Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-30 / 304. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. december 30., csütörtök IjflRQ-KÉP-ek A karácsonyi hangulathoz méltón orgona­muzsika kere­tezte Vértessy Sándor műsorát. A billentyűkön Albert Schweitzer játszott, nyolcvannyolc évesen! Nem volt véletlen a zenei kíséret, hi­szen a rádióadás eleve a neves német orvosról, zenetudósról, filozófusról szólt és eleddig a magyar közvélemény előtt is­meretlen dokumentumot tett közzé. Szellemi végakarat Schweitzer 1963-ban nyilat­kozott John Pasetti nevű ameri­kai-olasz rádióriportemek arra a kérdésére, hogy mit gondol a vi­lágról. A magnetofonra mon­dott hitvallásról 100 darab hanglemez is készült, amelynek 2-es számú példányát Bolvári Gellért pedagógus és felesége 1971-ben kapta ajándékba. A családi lemezkincsek tárában őrzött hanganyag karácsony első napján szólalt meg az éter­ben. Albert Schweitzer magatartá­sát, gondolatvilágát nagy mér­tékben befolyásolták, sőt - mint a műsorból is kiderült - megha­tározták azok a hosszú évtize­dek, amelyeket saját elhatározá­sából az afrikai dzsungel mé­lyén, Gabonban töltött. Az Egyenlítő mentén Lamberéné-i kórházában gyógyította a leprá- sokat, az agyvelőgyulladásban szenvedőket, az alultáplált gye­rekeket, nőket. A test bajai mel­lett a lélek, a szív sebeire is megpróbált gyógyírt találni. A hálás négerek Nagy Fehér Dok­tornak nevezték jótevőjüket. Van mit tanulnunk tőle ne­künk úgynevezett civilizált eu­rópaiaknak is. Végakaratában azokra a veszélyekre figyelmez­tet, amelyek nem az emberek ezreire leselkednek, hanem ma­gára az emberiségre. Schweit­zer azt tartotta, hogy a gép, a hivatal maga alá gyűri létreho­zóját is. Az anyagi javak kerge- tése gúzsba köti, erkölcsileg le­igázza, a szükség rabságában tartja emberek sokaságát. Vé­leménye szerint nem lehet úgy teljes életet élni, hogy ne ve­gyünk tudomást a másik bajá­ról, ne próbáljunk részt vállalni gondjainak megoldásában. A világ, a jövő számára nagyon fontos, hogy az ember elmond­hassa: „En másokért vagyok, segítek a többieken, a szó legi­gazibb értelmében”. Ha valaha aktuálisak voltak, manapság különösen idősze­rűek a kilencven évet megélt Albert Schweitzer fenti gondo­latai, melyek azt igazolják, hogy az ő igazi nagysága nem tudósi mivoltában, hanem párat­lan humanitásában rejlett. A másik út Természetes, hogy a magyar televízióban az idei karácsony­kor is voltak szép számmal egyházi foganta- tású műsorok, de a nem hívő nézőknek is a szeretetünnep je­gyében nyújtottak programot. A Fa Nándorról készült port­réfilm szimpatikus lehetett a vallásos embereknek, hiszen kiderült, hogy a bátorságáról, kitartásáról, győzniakarásáról ismert világutazó a maga mód­ján hisz Istenben, a sorsszerű­ségben. De odaszögezte a ké­pernyőhöz azokat is, akik más világnézetet vallanak. Őket az a sajátos, közel sem mindennapi életút köthette le, amelyet Fa Nándor bejárt, s azok a tanulsá­gos gondolatok is, ahogyan a vi­lág dolgairól nyilatkozott. Egyedül a háborgó óceánon Az egykori kajak-kenusból lett vitorlázó azért fordított há­tat az amatőrsportnak, mert a Los Angeles-i olimpián a ma­gyar csapat politikai okok miatt nem vehetett részt. Nem vélet­lenül mondják, hogy minden rosszban van valami jó, hiszen ki tudja akkor, ott milyen he­lyezést ért volna el. így viszont egyike azon keveseknek, akik - dacolva a viharos óceánnal, a végeláthatatlan jégvilággal - immár kétszer is megkerülte a Földet. Ráadásul a másodszori utazáson egyedül volt a maga építette hajóban. Magányában, a kemény megpróbáltatások, gyakori po­tenciális életveszély közepette jutott arra a következtetésre, hogy sokkal távolabb vannak az ember tűréshatárai, mint a köz­tudat tartja. Ő a jövőben is vál­lalja a megmérettetést -újabb óceáni utat tervez, melyet győz­tesként szeretne befejezni - ez ad célt, értelmet életének. Tudom: ilyen bravúrokra csak kevesen képesek, de a mindennapok apró tetteiben igenis követendő Fa Nándor ál- hatatossága, példája.- csongrády ­Csütörtököt mondunk Mottó: „Törődj a vakondtúrásokkal. A hegyek majdcsak meglesznek valahogy.” (Murphy törvénykönyvéből) U j ev, uj reménytelensé­gek elé nézhetünk 1994-ben. Minden szin­ten szinte minden megváltozik majd - régi jó magyar szokás szerint nem a jó irányba. Jóslásokba bocsátkozni nem nehéz: politikusaink már évek óta úgy készültek a soron kö­vetkező esztendőre, hogy most jön a kilábalás a gödörből. Kiderült: több gödör van. Ezek között bukdácsolva eljut­hattunk odáig: ma már senki se kerget rózsaszínű álmokat. Még annyi esélyünk sincs, mint a futballistáinknak - akik a selejtezőkön kiselejteződve tudták meg, mennyit is érnek a világpiacon. Nullát - és ez ér­dem attól a naptól fogva, mióta a számegyenes bal oldalát is feltalálták. Sót: dupla nullát. Gazdaságunk tönkremenete­lét nem selejtezőbéli pontszá­mokkal mérik, hanem a terme­lés mutatóival. S a mutatók öt­ven százalékos visszaesést je­leznek. Vannak ugyan re­ménykeltő vállalkozások, eze­ket azonban beletapossák a sárba. N ehéz vidámnak lenni például, amikor egyik városunkban (nevezzük Salgótarjánnak) közel három­szorosára kívánják emelni a kommunális adót, miközben egyetlen halvány jel sem mutat arra, hogy az eddig befolyt adókat is teljes egészében a vá­ros boldogulása érdekében használták volna fel. Az előretekintéshez - bol­dogult miniszterelnökünket idézve - nélkülözhetetlen, hogy ismerjük múltunkat. Nos, az 1993-as év eddig eltelt 364 napjának és néhány órájának „fényében” meglehetősen ro­vottnak tűnik errefelé. A megingathatatlan optimis­ták azonban tovább remény­kednek: talán az említett vá­rosban is lesz fellendülés. Jö­vőre decemberben nem lesz olyan „más fontos ügye” az al­polgármestereknek, polgár­mesternek, jegyzőnek,amely még a havi egyszeri fogadó­napjuk megtartásától is elszólí­taná őket. Talán olyan megál­lapodásokat kötnek majd, ame­lyek valóban annak az 50 ezer embernek az érdekeit képvise­lik, mint akik odaállították őket, ahol jelenleg is ülnek. B ár az „istenségnek látszó csalfa, vak remény” Csokonai után aligha­nem eme az optimistákat is rú­tul megcsalja. Balázs József Pirelli naptár: csak kiválasztottak kapják Minden évben státusz­szimbólumot képvisel a Pirelli naptár. Nem lehet megvenni, csak válogatott személyiségek kapják. Ezért az ára már a megje­lenés pillanatában óriási. A Pirelli naptár 1994-ben a szép lányoknak hódol. Készítése több hónapot vesz igénybe. A kiadók most ünnepük a 30. évfor­dulót, mivel az első naptár 1964-ben jelent meg. A legszebb modellek képvi­selnek egy-egy hónapot: Cindy Crawford, Kate Moss Helene Christensen és a fotografáláshoz készü­lődő Karen Alexander. ; M v»í-í '<'5 ; • yjivy*.- v- av «; . V, Pályázat - nógrádiaknak is VÁC. A rétsági városkörzet amatőr és hivatásos fotósai bizonyára gy ikrán megfor­dulnak a közeli városban, és most adott a lehetőség, hogy próbára tegyék tudásukat, megmérettessenek. A városi Madách Imre Művelődési Központ névadójának tiszte­letére 1994 január 20 és feb­ruár 20 között pályázattal egybekötött kiállítást is ren­dez. A fotókat üvegezett keret nélkül kell beadni, az erre az alkalomra alapított Madách Imre Díjat pedig január 20-án, 17 órakor adják át a költő szü­letésének évfordulója alkal­mából rendezett megemléke­zésen. Személyenként legfel­jebb hat fotó adható be január 16-ig a művelődési házban. Mai „macskakor ömpörkölt" Vallásról mondják íróasztalán kifőzte: Zöldi László Kukucs Vadonatúj választ kell keresni azokra a kérdésekre, amelyeket az evolúció tesz fel, mert az ózonlyukon keresztül néz ránk az Isten. Sebeők János homp transdimensionalis, próféta és környezetvédelmi showman, a Magyar Bioszféra Párt elnöke Az MDF-Fidesz flörtről Az érintettek kitalálták, hogy a székházjuttatásnál a nettó irodaterület négyzetmé­tere számít. Ezért kaphatta meg a Fidesz és az MDF azt a bizonyos tiszti kaszinót, amelyben nagy hall, klub­szoba, kávézó van. Tehát ke­vés a nettó irodahelyiség. Ha mi ezt tudjuk előre, akkor a kongresszusi központot és a bazilikát igényeltük volna, ahol csak a sekrestye számít irodának. Dr. Hasznos Miklós a Kereszténydemokrata !