Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-09 / 287. szám

BALASSAGYARMAT, BÁTONYTERENYE, PÁSZTÓ, RÉTSÁG, SALGÓTARJÁN, SZÉCSÉNY VÁROSOK ÉS KÖRNYÉKÜK NAPILAPJA 1993. DECEMBER 9. CSÜTÖRTÖK IV. ÉVFOLYAM 287. SZÁM ÁRA: 16,30 FORINT LAPUNKBAN: Kádár János viszatér (?) (3. oldal) Vita: Ot százalék ide vagy oda (7. oldal) Pécsi Ildikó 30 kilós fogyása (9. oldal) Világszínhely Szécsényben SZÉCSÉNY. A műemlékek­ben gazdag kisváros két éve pá­lyázott arra, hogy ott rendez­zék meg a múzeumi és műem­léki világnap hazai eseményeit. Az óhaj teljesült, így jövőre reflektorfénybe kerülhet a vá­ros. (Információnk az 5. olda­lon) A képen a tűztorony. Németh Zsolt az emberi jogi bizottság elnöke Az Országgyűlés emberi jogi bizottsága tegnap ülést tartott. Ezen a fideszes Németh Zsoltot választotta meg a testület elnöké­vé. Mint ismeretes, az új vezető a nemrég lemondott Fodor Gábor helyére került. Közös érdek a bizalom erősítése Magyarország és Szlovákia kölcsönös érdeke a történelmi vélt vagy valós sérelmek miatti érzelmi indulatok, a gyanakvás légkörének megszüntetése és a bizalom erősítése. Erről Peter Weiss, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke beszélt Budapesten, amikor találkozott Dombach Alajossal, a Parlament alelnöké- vel. Külföldi tulajdonban a Magyar Hírlap Jürg Marqifard, a Magyar Hír­lap többségi tulajdonosa megvá­sárolta az újság többi tulajdono­sának — a Pallas, a Kereskedelmi és Hitelbank, a Magyar Külke­reskedelmi Bank és az OTP — részvényeit, így 96 százalékos ré­szesedéshez jutotta Magyar Lap- és Könyvkiadó Vállalatban. A fennmaradó négy százalék rész­vény tulajdonosa a Magyar Hír­lap Újságírói Alapítvány. Meggyilkoltak egy diáklányt Átvágott nyakú fiatal lány te­temére bukkant a szőnyi Holt- Duna-ágnálegy száraz fát gyűjtő férfi. A rendőrség megállapítot­ta, hogy a bűncselekmény áldo­zata a 16 éves P. E. kömlődi la­kos. Az eddigi adatok szerint a diáklány a múlt hét csütörtökjén távozott el otthonról, majd a me­gye több településén járt, s disz­kókban szórakozott. Az ügyben a rendőrség folytatja a nyomo­zást. Leglább három nemzedék távolságából jöttek el a macskaköves térre, az 1956. december 8-ai sortűz színhelyére a lassacskán föl­cseperedő unokák és a nagyszülők, illetve a gyilkos terrort túlélők képviselői szerdán, az emlékezés napján Fotó: Gyurkó Gyásznap volt Salgótarjánban a sortűz áldozatainak emlékére A gyilkosoknak nincs mentségük Agyában égett meg a férfi BALASSAGYARMAT.- Jöjjenek gyorsan! Hiába zörgetek, senki nem nyit ajtót. Benéztem az ablakon, és úgy lá­tom, mintha az egész lakás kié­gett volna, s az ágyban is fek­szik valaki. A zaklatott, kétségbeesett hangú telefonhívás tegnap dél­után 15 óra 14 perckor érkezett a balassagyarmati mentőállo­másra, ahol az ügyeletes szolgá­latvezető rögtön intézkedett. A mentősök kivonultak a Szontagh Pál út 21 számú közös udvarú házhoz, de akkor már a rendőrséget is hívni kellett ah­hoz, hogy bejuthassanak K. Fe­renc lakásába, ahol az ötvenöt éves férfit összeégve, már hol­tan találták az ágyában. A két sortűz között csak annyi idő telt el, amennyi alatt tárat cseréltek. Mindkét sortűznél addig húzták a ravaszt, amíg a tár ki nem merült - így emlékezett vissza egy szemtanú az 1956 de­cember 8-i sortüzek színhelyén, a Vásártéren rendezett, sokakat megmozgató gyászünnepen szerdán Salgótarjánban. emlékezett szenvedélyesen.-A gyilkosok még mindig köztünk vannak. Jogunk van nekünk megbocsátani más ne­vében? - kérdezett az elnök. ­Dénes János képviselő eltökélt arca a tömegben- Amikor márciusban fel­avattuk a vásártéri szoborkom­pozíciót, azt mondtuk, legyen ez a tér a csendes főhajtás és a tisztelet helye - kezdte megem­lékezését dr. Zsély András, Sal­gótarján polgármestere. - Ma is érezhető itt az a döbbenet, ami a gyilkos sortűzzel együtt járt. 1956. december 8-án délelőtt 11 órakor két-háromezer ember gyűlt össze ezen a helyen, hogy békésen, fegyver nélkül köve­telje két letartóztatott munkás­tanácstag szabadon bocsátását. A tömegből senki nem gondol még akkor arra, hogy néhány perc múlva holtak maradnak a földön, és a menekülőket lövik kíméletlenül. A tényfeltáró bizottság jelen­tésére utalva Zsély András be­szélt arról: országszerte azonos forgatókönyv szerint zajlottak a vérengzések. A sortűz előtt mindenhol megjelent a központi hatalom megbízottja, a rendcsi­náló. A helybeli, megbízhatat­lan személyeket eltávolította a vezető rendőri posztokról, majd szántszándékkal provokálták az embereket. A lefogott munkás­vezetőket a rendőrség vagy a pártbizottság épületébe vitték, ahol már vár­ták őket a kar- hatalmista ala­kulatok. Bizto­sak voltak ab­ban: a mun­kásszolidaritás néhány óra vagy néhány nap múlva tö­megeket visz az utcára a le­fogott vezetők kiszabadítá­sára. így tör­tént ez Salgó­tarjánban is. Szólt arról is a város veze­tője, hogy a gyilkosok megnevezése nem mond el­lent a nemzeti megbékélés eszméjének. Jogi lehetőség nyílt a bűnösök tárgyalások út­ján való felelősségre vonására. Halottaink akkor kapnak nyu­galmat - mondta -, ha gyilko­saik megbűnhődnek. Zsély András után Be da Jó­zsef, a POFOSZ megyei elnöke (Soha! — kiabáltak közbe.) Ők esetleg igen, de mi soha nem bocsáthatunk meg. Azt mond­ják, hogy ezek öreg emberek? - folytatta. - Ezek az emberek gyilkoltak fiatal korukban, ezek tettek be minket a börtönökbe. Ezek az emberek igen jó vérdí­jat kaptak! Beszédét így fejezte be:- Hajtsunk térdet és fejet, és adja meg az Úristen, hogy a megholtaknak örök nyugodal­muk legyen. A tragikus esemény szemta­nújaként Horányi Mihály, a POFOSZ tagja mondta el, ho­gyan élte át ezt a szörnyűséget: a lövéseket, sikoltásokat, halál- hörgéseket. Elmondta: a két sor­tűz között annyi idő telt el, amennyi alatt tárat cseréltek. Addig húzták a ravaszt, amíg a tár ki nem merült. Lőtték azokat is, akik már nem tudtak moz­dulni. Horányi Mihály azóta sem tud szabadulni a gyilkolás gyűlöletes módjától, amit több mint harminc évig agyonhall­gattak. Bár a tervezett programban nem szerepelt a neve, Ru- bovszky András, a Magyar Demokrata Fórum pártigazga­tója is beszédet mondott a sor­tűz áldozataiért rendezett ün­nepségen. Szólt arról, az MDF mindig is szívügyének érezte, hogy 1956 emlékét ápolja, a hő­söket megbecsülje, és kivívja, hogy az áldozatok nevei mellett a bűnösöket is nevezzék meg a nyilvánosság előtt. A salgótarjáni áldozatokra emlékezve koszorúikat helyez­ték el a résztvevők az 1956-os emlékműnél. - Dudellai ­Hétfőn látták utoljára A rendőrség szakértők bevo­násával végezte a vizsgálatot. A nyomozók az esti órákban még dolgoztak, de a megyei tűzoltó­parancsnokság ügyeletesétől annyit sikerült megtudnunk, hogy munkatársaik gyorsan kint voltak a helyszínen. Elmondta, hogy K. Ferencet december 6-án látták utoljára szomszédjai. A férfit a négyszer 3 méteres alapterületű konyhá­ban találták meg, feltehetően dohányzás közben elaludt, és a heverő, valamint az ágynemű- K. Ferenc cigarettájának a para­zsától tüzet fogott. Csak a falak kormozódtak, mert a lángok - szerencse a szerencsétlenségben — oxigénhiány miatt nem terjed­tek szét a lakásban, és így nem veszélyeztették a szomszéd épü­leteket. A halál oka: füstmérgezés Azt már a megyei rendőrka­pitányság ügyeletese közölte, hogy a halál december 6-án az esti órákban, füstmérgezés mi­att következett be. Bűncselek­ményre utaló körülményt a nyomozók nem találtak. A rendőrség folytatja a vizs­gálatot.- szgys ­Az elutasítások ellenére Az MSZDP kiáll a közalkalmazottak mellett Agrár-vitanap a Parlamentben Több támogatásra lenne szükség A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt a közalkalmazot­tak mellé állt, amikor a párt elnö­ke, Király Zoltán a Parlament­ben elvállalta: képviseli a közal­kalmazottak jogállásáról szóló törvény módosításához—a Köz- gyűjteményi és Közművelődési A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium szerdán a következő közlemény közzété­telét kérte az MTI-től: „A szaktárca főosztályvezető­helyettese, Petőfi László az MTI részére 1993. december 6-án fél­reérthető tájékoztatást adott az ivóvíz- és csatornadíjak 1994. év elején bekövetkező változásáról. A Parlament 1993. december 7-én elfogadta az árak megálla­Dolgozók Szakszervezete által — kidolgozott javaslatokat. Király Zoltán pártelnök és Vadász János, a KKDSZ orszá­gos titkára nem tekinti kudarc­nak, hogy módosító indítványai­kat a Parlament elutasította. Mint mondták: a kormányzat is pításáról szóló törvény módosí­tását tartalmazó törvényjavasla­tot, mely szerint 1994. január 1-jétől a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter helyett a te­lepülési önkormányzatok álla­píthatják meg az önkormányzati tulajdonú vízműből szolgáltatott ivóvíz diját és az önkormányzati tulajdonú csatornahálózat hasz­nálatáért fizetendő dijakat. Az a 20 százalékos átlagos ta­tudja — és ezt jelezte is —, hogy a törvény megváltoztatására szük­ség lesz a közeljövőben. A közös módosító indítványok egyéb­ként szerintük azt szolgálták vol­na, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény való­ban betöltse funkcióját. rifaemelési mérték, amelyik a hír­adásban megjelent, azokból a szakmai felülvizsgálatra a KHVM-hez beküldött vállalati díjemelési javaslatokból adódik, amelyet a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter teljeskörűen csak akkor állapíthatott volna meg — a korábbi évek gyakorla­tának megfelelően —, ha az árak megállapításáról szóló törvény módosító javaslatát az Ország- gyűlés nem fogadta volna él.” Az Országgyűlés szerdai rend­kívüli vitanapján az ebédszüne­tig valamennyi párt képviselője kifejtette álláspontját a mezőgaz­daság helyzetéről, problémáiról. Ezt megelőzően Szabó János földművelésügyi miniszter expo­zéjában kiemelte: a mezőgazda­ságban történelmi átalakulás zaj­lik, és az ágazat nehéz helyzeté­ért nem a jelenlegi kormányzatot terheli a felelősség, hanem az el­múlt 40 év elhibázott gazdaság- politikáját. A miniszter hangsú­lyozta: a kormányzat számos olyan jogi és közgazdasági intéz­kedést hozott, amely az Európai Közösséghez történt csatlakozá­sunk előkészítését és az európai integrációt segítette. Az elmúlt három évi kormányzati munka jelentős eredményének tekintette a tulajdonviszonyok átalakítá­sát, a piacgazdaság feltételeinek megteremtését és olyan új keres­kedelmi megállapodások létre­jöttét, amelyek részben ellensú­lyozzák a mezőgazdaságot hát­rányosan érintő keleti piacok el­vesztését. A minisztert követően a pár­tok frakciószónokai fejtették ki 15-15 percben értékelésüket a mezőgazdaság helyzetéről és a fejlődés lehetőségeiről. A felszó­laló kormánypárti és ellenzéki képviselők eltérően értékelték az ágazat válságának okait, és a fe­lelősség kérdését. A honatyák többsége egyetértett, hogy a me­zőgazdaságnak nagyobb anyagi támogatásra lenne szüksége, a kormánypárti felszólalók azon­ban hangsúlyozták, hogy a támo­gatás a jövő évi költségvetés ter­hére tovább már nem növelhető. Ezután a pártok képviselői mondták el véleményüket nyolc­nyolc percben. A hozzászólók foglalkoztak a három év alatt megalkotott törvényekkel, a még hiányzó jogszabályokkal, és ja­vaslatokat tettek a finanszírozási kérdések megoldására is. (MTI) Félreérthető volt a közlés a víz- és csatornadíjakról Az önkormányzatok állapítják meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom