Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-30 / 304. szám

1993. december 30., csütörtök SPORTTÜKÖR HÍRLAP 7 Szeptember 11-én lesz a salgótarjáni ugrógála Bubka, Kosztadinova és Sotomayor is ide készül SALGÓ­TARJÁN. Alig vagyunk túl az idei, vi­lágsztárokat felvonultató AP Rekord ug­rógálán, An­gyal János ver­senyigazgató arról számolt be, hogy a kö­vetkező, 1994- es viadalnak - amely immár nyolcadik - máris megvan az időpontja: a szuperversenyt szeptember 11-én, vasár­nap rendezik, és természete­sén ezúttal is Salgótarján fő­tere ad otthont a parádénak.- A ver­senyt közvet­lenül a párizsi Szergej Bubka a tar jani légteret hasítja Grand Prix-döntő és a londoni Világkupa-döntő után rendez­zük meg, ezen belül ismét sor kerül a magyar-brit-orosz-uk- rán válogatott ugróviadalra - újságolta Angyal János. - Az AP Rekord ugrógála szerepel a nemzetközi versenynaptárban, és minden bizonnyal ismét vi­lágsztárokat tudunk elhozni Salgótarjánba. A versenyigazgató elmondta: a szervezés javában zajlik, s na­gyon bíznak abban, hogy Bubka, Kosztadinova és Astafei mellett a harmadik ugrószám, a férfi magasugrás legnagyobb királyát, a kubai Javier Soto- mayort is el tudják ezúttal „csá­bítani” Salgótarjánba. Időközben elkészült az atlé­ták 1993-as világranglistája. Ezen a rúdugróknál természe­tesen a világcsúcstartó ukrán Szergej Bubka áll az első he­lyen, aki a rekordot 613 cm-rel tartja, és idei legjobbja 605 cm. A magasugróhölgyeknél ugyancsak a rekorder, Sztefka Kosztadinova vezeti a listát. A bolgár lány a világcsúcsot 209 cm-rel tartja, s az idén 205 cm-re jutott. Elmondhatjuk hát, hogy Sal­gótarján - Angyal úr és segítői jóvoltából - a világ (!) azon ke­vés szerencsés városai közé tar­tozik, ahol a közönség egy idő­ben láthatta versenyezni a világ két legjobb ugróját, Bubkát és Kosztadinovát. És ez már - nem semmi... B. R. Nógrád megye élsportja ezúttal sem tudott kilépni önmaga árnyékából Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? Mottó: „A helyzet jó, de nem reménytelen.” (Bródy János) Emlékezetes volt a St. Kohász-Ferencváros MK-mérkőzés Kovács Dusán elegedett az 1993-as évvel Megtette, amit a világ várt sikerült to­vábblépnie. Mégis, milyen büszkék vol­tunk rá, amikor láttuk őt az Eu- rosport közve­títésében. De hát egyelőre a mi Dusánunk számára Kevin Young és társai egyelőre még túl nagy falat­nak bizonyul­nak. Dusán visz- szaruccant a „régi” sport­ágába is, a tíz­próbába. Meg­jelent a párizsi többpróba Eu­rópa Kupán, s ha már ott járt, hozzásegítette a magyar vá­logatottat ahhoz, hogy a B cso­portból feljússon a kontinens e- litmezőnyébe. Ha megkérdezi ezentúl valaki tőle, hogy mi volt számára 1993- ban a legnagyobb élmény, bizony hosszasan el kell gon­dolkodnia, s hirtelen talán a vá­laszt sem tudja majd megadni. Dusán ezenközben persze rendületlenül vizsgázott a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Mondanunk sem kell, sikeresen, hiszen neki so­hasem volt gond összeegyez­tetni a sportot a tanulással. Készül a helsinki Európa-bajnokságra Faggattam arról, mit tervez 1994- re. Erre rávágta, hogy a legnagyobb megmérettetés a helsinki Európa-bajnokság lesz a számára. Oda okvetlenül sze­Kovács Dusán a helsinki EB-re készül retne kijutni, s erre természete­sen minden esélye megvan. Ezzel a sikeres esztendővel a háta mögött mondhatott volna akár egetrengetőbb dolgokat is, de nem tette. Neki egyelőre az a fontos, hogy minél közelebb ke­rüljön a magyar csúcshoz, s hogy az egyéni rekordját minél tovább srófolja. Ha az anyagi lehetőségekről