Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-10 / 288. szám

LÁTÓHATÁR 1993. december 10., péntek , wi nem akarja elengedni a kezem” Zeneszerző - hotelszobákban Mai „macskakorömpörkölt" Pirosról mondják íróasztalán kifőzte: Zöldi László Zöld disznók Az új elit leginkább a görögdinnyé­hez hasonla­tos: kívül zöld, belül pi­ros. De eljön majd Szent Lőrinc napja, amikor a disz­nók elé vetjük a túlérett diny- nyét. Torgyán József ügyvéd, borítékolt ügynök, a Független Kisgazdapárt el­nöke. Minő különbség A piros még csak szín, a vörös már ideológia. Kvári Sinkó Zoltán veszprémi hírlapíró. Vörös ultimó maradvány olyan, mint a hó­napos retek: van szép piros teste, megvan a semmire nem jó zöldje. Mielőtt a vevő kézbe kapná, a zöldséges egy mozdulattal lecsavarja a zöld­jét, és hátradobja a szemétbe. Ezúttel a retket dobták hátra. Csurka István tartalékos drámaíró, az MDF volt alelnöke, borítékolt ügy­nök, a Magyar Út-körök ala­pítója, a Magyar Igazság és Élet Pártja oszlopos tagja. Bubus változat A kormány egy olyan dí­sze, melyet kívül ugyan vé­kony zöld héja veszi körül, de belül vörös, amibe majd be- lepipikél a mi Szent Lőrin- cünk. Balaskó Jenő költő és publicista, a Pesti Hírlap főmunkatársa. Szerettem ultizni. Most nem játszom, a partnerek el­maradtak. Korom Mihály egykori vizsgálótiszt, az MSZMP KB volt titkára. Retkes törvény Az igazságtételi törvény­Kétes karrier Minél magasabbra mászik a majom, annál jobban lát­szik, hogy piros a feneke. Csehák Judit orvos, az MSZMP PB volt tagja, volt népjóléti miniszter, szocialista párti országgyű­lési képviselő Megmaradt A1 Pacino szakálla Brian de Palma új művet forgat az előző filmjéhez szakállt növesztett A1 Pacinoval. A Scarface-ben sikert aratott új arcú művész Pálmának is tetszett, és így veszik fel a Carlito című alkotást. A képen A1 Pacino partnerével, Penelope Ann Millerrel. FEB-fotó Zürichben, a híres kábítósze­res park közvetlen közelében lakik Stephan Eicher, akiben svájci létére nem az a legameri­kaibb, hogy dalai gyakran olya­nok, mintha Bob Dylan írta volna őket, hanem az, hogy ál­landóan megy, utazik. Ha éppen nem hangversenyre, akkor csak úgy, hogy lássa a tájakat, váro­sokat, embereket. Szállodadalok Van, aki menekül onnét, vagy belebetegszik, Eicher meg kifejezetten szeret szállodákban lakni. Különös erővel hat rá ott minden, nagyon sok dalát hotel­szobákban írta. No nem marad örökösen a bőröndjei és a négy fal között, hanem gyönyörködve járja a természetet, az erdőket, hegye­ket, és élvezettel kóborol eldu­gott, régi-régi épületekkel teli kisvárosokban. Gyakran előfordul, hogy le­mezkiadója csak nagy nehezen talál rá, mert guruló stúdiójával hol itt, hol ott áll meg, felvesz egy-két dalt, vagy letisztáz, újra kever valamit, s aztán indul to­vább. Mielőtt végleg eldöntötte, hogy új lemezének anyagát hol veszi szalagra, a legalkalma­sabb helyet keresvén bejárta fél Európát Berlintől Bukaresten át Bulgáriáig. Ahogy Jean-Eric Perrin francia újságírónak hosszú be­szélgetésben elmondja, a bolgá­roknál majd pedig Szicíliában a jellegzetesen helyi polifon éneklés érdekelte, úgy gondolta, hiteles felvételekkel szinezi majd ami az albumra kerül, de egy kicsit csalatkoznia kellett. Változott a világ amióta ő ka­maszgyerekként a svájci nem­zetközi népzenei fesztiválokra járt: túl sokat várt, s meglehető­sen keveset kapott most a nép énekeseitől. A dél-franciaországi Carcas­sonne városában egyszer egy kíméletlen nagy eső elmosta az egyik koncertjét. Mikor végre elállt, sétára indult, s álmél- kodva lá(%.-milyen pazar a kö­zépkori központ, a sokbástyás vár, s egyáltalán, hogy az egész nagyon gyönyörű helyen van. Felvillant benne, itt szereli fel a stúdióját, itt csinálja meg az új lemezt. Carcassonne A vár mögötti szállodába visszatérve elővette gitárját, hogy komponál valamit, de csakhamar már a folyosókat rótta, próbálgatta a nagyterem akusztikáját, s mikor mene­dzsere rátalált, határozottan azt mondta neki, szereljék be ott a stúdiót, a lemez címe már meg is van: Carcassonne. A hotel tulajdonosa el volt A tűzfegyver modellje a zárszerkezettel Az első modem, „mechani­kai” háború 1861-1865 között az USA 23 északi és 11 déli ál­lama között folyt le a rabszolga­ság eltörléséért és a szabad ipari fejlődés megvalósításáért. A dé­liek célja még a különválás is volt, ezért szecessziós háború­nak is nevezik (secessio latin szó jelentése: „elszakadás, kü­lönválás”). Számos új harceszközt al­kalmaztak, melyek közül itt a 125 évvel ezelőtti, 1868-ból származó, Benjamin Berkeley Hotchkiss által szerkesztett, re­volverágyúnak nevezett tűz­fegyvert mutatjuk be, melynek négy, 37 mm-es csövéből per­cenként 60 lövést lehetett le­adni. A mai fogalmaink szerint Hotchkiss revolverágyúját ne­hézgéppuskának kell tekinteni. K. A. Szabó Sándor beosztja az alkony emberi örömeit Fellegi Adam a magyar Bernstein Salgótarjáni koncertkrónika L egutóbb Fellegi Adám koncertezett a városban a zeneiskola Mesterbérleté­nek hangversenysorozata kere­tében. A televízió képernyőjéről is jól ismert művész Mozart zongoraszonátákat játszott a szép- számú közönség előtt. Nem volt ez koncert a szó hét­köznapi értelmében, leginkább arra az ismeretterjesztő elő­adásra emlékeztetett, amilyen például • Leonard Bernstein Hangversenyek fiataloknak című műsora volt annak idején. Fellegi, aki néhány évvel ez­előtt már eljátszotta Beethoven 32 szonátáját, most hasonlóan nehéz feladatra vállalkozott, amikor Mozart valamennyi, ugyanebben a műfajban írt da­rabját megtanulta. Tulajdon­képpen szemelvényeket hallot­tunk, különálló részeket, csupán két mű hangzott fel teljes egé­szében s jellemző módon a nyitó darab a KV 545 első tétele volt, a harmadik azonban csak a koncert végén, második ráadás­ként csendül fel. Ebben a mű­sorszerkesztésben természete­sen nem érvényesülhet egy-egy szonáta minden szépsége, nem bontakozhat ki teljessegeben. Ami kárpótolt ezért, az a mű­vész lebilincselő személyisége volt. Fellegi sziporkázóan szel­lemes egyéniség, aki elképesztő szakmai és művelődéstörténeti felkészültséggel világít rá ösz- szefüggésekre, tanít, elemez és ami nagyon fontos - van hu­mora. Kisebb előadásokat tart a tételek közt - olykor zongorá­zás közben - s teszi mindezt póztalanul, allűrök nélkül. Sohasem játszik valamit egy­formán. A C-dúr szonáta lassú­jának legato Alberti-basszusa a visszatérésben staccatóvá válik a keze alatt, a díszítő figuráció mindig pontos s a gyors skála­menetek is csak a legritkább esetben egyenetlenek. Tetszett az A-moll szonáta első tételé­nek kiválóan interpretált Sturm und Drang hangja, a Canna- bich-szonáta fiatalos lendülete, a Török-indulós A-dúr szonáta első tételében a variációk kont­rasztja, szemben állítása. A hangverseny végén Fellegi Adám két tételt játszott ráadás­ként, majd ígéretet tett arra: hamarosan visszatér Salgótar­jánba. Marschalkó Zsolt Képes technikatörténet A revolverágyú „Ahhoz, hogy szeressenek, ne­kem is szeretni kell” (FEB) Amikor szerelmetes asszonyát elragadta a halál, úgy érezte, számára is értel­metlen a földi lét. Lassan, ne­hezen küzdötte ki magát a ha­lál vonzásából. Talpra állásá­ban részes volt a színház és részes egy új társ. Ám ez a kapcsolat nem állta az időt; Szabó Sándor újra egyedül maradt.- Újra kellett tanulnom örülni apróságoknak, szeretni olyasmit, amit azelőtt észre sem vettem. Annak idején a nagy szerepeket szinte természetes­nek tartottam. Most? A legki­sebb fölkérés is melengető érzés számomra. Öröm volt pár hete vén fejjel közreműködni - méghozzá egyik főszereplőként - a Kőröshegyi-féle drámaírási rekordban! Még javában írta a darab végét, amikor már - gya­korlatilag próba nélkül - ját­szottuk az elejét...- Persze nincs mindennap fellépés. És mostanában sokat hasogat a vállam ... Gyógyír­ként zenét hallgatok, verseket olvasok, újra járok színházba. S fölfedeztem a nagy igazságot: ahhoz, hogy szeressenek, ne­kem is szeretni kell. Mióta is­mét nyitott szívvel közeledek az emberekhez, érzem és tapaszta­lom, hogy sokan szeretnek. Meg-rriegfördulok barátok közt, társaságban, hetente be­szélek távolban élő fiaimmal és unokáimmal - szóval beosztom az örömöket. így ha egyedül élek is, nem érzem magányos­nak magam. Szabó Margit Öreg cipókból furcsa arcok (ABC- Europress) Jerome Guillet, huszonhárom éves Poi­tiers régióban lakó francia pe­dagógus fura és igazán ritka hobbinak hódol. Arcokat formál meg kiszuperált ócska cipőkből. Kihasználva rajzolói képes­ségeit és nem mindennapi kép­zelőtehetségét szinte új életet kezdett. Felismerte, hogy néme­lyik elhasznált cipő néha egy fá­radt, ásítozó, tátogó arcra emlé­keztet. Elkezdte gyűjteni az el­dobott, használt cipőket - a gumitalpúak kivételével -, és szabadra engedte nem minden­napi, bizarr fantáziáját. Némelyik „alkotása” csupán a fantáziájának a szülötte, má­sok hajdani, vagy jelenkori hí­rességek arcvonásainak hason­másai. Guillet cipőarc-családja kifejezi alkotójának képzelet­beli világát. bűvölve az ötlettől, s annyira örvendezett, hogy maga is segí­tett a terem átalakításában, vitte, húzta a kábeleket, cipelte a kon­zolt, hordta a dobokat... Világturné A dobokat, amelyeken a vi­lág Eicher szerint is legjobb do­bosa, Manu Katché játszott tíz napon át, aztán ment, hogy csat­lakozzék valahol Phil Collins világturnéjához. Játszottak már együtt Eicher „Engelberg” című albumán, és a dobos most az első szóra minden további nél­kül aláírta a tíz napot. Phil Col- linsnak sem volt semmi ellenve­tése, csak azt mondta, hogy az­tán a tíz nap tényleg csak tíz le­gyen. Katché-t carcassonne-i ütős-együttes segítette, lelkesí­tette. Nagyszerűen zenélnek a középkori perkussziósok stílu­sában. Arra a kérdésre, hogy a ki­mondottan európai zenéhez/le- mezhez miért kellett két ameri­kai gitáros a kíséretbe - Richard Lloydról és Sonny Landrethról van szó - Stephan Eicher elmo­solyodik kicsit, és azt mondja: csak! És mert szereti a játéku­kat. Mikor e sorokat írom, a „Carcassone” az európai LP lista 13. helyén áll. Vass Imre Tudományos mozaik M eglepte a tudósokat az a 8 cm-es megkövült termeszvár, amely a triász korból, azaz 200 millió évvel ezelőttről származik, amikor a dinoszauruszok még csak kezdték benépesíteni a Földet. A Stephen Hasiotis és Russell Dubiel régészek által kiásott arizonai lelet azért za- varbaejtő, mert a tudósok eddig úgy hitték, hogy a rovarok csak a krétakorban, vagyis 65 millió évvel ezelőtt kezdtek „államo­kat” alapítani. Ez a most kiásott fészek viszont több, spirál alakú folyosó által összekötött szobá­ból áll; s még manapság is van­nak olyan termeszek, amik ugyanúgy építkeznek. Hasiotis szerint ez azt is mutatja, néhány faj soha nem tudott magasabb szintre emelkedni. * A Plútó, naprendszerünk legtávolabbi bolygója lá­togatót kap a Földről. Míg a többi bolygót űrszondák kutatták, a Plútó esetében a tu­dósok számára csak a teleszkóp segítségével történő nehézkes vizsgálatokra nyílt eddig lehe­tőség. A NASA tervei szerint 1999-ben fognak két, kamerák­kal és mérőműszerekkel felsze­relt, mesterséges égitestet útjára bocsátani a Plutó-misszió kere­tében, amely hét évig tart. Két azonos felépítésű szondát al­kalmaznak majd, mint ahogyan az más, korábbi bolygórepülé­sek esetében jól bevált. * B elize államban folytatott legfrissebb ásatások új megvilágításba helyezik a maja birodalom, pontosabban a maja városállamok hirtelen le­tűnésével kapcsolatos elméletet. Az eddigi ásatások, s a részben megfejtett maja szövegek ér­telmezése szerint ugyanis a maja városállamok a 9. század végén váratlan gyorsasággal el­néptelenedtek, s a 16. századi spanyol hódítók már csak ro­mokat találtak. Richard Levent­hal, az ásatásokat irányító ame­rikai professzor úgy nyilatko­zott az amerikai lapoknak, hogy módosítani kell a maja városál­lamok bukásával kapcsolatos eddigi nézeteket. A legfonto­sabb indok erre az a 10 méter hosszú fríz, amelyet az egyik lépcsős piramison találtak: a rajta látható uralkodó, az iste­nek ugyanis a 9. század végéről származnak, sőt találtak kerá­miákat a 10. századból is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom