Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-18-19 / 295. szám

1993. december 18-19., szombat - vasárnap BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKÉ HÍRLAP 5 A szeretetröl nem beszélni kell, hanem tenni érte Barátságtalan hideg szél emelgeti az őszről maradt, megkésett faleveleket a szent­kúti ferences rendház kihalt ke- rengőjén. Csupán a gyóntató­székek sötétbarna foltjai és az őrt álló oszlopsor fehérsége idézi a búcsúk kegyeletes ünne­peit, az itt megforduló hívők ez­reire. A rendházban élő három ferences atya sem megy ki sé­tálni az árkádsorra. Barna csu­hájuk alá vastagon öltözve, nem róják kilométereiket a breviá­rium napi imádság kötelező penzumát olvasva. Az adventi várakozás csendjében készül­nek Jézus születésének ünne­pére, és karácsony éjszakájára, amikor a hívekkel telt szentkúti templomban is felzúghat az or­gona és a kórus Dicsősség-et hirdető éneke. Mondhatni, túlságosan is áj- tatosak a fenti sorok, mindezt azonban jótékony szeretettel „billenti” helyére Boros Gyevi László a sokat látott, 80. évében is szolgáló ferences szerzetes, volt paptanár, a szentkúti kis közösség főnöke. A délvidéki Zentárói szár­mazó Gyevi atyát már a felső­szentmártoni papi otthonból szólították ki hajdanvolt rend­társai. A rendszerváltást köve­tően a szerzetesrendek újjászü­letése indult meg. A szécsényi ferences rendház újra indításá­hoz „verbuválták” a testvéreket. Idős kora ellenére az egyik leg­nehezebb feladattal: a plébánia vezetésével bízták meg, majd amikor megkérdezte az elöljá­rója, hogy vállalná-e Szentkú- tat, örömmel vette bőröndjét, és érkezett a hegyek között meg­húzódó országosan ismert kegyhelyre. Azóta is szervez, adminisztrál, telefonál, levelez, készíti elő a jövő évi zarándok­latok menetrendjét: a búcsúnap­tárt. Mégis, ha valahol, akkor itt Szentkúton jut idő, s nem kell alkalmasabb hely ahhoz, hogy a napi rohanásunk, ajándékok utáni törtető hajszánk közepette is rövidke időre megálljunk rendezni zaklatott lelkünket. Próbálva megválaszolni saját magunknak - a Gyevi atya által is — feltett kérdést: Ki vagy te és mi célod a világon? Ennek megválaszolásához a lélek csendje kell, elmélyülés szükséges. Ehhez segít majd a Ahol máskor zarándokok ezrei járnak, most csend és békesség honol Mikuska I. illusztrációja karácsonyéj is, ahol az idős szerzetes fogja ünnepi pirosban hirdetni az örömhírt: Jézus megszületett. S mi az amiről még beszélni szeretne? El­mondta: ne csak szép szavakban hirdessük a szeretetet, hanem mindennapi életünkben, csele­kedeteinkben gyakoroljuk, vált­suk hétköznapi tettekké a fen­költ szavakat. Szeretetben szol­gáljuk egymást, ez váljék belső értékévé keresztény és nem ke­resztény embernek egyaránt. Szabó Gy. Sándor Szomorú sorrend BÁTONYTERENYE. A Nógrád Megyei Mun­kaügyi Központ Bátony- terenyei Városi Kirendelt­ségének november végén készült jelentése szerint Szécsény után, második­ként Bátonyterenye kö­vetkezik a munkanélküli­ségi ráta alakulásában. Bár a decemberi adatok még nem kerültek nyilvá­nosságra, az bizonyosnak tűnik, hogy a város to­vábbra is megőrzi szo­morú helyét a 21 százalé­kával. A megyei munakügyi központtól munkanélküli segélyt 12 ezren kapnak, közülük a bátonyterenyei kirendeltségtől kap támo­gatást 2300 ember. Növekedett a 8 általá­nost valamint a szakmun­kásképzőt végzett mun­kanélküliek száma, amelynek az Elektro-Me- tal létszámleépítése, és a bányafelszámolás az oka. Jellemző, hogy a beje­lentett álláshelyekre csak a munkanélküliek 5 száza­léka helyezhető el. Re­ménytelennek tűnik a se­gédmunkások és a szel­lemi dolgozók, valamint a 8 osztályt végzettek elhe­lyezkedési esélye. Suszternek cipője, kőművesmesternek háza Szúpatakon állni látszik az idő ... Szúpatak közigazgatásilag Bátonyterenyéhez tartozik. De a város és „városrésze” között nem elsősorban a tá­volság, hanem a fejlődés megrekedése miatt óriási a kü­lönbség. Mindezt a falu szélén élő Krett Mihály is meg­erősíti. Szerinte Szúpatakon megállt az idő. Ami az ő éle­tét illeti, az helyben topog. Háza, amelyhez valamikor nagy kedvvel fogott, csak félig készülhetett el. Elfogyott a pénz, s a betegsége is akadályozta a folytatást. Szlivka Pálnénak nem kell az udvarról cipelnie a vizet — Tudják, olyan vagyok mint a suszter, akinek lyukas a ci­pője. Kőművesmester a szak­mám, építettem a mások házát, a magaméra pedig már nem fu­totta az erőmből. Hogy elké­szül- e valahára? Nem tudom, én már nem törődöm vele, majd talán a fiam befejezi. Az udvar rendetlenségéből kitűnik a tehénistálló: a meg­rokkant karám deszkái közül kandikálnak ki a jószágok.- Szétrúgták a bikák. Most vittünk belőlük négyet a piacra, jó vásárt csináltunk. De ha arra gondolok, hogy mennyibe ke­rült a fölhizlalásuk, akkor alig maradt valami a zsebben. Néz­zék, gürcölünk a beteges fiam sem áll meg, reggeltől estig dolgozik, még sincs látszatja az egésznek. Elvagyunk, mint a befőtt. Víz a csapból Krett Mihály keserű szavait némileg enyhíti Szlivka Pálné, aki örömmel mutatja a fényesre takarított konyhai vízcsapot.- Bent van a víz. Nem kell a hidegbe kimenni, csúszkálni a fagyos járdán. Kell-e több en­nél? - kérdezi, választ nem várva az idős asszony.- Szerencsére fánk is van elég. Felhasogatva ott szárad glédában az eresz alatt. Jöhet a Gürcölünk, de nem sok látszatja van - mondja Krett Mihály hideg! — jegyzi meg magabizto­san a férj, Szlivka Pál. Határozottságát lejjebb adja, amikor arról beszél, hogy szülői juss alapján évekig hordhatták a fát az egyik közeli erdőrészből. Mindez azonban már a múlt, a napokban kárpótlásba adták va­lakinek. De nem csak kenyérrel él az ember. Szlivka Pál a helyi evangélikus gyülekezet tagja, a presbitérium pénztárosa. Azt már kissé halkan teszi hozzá, hogy a 80-100 lelkes települé­sen, csak 8-10 ember jár az imaházba. Mégis, erejüket és elszántságukat bizonyítja, hogy a közelmúltban újítanák fel a templom belsejét, sőt a torony­sisak renoválására is futotta a kevés hívő pénzéből.- A renoválás bizony sok házra ráférne, leginkább azokra, amelyeknek a gazdája elköltö­zött, vagy amelyből kihalt a csa­lád. Legtöbbje már dőlőfélben, de ki nyúlna hozzájuk. . .? Kenyér a boltból Orvos kéthetente, kenyér he­tente háromszor érkezik. A fia­tal Kubolczi Ferenc és felesége féléve vették át a pangó ve­gyesboltot és javították meg az ellátást. Bátrak és elszántak, de kedvüket egyre szegi, hogy már kétszer rabolták ki üzletüket.-szgys­Bátonyterenye és környéke Iskolaátadás • LUCFALVA. A mai napon befejeződik az új nemzetiségi általános iskola műszaki át­adása. A szakemberek eddig szerencsére kevés kifogással él­tek, a hiánypótlást menet köz­ben végzik. Az ünnepélyes át­adással várnak, mert néhány fontos külső munka még hátra van, amelyet az építők csak a tél végén akarnak elvégezni. Testületi ülés • BÁTONYTERENYE. De­cember 28-án 9 órakor a város­házán tartja ülését a képvi­selő-testület. Napirenden szere­pel az önkormányzat és intéz­ményeinek - jövő év első ne­gyedévi - pénzügyi finanszíro­zásáról, '94—es üléstervéről és lakásgazdálkodásáról szóló elő­terjesztések megvitatása. Ajándék • SZUHA. A községi önkor­mányzat karácsonyi ajándék- csomaggal kedveskedik a szu- hai és a mátraalmási település- részeken élő 70 év feletti polgá­rainak. A meglepetésből nem maradhat ki a fiatalabb nemze­dék sem: az óvodások játékra, az iskolások sporteszközökre kapnak 15-15 ezer forintot. Karatetanfolyam »BÁTONYTERENYE. Ja­nuár 1-től a 209-es ISZSZI-ben gyerekek és felnőttek számára karatetanfolyam indul. Hétfői számunkban „Balassagyarmat és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Az oldalt szerkesztette: Szabó Gy. Sándor Múltidéző sorok Bélyegzett egyén Kisterenyén Az 1801-ben Múcsinyban született Repeczky Ferenc 1826. július 31-én kötött há­zasságot a Kis-Terennén élő Temey család Eszter nevű le­ányával. A köznemesi család feje a megyei közéletben mint hivatalnok — szolgabíró - tel­jesített szolgálatot. Részt vett a '48-as forradalom- és sza­badságharcban. Végül Heves és Nógrád vármegye teljha­talmú kormánybiztosa lett. 1849. októberében mint „ko­máromi kapituláns” általános amnesztiában részesült, s Kis- terenyére vonult vissza, ahol rendőri megfigyelés alatt ál­lott. „1850. október 19.: ... Re­peczky Ferenc több vádak mi­att több ízben kérdés alatt volt Komáromi Capituláns, Kis-Terennén szinte csende­sen, viszszavonulva él.” 1851. február: „Kerületem lakossai... között... semmi kormányellenes hangulat nem létezik... vagy legaláb' azt előttem nem mutatják. A bé­lyegzett forradalmi egyének közül kerületemben Repeczky Ferenc Úr lakik, kinek is mű­ködéséről, beszédjeiről mit- sem hallani, viselete oly csen­des, hogy jóformán nem is tu- datik, hogy a kerületben la­kik-e. Semmiféle pártok nem lé­teznek, a hírlapok közül a Nemzeti, Pesti Naplót és a Re- ligo lapot olvassák.” 1852. december: „Jöve­delme - Mútsinyban és ... Pásztón létező árendába adott birtokokból kapott jövedelem. Magaviseleté tűrhető.” 1853. március: „Repeczky Ferenc hivatalomnál e hó első napjaiban megjelent. Útleve­let azonban itt nem nyert, - mindemellett Repeczky Fe­renc csak e megyebeli utazha- tásra - esetről esetre - urasá- god által menetlevéllel ellát- tathatik.” -koczka­Tisztségviselők fogadónapja BÁTONYTERENYE. Bár még egy kis időnk hátra van a naptárcseréig, ez alkalommal már a városi önkormányzat tisztségviselőinek jövő év ja­nuári fogadónapjait közöljük város és városkörnyéki olva­sóinkkal: Január 5-én Nagy Mihály polgármester 8-tól 12 óráig a városházán, 13-tól 16.30-ig a kisterenyei ügyfélszolgálati irodán várja a lakosokat. Január 12-én Szomszéd Tamás alpolgármester 14-től 16.30 óráig a kisterenyei ügy­félszolgálati irodán tartja fo­gadónapját. Január 19-én Orosz Tamás alpolgármestert 14 és 16.30 óra között a városházán talál­ják meg a fogadónapjára ér­kezők. Romhányi Gyula jegyző ja­nuár 26-án tart fogadónapot: 8-tól 12 óráig a kisterenyei ügyfélszolgálati irodán, 13 órától 16.30-ig a bátonytere­nyei városházán. A síkságról felruccantak a hegyekbe MÁTRA ALMÁS. Néhány napja még félméteres hó volt a Mátra ölelésében meghúzódó kis hegyi fa­luban, mára azonban csak foltjaiban, mutatóban maradt belőle. Ez azonban nem zavarta a Szol­nokról érkezett kisdiákokat abban, hogy néhány napra a síkságról a hegyek közé költözzenek, és az itteni ifjúsági táborban élvezzék a tél örömeit: az erdei barangolást, a „harapni való” hegyi levegőt, s tanárnőjük, Végh Veronika elmondása szerint, a tornateremből kicsent tornaórákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom