Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-11-12 / 289. szám
1993. december 11szombat HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 Oláh Jolán: Anya gyermekével A régi salgótarjániak még emlékeznek a Pécskő-hegyi cigánytelepre. Itt most modem városrész emelkedik. Hajdanában innen indult erdei portyáira Balázs János a cigány naiv fes- tészetnemzetközihírreemelke- dett alakja, aki már régen nem él, de festészetének hatása - sokszornyilván valóan, máskor csupánbúvópatakként-azótais érződik. Főként azon cigány naivművészekmunkásságában, akik azóta bukkantak elő a korábbi ismeretlenség homályából . Ma már ők is egyéni utakat járnak.Néhányan.példáulOtá/z Jolán és Balogh Balázs András már többek között Párizsban is kiállított. Most az ő képeikből, valamint az ugyancsak salgótarjáni, tehetséges cigány szobrász, Szomora Kálmán faszobraiból rendezett tárlat látható a zagy- vapálfalvai Arany János Iskola és Szakiskola galériájában. Mese a nem mesebeli világról Cigány naiv művészek tárlata Zagyvapálfalván O láh Jolán líraibb alkatú festő. Mind az embereket, sorstársait, mind pedig a természet jelenségeit nagy belső érzékenységgel figyeli. Mint mondani szokták, van szeme arra, hogy a sok gond és baj, a szegénység közepette észrevegye a világban a szépet, a fölemelőt is. Alakjai elrajzoltak, színei égőek. Festészetének ez a két sajátossága is hozzájárni ahhoz, hogy valamennyi képe kicsit lebegő, néha sejtelmes. A nézőnek az az érzése, hogy bal- ladisztikus, szép költeményt „olvas”. A mitológia nyomai is jelen vannak művészetében. A jelen kiállításon is láthatók ilyen festmények, például a Napfelkelte, az Anya gyermekével, az Elve, eltemetve, a Krisztusunk, a Barátnő, vagy az Alomvilágban. Balogh Balázs András más fölfogásban alkot. Az ő képi világa komorabb, színei sötéteb- bek. Egész művészete közelebb van a földhöz, a valóság hétköznapi tényeihez. Ez festészetének egyik erőssége. Szinte valamennyi, a cigány valóságot hordozó életképe őszinte indulatot, ugyanakkor részvétet is hordoz. Igen, ilyen ez a valóság, ami „mögött” persze szintén ott van a szépség, a létezés egyetemes szomorúsága is, ha nem is mindig tudatosan. Nem lehet elmenni megrendültség nélkül a Szoptatás közben, az Istenem, segíts!, a Részeg cigány, az Anya részeg, a Hadirokkant prímás című képek előtt. S zomora Kálmán faszobrai az észak-magyarországi népi fafaragás gazdag hagyományvilágában gyökereznek. Tehetségesen bánik művészetének anyagával, a fával. Nem annyira a formálás, mint inkább a művek témája teszi jellegzetessé műveit. Ezek között a Szüretelő, Az öreg pásztor, a Gondolkodó nő, a Tanuló leány, a Pipázó asszony, a Cigányzenész, a Messziről jött asszony különösen bensőséges hangulatot áraszt. - mér Szomora Kálmán: Cigányzenész Balogh Balázs András: Szoptatás közben igfSzmházi e§fék w| „Húztam kocsit, jdW7 fejtem tehenet, ci- C peltem halottat, éjje- J lenként egy péknél kenyeret dagasztottam, máshol hurkabelet mostam, majd tormát árusítottam, a kőművesek mellett latyakot kevertem, részt vettem egy szegény család kilakoltatásában és számtalan egyéb dolgot műveltem. S a végén ott álltam a szénpiac közepén, a többi rongyos ember között, bután és reménytelenül, mint, aki semmihez sem ért a világon.” Keser-édes világ Rideg Sándor műveinek egyik hőse mondja, ezeket az önéletrajzi ihletésűnek is felfogható sorokat, hisz viszontagságos élete során az író is sokszor fordult meg hasonló körülmények között, jól megismerte a szegény emberek, a nincstelenek világát. Mint alkotónak két választása maradt: vagy leírja „fehéren-feketén”, amit látott, tapasztalt, vagy egyfajta távolságtartással, indulatait a humorral fékezvén ábrázolja a földközeliséget, a keTóth Judit a zsémbes Banya szerepében Bakter a flaszterről „Rám figyeljetek, ha valamit tudni akartok!” - sugallja a szájhős bakter testtartása. Jobbról a második Reviczky Gábor, aki többszörösen is főhőse az előadásnak Fotó: P.Tóth László ser-édes sorsot. Ő nagyon gyakran az utóbbi ábrázolásmódot választotta. Ludas Matyi és Ábel rokona Ebben a stílusban írta meg negyvenes évek elején az Indul a bakterház című regényét is, amely kedvenc olvasmány, sikerkönyv lett az évtizedek során. A főhős Bendegúz -aki nincs egyedül a magyar irodalomban, „rokona” Lúdas Ma- tyinak, Ábelnek, Kakukk Marcinak- fiatalemberként emlékezik vissza arra a nyárra, amikor szolgálatban töltött néhány hetet a vasúti bakter házában. Tulajdonképpen semmi érdemleges nem történt vele, de eredeti gondolkodásával, apróbb csínytevéseivel alaposan felforgatta a bakter-família megszokott „rendben”, csendesen foly- dogáló hétköznapjait. S, a dolog attól lett érdekes, ahogyan a bakterék reagáltak a számukra különös helyzetekre. Reviczky külön szám A Budapesti Kamaraszínház nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a jól ismert regény dramatizált változatát bemutatta. Miután a színház megbízható - de „csak” másod- és harmadik vonalbeli - színésszel rendelkezik, vendéget hívott a bakter szerepére. Ez jó ötletnek bizonyult, hiszen Reviczky Gábor - noha urbánus alkatától, eddigi fellépéseitől idegennek tetszik ez a figura- remekül karikí- rozta a nők által irányított, vasúti „kisfőnök” bugyuta alakját. Bár a többiek - főként a Top- pancsot alakító Kerekes József, a Banyát megformáló Tóth Judit és a Piócás Hável József- is törekszenek a ridegi hangulatot megteremteni - a salgótarjáni közönség honorálja is igyekezetüket— a nagy siker kovácsa egyértelműen Reviczky. Színtelen Bendegúz Annál is inkább, mert a másik központi figura, Bendegúz, illetve a gyerek alakjában Rezes Zoltán és főleg Szuper Levente nem elég színes, nem elég agyafúrt, nem használja ki a szerepben rejlő lehetőségeket. A rendező Tímár Péter is gondban volt: úgy kellett kinevettetnie szereplőit, hogy ne adjon alkalmat messzemenő következtetések levonására a jóindulatú, de naív népi figurákról. Többé-kevésbé megtalálta a középutat. Ez vonatkozik a díszlet- illetve a jelmeztervező Szegő György és Németh Ilona (mint vendég) munkájára is.- csongrády Vakolatdísz a karancssági iskolának Mindent a falra! Radios István festőművész: múlt, jelen és jövő együtt Radics István: Az érzelmi kötődés hiányzik — Mi lesz benne? — Utalásokként benne lesz a falu múltja, népművészeti hagyománya. De olyan gondolatokat is szeretnék kifejezni, hogy mit jelent a nemzedékek találkozása, az öregek tisztelete, vagy az ifjúság kibontakozása, a falu közösségéből kinövő új értelmiség. Karancsságnak korábban például vásártartási joga volt. Ezért jelenítek meg állatokat, köztük bárányokat, de madarakat és magát a napot is, ami fényt és meleget ad. A népművészetben pedig az úgynevezett pillangós fejkötő volt régen divatban, erre is utalok majd. S miután a tornaterem homlokzatára kerül a vakolatdísz, ennek jelzésére tomakarika és kari- kázó gyerek is jelen lesz az alakok között. Tehát múlt, jelen és jövő, öregség és fiatalság együtt jelenik meg a díszen. Legalább így együtt legyenek, hiszen nagyon is szükség van az érzelmi kötődésre, ami egyre inkább hiányzik ma a társadalomból. — Mikorra készül el a mű? — A tervet a képző- és ipar- művészeti lektorátus már a nyáron jóváhagyta. A nagy méretre való tekintettel a tornaterem belső terében készítem el az egy az egyes léptékű kartont, amelynek alapján jövőre kezdem el a kivitelezést. A vakolatdísz az ugyancsak jövő évre tervezett iskolaavatásra készül el. - th Radics István műveiből december 13-án délelőtt tíz órakor nyílik kiállítás a kisterenyei Váci Mihály Gimnázium galériájában. A művész alkotásait Bódi Tóth Elemér költő, a Nóg- rád Megyei Hírlap munkatársa ajánlja a közönség figyelmébe. „Tele vagyok álmokkal, ez egész életemnek lényege” - mondotta Claire Szilard azaz Szilárd Klára abban a Bayer Ilona által Hazatérés címmel készített portréfilmben, amit a héten láthattak a nézők a televízió kettes csatornáján. A világhírű izraeli festő most visszatért Hazatérés Magyarországra, ahonnan 1944-ben a zsidóüldözések miatt kényszerből kellett távoznia. Életének három meghatározó helyszíne: Izrael, ahol 42 évig élt, Párizs és Budapest. Itt kerül sor új műtermének kiállítással egybekötött felavatására Kra- tochwill Mimi művészettörténész rendezésében december 14-én. Claire Szilard 1991-ben rendezett kiállítást Salgótarjánban, ahol hollókői portrékat is bemutatott. (bte) Mostanában Radics István festőművész többször megfordult Karancsságon. Ennek oka az, hogy az új általános iskola homlokfalára 48 négyzetméteres vakolatdíszt készít. Egyaránt megjelenik ebben a falu múltja, jelene és jövője. Tehát van miről szólnia, hiszen már maga a Karancs hegység, a „palóc Olümposz” sem csupán táji szépségével, hanem a karéjában megbúvó települések mozgalmas múltjával is megragadja a képzeletet. Azért is hívják így, mert az Arpád-kor óta palócok lakják e vidéket. Ez az ő hegységük. Itt van Ka- rancsság is. A régmúltban a Zách nemzetség ősi birtoka volt, a 14. század első felében már templomos egyhá- zashely. Mai, a múlt században a hegyre épített temploma helyén valamikor román templom állt. A falu Nagy Lajos királytól jogart kapott. A 18. században a Kubinyiak birtokolták. A Kubi- nyi-Prónay kastély ma is itt áll. — Természetesen minden nem fér bele egyetlen műbe, pedig ez a szalagszerű dísz négy méter magas és tizenkét méter hosszú lesz - mondja Radics István.
