Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-01 / 280. szám

1993. december 1., szerda PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Az oldalt szerkesztette: Vallus Tibor Csurran a víz a hólével együtt - Szomjazó emberek Mátrakeresztesen Pásztó és környéke • PÁSZTÓ. Tovább épül a vá­ros központja. A jövő évben esedékes az új, tizenkét lakásos ház átadása. Földszintjén üzlet- helyiségek lesznek. Az újabb, tizenhat lakásos épület föld­szintjén szintén üzleteket alakí­tanak ki. Az építtető az OTP In­gatlan Rt. A területet az önkor­mányzat biztosítja. Közhasznú munka • SZIRÁK. November 30- án a közhasznú foglalkoztatás ta­pasztalatait és a jövő évi elkép­zeléseket vitatta meg az önkor­mányzat, az intézményvezetők bevonásával. Tankönyvsegély • MÁTRASZŐLLŐS. A Re­gionális Oktatási Központ het- venkétezer forintot adott az álta­lános iskolásoknak tankönyv- vásárlásra. Ennél azonban na­gyobb összeg áll rendelkezésre, mert az önkormányzat tanulón­ként még ezer forintottal meg­toldotta az összeget. Új szemétszállító • PALOTÁS. November else­jétől egy héhalmi magánvállal­kozó szállítja a szemetet a falu­ból, ráadásul a korábbi áron. Az önkormányzat azért nem hosz- szabbította meg a szerződést a Pásztói Közszolgáltató Vállalat­tal, mert jövőre 25 százalékkal akarta emelni a szálítási díjat. Lehet, hogy Pádár Éva tanárnő a jövő újságírói közül tanít néhányat a 4.b osztályban? Akadt olyan lakos, aki „elhajtotta” őket Már mint a Dózsa György Általános Iskola azon EKP-s (Érték Közvetítő Programban résztvevő) sajtószakkörös diák­jait, akik október hatodikán ki­mentek az utcára, hogy riportot készítsenek a járókelőkkel. A pásztóiak nagy többsége azért nem vette tolakodásnak a kis­iskolások (negyedikesekről van szó) igyekezetét, akik egyes vélemények szerint még a harapós kutyát is megkér­deznék. Alapítványok születtek Tevékeny emberek élnek a mátraaljai kisvárosban. Ezt bi­zonyítja az is, hogy számtalan, a köz gyarapodását szolgáló ala­pítványt hívtak életre az elmúlt egy-két évben a településen. A Csohány Baráti Kör Pásztó kultúrájáért, a Dózsa Általános Iskola a tehetséges pásztói gyermekekért, a Gárdonyi Géza Körzeti Általános Iskola ugyan­csak a gyermekekért, a helyi sportegyesület önmaga fennma­radásáért, a pásztói cigányság fiataljaik tanulási lehetőségéért hozott létre alapítványt. De van alapítvány a pásztói kórház, a mindennapi testnevelés és diák­sport, a francia-magyar két- tannyelvű képzés, s a felépítésre váró új 1848^19-es emlékmű támogatására is. A kommunikációs készség- fejlesztő program keretében a negyedikesek körében működő kezdeményezés sokat segíthet a diákoknak a hetedik, nyolcadik osztályban „beköszönő” tö­megkommunikációs fakultáció előzetes megismerésben (fotó­zás, számítás-, video- és hang- techika,riporterimunka, iskola­rádiós-, iskolatévés- és iskola­új ság szerkesztői tevékenység). A sajtó iránt a 4.b osztály­ból tizen, az „a” és „c” oszály­1902. november 30-án új he­tilap látott napvilágot Pásztó És Vidéke címmel. A lap társa­dalmi, közgazdasági, szépiro­dalmi tartalmú kiadvány volt. Az első számok érdekesebb hí­rei közt válogattunk. „E-hó 23-án este nyolc óra­kor kigyúlt Szabad Jánosnak szalmával fedett Árpád utczai háza és rövid idő alatt teljesen leégett. A Korcsolyázó Egylet ala­kuló ülését vasárnap, azaz de­cember 30-án délután öt órakor tartja. Az alakuló gyűlésre szí­vesen lát az egylet mindenkit, ki a tagok sorába lépni akar és a sport iránt lelkesül. December 8-án este Sándor ból ketten-hárman érdeklőd­nek. A gyerekek a későbbiek­ben komoly szerepet játszhat­nak a helyi lap, és a városi tévé munkájában, esetleg még a megyei újság tudósítói is le­hetnek. A diákok a tanórák keretében ismerkednek meg az újságírói műfajokkal - riport, interjú, jegyzet -. A szakkör távlati ter­vei között szerepel az is, hogy meglátogatják a megyei lap szerkesztőségét. Imre tari lakost egy barátja a kovácsműhely előtt kerékráf- húzóval, valószínűleg bosszú­ból, életveszélyesen megsebesí­tette. December 10-én a déli órák­ban Pásztón Kazinczy János maczonkai jómódú parasztem­ber a Hoffmann hentes kocsmá­jában sógorát pálinkásüveggel halántékon vágta. Kazinczy el­ájult és csak dr. Türk Szilárd körorvos lelkiismeretes ápolá­sának köszönheti életét. A pásztói Műkedvelő Egylet nagyban készülődik a kará­csonykor tartandó előadásra, mikor a „Náni”-t mutatják be a közönségnek. A próbák nagy buzgalommal folynak.” Miről írt a Pásztó És Vidéke hetilap kilencvenegy éve? Láss, ne csak nézz! Elzárva a világtól messze van a városháza A pásztói polgármesteri hivatallal átellenben, a lebontásra váró családi ház mögött nyitott pincelejáró terpeszkedik. A korai, ám csípős télben hull róla a vakolat. így aztán jól látható a vélhetően középkori eredetű, az utókor számára megmentésre érdemes mészkő ajtóboltozat. De vajon.lesz-e, aki felfigyel ezen értékre, s áldoz is rá? Kép: Herbst Kinga Holnapi számunkban „Bátonyterenye és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Felvették a kesztyűt az Avonmore-nál Együtt gondolkodnak a termelővel Fenyvesi Sándor a dobozos tej csomagolását felügyeli PÁSZTÓ. A közelmúltban az A von more; Kft. tejüzemébe látogatott dr. Szabó Tamás privatizációs miniszter. Szép­laki Zoltánt, az ír érdekeltségű kft. magyar vezetőjét kérdeztük a látogatás kapcsán.-A minisztert megerősítette a látogatás abban, hogy szükség van a privatizációra. Ugyanis a tőkét, amiből a legkevesebb van a feldolgozó iparban, a nyuga­tiak - esetünkben az írek - hoz­zák az országba. Csak így lehet minél magasabb feldolgozású terméket előállítani, s lehet rek­lámra költeni. Az üzem automa­tizálása kapcsán bizonyos lét­szám-racionalizációt végre kel­lett hajtani. Viszont úgy látszik: a megmaradottaknak (jelenleg 112 dolgozót alkalmaznak) nem kell tartaniuk egzisztenciális gondoktól.- Milyen terveik vannak?-Három év múlva várható, megteremtődnek a továbblépés alapjai ahhoz, hogy az Avon- more hazánk nagy tejipari válla­lata legyen.- Milyen a kapcsolatuk a tej­termelőkkel?- Szaktanácsadóink rendsze­resen felkeresik őket. Az eddi­giekben az együttgondolkodás jellemezte kapcsolatunkat.-A megyében több konkur- rens tejipari vállalattal is meg kell küzdeniük a piacért.- Ha piacainkat meg akarjuk őrizni, akkor arra áldozni kell. Elkövettük azt a hibát, hogy nem figyeltünk erre eléggé. Te­rületeinket vissza kell szerez­nünk: bele kell mennünk az ár­versenybe. Fölvettük a kesztyűt. Célunk a régi piaci vezető sze­rep visszaállítása: Nógrád me­gyének mi legyünk a fő szállí­tója. (vallus) A Mátrába utazunk. Hasznost elhagyva, megcsodálhatjuk a szocializmus kömyezetromboló víztározóját, majd elérjük a né­hány kilométerre fekvő, több mint félezres lélekszámú Mát- rakeresztest. Az itt lakó embe­rek életével szerettem volna megismertetni az olvasót. He­lyette többnyire bezárkózott emberekkel találkoztam. Először a városrész elején lévő úgynevezett Fűrészma­lomnál érdeklődtem: hogy érzi magát a tél beköszöntével a mátrakeresztesi ember?- Kissé el vagyunk zárva a várostól, de nekünk így is jó. Megszoktuk - mondja a fiatal B. A. Aztán folytatja. Néhány napja még a közelmúltban át­adott kábeltelevíziós rendsze­rük is váratlanul elromlott. így kútba esett egyetlen szórakozási lehetőségük. Lajtkocsi hozza Erről jut eszembe, kút. Van már Mátrakeresztesen ivóvíz?- Itt lent nálunk van, de men­jen csak feljebb a következő au­tóbuszmegállóig, arrafelé már találkozhat a „világ végével”! úgy is tettem. Az ágasvári túristaházhoz leágazó út már nem volt járható gépjárművel, pedig a békástói üdülőterületen állandóan ott lakó családok is élnek. Nem volt mit tenni, a jó harminc centiméteres hóban gyalogosan vágtam neki a csak­nem egy kilométeres távnak. Az akkor éppen háza előtt havat la­pátoló H.J.-től érdeklődtem: megoldódott-e az ivóvízellátás­sal és a szemétszállítással kap­csolatos gondjuk?-Nem oldódott meg semmi! - fakad ki a kérdezett. - Ivóvi­zünk most is csak akkor van, amikor Pásztóról lajtkocsival kiszállítják. Az a szerencse, hogy most nincsenek itt az üdü­lők. Ráadásul a mellettünk lévő közkútban is csurran-cseppen kicsinyke kis víz. No, nem ivásra, hanem hólével együtt mosásra. Pazarló üdülők- Érthetetlen számomra - folytatta a panaszkodást -, hogy a nyári nagy hőségben az óriási vízhiány miatt senki nem szólt az üdülőknek: ne hordják el sa­ját kútjukba az ivóvizet. Ők ez­zel nem törődve pocsékolták fürdésre, tusolásra a drága ne­dűt. Szemétszállítás meg?! Ak­kor van, ha a kukásautó ki tud jönni ide. Most télen - azt hi­szem - erre kevés alkalmuk lesz. Mondja meg, mit tettek azért, hogy a város és Mátrake- resztes (mint városrész) közötti különbség megváltozzon? Túl­zottan messzi van ide a város­háza - mondja sokat sejtetően. Visszagyalogolva a főúton hagyott gépkocsimhoz még fel­hívják a figyelmemet arra, hogy nézzem csak meg, milyen rövid szakaszt kellene már csak az Óvár úton rendbehozni, és ak­egész hegy csúszik, és a még éppen álló gát mellett elszökik a víz. Ezért is olyan alacsony a szintje a víztározónak. A másik asztalnál ülő két há­zaspár sem bírja tovább. Rögtön megkérdik tőlem; mikor látunk valamit a Nógrád megyének szánt 500 milliós támogatásból? Pedig ebben Mátrakeresztes ve­zetékes ivóvízhálózatának a megoldása is szerepel. Nem lesz abból semmi - véle­kednek. - Mit tegyünk? Vegyünk pénzért a tartálykocsiból? Kény- szerűségből megérné, mert mi is leengedjük a vizet a kútunkba, és ezzel legalább áttelelünk. A másik család férfi tagja el­mondta, majdnem fél éve, hogy a fővárosból leköltöztek Keresz­tesre. Egy régi parasztházat tettek rendbe. Máris érdeklődtem volna tőle, mi a véleménye az itt kiala­kult helyzetről, de felesége, aki innen származott el és ide tért vissza, nem hagyta. Levegőből van elég Azt el is felejtettem mondani, hogy a falu egyharmadának út­jai nem járhatók gépjárművel, így két kilométernyi szakaszt gyalogosan kellett megtennem. Igaz, ez nekem nagyon jólesett. Mert, ha ivóvíz nincs is kellő mennyiségben és minőségben Mátrakeresztesen, a friss, üde levegőből van elég. Az is éle­tünk egyik alkotó eleme. De a víz is az lenne! Zentai József kor gépjármű­vel is köny- nyebben meg- közelíthetőek lennének. Az jut eszembe: szü­leim már akkor beszéltek ar­ról, hogy rendbe teszik az Óvár utcát, amikor én még csak elkezd­tem az általá­nos iskolát. Ennek bizony már jó pár éve. Kíváncsisá­gom visz be a helyi kocs­mába, azonban nem sok siker koronázza azon igyekeze­tem, hogy szóba ele­gyedhessek az emberekkel. Ennyire zárkózottak lennének? Szerencsémre akad kivétel.- Mi itt hiába jártatjuk a szánkat, hiába levelezünk, nem érünk el vele számottevő ered­ményt - mondta a helyi H.L. - Három hete, hogy írtam a Nóg­rád Megyei Hírlap Kíváncsis­kodó rovatának, és a mai napig nem válaszoltak kérdésemre.- Mi volt a kérdése?- Az, hogy vegyék már észre, milyen veszélyes a Hasznosi Víztározó mellett leszakadt úttes­A felvétel nem a riport helyszínén készült ten gépjárművel közlekedni. Igaz, ezt névtelenül, pásztói la­kosként postáztam, mert nekünk nem mindig előnyös az, ha ne­vünket adjuk valamihez. Aki mégis adja, máris róla beszél egész Keresztes. (Munkatár­sunknak külön nyomozásba kel­lett kezdenie, hogy érdemi vá­lasz szülessen. Ezt közölni fog­juk, amint sikerül megszerez­nünk az információt. - A szerk.) Többek kocsmaszinten azt is tudni vélik, hogy Hasznoson az Épül a központ

Next

/
Oldalképek
Tartalom