Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-23 / 299. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. december 23., csütörtök Miért van az, hogy az értelmiség - melynek tekintélyes hányada szerepet játszott a rendszerváltás előkészítésében is - most mégsem érzi igazán jól magát? A kérdésre gyakorlatilag annyi válasz adható, ahány értelmiségi él Magyarországon, kivéve azokat, akiknek - lévén a hatalomban vagy annak közvetlen közelében - semmilyen fenntartásuk nincs a jelenlegi viszonyokkal szemben. Nem elég a diploma Nyilván befolyásolja ki- nek-kinek a közérzetét a személyes sorsa, helyzete is. Nem mindegy, hogy hol mennyire veszik figyelembe tudását, miként hasznosítják ismereteit. Sokan - főleg akiknek közgazdasági diplomájuk van, s hajlamuk, készségük is a vállalkozásra - gyorsan megtalálták számításaikat a szabad, piaci légkörben. Nagyobb gondban vannak a műszakiak, a bölcsészettudományi végzettségűek. Természetesen adottság, vér- mérséklet dolga is, hogy ki hogyan tud az új helyzethez alkalmazkodni, hogyan képes magát túltenni, ha például megalapozatlanul bántják névtelen levelek mögé bújt, tájékozatlan, félművelt szájhősök. A téma azonban sokkal általánosabb az egyedi eseteknél. Mint a Gondolat-jel című rádióműsor utóbbi két adása is Ülök a szobában, kötögetek, hogy mindegyik unokámnak egy-egy meleg holmit tudjak ajándékozni karácsonyra. Gondolataim a múltba kalandoznak. Eszembe jutnak kedves szüleim, akik már nincsenek közöttünk, de megtanítottak a karácsonyt méltóképpen megünnepelni. Fél évszázados emlékek elevenednek meg lelki szemeim előtt. Négyen voltunk testvérek. Édesanyám december 24-én hajnalba kelt, hogy mire mi gyerekek felébredünk, meleg fonott kalács, tejeskávé legyen az asztalon, ahol állva hálát adtunk a Teremtőnek, hogy asztalunkat megterítette. Azután egész nap csak főtt, aszalt gyümölcsöt ettünk, pedig az éléskamrában sokféle sütemény volt, amit édesanyám előző nap készített. Este 6 óra felé volt foglalkozott vele, a kérdés úgy tehető fel: miért romlott meg a viszony a politizáló értelmiség és a politikán „kívülrekedt” diplomások között? A választ mindkét adásban Kende Péter Párizsban élő társadalomkutató próbálta megadni. Ő a jelenlegi politikai elit szerepzavarával, gyakorlatlanságával magyarázta a jelenlegi helyzetet. Véleménye szerint helytelen az a szemlélet, amely ma Magyarországon, mint a demokrácia első lépéseit taposó országban érvényesül. Ennek az a lényege, hogy politikai súlya szinte csak a választási mandátumnak van. A politikának van (kellene lennie) egy morális síkjának is, és ez közel sem csak a megválasztottak vagy kooptáltak kezében van. Ezzel - mint Kende mondta - sokan nincsenek tisztában. Kérdés azonban, hogy ha ismernék is ezeket az elméleti összefüggéseket, vajon jobb lenne-e a közérzetük? „Rossz szomszédság török átok”? Mint mindennek, a szomszédainkhoz való viszonynak is többféle értelmezése lehetséges. Attól függ, hogy mihez képest vizsgáljuk, de nem elhanyagolható az sem, hogy ki formál véleményt. A lehető legenyhébb fogalmazás szerint sem felhőtlenek azonban ezek a kapcsolatok. a vacsora, ami a mi szokásaink szerint orjaleves és mákos, diós beigliből állt. Azután szüléinkké! bementünk a szobába, s elénk tárult a szenteste minden szépségével. Soha nem tudtuk, hogy ki díszítette fel áfát. Arra emlékszem, hogy csak a gyertyákat vettük a boltban. Édesanyám keze munkáját dicsérte a szaloncukortól a süteménydíszekig minden. Mi gyerekek körülültük a fát, s a szívünk megtelt örömmel. Áhítattal énekeltük: „Eljött a nap, mit várva vártunk, az égen csillagfény ragyog. Jézuska fáját im elhozták, a halkan szálló angyalok." Szüléink könnyes szemmel nézték boldogságunkat. Lassan közeledett az éjfél, felLehet elemezni, hogy ki - és nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is - mikor, milyen hibákat vétett, mivel járult hozzá, hogy szinte csak Ausztriával nevezhető konfliktusmentesnek a szomszédsági viszonyunk. A tömegkommunikáció - jelesül a televízió - sem mindig formálta jó irányba a zökkenő- mentes