Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-20 / 296. szám
4 HÍRLAP OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1993. december 20., hétfő A szekesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A Pf 96 A Hírlap postájából az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Nem lehetne másképpen „Colombo kisasszony?” Pásztó halad — Salgótarján marad Archív felvételünk az Eglo Lux lámpagyártó cég pásztói üzemében készült A minap a Centrum Áruházban vásárlás céljából sétálgattam. A földszinten lévő illatszer-ajándék osztályon a szokásos vásárlási párbeszéddel ellentétes hangot hallottam. Az osztály egyik eladója egy fiatalember karját fogva, a rajta lévő felöltőnek a belső zsebe felé nyúlkálva így szólt:- Mit tett a zsebébe, mi van benne? Többen döbbenten álltunk, néztük a fejleményeket. A fiatalember irult-pirult, és szabadkozott, de kabátját kigombolta és széttárta. Az eladóhölgy látva a kidudorodott belső zsebet, diadal- mámorosan odanyúlt a becsomagolt áruért. Mosolya elhagyta, és nagylováról leesve, kivette a Pécskő Áruház Sooter's részlegében vásárolt és becsomagolt játékpisztolyt. Mikor meglátta az árut, flegmán, foghegyről odavetette a bámészkodóknak:- „Ma már négy lopást lepleztünk le!” - és cinikus mosoly kíséretében eltűnt a raktárba. A fiatalember ott állt kiszolgáltatottan, becsületében mélyen megsértve, és így szólt az elvonuló „Colombo kisasz- szony” után:- Tessék ideküldeni a főnököt, vegyék jegyzőkönyvbe! De nem jött senki. Emberünk ott állt félig levetkőzve, és tovább kérte a főnök jelenlétét és a jegyzőkönyvet. Tovább vártunk, de nyomozónk nem volt bátor előjönni rejtekhelyéről, pedig hallhatott volna egy-két okos szót nyomozói tudománya bővítésére. A sírás szélén álló fiatalember kis várakozás után felvette kabátját, eltette harci pisztolyát, és emberségében mélyen megsértve, elvonult a helyszínről, mire a pénztáros még megszólalt:- Hát elnézést, de sokat lopnak! Döbbenten néztünk össze, de talán mi is pirultunk. Úgy éreztem, ez a hajó, amelyben a nyomozó hölgy evez - bizony távolodik Európától. Garamvölgyi József Salgótarján A rendszerváltás óta különös figyelemmel kísérem Pásztó gazdasági fejlődését, főleg megyei sajtónk tükrében. Úgy vélem ez a város tett legtöbbet - főleg az utóbbi 1-2 évben - a gazdasági szerkezetváltás, a munkanélküliség felszámolása érdekében. Első lépésként nagyra értékelem azt a tevékenységét, amelyet az un. mechanikai vállalat „megmentése” érdekében kifejtett, amikor gazdaságilag is segítséget nyújtott, hogy ezzel a lépésével elejét vegye nagyobb- mérvű munkáselbocsájtások- nak. Ugyancsak nagyra tartom azt a rugalmasságot, amellyel kezelte az osztrák - az „Eglo Lux” - lámpagyártó cég pásztói telepítését. Ezzel mintegy 350 fős munkahelyet biztosítanak a város lakóinak. A város iparának megújhodását segíti elő a Mátraaljai Állami Gazdaság által gesztorált új famegmunkáló vállalat, ahol a belföldi keresletet is meghaladó, s exportorientált képkereteket állítanak elő, s ezzel mintegy 300-350 munkahelyet kínálnak nemcsak Pásztó, de akár salgótarjáni szakmunkások részére is. Több esetben a megyei sajtóban is napvilágot látott az a pásztói kezdeményezés is, mely szerint megvalósulóban van egy svéd építőipari jellegű beruházás, mely mintegy 500 főnek nyújtana megélhetési lehetőséget. Mindezekből megállapítható, hogy ennek a városnak önkormányzata jelentős előrelépést tett a munkanélküliség felszámolása érdekében. Ezek után nézzük meg városunk, Salgótarjánnak