^éppárt alelnöke Annyi-e az annyi? Isten mindenható, de azt ő sem rendelhetné el, hogy hol­naptól kezdve kétszer kettő az öt. Láng Róbert újságíró, a 168 óra című heti­lap levelezője Dabas-Sári tanulság Nem az Egyistenben hi­szek, hanem hiszek egy Is­tenben. Nagy Bandó András humorista Az egyház vissza­követeli a tihanyi presszó épületét. Legfeljebb a kapucinert kapucinusnak hívják majd. Szűcs Gábor újságíró, a Kurír főszerkesz­tője Tudhat valamit Ha azt hallom: keresztény nemzeti, akkor szabályosan elkezdek félni. Ghiczy Tibor a Kereszténydemokrata Néppárt Vas megyei szervezetének ügyvezető elnöke, az országos intézőbizottság titkára. December 15-én volt az első színielőadás - A Kaktusz virágával nyitottak Újjáépült Losonc legszebb épülete, a Vigadó terem falai (és a jelenlévők) po­hárköszöntők sorát hallgatták végig. Csák István, a Színkör menedzsere, Böszörményi Ist­ván tanár, a CSEMADOK aktív tagja, Jankovits Jenő rendező, Dobroczky György, az Avant igazgatója, B. Vámos Anika, a darab egyik főszereplője mon­dott köszönetét az elvégzett munkáért, s reménykeltőén szóltak a jövőről. A losonci Vi­gadó történetében utoljára úgy száz éve került sor itt ilyen ran­gos eseményre. Korill Ferenc jelenléte al­kalmat adott szűkebbkörű, a jö­vőre kitekintő megbeszélésekre is. Őszintén bízunk abban, hogy búcsúszavai - „...még találko­zunk...” - valósággá válnak. V árja látogatóit a Vigadó. Földszintjén a Lehár cukrászda, üzletek, presszók és játékterem, pincé­jében étterem. Rendezvényekre E gy évvel ezelőtt csak na­gyon kevés losonci hitt abban, hogy decemberben elődeihez hasonló érzéssel lép­het be a Vigadóba: szívdo­bogva, a történelem szellemisé­gét érezve, megilletődve. Az újjáépítő, Dobroczky Györgynek és vállalatának, az Avant dolgozóinak, alig egy évre volt szüksége ahhoz, hogy eredeti pompájába öltöztesse a város leghíresebb, s legszebb épületét, a Vigadót. Falai között megfordult Madách Imre, Blaha Lujza, Csontváry Kosztka Ti­vadar, Lehár Ferenc, Móra Fe­renc, Jókai Mór és még sokan mások. Az első színházi előadást kö­vetően Dobroczky Györggyel beszélgettem, aki elárulta: pár hónapja nagyon jól megfizetett munkaajánlatot kaptak. Két le­hetőség közül választhattak: félbehagyni a felújítást, és az átadást legalább fél évvel elha­lasztani, vagy folytatni a mun­kát, és a megadott határidőre át­adni az épületet. A dolgozók egyhangúlag az utóbbi mellett döntöttek. „Ha rongyos nadrág­ban fogunk is járni utána, akkor is teljesítjük ígéretünket...” mondták közülük többen is. Ez a hit jellemzi a cég mun­káját. A munkát, melyet bizony nem könnyű elvégezni, hiszen mint oly sok egyéb esetben, itt is tömegesen jönnek, és jöttek elő az előző rendszerből oly jól ismert elvhű szavakban dolgo­zók. S védekezni nem is olyan könnyű ellenük... Az első színházi előadást a losonci Kármán József Színkör tartotta meg december 15-én és 16-án, Jankovits Jenő rendezé­sében, P. Berillet, J.P. Grédy: „A kaktusz virága" című zenés darabot mutatták be. M indkét alkalommal megtelt a Vigadó dísz­terme. A második elő­adáson a Színkört, a Vigadót, de úgy érzem az építtetőket is meg­tisztelte jelenlétével Korill Fe­renc, Nógrád Megye Közgyűlé­sének elnöke és családja. Vígjátéktól azt várja az em­A Kaktusz virágának két szereplője: Csikány Andrea és Tóth István bér, hogy szórakoztasson. Ez ma itt teljes mértékben sikerült - mondta Korill Ferenc az elő­adást követő bankett pohárkö­szöntőjében. Az épület szelle­misége itt is hatott. A Habsburg alkalmas az emeleti díszterem, s a Trade Centrum kereskedelmi központ is itt található. Meg­kezdte újkori ténykedését a lo­sonci Kaszinó is. Puntigán József Felejthetetlen pillanat: a szalag átvágásával megnyitják a Vigadót Fotó:H. Ö.

Next

/
Oldalképek
Tartalom