölünk, de nem sok látszatja van - mondja Krett Mihály hideg! — jegyzi meg magabiztosan a férj, Szlivka Pál. Határozottságát lejjebb adja, amikor arról beszél, hogy szülői juss alapján évekig hordhatták a fát az egyik közeli erdőrészből. Mindez azonban már a múlt, a napokban kárpótlásba adták valakinek. De nem csak kenyérrel él az ember. Szlivka Pál a helyi evangélikus gyülekezet tagja, a presbitérium pénztárosa. Azt már kissé halkan teszi hozzá, hogy a 80-100 lelkes településen, csak 8-10 ember jár az imaházba. Mégis, erejüket és elszántságukat bizonyítja, hogy a közelmúltban újítanák fel a templom belsejét, sőt a toronysisak renoválására is futotta a kevés hívő pénzéből.- A renoválás bizony sok házra ráférne, leginkább azokra, amelyeknek a gazdája elköltözött, vagy amelyből kihalt a család. Legtöbbje már dőlőfélben, de ki nyúlna hozzájuk. . .? Kenyér a boltból Orvos kéthetente, kenyér hetente háromszor érkezik. A fiatal Kubolczi Ferenc és felesége féléve vették át a pangó vegyesboltot és javították meg az ellátást. Bátrak és elszántak, de kedvüket egyre szegi, hogy már kétszer rabolták ki üzletüket.-szgysBátonyterenye és környéke Iskolaátadás • LUCFALVA. A mai napon befejeződik az új nemzetiségi általános iskola műszaki átadása. A szakemberek eddig szerencsére kevés kifogással éltek, a hiánypótlást menet közben végzik. Az ünnepélyes átadással várnak, mert néhány fontos külső munka még hátra van, amelyet az építők csak a tél végén akarnak elvégezni. Testületi ülés • BÁTONYTERENYE. December 28-án 9 órakor a városházán tartja ülését a képviselő-testület. Napirenden szerepel az önkormányzat és intézményeinek - jövő év első negyedévi - pénzügyi finanszírozásáról, '94—es üléstervéről és lakásgazdálkodásáról szóló előterjesztések megvitatása. Ajándék • SZUHA. A községi önkormányzat karácsonyi ajándék- csomaggal kedveskedik a szu- hai és a mátraalmási település- részeken élő 70 év feletti polgárainak. A meglepetésből nem maradhat ki a fiatalabb nemzedék sem: az óvodások játékra, az iskolások sporteszközökre kapnak 15-15 ezer forintot. Karatetanfolyam »BÁTONYTERENYE. Január 1-től a 209-es ISZSZI-ben gyerekek és felnőttek számára karatetanfolyam indul. Hétfői számunkban „Balassagyarmat és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Az oldalt szerkesztette: Szabó Gy. Sándor Múltidéző sorok Bélyegzett egyén Kisterenyén Az 1801-ben Múcsinyban született Repeczky Ferenc 1826. július 31-én kötött házasságot a Kis-Terennén élő Temey család Eszter nevű leányával. A köznemesi család feje a megyei közéletben mint hivatalnok — szolgabíró - teljesített szolgálatot. Részt vett a '48-as forradalom- és szabadságharcban. Végül Heves és Nógrád vármegye teljhatalmú kormánybiztosa lett. 1849. októberében mint „komáromi kapituláns” általános amnesztiában részesült, s Kis- terenyére vonult vissza, ahol rendőri megfigyelés alatt állott. „1850. október 19.: ... Repeczky Ferenc több vádak miatt több ízben kérdés alatt volt Komáromi Capituláns, Kis-Terennén szinte csendesen, viszszavonulva él.” 1851. február: „Kerületem lakossai... között... semmi kormányellenes hangulat nem létezik... vagy legaláb' azt előttem nem mutatják. A bélyegzett forradalmi egyének közül kerületemben Repeczky Ferenc Úr lakik, kinek is működéséről, beszédjeiről mit- sem hallani, viselete oly csendes, hogy jóformán nem is tu- datik, hogy a kerületben lakik-e. Semmiféle pártok nem léteznek, a hírlapok közül a Nemzeti, Pesti Naplót és a Re- ligo lapot olvassák.” 1852. december: „Jövedelme - Mútsinyban és ... Pásztón létező árendába adott birtokokból kapott jövedelem. Magaviseleté tűrhető.” 1853. március: „Repeczky Ferenc hivatalomnál e hó első napjaiban megjelent. Útlevelet azonban itt nem nyert, - mindemellett Repeczky Ferenc csak e megyebeli utazha- tásra - esetről esetre - urasá- god által menetlevéllel ellát- tathatik.” -koczkaTisztségviselők fogadónapja BÁTONYTERENYE. Bár még egy kis időnk hátra van a naptárcseréig, ez alkalommal már a városi önkormányzat tisztségviselőinek jövő év januári fogadónapjait közöljük város és városkörnyéki olvasóinkkal: Január 5-én Nagy Mihály polgármester 8-tól 12 óráig a városházán, 13-tól 16.30-ig a kisterenyei ügyfélszolgálati irodán várja a lakosokat. Január 12-én Szomszéd Tamás alpolgármester 14-től 16.30 óráig a kisterenyei ügyfélszolgálati irodán tartja fogadónapját. Január 19-én Orosz Tamás alpolgármestert 14 és 16.30 óra között a városházán találják meg a fogadónapjára érkezők. Romhányi Gyula jegyző január 26-án tart fogadónapot: 8-tól 12 óráig a kisterenyei ügyfélszolgálati irodán, 13 órától 16.30-ig a bátonyterenyei városházán. A síkságról felruccantak a hegyekbe MÁTRA ALMÁS. Néhány napja még félméteres hó volt a Mátra ölelésében meghúzódó kis hegyi faluban, mára azonban csak foltjaiban, mutatóban maradt belőle. Ez azonban nem zavarta a Szolnokról érkezett kisdiákokat abban, hogy néhány napra a síkságról a hegyek közé költözzenek, és az itteni ifjúsági táborban élvezzék a tél örömeit: az erdei barangolást, a „harapni való” hegyi levegőt, s tanárnőjük, Végh Veronika elmondása szerint, a tornateremből kicsent tornaórákat.