szinte kétségbeejtő helyzetét ezen a téren. A valamikor oly büszke gyáróriás, a 125 éves acélgyár, a korábbi 4500 fős üzem, napjainkra 1200 főre zsugorodott, s minden kormánynyilatkozat, a további konkrét gazdasági segítség ellenére, valószínű, hogy tovább fog zsugorodni. A város ötvözetgyára napjainkban a felszámolás sorsára jutott, s ezáltal több száz fővel növelte munka- nélküliségét. Városunk építőipara is jószerivel ebek harmin- cadjára került. A legnagyobb építőipari Vállalata a NAÉV., mely megyénkén túl Pest megyében, sőt Budapesten is vállalt nagyobb építkezéseket, néhány kis létszámú kft.-re bomlott. A valaha jó hírű megyei építőipari vállalat, a NOTEV is, teljes egészében a felszámolás sorsára jutott. A korábbi híres, napjainkban éppen 100. évfordulóját ünneplő síküveggyár az elmúlt években szintén tovább karcsúsodon, s ma az ország valamikor leghíresebb síküveggyárában meg kívánják szüntetni a síküveggyártást, s ezzel további, mintegy 300 fő munkás elbocsájtása várható. S lehetne még tovább sorolni a példákat. Nyilván történt előrelépés is a kis vállalkozások terén, hisz gombamódra nyílnak szerte városunkban a különböző butikok, diszkont áruházak, egyéb szolgáltatást nyújtó egységek. De sem a sajtóból, sem magántájékozódásom alapján hasonló nagyságúak, - mint a pásztói üzemek - nincs tudomásom. Némi optimizmusra ad okot dr. Erich Kusbachnak az Osztrák Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének salgótarjáni látogatása, mely során elmondta, hogy az itt szerzett benyomásait továbbítja az osztrák üzletembereknek. Tisztelt polgármester úr! Országgyűlési képviselő urak! Itt az alkalom, ne várják a sültgalambot, lépjenek, használják ki ezt a lehetőséget! Önök menjenek elébe a beruházni akaró osztrák üzletembereknek, kezdeményezésekkel, pozitív hozzáállással hozzák be városunkba a termelő tőkét! Önökön múlik, hogy tudnak-e élni a lehetőséggel! Mucsi Lajos Salgótarján Visszhang írásunkra Kifordítom, befordítom: varroda Riportot közöltünk nove- vember 6-7-i lapunkban „A varrodákban csak a főnökök élnek meg?” címmel. Ebben Kecskés Jánostól, a megyei munkaügyi központ bátony- terenyei kirendeltségének munkatársától elhangzott a következő mondat:-A varrónők száz százalékos teljesítményre kapják a minimálbért (kilencezer forintot). Kecskés János levélben kérte e mondat pontosítását, mert mint írja, a FESS Ruhagyár igazgatója megkereste őt, és a következőket közölte: Hatvan százalékos teljesítés esetén az alapbér 7360 forint. Nyolcvan százaléknál 10.670, 100 százaléknál 13.870 és 110 százalékos teljesítés esetén 15.250 forint a varrónők alapbére. Természetesen a fenti alapbérek csak abban az esetben vehetők figyelembe, ha valaki az idetartozó normát teljesíti - írja Kecskés János. Angyal Béla, a FESS Ruhagyár igazgatója szerkesztőségünket is megkereste az idézett adatokkal - annak cáfolatául, hogy a varrónők minimálbért kapnának száz százalékos teljesítményre. Igényét természetesen teljesítjük, hogy más szemszögből is megvilágosítsuk a valóságot. Kiegészítésként viszont azt kértük, jelöljék meg: milyen arányban teljesítik a dolgozók a különböző százalékokat. Az erre vonatkozó adatokat a ruhagyár főkönyvelőjétől kaptuk: a teljesítménybérben dolgozók 80 százaléka premizált (a premizálás 60 százalék fölött kezdődik). Az összes dolgozók 46 százaléka 80 százalék fölött teljesít, míg 34 százalékuk 60 és 80 százalék közötti teljesítményt ér el. Dudellai Ildikó Mai „macskakor ömpörkölt” Önkritikusan mondják íróasztalán