együttműködést. Most viszont született egy olyan tévéműsor, amelyet üdvözölni kell ebből a szempontból is. Békés együttélés kölcsönös megismerés A múlt héten egy tizenhárom részes sorozat indult Együttélés a Kárpát-medencében címmel. A bevezető előadást Benda Kálmán történész tartotta. Okosan és közérthetően mutatta be, hogy a nacionalizmus, amely egymás ellen fordítja a népeket, nemzeteket, csak egy kései fejlődés terméke: mindössze két-három évszázaddal ezelőtt jelent meg. Addig sokkal inkább a társadalmi különbségek, semmint a nemzetiek állították szembe a különböző rétegeket. Egy-egy településen békében éltek egymás mellett a más nyelvet beszélők, s esetenként a magyar paraszt szívesen fogott össze a románnal saját földesura ellenében. Egész biztos, hogy az ilyenfajta történelmi ismeretek is segítenek eloszlatni az ellentéteket, félreértéseket, amelyeket politikai eszközökkel eleddig nem sikerült igazán. Igaza volt Bendá Kálmánnak, amikor az alábbiakat megfogalmazta: A megértés, a békés együttélés, az egymás iránti megbecsülés csak a kölcsönös megismerésen nyugodhat. Ezek az előadások ezt a kölcsönös megismerést szolgálják.- csongrády öltöztünk, és a világító fehér hóban elindultunk a templom felé. A harangok zúgása lelkünk mélyéig hatolt. A templomba belépve az orgona gyönyörű dallamai mellett csatlakoztunk a hívekhez. S felcsendült a jól ismert dallam: „Csendes éj, szent nyugalom". Kilépve a templomból kibújt belőlünk a gyerekek pajkossága: hógolyók repültek a levegőben. Hazáig kis hóemberekké változtunk. Hála Istennek még mindegyik testvérem él, s igyekszünk gyermekeinket, unokáinkat a régi szép karácsonyok igaz lelkületére megtanítani. Németh Lászlóné Salgótarján Régi karácsonyok lelkülete / “T Balta az asztal alatt, fokhagyma az asztalon A szentestét köszöntő népszokások S zorongás övezte valamennyi ünnep előestéjét eleink képzeletében. A városlakók körében, de falun is erősen élt a tudat, hogy "a kizökkent időben" az ember - kivált ünnepek alkalmával - kiszolgáltatottá válik, prédája lesz az ártó-rontó szellemeknek. Az ünnepek előtti időszak azért "zsúfolt" hiedelmekkel, hogy megnyerjék az alvilági hatalmak jóakaratát, vagy semlegesítsék rossz szándékait... Nem kivétel ez alól karácsony előestéje (vigíliája), december 24—e sem, s régen az ünnepi asztalra ezért került jó néhány, látszólag oda nem illő tárgy. Az asztal alatt kosárban szalma, vetőmagvak és a legfontosabb szerszámok várták az ünnepet. A szalma a Kisjézus lova etetésére szolgált ugyan - az ünnep elmúltával mégis a takarmányba keverték, hogy óvja az állatok egészségét. A többi termény a következő évi vetőmagba került. A szerszámok pedig "jól forognak" a következő évben, hogy így megtisztelték őket. Ha kisbalta is volt a kosárban, egész évben megóvta a házat a villámcsapástól: az udvarra vihar idején kidobva "szétvágta" a vihart. A karácsonyi teríték fontos darabja volt sok helyütt a karácsonyi abrosz. Sajátossága, hogy csak ezen az egyetlen ünnepen használják; vidéken legfeljebb ősszel a káposztát "húzkodják meg" vele, nehogy a termés penészes legyen. Itt—ott él még az a hagyomány is, hogy az abrosz segít az ijedős gyerek félszét elmúlatni. A nyáink, nagyanyáink még hallhatták a szülői intelmet: a karácsonyi vacsorára fogyasztott kalács, kuglóf morzsája sem kerülhet a szemétbe. Gyógyszer az kutyának, macskának, vidéken a baromfinak és más jószágnak is. Az ünnepi étkek, fogások mellé szokás almát is, fokhagymát is "tálalni"- annyifelé vágva, ahány tagja van a családnak. Ha mindenki kap egy- egy gerezdet, bizonyára egész évben összetart, együtt marad a familia. Az ünnepi ételekből nem árt néhány falatot az asztal alatti kosárkába tenni, különben az angyalok éhen maradhatnak... N agyon sok településen több-kevesebb teljességgel él az a régi tradíció is, hogy a karácsonyi vacsora elköltése, az ajándékok átadása után, a nagy asztal a család apraja-nagyjá- nak közös játszóhelyévé lép elő. Ilyenkor az „ördög bibliájának” forgatása sem számít főbenjáró véteknek, s kártyázással, társasjátékkal, pörgettyű-forgatással töltik ki az időt az éjféli harangszóig. Akkor kicsik, nagyok együtt kerekednek föl, hogy a templomban a misén köszöntsék a Megváltó születését.- ré- miFejlődik az ízlés A falánkság nem betegség A modern embernek végre fel kell hagynia azzal a gondolattal, hogy a falánksága miatt bűntudatot érezzen, és nyalánkságát szégyellje.- A táplálék felvétele természetes emberi alapszükséglet. Ha ezt a szükségletet kedvvel elégítjük ki, az ember automatikusan falánknak számít. Ily módon az úgynevezett falánkság bizonyos fokig elkerülhetetlen, mivel az ember az evést érzelemteli aktusként éli meg” - mondja Natty Chiva, a táplálkozás lélektanával foglalkozó francia pszichológus- Az, hogy végül is az evés melyik formáját éljük meg élvezetként, főként nevelésünktől és kultúránktól függ - állítja a kutató, aki hosszú évtizedeken át vizsgálta az ízérzékelésről és az illatérzékelésről alkotott elképzeléseink közti összefüggést.,- Életünk folyamán végig fejlődik az ízlelésünk. Vannak olyan fázisok az életben, mikor az ember különösen érzékeny az ízek iránt, például ha szerelmes - jelentette ki a professzor. Újra itt a Szupermen Lois és Clark szerepét, az ismét filmvászonra kerülő Szupermen- ben, Teri Hatcher és Dean DCain játsszák. Mindketten eddig is az amerikai fiatalok sexszimbólumai voltak. A két újságíró története, bizonyosan újra izgalomba hozza a nézőket. FEB-fotó Mai „macskakor ömpörkölt" Politizáló írókról mondják íróasztalán kifőzte: Zöldi László Pártszerűtlen igazság Nem lelkesedem azért, ha egy írót pártban látok. A pártpolitika azt kívánja, hogy a színpadon vígjátékot játsszanak. Az író igazságot akar, ez az igazság fájdalmas és sohasem pártszerű. Gyurkovics Tibor költő Egy nagyon különös eset Csurka jó író, aki elfelejtett írni, és rossz politikus, aki nem tanult meg politizálni Nagy Bandó András humorista Nincs visszatérés A politikából nincs visz- szaút az irodalomban, felőrlődik a hitelesség és a tisztesség. Géczi János költő, veszprémi biológus Tollvonás Alkotni vagy szervezni? Az írók a praktikus szervezési dolgokban ritkán szoktak jók lenni, ha egy író ebben is jó, akkor az egy különös eset. Konrád György író, a nemzetközi PEN Club t volt elnöke Az új rendszer javarészt az írókból válogatta katonáit. Rosszul áll rajtuk a politikusi fegyverzet. Az írói hitelüket próbálták politikusként felhasználni, s ezzel mindkettőt elvesztették. Ungvári Tamás kritikus, a Színművészeti Főiskola tanára Az atomerőmű a legkímélőbb, a legbiztonságosabb Indokolatlan kétségek A paksi atomerőmű reaktoraiban közel ötmillió ember „mindennapi villamosenergia-ke- nyerét” termelik, mégpedig a legkisebb önköltséggel, a leg- kömyezetkímélőbb és a legbiztonságosabb formában. Ám az elhasznált nukleáris fűtőanyag tárolásáról gondoskodni kell. A világon mindenütt az átmeneti tárolásra készülnek fel. Ez az időszak legalább fél évszázad. Miután a Szovjetunió több független országra szakadt, a korábban olajozottan működő rádióaktív fűtőanyag visszaszállítása bizonytalanná vált. Pakson a már húszéves referenciával rendelkező angol GEC- cég olyan tároló típus létrehozásának pályázatát nyerte el, amely 1994 májusa és 1995 márciusa között 3-3,5 milliárd forint bekerülési költséggel épül meg, teljes egészében saját erőforrásból. A tárolórendszer befogadóképességének fejlesztésével egyidejűleg, folyamatosan vizsgálják a lakosságra gyakorolt környezeti, sugáregészségügyi hatást. A mérési adatok nem támasztják alá az atomerőművel szembeni kétségeket. Egyes számítások szerint a dohányzás átlagosan 2000-, a közúti balesetek 200-, a hagyományos erőművek 20 nappal rö- vidít(het)ik meg a várható élettartamot, az atomerőművek 1-2 órával. Erről is beszélni kell, párbeszédet folytatni a lakossággal, a véleményüket kikérni, hogy ne legyen indokolatlan félelem, a sugárzástól. Paks vonzáskörzetében tizenhárom település polgármestereinek szövetsége, a lakossággal való együttműködés aktív és jó példáját valósította meg. Dr. Gyöngyösi István Az angol GEC- cég amerikai tárolója Kiégett fűtőanyag-szállító vagon
