Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-08 / 286. szám

HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. december 8., szerda Gorbacsov: Jelcinék bolsevista cowboyok Utolsó tárgyalási forduló Felfokozott várakozás légkö­rében kezdődött Brüsszelben az utolsó amerikai-európai tárgya­lási forduló a GATT-alkudozás lezárása érdekében. Sir Leon Brittan EK-bizottsági alelnök és Mickey Kantor amerikai kor­mánymegbízott számára volta­képpen csak néhány óra áll ren­delkezésre, hiszen legkésőbb délutánig be kell teijeszteniük az immár véglegesnek szánt ered­ményt az Európai Unió külügy­miniszteri tanácsa elé. Ha ezúttal sem sikerül lezárni a dossziékat, akkor fizikailag is lehetetlenné válik, hogy december 15-ig egy újabb próbálkozás végterméke időben bejárjon minden szüksé­ges fórumot. Gazdasági reformok Kínában A kínai piacgazdasági refor­mok középpontjában az állami vállalatok átalakítása áll a jövő év folyamán. Ho Kuang-huj, a Gazdasági Átalakítás Állami Bi­zottságának helyettes vezetője közölte: első lépésben száz álla­mi nagyvállalatot jelölnek ki a re­formkísérletekre. Fagylaltszállító orosz hajó Visszatért Új-Zélandból Oroszországba a Novobobrujszk nevű orosz halászhajó — rako­mánya azonban a várakozók leg­nagyobb meglepetésére nem hal volt, hanem... fagylalt. Oroszor­szág első ízben vásárolt fagylaltot külföldön. Felemelt minimálbérek Csaknem a kétszeresére emelte Borisz Jelcin államfő Oroszor­szágban a minimálbért, 1140 ru­belről 14.620-ra. Az UPI meg­jegyzi, hogy az elnöki rendelet csak néhány nappal előzi meg a parlamenti választásokat, s bizo­nyára erősíti a kormányt támo­gató pártok népszerűségét. Mihail Gorbacsov az orosz ál­lam vezetőit Borisz Jelcinnel egyetemben „cowboyoknak” minősítette, akik „bolsevista” magatartásukkal az országot egy új válságba taszították. A volt szovjet elnök a skóciai Edinburgh-ben tartott előadást mintegy kétezer fős hallgatóság előtt. Szavai szerint azok, akik 1991 decemberében Oroszor­szág élére kerültek, felrótták ne­ki, hogy a reformok megvalósítá­sánál túl lassan cselekszik. „Ők viszont úgy cselekedtek, mint a cowboyok, lényegében bolsevis­Kedd reggeltől nem jelenik meg a kárpátaljai magyarság egyetlen napilapja, a Kárpáti Igaz Szó. Nem sikerült ugyanis a papírbeszerzési gondokat meg­oldani, s így a Kárpátalja Lajpki- adó Vállalat megtagadta az újság készítését. Hétfői adásában az ungvári te­levízió magyar szerkesztősége is foglalkozott a Kárpáti Igaz Szó problémáival. Fodor Sándor, a KMKSZ (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) elnöke a televízió által sugárzott beszélge­tés során cáfolta, hogy a kárpát­aljai magyarság érdekvédelmi ta módon, és radikalizmusuk kö­vetkezményeként az ország megint súlyos válság előtt áll” — jelentette ki Gorbacsov. A volt szovjet államfő vasár­nap érkezett hatnapos látogatás­ra Nagy-Britanniába. Aznap délután az észak-skóciai Aber- deenben, ahol díszpolgárrá avat­ták, mintegy 20 ezer kíváncsi üd­vözölte a város utcáin. Gorbacsov előadókörutat tesz Nagy-Britanniában, találkozik John Major miniszterelnökkel és annak hivatali elődjével, Marga­ret Thatcher asszonnyal is. szervezete nem támogatja a Kár- áti Igaz Szót. Tény azonban, ogy a KMKSZ, mely a megyei tanáccsal együtt a lap alapítója, és szerződéses kötelezettséget vállalt a kiadási költségek ráeső részének fedezésére, semmilyen anyagi támogatást nem nyújt a szerkesztőségnek, és nem is tud nyújtani, hiszen mint társadalmi szervezet, maga sem rendelkezik az ehhez szükséges pénzeszkö­zökkel. Nincs elegendő pénz a megyei tanács költségvetésében sem. A lapalapítók keresik a megoldást. (MTI) Indokok a NATO- tagság mellett Jeszenszky Géza külügymi­niszter hétfő este a londoni egye­temen tartott előadásában törté­nelmi érvekkel indokolta a kö­zép-európai országok NATO- tagságának sürgősségét, és eluta­sította, hogy ehelyett, a régi módszereket felújítva, valamifé­le nyugati-orosz védőernyőt ígérjenek a térségnek. — Tudjuk, hogy a NATO-tag- ság nem megoldás minden prob­lémára, amelyek közül sokat ma­gunknak kell megoldanunk. De a belső munkához külső bizton­ság, a tagság egyértelmű kilátása kell — mondta a külügyminisz­ter, majd leszögezte, hogy a kö­zép-európai országok NATO- tagsága nem irányul senki ellen, hanem ellenkezőleg, Oroszor­szág számára is biztonságosabbá tenné nyugati határát, előmozdí­taná Oroszország és a NATO kö­zeledését, és segítené az orosz demokrácia erőit. Jeszenszky Géza Douglas Hurd brit külügyminiszter meg­hívására érkezett rövid londoni látogatásra, és a magyar külügy­miniszter a tervek szerint kedden találkozik meghívójával. Japán vezetők, politikai pénzadományok Egy sor japán vezetőről gyanítja azt az Aszahi Simbun című lap, hogy törvénysértést követett el, nem tett eleget a politikai pénzadományok elfoga­dására vonatkozó bejelentési kötelezettségnek. Eszerint a Liberális Demokrata Párt politikai re­formbizottságának feje, Micuzuka Hirosi 10 millió forintnak megfelelő összeghez jutott a Simizu épí­tőipari vállalattól, és ugyanekkora összeggel támo­gatta a másik megvesztegető cég, a Kadzsima Sis Vatanabe Micsiót, Japán volt külügyminiszterét, az LDP frakcióvezetőjét. Mindkét cég ellen bírósági tárgyalás folyik, ami­ért megvesztegették Ibaraki kormányzóját. A cé­gek vezetői a vizsgálatok során vallották azt az Aszahi szerint, hogy Micuzuka és Vatanabe, illetve frakcióik is pénzekhez jutottak. A Kadzsima koráb­bi hírek szerint pénzt adott Kanemaru Sínnek, az LDP azóta távozott alelnökének és egy sor volt kor­mányfőnek is, Takesita Noborunak, Mijadzava Ki- icsinek, Nakaszone Jaszuhirónak, valamint a Sin- szeito (Megújulás) pártja egyik vezetőjének, Ozava Icsirónak. Micuzuka és Vatanabe irodája egyaránt azt állí­totta, hogy a politikusok nem követtek el visszaélést a politikai adományok kezelésekor. A pénzadomá­nyokra vonatkozó törvények értelmében azonban a 1,5 millió forint feletti összeg elfogadásáról beje­lentést kell tenni. Korábban e rendelkezés megsér­tőit 200 ezer forintnyi büntetésre ítélték, Kanema­ru Sin megvesztegetési botránya óta azonban már egyévi börtönre is ítélhetők a vétkesek. Nem meglepő, hogy ebben a politikai légkörben politikai célok elérésére is felhasználják a pártok a pénzügyeket, azok felhánytőrgatását. Kárpátalja újság nélkül Erős legyen-e az államfő? Vélemények az orosz alkotmányról Az új alkotmány egyértelműen elnöki köztársaságot teremt Orosz­országban. Valószínű azonban, hogy az űj alaptörvény csak átme­neti lesz, mivel a későbbiekben az egyensúly helyreállítása érdeké­ben esetleg növelni kell a parlament jogköreit — állapították meg szinte egyöntetűen neves orosz politikusok a Litveraturnaja Gazeta című hetilapnak adott nétvégi nyilatkozataikban. A vélemények ugyanakkor megoszlottak arra vonatkozóan, hogy a népszavazáson kell-e el­fogadni az új alkotmányt, vagy az új parlament, illetve esetleg egy alkotmányozó gyűlés dolgozza át és hagyja jóvá az alaptörvényt. Rój Medvegyev történész úgy vélekedett, hogy nem célszerű népszavazásra bocsátani az al­kotmány tervezetét, mivel azt nem előzte meg társadalmi vita. Medvegyev általában véve sem tartja megfelelő módszernek a népszavazást, mondván, hogy az technikailag nehezen kivitelez­hető. Ajpohtikus szerint a felállí­tandó uj parlamentnek, a Szö­vetségi Gyűlésnek kellene meg­vitatnia és elfogadnia az alaptör­vényt. Ő maga erős államfőt lát­na szívesen Oroszország élén, amely mellett egy széles körű el­lenőrző jogkörökkel felruházott törvényhozás működne. Jurtj Kalmikov igazságügy­miniszter ezzel szemben határo­zottan ellenezte a társadalmi vi­tát, s egyértelműen a népszava­zás mellett foglalt állást. Szerinte az új alkotmány elfogadása csak a politikai reformfolyamat kez­detét jelenti, s a polgári társada­lom megteremtését célzó hatal­mi szerkezetet kell kialakítani. Kalmikov elismerte, hogy az al­kotmányos berendezkedés kér­dése lényegében már eldönte­tett, mégpedig az elnöki köztár­saság javara. Kana Bendukidze, aki maga is részt vett az alkotmányos tanács­kozás munkájában, úgy véleke­dett, hogy az új alaptörvény csak átmeneti jellegű lesz. Jelenleg választási lehetőség csak egy el­nöki irányultságú, illetve egy erős elnöki köztársaság között van, a tervezet pedig ez utóbbit teremti meg. Á törvényhozás csak látszatszerephez jut majd, ez azonban a hatalmi ágak szem­benállásának kiújulásával fenye­get. Az elnökhöz közel álló Gen- nagyij Burbulisz arra hívta fel a figyelmet, hogy az alkotmányos folyamat útkeresést jelent a pa­rancsuralmi szovjet rendszertől a demokratikus Oroszország felé. A politikus szerint van értelme a népszavazásnak, s a választók szamára jelentőséggel bír az is, hogy a tervezetet az áprilisi nép­szavazáson bizalmat kapott Bo­risz Jelcin elnök térj esztette elő. Ha a népszavazáson jóváhagyja azt a lakosság, az új parlament egy kilencven százalékig kész al­kotmányt kap, amit majd tökéle­tesíthet. Alekszandr Jakovlev, a pe­resztrojka szellemi atyjaként és Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök tanácsadójaként ismert politikus kiemelte, hogy az al­kotmányra, mint alaptörvényre, feltétlenül szükség van. Hangsú­lyozta viszont annak átmeneti jellegét. Jakovlev az elnöki köz­társaság híve, de nem zárta ki, hogy a későbbiekben szükség le­het a parlament és a kormány ha­táskörének bővítésére. Anatolij Rakitov, Jelcin elnök egyik tanácsadója az oroszorszá­gi politikai fejlődés jövőjére vo­natkozóan két lehetőséget vázolt fel. Az első esetben az alkot­mánynak megfelelően egy „ke­zes” parlament alakul majd meg a választások után, amely mind­össze statisztaszerepet tölthet be az ország irányításában. A szín­falak mögött azonban komoly csatározások várhatók. A máso­dik elképzelés szerint megegye­zés születhet az államfő és a tör­vényhozás között, amelynek alapján a parlament az Alkotmá­nyozó Nemzetgyűlés feladatait részben magára vállalva befejezi az alkotmány kidolgozását. Rakitov nem tagadja a terve­zet hiányosságait, ugyanakkor úgy véli, hogy az alkotmányos te­vékenység megkezdéséhez fel­tétlenül szükség van valamiféle alapra, a jelenlegi tervezet ezt az űrt pótolja. Az allami berendez­kedés kérdése nemcsak a pártok­tól, hanem a társadalmi-gazda­sági fejlődéstől is függ ma^d. Aidid: a győztes * . f A legszörnyűbb bandavezér Legyőzte az amerikaiakat és az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét. Ki merjen még szembeszállni vele? Talán bizony a többi ban­dafőnök és rablóvezér, akik az idegenekkel együtt léptek fel el­lene? Mogadishuban 18 ezer ka­tona állt vele szemben az ameri­kai elitalakulatokkal megerősít­ve, óriási tűzerőfölénnyel. Mo­hamed Farah Aididnak alig volt több mint 500 odaadó híve, és mindössze talán 1500 felfegy­verzett fiatalra támaszkodhatott, mégis, még a fejére kitűzött 25 ezer dolláros vérdíj ellenére sem sikerült kézre keríteni. Az ENSZ végül kénytelen volt lefújni a va­dászatot. Az amerikaiak és NA- TO-szövetségeseik kivonulnak Szomáliából. Az afrikai ország­ban sokan teszik fel a kérdést: ki akarja még elvitatni Mohamed Farah Aidid igényét, hogy ő le­gyen Szomália következő elnö­ke? Az Aidid melléknevet még édesanyjától kapta a rettegett ve­zér, jelentése: „aki nem ismer tréfát, vagy akinek nincsenek gyengéi”. Áidid mindig is arról álmodott, hogy egyszer államel­nök lesz. Nomád életmódot foly­tatott családja a Hawayi törzs Habr Gedir nemzetségéhez tar­tozik, a Matabantól Galcaióig teijedő területen él. Térségük át­terjed egészen az etiópjai Oga- denig. Aidid 1945-ben született. Ál­talános iskolai tanulmányait kö­vetően belépett az olasz gyarmati rendőrséghez, és azon első 14 Szomáliái közt volt, akik Olasz­országba kerültek kadettiskolá- ba. Ä csoport vezetője Sziad Barré volt, aki előmenetelben mindig egy orrhosszal megelőzte Aididet: először a rendőrségnél, később az 1959-ben felállított hadseregnél. Aidid diplomatais­kolát végzett Moszkvában, majd Sziad Barré titkosrendőrségének főnöke lett, mígnem a bizalmat­lan diktátor 1970-ben börtönbe vetette. Hat év után szabadon bocsátotta, és az állami gyógy­szer-monopólium főnökévé tet­te; a vállalat nyereségén osztoz­tak. Aidid 1977-ben, az ogadeni háború etióp frontján mint csa­patparancsnok szerzett érdeme­ket magának. Mivel túl népszerű lett a katonák körében, Sziad Barré — hogy eltávolítsa — elő­ször Törökországba, majd Indiá­ba küldte nagykövetnek. Onnan hívták haza, hogy vegye át a Szo­máliái Egyesült Kongresszus (USC) nevű szervezet katonai vezetését. Az USC 1990-ben a főváros, Mogadishu felé törve fegyveres harcot kezdett a diktá­tor ellen. Egy évre rá sikerült is őt elűzni, de Aidid még mindig nem lett elnök. Ezúttal A li Mah­di előzte meg, aki a Hawayi törzs Abgal nemzetségének Mogadi­shuban élő sarja. Csaknem egy évig dúlt köztük a háború. Har­mincezren haltak meg a rommá lett városban, és több százezren haltak éhen az országban, mert Aidid, Ali Mahdi és a többiek, akik mind hatalmat akartak, nem engedték át a segélyszállít­mányokat. Aidid nem akar újra elesni a győzelemtől. Látogatóit megté­veszti csiszolt beszédével és jósá­gos nagyapó benyomását keltő fellépésével. A Frankfurter All­gemeine Zeitung Aididet bemu­tató cikkírója azonban figyel­meztet: ő a legszörnyűbb vala­mennyi bandavezér közt. Vetély- társai remélték, hogy az ameri­kaiak és az ENSZ kéksisakosai eltüntetik a porondról, de téved­tek. Aidid megmaradt — egyelő­re — győztesnek. Japán vezetők, politikai pénzadományok ' Egy sor japán vezetőről gya­nítja azt az Aszahi Simbun című lap, hogy törvénysértést követett el, nem tett eleget a politikai pénz­adományok elfogadására vo­natkozó bejelentési kötelezett­ségnek. Eszerint a Liberális De­mokrata Párt politikai reformbi­zottságának feje, Micuzuka Hi­rosi 10 millió forintnak megfele­lő összeghez jutott a Simizu épí­tőipari vállalattól, és ugyanekko­ra összeggel támogatta a másik megvesztegető cég, a Kadzsima Sis Vatanabe Micsiót, Japán volt külügyminiszterét, az LDP frak­cióvezetőjét. Mindkét cég ellen bírósági tárgyalás folyik, amiért megvesz­tegették Ibaraki kormányzóját. A cégek vezetői a vizsgálatok so­rán vallották azt az Ászahi sze­rint, hogy Micuzuka és Vatana­be, illetve frakcióik is pénzekhez jutottak. A Kadzsima korábbi hírek szerint pénzt adott Kane­maru Sínnek, az LDP azóta tá­vozott alelnökének és egy sor volt kormányfőnek is, Takesita Noborunak, Mijadzava Kiicsi- nek, Nakaszone Jaszuhirónak, valamint a Sinszeito (Megújulás) pártja egyik vezetőjének, Ozava Icsirónak. Micuzuka és Vatanabe irodája egyaránt azt állította, hogy a po­litikusok nem követtek el vissza­élést a politikai adományok ke­zelésekor. A pénzadományokra vonatkozó törvények értelmé­ben azonban a 1,5 millió forint feletti összeg elfogadásáról beje­lentést kell tenni. Korábban e rendelkezés megsértőit 200 ezer forintnyi büntetésre ítélték, Ka­nemaru Sin megvesztegetési bot­ránya óta azonban már egyévi börtönre is ítélhetők a vétkesek. Nem meglepő, hogy ebben a politikai légkörben politikai cé­lok elérésére is felhasználják a pártok a pénzügyeket, azok fel- hánytorgatását. (MTI) A szüleim már megrendelték januártól a Nógrád Megyei Hírlapot!

Next

/
Oldalképek
Tartalom