kifőzte: Zöldi László Ragadós igazság Nem vagyunk odaenyvezve a székünkhöz Katona Tamás történész, miniszterelnökségi államtitkár Egy hétközi focimeccs után Gyenge közepes, ma ez voltam Orbán Viktor a Fidesz elnöke Világos folt van? Az én nemzedékem valamennyi közéleti tagjának, így nekem is voltak fatális tévedéseim, de sötét folt nincs az életemben. Pozsgai Imre független országgyűlési képviselő, a Nemzeti Demokrata Szövetség társelnöke, volt kulturális miniszter, a Hazafias Népfront volt főtitkára, volt államminiszter, az MSZMP PB volt tagja, volt köztársaságielnök-jelölt, túlélő Majd a mama Későn érő típus vagyok: gyerek ne járjon szülői értekezletre! Ómolnár Miklós újságíró, kisgazdapárti országgyűlési képviselő Talán ezért távozott? Egy kicsit pletykás is vagyok Suha György geofizikus, az Országos Rendőrfőkapitányság lemondott szóvivője Mély torok Hogy a gyógyulás útjára lépjek, mindennap lenyelek egy doboz tárgyilagosságot Tamáska Péter MDF-es irodalomtörténész, a Világszövetség című lap munkatársa Ötlet a fenyőfákért Már miért kellene mindig mindent úgy magunkévá tennünk, hogy azzal tönkre is tegyük azt? A karácsonyi fenyőfára gondolok. Merő luxus évről évre százezrével pusztítani a fenyőket. Úgy csinálunk, mintha tényleg szükségünk volna mindig új fára. Úgy teszünk, mintha teljes harmóniában volna ünneplőbe öltözött lelkünk a csicsás apróságokkal teleaggatott, szemünk láttára pusztuló fával. Pedig ez erőszak saját természetanyánk ellen. Vannak, akik legalább vízbe állítják a karácsonyfát: olykor még ki is hajt. Ez azonban nem lehet mentség a pusztításra. Javaslatom: ültessünk dézsába egy fenyőcsemetét! Legyen állandó családi karácsonyfánk! Igaz, eleinte kicsi fával kell beérnünk. Mégis, melyik a jobb? A két-három kicsit felnevelni, vagy a tizennyolc nagyot elpusztítani? Minden évben, amikor eljön a nap, elővonszoljuk fánkat a sarokból, vagy az erkélyről, vagy becipeljük az udvarról. Amikor aztán kinövi a rendelkezésre álló helyet, kiültetjük. Gondoljanak bele a panellakok is: hogy összebeszélnek, egyszerre egy egész kis erdőt tudnak telepíteni. Értik? Favágás helyett faültetés. Mondjuk hatévente családonként egy fa. Brrr! Szinte utópisztikus. Rátki László Miskolc A nyugdíj nem juttatás... „Legalább gázam legyen!” Hétfőn, december 13-án hazaértem a városból, s mivel nem volt gázam, minden meggondolás nélkül kitettem a gázpalackomat a kuka tetejére, hogy jobban meglássa az autós, ha jön azokat cserélni. De helyette mások vették észre, s én, amikor kiléptem az ajtón, csak azt láttam, hogy egy fiatal pár már dobja is be a zöldszínű kocsiba. Én erre kiáltottam, hogy várjanak, de ők máris elrobogtak vele. Hiába szaladtam utánuk, a szomszéd fiatalember is futott velem, - amit még meg sem tudtam köszönni - a tolvajok elrobogtak a gázpalackommal. Arra nem is gondoltak, hogy egy idős, 77 évei asszonyt károsítottak meg vele. Nagyon kérem, hozzák vissza, hogy karácsonyra legalább gázam legyen! Varsándi Andrásné Baglyasalja, Petőfi út 6. Ismét elszaladt egy év, mi öregek is idősebbek lettünk. Az 1993. évi programunkban többek között azt tűztük ki célul, hogy: „Meggyőzőbben és következetesebben fogunk fellépni azért, hogy a kormányzat, az országgyűlés a velünk szemben vállalt, illetve törvényben rögzített kötelezettségeit teljesítse, ne tudjon úgy kibújni kötelezettségei alól, hogy évröl-évre törvénymódosító javaslatokat nyújt be, tárgyal és fogad el. Az az álláspontunk, hogy a nyugdíjemelések éves mértéke és éven belüli ütemezése igazodjék a megélhetési költségek emelkedésének mértékéhez és üteméhez. Ez marad minden tárgyalásnál, egyeztetésnél kiinduló alapállásunk." Ennek szellemében tevékenykedtünk az idén, és csekély eredményt el is tudtunk érni. Nagy feladatunk volt az idősek világnapja megrendezése, ezt is sikerrel oldottuk meg. Köszönjük mindazoknak, akik anyagi, erkölcsi támogatásukkal járultak hozzá világnapi rendezvényünk országosan elismert sikeréhez. Önként vállalt munkánkat - erőnkhöz és egészségünkhöz mérten- 1994-ben is teljes odaadással kívánjuk folytatni. Hangsúlyozni akarjuk, hogy a nyugdíj nem juttatás, hanem munkával szerzett jövedelem, így hát nem lehet része a szociálpolitikának. A nyugdíjjárulékainkkal befizetett összeget kívánjuk visszakapni, mégpedig állami garanciával. Tovább folytatjuk tagszervezői munkánkat. Célunk, hogy a megye közel hetvenezer nyugdíjasából minél többen legyenek tagjai szervezetünknek. Nyugdíjasok Nógrád Megyei Érdekvédelmi Szervezete elnöksége nevében: Kemény vári István Salgótarján Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol Rágalmazásnak minősül-e? Olvasónk panaszolta, hogy a helyi önkormányzat polgármesteri hivatalának egyik alkalmazottja őt hivatalos írásban - határozatban - megrágalmazta, mert olyan megállapítást tett, mely becsületének csorbítására alkalmas. Kérdezi, hogy rágalmazásnak minősül-e a megállapítás, s hogy mit tehet ő ilyen esetben, hol eszközölhetne feljelentést? Amint azt olvasóink észlelhették, e rovatban a büntető eljárás körébe tartozó ügyekkel nem foglalkozunk, ilyen írásom még nem jelent meg. Most mégis kivételt teszek, mert választ szeretnék adni arra a kérdésre, hogy hogyan értékelhető a hivatalos személy hivatali hatáskörében hozott határozatban a becsület csorbítására objektíve alkalmas tény állítása vagy kifejezés használata. Az állandó bírósági gyakorlat szerint a hivatalos személy által az ügyintézése során és azzal összefüggésben hivatali hatáskörben tett megállapítás - jogellenesség hiányában - rágalmazást vagy becsületsértést nem valósít meg. Az ilyen eljárások eredményeként sokszor kell a hivatalos személynek olyan tényeket leszögezniük, ténybeli következtetéseket levonniuk és megállapításokat is tenniük, amelyen formálisan megvalósítják a becsületsértés vagy rágalmazás tényét, de a hivatali működésből eredő jogok gyakorlása, illetve ilyen kötelességek teljesítése - mint büntethetőséget kizáró ok- a cselekmény jogellenességét kizárja. Az államigazgatási ügyintézést, az önkormányzati szervek zavartalan működését nyilvánvalóan lehetetlenné tenné, ha a hivatalos személyeknek mindenkor attól kellene tartaniuk, hogy a hivatali működésük során tett megállapításaik büntetőjogi jogkövetkezményekkel járnak, vagy járhatnak. Természetes azonban, hogy a hivatali működésnek is vannak korlátái. Amennyiben ugyanis a hivatalos személy által tett, a becsület csorbítására alkalmas tényállítás arra irányul, hogy bárkinek jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen, nem rágalmazás vagy becsületsértés, de hivatali visszaélés büntette valósulhat meg! (Forrás: HJ. 1993/10.) - Szerencsére ilyen esettel én a gyakorlatomban nem találkoztam, tehát példával nem segíthetek. Egyébként a hivatali visszaélés bűncselekmény törvényi tényállását a Büntető Törvény- könyv 225.§-a így fogalmazza meg: „Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ilyen esetben a feljelentést az Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál kellene megtenni. Dr. Verebélyi Gyula