esik szó, nem panaszkodik, nem kesereg. Igaz, a szponzorok nem tolonganak körülötte, ke­gyeit keresve. Zavarmentes évet zárt. Mindössze akkor húzza össze szemöldökét, amikor arról be­szél, hogy edzőjét, Szabó Bélát talán nem éri akkora tisztelet és megértés a sportvezetők részé­ről, mint amennyi megilletné. Kovács Dusán elégedett. Mi­ért ne lenne az? Hegedűs Henrik L assan véget ér az esz­tendő, ilyenkor elérke­zik a számvetés ideje, álljunk meg egy szóra, nézzük, mit hozott a magunk mögött hagyott év a megyénk sportja számára, s ezúttal ma­radjunk a felnőttélsportnál, hi­szen valójában csak ezt jegyzik, ennek van értéke. Javaslom, maradjunk tárgyilagosak, itt most nincs értelme a mellébe­szélésnek, sőt, talán éppen azzal ártanánk a legtöbbet az ügynek. Nos... Ami azt illeti, nincs sok okunk a dicsekvésre. Nóg­rád élsportja talán az egész or­szágban a legsivárabb, ráadásul a tavalyihoz képest is alaposan visszaesett, különösen éppen a legnépszerűbb sportágakban, pedig a két legnagyobb város, Salgótarján és Balassagyarmat önkormányzata a korábbihoz viszonyítva nagyságrendekkel több pénzt fordított erre a célra, noha a vesenysport támogatása nem is kötelező feladata az ön- kormányzatoknak. Nincs is élsportunk. Az az egy-két kivétel jelen esetben in­kább a szabályt erősíti. Ha kicsit szigorúak vagyunk, úgy is fogalmazhatunk, hogy „Egy, csak egy legény van tal­pon a vidéken!” Ez a legény pe­dig nem más, mint Kovács Du­sán, a Balassagyarmati Vitalitás atlétája. Kovács kijutott a vi­lágbajnokságra - Komka Magdi óta ő az első olyan nógrádi at­léta, aki eljutott egy jelentős vi­lágversenyre -, két érmet hozott a buffalói Universiadéról, a tíz- próba-válogatottat felvitték az Európa Kupa felsőházába, s itt­hon is bezsebelte a „kötelező” bajnoki címet. Mindemellett egyetemre jár. így aztán Kovács bármelyik megyénkbeli sporto­lónak példaképe lehet. M ásik kiváló atlétánk, az Amerikában ta­nuló Balázs Dénes odakint sikeresen végzi egyetemi évfolyamait, s egyre jobbak a versenyeredmé­nyei, az idei hazai idénye vi­szont nem a legjobban sikerült, igaz, ebben makacs sérülései hátráltatták. No, akad-e még élsporto­lónk? Hogyne, Bereczki Brigit­tát még oda sorolhatjuk, hiszen a hazai sífutónők között szívó­san tartja magát az élen, itthon amit lehet, mindent megnyer. A nemzetközi porondon azonban még úgy istenigazából - a sírol- lerversenyeket kivéve - soha nem jött ki neki a lépés, és a szövetség már nem őt válasz­totta meg az év legjobb síelőnő­jének. Bereczki mögött tehetsé­ges fiatalok bontogatják szár­nyaikat, akik egy-két év múlva átvehetik tőle a stafétabotot. Ha abból indulunk ki, hogy egy-egy sportágban a magyar versenyzők hogyan állnak a nemzetközi porondon, s a nóg­rádiak eredményét ahhoz viszo­nyítjuk, akkor Nógrád sportjá­ban a Salgótarjáni Viktória Vívó Egyesületet kell az első helyre tenni. Az idei bajnoksá­gon a férfi tőrcsapat az ötödik, a női tőrcsapat a hetedik helyen végzett, ami többé-kevésbé megfelel a várakozásnak. A férfi-párbajtőrcsapat azonban a tavalyi ezüstérem után most úgy Kovács Dusán elégedett. Miért ne lenne az? Hiszen 1993-ban megannyi ajándé­kot rakott le Nógrád megye sportjának karácsonyfája alá. Kezdjük azzal, hogy felnőtt magyar bajnoki címet szerzett 400 méter gáton. Több mint két másodperccel mögötte volt a mezőny. Igaz, a 400 m gát amo­lyan lyukas száma a magyar at­létikának. (Lassan az összes fu­tószám az lesz, ha nem kapnak észbe az illetékesek.) Két bronzérem az Universiadéról Kinn járt a buffalói Universi- adén. „Rómát látni, és meg­halni” - mondták az ókorban. Dusán ezt a mondatot átfor­málta: Amerikát látni és két bronzérmet szerezni. 400 gáton nem kisebb egyé­niséget utasított maga mögé, mint a világranglista harmadik helyezettjét, a 47,10-et is tudó zambiai Samoel Műtétét. (Hm, mi ez a ,,au sáni” 49,96-hoz ké­pest...?) Ennek ellenére a mi fi­unk érmes lett a fekete bajnok pedig a vert mezőnyben kullo­gott. Ráadásul ugyanott még egy bronzérmet berámolt a tás­kájába a Balassagyarmati Vita­litás SE versenyzője, hiszen a 4x400-as váltó után is felállha­tott a dobogó harmadik fokára. De az számára felért egy világ- szenzációval. Dusán, ha már úgy döntött, hogy világ körüli utat tesz, meg­jelent az augusztus végi stutt­garti atlétikai világbajnokságon, s kis híján - csupán hat század­másodpercen múlott! - beké­redzkedett abba az elit társa­ságba, amelyet úgy neveznek: a világ huszonnégy legjobb férfi gátfutója. Az előfutamból azonban nem lemaradt, mint a borravaló. Emellett a tarjáni vívók a na­gyobb egyéni versenyeken nemigen aspirálhatnak a leg­jobbak közé. E gyre népszerűbb az au- tósport.A nógrádi me­nők megőrizték tavaly szerzett pozícióikat. Ke- ill József, Határ István, Szojka Ferenc, Vajvoda Sándor a kü­lönböző szakágakban idén is te­kintélyes éremgyűjteményt szedtek össze, aranyakat is. Ezek azonban kategóriasikerek. Az abszolút sorrendben csak ritkán kerülnek tekintélyes helyre. Ehhez pénz és paripa kellene - de ugyanúgy, mint az összes többi sportágban. Időzzünk el ezek után a két legnépszerűbb labdajátéknál. Salgótarján NB Il-es labdarú­gócsapata a dicstelen fúzió so­rán belülről emésztette fel ön­magát, kipottyant a második vonalból, ezzel egyszersmind a nógrádi futball kikerült az or­szágos vérkeringésből. Az SBTC azóta nagy fölénnyel ve­zeti az NB ÜL tabelláját, az anyagi nehézségek azonban széttépik a szép álmokat. Lássuk a kosárlabdát. Az SKK NB I-es férfiegyüttese ta­valy ilyenkor még a felsőházba jutásért vitézkedett, ezúttal vi­szont alighanem a kiesés elkerü­léséért fog küzdeni. A gondok elsősorban szakmai vonatkozá- súak. A jelenlegi szűkebb ke­retből talán egyedül Földesi alapozott végig, a többiek me­net közben kapcsolódtak be a munkába, és így nemigen lehe­tett bivalyerős csapatot építeni. Különösen, ha az „építőmester” sem mindig állt a feladata ma­gaslatán. V isszakerült az NB I. alsóházába a Bátony- terenyei VASK aszta­litenisz-csapata. Ott azonban már nem tud helytállni. De ezek után evezzünk kel­lemesebb vizekre. A Salgótar­jáni Viktória SE férfiteniszcsa­pata visszaverekedte magát az OB I-be. A Balassagyarmati Kábel férfi-kézilabdacsapata egyévi száműzetés után vissza­térhetett az NB I/B-be, és ott eddig jól helytáll. A Salgótar­jáni Richveisz röplabdáslányai harcban állnak az NB I-be kerü­lésért. Reménykedjünk, hátha ezekből még lesz valami. De íme, egy újabb veszteség: a Szandai SE korábban remeklő erőemelői úgy eltűntek, mint a kámfor. Szerintem Nógrád megye sportjának legnagyobb dobása 1993-ban az volt, hogy a Co- mark-AP Rekord-TS ugrógá­lára ide tudtuk hozni Bubkát, Kosztadinovát, Astafeit, azaz a világ legnagyobb ugrószuper­sztárjait. S ha már a rendezvé­nyeiméi tartunk, büszkék lehe­tünk a Mogürt-Salgó ralira, az Ipoly gyaloglógálára és a Ther- woolin-Palóc triatlonra is, hi­szen ezeket már országosan, nemzetközileg is jegyzik. A z anyagiakról? Nos, ezek változóak. Divat sírni. Az ugrógála szervezői mégis össze tudják szedni a hatalmas dollár­összegeket. A minőségre van szponzor, a silányságra, az eredménytelenségre, az igényte­lenségre azonban úgy látszik, nincsen. Bele kell tanulni ebbe a fránya menedzserkedésbe is, nem lesz mindenki egyből Üli Hoeness vagy Kenny Dalglish, ráolvasással sem. Hamarosan új év kezdődik, s engedtessék meg, hogy az idei láttán, s a lehetőségek ismereté­ben ne legyek optimista. Azonban: „Az az igazi szerelem, amely mindig egyforma, ak­kor is, ha mindent megtagad­nak tőle.” - mondotta bizo­nyos J. W. Goethe, és én to­vábbra is imádom, szeretem Nógrád élsportját, kész va­gyok lélekben szenvedni is érte. Balás Róbert Súlyos szerencsétlenség 0 FONT-ROMEAU. Súlyos szerencsétlenség történt a fran­ciaországi város jégstadionjá­ban. A 24 éves holland Moni­que Velzenboer, az albertville-i olimpia rövidpályás gyorskor­csolyaversenyén az 500 m-es távon negyedik helyezést elért sportoló edzésen bukott, és a pályát szegélyező kerítésnek ütközött. A fiatal sportoló nyakcsigolyatörést szenvedett, s az orvosi jelentés szerint egész életére béna marad. Buddhista Baggio 0 RÓMA. Európa idei legjobb labdarúgója, az olasz Roberto Baggio a France Football szak­lap szavazásán elnyert Arany­labdát buddhista iskolája meste­rének, Daisaku Ikedának aján­lotta. Balázs győzött • LOSONC. A szlovákiai vár rosban vasárnap immár több mint huszadszor rendezték meg a hagyományos karácsonyi Ut­cai futóversenyt. A félmaratorti távon az erős nemzetközi me­zőnyben az Amerikából itthon vakációzó Balázs Dénes, a Sál-; gótarjáni KDASE versenyzője,, győzött 69.24-es időeredmény-? nyel. A többi tarjáni résztvevő közül Balázs Ákos (ideje: 80.24) az abszolút sorrendben a 20., az ifjúságiak között 2. he­lyen végzett, míg Máté Csaba (ideje: 86.40) a veteránoknál a 3. az abszolútban a 35. helyen érkezett célba. Horváth - nem REAC! • SALGÓTARJÁN. Régóta köztudott - mi is megírtuk -, hogy Horváth Zsolt, az SBTC NB III-as labdarúgócsapatának gólkirálya távozni készül Tar- jánból. Ä minap az egyik orszá­gos lapban megjelent, hogy a já­tékos az NB Il-es REAC együt­tesében folytatja pályafutását. Horváth azóta mindezt megcá­folta. Elmondta, hogy minden bizonnyal egy másik fővárosi másodosztályú együtteshez szerződik - oda, ahol egy másik salgótarjáni fiú védi a kaput -, ehhez az egyezség megköttetett, s már csak a formaságok elinté­zése van hátra. Átfutnak 1994-be • BALASSAGYARMAT. Másodízben rendezi meg a Bgy. Triatlon és Szabadidő SE és a helyi polgármesteri hivatal a Fussunk át az új évbe elneve­zésű viadalt, amelyre várják a város és a környék sportszerető polgárait. December 31-én 23.30 órakor, a kórháznál lesz a gyülekező és a tombolaosztás. A „futam” 23.50-kor indul ugyaninnen, s a versenyzők kb. 0 óra 5 perckor érkeznek a pol- j gármesteri hivatal előtti célba. Ezután a hivatal nagytermében a városatyák köszöntik a futás résztvevőit, majd a tombolán ér­tékes nyereményeket sorsolnak ki. Bírói tanfolyam 0 BALASSAGYARMAT. A városi sportfelügyelőség és a városi labdarúgó-szövetség já­tékvezetői bizottsága január 15-étől játékvezetői tanfolya­mot indít. A képzés ingyenes, melyre jelentkezni Gaál Endre sportfelügyelőnél lehet január 10-éig. Tarjáni teremfoci ,0 SALGÓTARJÁN. A városi teremlabdarúgó-bajnokságban ma is folytatódnak a középdön­tők küzdelmei és a Szlivka László serdülő-emléktoma helyosztói. íme, így alakul a program a városi sprotcsamok- ban: 15.30 óra: IBUSZ (SBTC)-Cimborák, 16.20 óra: Városháza-Főiskola, 17.10 óra: Petőfi Il.-Cered (a Szlivka-em- lékverseny 5. helyéért), 17.50 óra: Áfész-Keresztúri Z. FC, 18.40 óra: Maruzs Print-Ka- lácska.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom