Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-24-26 / 300. szám
1993. december 24 - 26., péntek - vasárnap KULTÚRA - MŰVÉSZET Réti Zoltán szerelmei Az ecset balassagyarmati poétája A Nagyorosziban született festőművész, Réti Zoltán élete és munkássága ösz- szeforrt Balassagyarmatéval. A város és Nógrád megye idén ünnepelte születésének hetvenedik évfordulóját. Balassagyarmat díszpolgára lett, egyszerre több kiállítást is rendeztek műveiből. Méltatások hangoztak el életművéről, ami - szerencsére - korántsem befejezett. Megérdemelt sikert aratott kiadott Komjáthy albuma. Legutóbb a szintén hetvenéves salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban köszöntötték szeretettel. Itt Madách Az ember tragédiája című Réti Zoltánt nehéz elképzelni ecset nélkül Fotó: R. Tóth Réti Zoltán Komjáthy Jenő verseihez készített illusztrációinak albuma idén jelent meg művéhez készített akva- rellsorozatát állították ki. D e ami talán még a köztisztelet e megnyilvánulásainál is fontosabb, a művész Nagy Iván úti otthona valósággal a béke szigetének tűnik föl e zajos időkben a betérő számára. Nem kis része van ebben feleségének, Márta asz- szonynak, a gyerekeknek és az unokáknak. Nógrád megyét elsősorban Réti Zoltán akvarelljein keresztül ismerte meg az elmúlt évtizedekben a nagyvilág, Tokiótól Londonig. Fáradhatatlan művész, a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, az Ipoly vidéke egyedi és bensőséges színekkel, jellegzetes, hullámzó vonalvezetéssel tűnik föl képein. A szülőföld táji szépségén kívül az itt élők sorsát, hétköznapjait és ünnepeit is megfesti. Születést és halált, tavaszi pezsdü- lést és a karácsonyi éjféli misére igyekvőket, vén, göcsör- tös fákban, ifjú nők légies alakjában az öregséget és a fiatalságot. Nehéz elképzelni ecset nélkül. V alószínűleg ez teszi őt is örökifjúvá. Harmónia lengi körül, mint a zene, ami a festészeten kívül a másik nagy szerelme.-th Csikász István: December hull a pehely mint toll-pihe hullik borzongás suhan a fenyőfák fölött a hó puha háta a hangot eloldja s reszket az este álma: a csönd dísznek a mennyből száll le az angyal: GLÓRIA csendül s csillog a FÖLD drága KARÁCSONY szűz-puha asszony régi szerelmem ringass el engem halálom óráján imádkozz értem most és örökre örökre: ámen (A vers a szerző „ Vallatás” című kötetéből való. Salgótarján, 1991) Nyéki Lajos: Földrajz Kövi Pálnak Térkép lett a táj, az emlékezet már mindig elejt egy-egy részletet. Térkép lett a táj s nevek, - ilyenek, hogy „Katlangödör", meg „Feketevíz”. Az emlékezet veszti fenekét, mint rozsdás vödör, „Nyírjes", „Kiskanyar”, „Papdomb”, „Nagyliget”, - „Kincsempuszta”... Menj, fiam, a szügyi útra, a nyulaknak tépjél friss füvet. Térkép lett a táj, a tréfás versikék, és felhő a nyáj, vak gödör az ég, mindent eltemet, s megmarad a név: „Strézs, Hugyag, Varbó, a csitári vak ló”. Falusi udvar Radios István rajza Európai tea - kávé mellett Szürkeségben a sárga hold alatt Bódi Tóth Elemér költővel beszélget Zengő Árpád Bódi Tóth Elemér Európai tea című, 1961 és 1989 között írt válogatott verseit tartalmazó könyve most jelent meg a Magvető Könyvkiadó gondozásában. A könyv kiadását támogatta a Nógrádi Mecénás Alapítvány, a Palóc Kultúra Alapítvány és Salgótarján Város Önkormányzata. A költő, aki idén augusztus 23-án megkapta a várostól a Pro Arte díjat, 1940. október 6-án született Vas megyében, Vasszilvágyon, 1963 decemberétől új- ságiróskodik Salgótarjánban, jelenleg a Nógrád Megyei Hírlap munkatársa. Vele beszélgetett Zengő Árpád november 25-én a Salgótarjáni Városi Televízióban. A beszélgetés rövidített és szerkesztett változatát adjuk közre a kollégák közt szokásos tegező és közvetlen formában, kávé mellett.- Kezdjük azzal, hogy valahonnan nyugatról keveredtél ide Nógrádba.- Tényleg kicsit nyugatról jöttem, nyugat-dunántúli vagyok. Borzasztó kimondani, de éppen december 5-én lesz három évtizede, hogy leszálltam a Fő téri kisállomáson a vonatról. Láttam, hogy ez szürke város. Pár hónap múlva a Madách gimnázium egyik negyedik osztályában megismerkedtem egy diáklánnyal, Römer Klárikával, aki később - miután megjárta Új-Zélandot és visszatelepedett Magyarországra - a feleségem lett.-Tehát teljesen csak a személyi kötődés az, ami itt ragasztott? És ez idő alatt hány könyved jelent meg?- Igen, kizárólag ez a kötődés tartott itt. Az Európai tea pedig az ötödik kötetem.- Mostanában nem divat a vers. Vagy rosszul látom?- Nem látod rosszul. De nem is az az igazi gond, hogy a költészetről beszélni nem divatos. Nagyobb baj az, hogy így az életünkről esik kevesebb szó, mert hiszen a valódi költészet az életről szól.- Pedig állítólag ettől harsog a közélet, a politika, a sajtó.- Igen, a nagy harsogás mögött azonban szomorú tömegek Bódi Tóth Elemér vannak. Szegény emberek, akiknek társadalmi- és léthelyzetükből következően szintén szomorú az arcuk, akik a múló időben és mind nyomasztóbban szürke viszonyaik közepette, magukra hagyatottan élve nem is vehetik észre az élet valódi színeit, mert sem idejük, sem erejük nincs hozzá. Szerintem a költészet éppen arra való, hogy általa legyen néha legalább pillanatnyi belső csönd az emberben, amikor az életéről gondolkodik.- Megütötte a fülemet a szürke szó, és itt van a könyved címe alatt egy megjegyzés: Versek 1961-1989. Utóbbi évszámot történelmi pillanatnak mondják, és te is itt zárod a versválogatást. Van ebben valami szándékosság?- Nincsen. Nem hiszem ugyanis, hogy az úgynevezett történelmi változások az ember számára föltétlenül évszámokhoz kötődnek, hiszen nem egy történelem van. Ahány ember, annyi történelem. Mindenkinek megvan a maga története, ami nem azonos a társadalom- és főként nem a politikatörténettel, ami valahol az emberek fölött van. Igaz, hogy érinti őket, de nem igazán fontos. Az emberi életben ennél sokkal fontosabb dolgok is vannak. Például most, amikor kiléptem az esti szürkeségbe, láttam, hogy süt a hold. És a hold sárga. Tehát van szín, jár a hold fölöttünk, mi pedig járunk a hold alatt. Ez azt jelenti, hogy még létezünk. Holnap pedig fölkel a nap, és ha fölkelek én is, akkor ez a legnagyobb boldogság.- Van-e újabb, megjelenésre váró kötet a birtokodban?- Nincs. De nem azért, mert most a küldetéses szónoklatok hátterében megint az eredeti tőkefelhalmozás csúnya folyamata zajlik Magyarországon, és ennek rengeteg a vesztese, másokkal együtt, én is. Mégsem a csalódás késztet hallgatásra. Nem csalódtam, mert tudom, hogy ez ilyen, nem is vártam mást. Van azonban egy gyakorlati nehézség, tehát olyan kényszerű napi robot, ami nem teszi lehetővé, hogy az ember komoly kérdésekkel foglalkozzon. Ez elég szomorú és elég általános. Ma a mindennapoknak kell élni, és én attól tartok, hogy a jövőt éljük föl. Hosszú magányos siklás a hómezon Bobály Attila szobrászművész a létezés titkairól B obály Attila szobrász- művész, Varsányban született 1948-ban.- Mindig is szobrász akart lenni?-Jó tanuló voltam, papnak készültem. De olyannak, aki ferences, és - mondjuk - templomszobrokat csinál. Ezért gyerekkoromban sokat voltam egy„Menj, fiam, a szügyi útra. A költő nem hallgatott el, csak hallgat Nyéki Lajos verseskönyvei kiadására készül Nyéki Lajos Párizsban élő nyelvészprofesszor eddig legnagyobb népszerűségre szert tett müve az a francia nyelvű magyar nyelvtan, amit 1988-ban adtak ki ugyancsak Párizsban. Az 1926-ban Balassagyarmaton született professzort azonban kritikusként, műfordítóként és költőként is számon tartják a nyugati magyar irodalommal foglalkozó müvek, jóllehet eddig mindössze egyetlen verseskötete látott napvilágot Rómában, a Katolikus Szemle kiadásában 1963-ban, Elválasztás címmel. Béládi Miklós-Pomogáts Béla-Rónay László A nyugati magyar irodalom 1945 után című, 1986-ban megjelent tanulmánykötetükben a róla írt bekezdést ezzel a mondattal zárták: „Az utóbbi évek során mint költő teljesen elhallgatott.” Balassagyarmati találkozásunk során ezt is megkérdeztük Nyéki Lajostól.- Tényleg elhallgatott?-A költő nem hallgatott el bennem, csak hallgat. Annyi feladata volt, hogy nem tudott a versekre figyelni.- Pedig elég korán, még Balassagyarmaton kapcsolatba került a kortárs magyar irodalommal.- Igen. A Csillag című folyóirat 1956-ban elfogadott tőlem verseket. Ezek aztán nem jelentek meg, közben fordult egyet a történelem kereke, s én is elA jövő évtől szeretném kiadni verseimet - mondja Nyéki Lajos Fotó: Gyurkó hagytam az országot. Egyébként személyesen is találkoztam a 'folyóirat akkori szerkesztőivel, szerzőivel, Illyés Gyulával, Szabó Lőrinccel, Rideg Sándorral, Sarkadi Imrével, Polgár Istvánnal, akiről régóta szintén nem esik szó, és Király Istvánnal. Őket meg is hívtam annak idején Balassagyarmatra.- Párizsban pedig közben „térkép lett a táj”, az itthoni vidék?- Ha nem is teljesen, de azért valóban elindult ez a szomorú folyamat. Az ember idegen környezetben sokszor csak az anyanyelv szavaiba kapaszkodhat, sorolja a szülőföld kedves, gyerekkori szögleteinek neveit, és így tovább. Sokszor küldtek így: „Menj, fiam, a szügyi útra...”. A teljesen hétköznapi szó az emlékezésben költészetté válhat.- Költői tervei?- Jövőre nyugdíjas leszek, több időm lesz. Legalább három-négy verseskötetet szeretnék összeállítani és kiadni. Köztük első versesfüzetemet, amit Párizsba is magammal vittem. Ez 1942^13-ban írt verseimet tartalmazza, Egy gimnazista versesfüzetéből lesz a címe. (bte) ütt papokkal. így már akkor, az ötvenes években vitákat folytattunk materializmusról és idealizmusról.- Mire emlékszik legélesebben ebből az időből?-Arra, hogy egyszer karácsonyra kaptam egy pár sítalpat. Ekkor lettem magányos ember. Mert ekkor vettem észre, hogy semmi sem vagyok. Akkor válik az ember valakivé, amikor rájön, hogy porszem. Az ön- megismerés ideje számomra a síeléssel és a filozófiával kezdődött.- Miért éppen a síeléssel?-Mert ilyenkor rendszerint hamar elváltam a társaktól és egyedül maradtam. Ez sokszor megtörtént, hiszen rengeteget síeltem Varsány, Nógrádsipek, Csitár, Rimóc, Tábpuszta határában és másutt. A végtelen hómezőn a hosszú, magányos siklás szinte kiszakított a valóságból, éreztem, sorsom eleve kijelölt úton halad, életem meghatározott.- Most is így gondolja?- Igen. Én ugyan nem lettem ferences és templomszobrász, de például három éve Rómában találkoztam egy pappal, aki fest. Ott elmentem a ferencesekhez is. Nemrég pedig bejött a műtermembe egy cinke. Éppen akkor, amikor megakadtam kicsit a szoborformálásban, gondolati zárlatom volt. Nem tudtam, hogyan lenne valami részlet a legNem tudom, mi az igazság, de hiszek abban, hogy sorsunk eleve meghatározott - mondja Bobály Attila Fotó: R. Tóth jobb. A madár nekiütődött a falnak, elpusztult. Kis tetemét kiakasztottam a tető alá, s hit te len minden megint úgy ment. mint a karikacsapás. Rájöttem, jelt kaptam, hogy biztos legyek abban, amit csinálok. Ezért föláldozta őt az ég.-mér Fotográfiák mondanak történetet Mátraszele XX. századi történetét mondja el képekben az a Fotográfiák mondanak történetet című könyvecske, amelyet a község önkormányzata adott ki a Nógrádi Mecénás Alapítvány és a Hét Törzs Alapítvány anyagi támogatásával. A kötetet Földi István írta, illetve állította össze.
