Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-09 / 287. szám
8 HÍRLAP MAGAZIN 1993. december 9., csütörtök Szakasztott mai tányéros bot a kőkorból - Siklanak a gyerekek Alig százéves sport a síelés Az idén szokatlanul korán köszöntött be a tél. A téli sportok szerelmesei már ilyenkor előveszik a korcsolyát, a szánt és a sífelszerelést. Magyarországon viszonylag kevés a síelésre alkalmas hely, ezért ki-ki anyagi lehetőségei szerint utazik el külföldi helyekre. Jégbástya a palotája Kevesen tudják, hogy Észak-Európa ősi regéiben istennője van a hónak. A neve Skandl: Thiazzinak, a fagyóriásnak a lánya, hegyormon álló jégbástya a palotája. Erről a Skadiról nevezték el Skandinaviern, azaz Skandináviát. De miként kerül a mítoszba síléc? Rödöy szigetén, Tjötta Helgalandnál a korai kőkorszakból származó sziklarajzokra leltek. Két sítalpon álló férfi látható rajtuk. A kezükben hótányéros bot. Szakasztott olyan a felszerelésük, mintha a minap vásárolták volna. Alig száz éve sport a síelés. Erdetileg csak közlekedésre használták a lécet Északon. Hasonló okból kötötték fel a sílécet a XVII. századi alpesi falvakban az osztrák parasztok. Hócipő és lábszánkó Magyarországon 1884. december 9-én jelent meg az első síről tudósító cikk a Herkules című sportlapban A hócipők címmel. Ekkor a sítalpat facipőnek, hócipőnek, a síelést lábszánkózásnak, hócipő-korcsolyázásnak nevezték. 1896-ban megjelent az első síelésről szóló honi könyv is. Címe: A lábszánkózás kézikönyve. De hol van már a múlt századi sí? Az egykori faléceket napjainkra felváltották a sokrétegű, erős, rugalmas műanyag, kétrészes automatakötések. A hajdan oly ijesztőnek tűnő alpesi lejtőkön 200 kilométeres sebeséggel siklanak le a bajnokok. Sőt, kialakult az új sportművészet is, a síakrobatika: művelői lábukon sítalppal szal- tóznak, bukfenceznek vagy ropnak flamingótwistet a hószínpadon. Hopp, szélsí-bob Egyre nagyobb tönegeket hódítanak meg az új hósportok is. így a wind ski, szélsí, a swingbo, avagy a síbob. Divat a monosi is, valamint a sírepülés. A fegyverkirály tanulságos története Mr. Sámuel Cummingsnak, a világ első fegyverkereskedőjének története igen tanulságos. Mondja el ő, első személyben! Levelét megírta Amikor vállalatom első irodáját létrehoztam, a világ kormányaihoz levelet küldtem. Megkérdeztem, vannak-e eladásra szánt régi fegyvereik, vagy kívánnak-e új fegyvereket vásárolni? Abban az időben teljesen lerobbant főiskolai hallgató voltam. Az irodám csupán egy bérelt postafiókból állt, pénzem sem volt. Ám volt egy ötletem, és ami a leglényegesebb: ismertem a fegyveket. Sokáig süketnéma csend volt válasz helyett, így aztán azt mondtam magamnak: várok, és kísérletezek még hat hónapig. Eldöntöttem: ha válasz addig nem érkezik, akkor vagy vissza kell mennem jogot tanulni, vagy valami mást kell csinálnom. Panamai meghívás Levelem elküldése után három vagy négy hónappal levél érkezett Panama akkori rendőrfőnökétől, ahol abban az időszakban nem volt sem hadsereg, sem nemzeti gárda. Azokban az időkben magamat elnökhelyettesnek neveztem ki, mivel túl fiatalnak látszottam, és különben is: más alkalmazottam nem volt. Ezért azután a panamaiak levelét az elnökhelyettesnek címezték. Elmondták benne, hogy vannak régi fegyvereik, melyeket az évek folyamán koboztak el, és amelyektől most meg kíván nak szabadulni. Meghívtak, hogy látogassam meg őket, tekintsem meg a készletet, és tegyek ajánlatot. Megköny- nyebbültem, hogy a levél Panamából jött, mivel viszonylag olcsón és köny- nyen lehetett oda jutni. Találkoztam a rendőrfőnökkel, aki megmutatta az eladásra szánt régi fegyvereket, melyek összértéke megítélésem szerint úgy 22.000 USA dollár lehetett. Tudtam, hogy Amerikában a fegyvergyűjtők meg fognak őrülni ezekért az ócskaságokért. A rendőrfőnök hitellevelet kért, azt mondta, amint megkapja a fedezetet, küldi a szállítmányt a New York-i szabad kereskedelmi zónába. Persze, nekem nem volt pénzem, így visszatértem után kapcsolatba léptem egy olyan társasággal, amelyikről tudtam, hogy ilyen fajta termékek árusításával foglalkoznak. Hatvanezer dollárt kértem az általam ajánlott áruért és egy hitellevelet. Magamhoz vettem a megrendelésüket, a saját panamai megrendelésemet, valamint a minisztériumi import engedélyt. Elmentem egy wasMr. Sámuel Cummings, a fegyverkirály, áruival hingtoni bankba, ahol kértem, hogy nyissanak folyószámlát, és adjanak egy hitellevelet. Felszálltam a repülőre, és amikor Panamába érkeztem, a rendőrfőnök elmondta: ismeri Costa Rica nemzeti gárdájának a főnökét, aki a barátja és akinek szintén van olyan készlete, amely engem érdekelhet. Beindult az üzlet így hát oda is elmentem, mint ahogy elmentem Guatemalába, Mexico Citybe, Hondurasba.- Vagyis végre beindult az üzlet, és talán mondanom sem kell, ma már nem egy postafiókból áll az irodám. A világ legerősebb embere Küzdelem a mázsányi súlyú kőtömbbel N emrég Orange francia- országi város régi római arénájában találkoztak a világ legerősebb emberei. A gladiátorokhoz és harci szekerek hajtóihoz méltó nyolc erős ember Európából, az Egyesült Államokból és Dél-Afrikából érkezett ebbe a délkelet franciaországi történelmi városba. Orangenek van az egyetlen olyan arénája Európában, amely sértetlenül megőrizte teljes szépségét. Manfred Hoeberl Ausztriából, Riku Kirí Finnországból, a holland Berend Vene- berg, Walesből Gary Taylor, Gerrit Bandenhorst Dél Afrikából, az izlandi Magnus Ver Magnusson és Harold Collins - a vasmedve - Amerikából érkezett a viadalra. Dániából csatlakozott hozzájuk Henrik Ravn, aki a francia Joseph Goicoetxea helyére lépett. (Különös módon francia versenyző nem vett részt a találkozón). Nyolc erős ember nyolc versenyszámban mérte össze erejét. A modem titánok harcát a nézők tömegének moraja kísérte. A versenyzőknek először egy nyolc tonnás teherautót kellett eltolniuk egy 25 méteres távon. Később mindegyiküknek egy fatuskót kellett a mellükről a fejük fölé emelni, méghozzá a lehetséges legtöbbször 90 másodperc alatt. Majd ezt követte a régi római birkózóverseny által sugalmazott versenyszám, mely szerint két versenyzőnek kellett lábújjhe- gyen egy előre kijelölt bűvös körben állnia. A két versenyző nem érinthette, meg egymást, a körön belül csupán a lábujjhegyek érinthették a talajt, de még azok sem érhettek talajhoz a körön kívül. K ét nagy hordót kellett a hónuk alatt tartani a következő próbatétel- | nél. A trójai fal versenyszámban a résztvevőknek egy nagy szikladarabot kellett a falon átdobniuk. Ez a fal minden sorozat után magasabb lett. A kocsisétáltatásban fel kellett emelniök a kocsit, végigvinni a kijelölt versenypályán anélkül, hogy a kerekek a talajt érintenék. Végül a kőszállításban kőtömböt kellett felemelniük és elcipelniük egy adott távolságra - ötször. A kövek súlya folyamatosan emelkedett, 95, 105,115,125 és végül 135 kilogrammra. A welsi Gary Taylor nyerte meg egyébként az erős emberek versenyét, s egyben kiérdemelte a világ legerősebb embere címet. ABC Europress 33 évesen több mint kétszer annyinak néz ki A zokogó anyát koraérett fia vigasztalta Betegesen koraérett gyerekek a mamával, aki saját nagyanyja is lehetne Mamanguape város (Brazília, Paraiba állam) egyik családjának lakói különös ritka betegségben szenvednek. Az anya, Maria Jósé dós Santos 33 éves, de 70 vagy 80 évesnek látszik. Tíz gyermeke közül három örökölte tőle a Syndrom of lax cutis néven ismert betegséget, amely koraérett öregedést okoz. A genetikai betegség a bőrszövetek rendellenességét váltja ki. Gyermekei, Adrianio 11 éves, Luciano 13 éves és a kis Flavi- ano, aki csak egyéves, középkorú férfiaknak látszanak. Tíz gyermekéből négy meghalt Maria Jósé családjának betegségét 1985-ben állapították meg, amikor Adrianót és Luci- anót Joao Pessoa-ban, a helyi állam fővárosának egyik kórházában megvizsgálták. Az orvoscsoport kutatásokat végzett Maria Jósé családjának, valamint korábbi és jelenlegi férjének családjain, azonban a rokonoknál egyáltalán nem tudták a betegséget kimutatni. Nem volt nyoma a betegségnek a szüleinél, fiú és leánytestvérénél és az unokatestvérek körében sem. Maria Jósé 17 éves korában ment először férjhez. Az első fia, aki most 15 éves, egészségesen született, jelenleg a nagyszüleinél él. Maria második házasságából eredően négy hónapos állapotos. Az eddig született tíz gyermeke közül négy már meghalt. A család egy nyomorúságos kunyhóban lakik, eltartásukról Adrianó és Lucianó gondoskodik. Az apa, aki alkalmi munkákat végez, elhagyta őket, és jelenleg más asszonnyal él, csak időről-időre látogatja meg volt családját. Volt olyan nap, amikor Mária Jósé zokogásban tört ki, mivel nem tudott enni adni a családjának. Lucianó bújt hozzá és vigasztalta, mondván, ne sírj anya, ha én felnövök semmiben sem lesz hiány ebben a házban. Nem kellett sokáig nőnie ahhoz, hogy rájöjjön, testvérével, Ad- rianóval együtt az öreges kinézetükkel különböztek a hasonló korú fiataloktól, mely különös sajátosság nem csak a város lakóinak kíváncsiságában nyilvánult meg, hanem különféle adományokban is. Ma már ismerik a gyerekeket a városban, akik mindig valamilyen élelemmel vagy pénzzel térnek haza, melyet az utcákon, piacokon, a benzin-töltő állomásokon kapnak. Visszautasította a plasztikai műtétet Maria Jósé azt állítja, hogy a kinézete miatt soha nem kellett semmilyen megalázó megkülönböztetéstől szenvednie. Véleménye szerint, amit Isten tett, azt nem lehet meg nem történtté tenni, ezért visszautasított minden plasztik műtétre vonatkozó ajánlatot. Dr. Tavares de Meló genetikus orvos szerint, aki figyelemmel kiséri a család különös betegségét, a sebészi beavatkozás lehet, hogy eredménnyel járna, azonban öt évenként meg kellene ismételni. Maria Jósé nem szereti, ha fiait öreg embereknek hívják, bár elismeri, hogy szimpátiát érnek el mindenkinél. A barátaik, akikkel rendszeresen együtt játszanak, az igazi nevükön szólítják, és normális játszótársaknak tekintik őket. Lucianó és Adrianó rájött, hogy a mindennapi ellátásukhoz könnyebben hozzájutnak különleges kinézetük kihasználásával, mint megpróbálni tanulmányokat folytatni, hogy vigyék valamire az életben. Amit e betegségről eddig megállapítottak: A Syndrom of lax cutis genetikai rendellenesség, nem gyógyítható, de nem rosszindulatú. Nem korai öregedést okozó betegség, csupán a benne szenvedő beteg bőrét érinti, mely a születéstől kezdve úgy néz ki, mint egy idős emberé. A betegség nem halmozódó, azaz nem jelenti azt, hogy ha valaki eléri az ötvenedik életévét akkor 150 évesnek fog látszani. A betegség a testszöveteket összekötő molekuláris hiányosságából, valamint a bőr szöveteinek rugalmassági hiányosságából ered. A betegség jellemzője, hogy ernyedtség és ráncok jelennek meg az arcon és a test többi részén. Bizonytalan, hogy meddig élnek Ötven százalék esély van arra, hogy ebben vagy hasonló betegségben szenvedő nő vagy férfi családjában legalább egy gyermek hasonló problémával születik. A betegség a tüdő és a szív abnormális működését okozhatja. Az USA-ban, Connecticut egyetemén létezik egy Human Genoma programmal foglalkozó genetikai kutatócsoport, mely a betegség gyógyíthatósága érdekében a gének azonosításával foglalkozik. A jelenlegi orvosi feljegyzések nem adnak tájékoztatást a betegségben szenvedők várható életkoráról. Vannak ehhez hasonló más betegségek is, mint a Progeria és Wemer Szindróma. „Szárnypróbálgatás” az eresztvényi síparadicsomban
