Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-22 / 298. szám
1993. december 22., szerda BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Az oldalt szerkesztette: Szabó Gy. Sándor • BÁTONYTERENYE. De cember 22-én délután 15 órakor a városházán rendkívüli ülést tart a város önkormányzati kép- viselő-testülete. Legfőbb napirend a szeméttelep megépítésére benyújtott pályázatok elbírálása lesz. Vízprogram • MÁTRAALMÁS/SZUHA. Megkezdték a vezetékes ivó- vízhálózat építését. A tervek szerint jövő év végére készülnek el a munkával, amit eddig 340 család igényelt. Ajándékoztak • BÁTONYTERENYE. A kisterenyei mozgalmi házban 70 gyermek részére rendezett a napokban karácsonyi ünnepséget a családsegítő központ, az önkormányzat és a művelődési ház. Szponzoraik támogatásával játék, ruhanemű kerülhetett az aj ándékcsomagokba. Marad a klub • DOROGHÁZA. Anyagi nehézségek miatt az idősek klubjának a megszüntetését fontolgatta az önkormányzat. Most döntöttek: megmarad az intézmény, sőt fejleszteni kellene. csony, a szeretet ünnepe. Megpróbáljuk pár napra ünneplőbe öltöztetni a lelkünket, félretéve az aggodalmakat, újra elővenni a régóta hanyagolt sze- retetet. Vajon ez a mostani idők jellemzője, vagy régen sem volt másként? Próbáltam a szeretet nyomába szegődve megtudni valamit a régmúlt idők karácsonyairól.- Nagy volt a család, kilencen voltunk testvérek, de bármelyikünk volt is távol a családi háztól, karácsony estéjére hazajött, a szeretet összetartott bennünket. Minden ajándéknál többet jelentett a meghitt, családi együttlét. Édesapám egy szem almát annyifelé vágott, ahányan voltunk, majd mindenkinek adott egy gerezdet, azzal az intelemmel, hogy: „Ha az életben valamikor eltévednétek, gondoljatok a karácsony estére, erre a gerezd almára, akkor visszatértek a rossz útról!” - emlékezik a nagybár- kányi idős Mizser Pálné.- Bizony szegények voltak fiatalkorom karácsonyai. Mákos guba, túrós lepény, aszalt gyümölcsök kerültek csak az ünnepi asztalra. Jobb alkalmakkor nyúlat vágtunk, abból készült az ebéd, azt ettük, ami karácsony böjtjéről megmaradt, azután már nem főztünk. — mondja Sejben Józsefné.-Melegség önti el a szívemet, ha azokra a 70 évvel ezelőtti, szegény, de mégis gazdag Betlehemesek (Radics István alkotása) karácsonyokra visszagondolok. Az ünnepek előtt már lázban égtünk a készülődéstől. A magunk ötletessége volt a kulcsa, hogy mi kerül a karácsonyfára. A szaloncukrot úgy készítettük, hogy a kristálycukrot tejjel jó sűrűre forraltuk, majd asztalkendőre öntve, kockára vagdostuk, azután selyempapírba csomagolva kötöztük a fára. Szentestén, a szegényesen terített asztalra egy üres tányért is tettünk, amibe mindegyikünk első kanál étele került, ezzel láttuk vendégül az Istent. Minden maradékot összegyűjtöttünk egy zacskóba, ez volt a karácsonyi morzsa, amit aztán felkötöttünk az istállóban, arra az esetre, ha megfájdul a tehén tő- gye, ezzel megfüstölve elmúljon a betegség. Szépek voltak ezek a karácsonyok, még ha nem is ehettünk ihattunk kedvünkre, a lelkünk csordultig telve volt örömmel.— zárja emlékezését a 85 éves Varga Emil. Kazinczi Anikó „Áldás, békesség e ház lakóinak!” BÁTONYTERENYE. Az Országos Gyermek és Ifjúsági Alapítvány ajándékait hozták el a napokban a szervezet képviselői az Ádám Zsigmond Nevelőotthon lakóinak. A színes televízió és magnetofon mellett minden gyerek névre szóló ajándékot kapott. Felejthetetlen élményt nyújtott számukra az az erdélyi ihletésű népi betlehemes játék is, amit a budapesti Nevesincs színház művészei mutattak be. Csikó I. Béla: Intézményeink felújítását a telepen kezdtük önök nem a valóságos területhatárok szerint jelölték meg.- Mátranovák falu és bányatelep közigazgatásilag mindig egybe tartozott. Ahogyan fejlődött a bánya, úgy követte a falu is. Nincs olyan térkép, amelyen megjelölték valaha is a kérdéses falurész határait.- Viszont a kaszinó és a Ganz, egyértelműen a bányatelephez tartozik.- Csak lakott területről szavazhatnak. A kaszinó a GANZ-é, a gyár pedig üzemi terület. Minderről törvény rendelkezik, nem én találtam ki. Dr. Szita Andrást, a Köztársasági Megbízott megyei irodájának törvényességi osztályvezetőjétől kérdezem: mi lehet a megoldás a területi vitában?-Valóban jártak nálam a népszavazást kezdeményezők képviselői. Javasoltam, hogy kérjék az önkormányzatot a január 23-ára kitűzött népszavazásról szóló határozatának felfüggesztésére, s a bányatelep valós határainak megállapításához kérjék fel az Alkotmánybíróságot. Döntés után tartsák meg a népszavazást! Szabó Gy. Sándor M átranovák község önkormányzatának képviselő-tes- tülete lakossági kezdeményezés alapján helyi népszavazást írt ki „a Szabadság út páratlan oldal és Vadrózsa út páros oldala által határolt területen 1994. január 23-án vasárnap az alábbi kérdés tárgyában: Akarja-e Ön, hogy Mátranovák-bányatelep Szabadság út páratlan oldala és Vadrózsa út páros oldala által határolt területe kiváljon Mátranovák községből és Mátraterenye községhez tartozzon?” A határozatot Csikó István Béla polgármester és Laczkó Ilona jegyző írták alá. Varga András: Csak múltjából él a telep, jövője nincs Látszólag minden rendben, megkezdődhet a kopogtatócédulák kiküldése, és a jelzett időpontban szavazhatnak a kérdéses terület lakói. Varga András, a GANZ nováki gyárának munkása, a bányatelep régi lakója. Egyike volt azoknak, akik a leválást kezdeményezték. Szerinte nem olyan kicsi a bányatelep, mint amire a szavazást kiírta az önkormányzat.- Kétszáznyolcvankét aláNem sikerült tisztázni, miről is szavazzanak Mátranovákon Alkotmánybírósághoz fordultak írást gyűjtöttünk össze. Sikerült volna többet is, de megvolt a törvényben előírt mennyiség. Mit tehettek volna? Kiírták a választást. Ravasz húzásnak tartom, hogy „összezsugorították” a bányatelepet. Egyelőre nem tudjuk bizonyítani a valós határokat, de mindent elkövetünk, hogy sikerüljön. Gondolok a kaszinóra, magára a GANZ gyártelepére is. A művelődési ház valamikor a telepi kulturális és művelődési életének fontos színtere volt, mostanra lerobbant minden. Volt iskolája a telepnek, most üresen tátong, enyhén szólva is bűnbarlangnak tűnik az egész.- Melyek a leválást kezdeményezők legfontosabb indokai?- Az imént elmondottak mellett az, hogy az „átkos” korszakban, amikor a gyár is jobban működött, nem beszélve a nógrádi szénbányákról, ez a telep is fejlődésnek indult. Megépültek azok a bérlakások, amelyre akkor oly büszkék voltunk. Mindez már a múlt. A fiatalok elköltöztek, maradt a középnemzedék, és a gondokkal küzdő öregek a panelházak mélyén. Úgy érezzük, hogy ez az önkormányzat nem bír megbirkózni a telep mostanra megérő és egyre növekvő szociális gondjaival. A rendszerváltás előtt Mátraterenye nagyközséghez tartoztunk közigazgatásilag, akkori tapasztalataink nem voltak rosszak, s a különválás folyamata is sokak számára érthetetlen körülmények között zajlott. Mátraterenyének is gondoljuk, megvan az elég gondja, de fejlődik. Próba szerencse, csatlakozni próbálunk hozzá. Tartozni akarunk valahová. Nem akarjuk megvárni a teljes leépülést. Viszont a bányatelep nem olyan zsebkendőnyi, mint ahogyan azt a polgármester úrék kijelölték, ha erről szavazunk, akkor az aláírásgyűjtők fele nem illik a „képbe”, tehát nem sok értelme van az egésznek. A köz- társasági megbízott megyei hivatalához fordulunk! Csikó István Béla polgár- mester megértőén beszél a kezdeményezésről, de szerinte a telepiek nem ismerik a község anyagi helyzetét és lehetőségeit.- Több helyen gyűlés szervezésével próbáltuk megtudni azokat a súlyos indokokat, amelyek a népszavazás kezdeményezéséhez vezetett. Sajnos eredménytelenül. Egyrészt kevesen jelentek meg a fórumokon, másrészt a felvetett problémák nagy részét még a régi vezetés hagyta ránk, megoldásukhoz idő kell, nem is kevés.- A leválni szándékozók szerint a népszavazás ’’tétjét” Mátranovák-bányatelepi kép „csata előtt”. Itt is mozgalmasabb volt valamikor az élet Régmúlt idők gyertyafénye K ' Közeledik a - karáAz országgyűlési képviselő akciója „Ruhátlanokat felruházni.. Tóth Sándor kereszténydemokrata országgyűlési képviselő és felesége karácsonyi sze- retetakciót szervezett a Budapesti Szent Erzsébet Caritas segítségével. Nagy mennyiségű ruhát gyűjtöttek össze, amit a Bátonyterenye és környéke támogatására létrejött alapítvány valamint Mátranovák önkormányzata szállított el. A szétosztást a bátonyterenyei család- segítő központ és Mátranovák önkormányzata végezte. Lapunk kérdésére a képviselő elmondta, hogy folytatni akarja a szervezést, élelmiszerre is gondol, hogy térségében rászoruló munkásemberek, nagycsaládosok, idősek támogatást kapjanak. Kifejezte elismerését Bo- csó Imre és Balogh Mihály alapítványi vezetőknek, akik a fiatalok átképzése mellett önzetlenül segítik a karitatív akciókat. Köszönetét mondott Csikó István Béla polgármesternek is.- Az én hitvallásom továbbra is - hangoztatta Tóth Sándor -: „Éhezőknek enni adni, ruhátlanokat felruházni”, vagyis szolgálni a „magas politikából” kiszorultak, a szegények javára. Jézus is közéjük tartozott. Az ő Tóth Sándor képviselő szociális tanítása örökérvényű. Védelmére kelt a kétkezi embernek, aki azóta és a jövőben is a társadalom fenntartója. Bátonyterenye és környéke Rendkívüli ülés Holnapi számunkban „Szécsény és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó
