Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-18-19 / 295. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. december 18-19., szombat - vasárnap Hü Sonka is kerülhet az ünnepi asztalra ... „Szerencsém volt, hogy ráakadtam ezekre a mondákra” Erdei emberek Ha a kerületvezető haragra lobban... Mai „macskakor ömpörkölt" Sportújságírók mondják íróasztalán kifőzte: Zöldi László Nadrágos sportág Még mindig vannak olyan futballszakemberek, akik nyúlszőr kalap és esernyő után kiabálnak, holott a sportágnak ki van az ülepe a nadrágból. Gyenes J. András a Képes Nemzeti Sport főszerkesztője A bányászbékáé is kivan Miért jutott a magyar foci oly mély gödörbe, ahova még a bányászbéka is csak részegen dugja be a farát? Bátyi Zoltán szegedi hírlapíró Befejeződött a bajnokság Olyanokat kell és szabad a tűz közelébe engedni, akik képesek azt szítani, s nem csupán melegedni akarnak. Doros László miskolci hírlapíró Hurkából, kolbászból sem lesz hiány A gyerekek is ott szorgoskodnak az üst körül Jól esik a koccintás a finom ebéd után Magyar foci '93. Egyeseknek hallgatni kellemetlen, nekem meg közvetíteni az. Knézy Jenő tévériporter Öcsi bácsi kiosztja a focisajtót Ha egy zseni hülyézi le az embert, mindegy, hányán osztoznak a dicsőségen. Jakab József a Népszabadság rovatvezetője Orosz-magyar után A nullát vagy más szóval a semmit nehéz becsomagolni, mert az eredmények önmagukért beszélnek. Az összképet, ha élne, Picasso sem tudná kiszínezni. Kolodzey Tamás íjiiskoci hírlapíró-Az Alföldről. Szolnok vidékéről ... szuszogja. Mondja csak valaki is nekem, hogy az alföldi embert elűzi ez a járatlan hegyen föl, völgyön le hegyvidék. Ez az erdész úgy megy, akár ha itt született volna. Igaz, az iskolai éveit a kőszegi hegyekben gyakorolta. Mély völgyben van a Kört- vélyes, ott állapodunk meg. A fának dőlve kifújni fáradságomat, tekintetemmel követem az erdész mozdulatait. Sarangban rakott méterfának a helyét nézi mozdulatlanul egy darabig. Aztán földig hajolva a nyomokat követi. Majd elköszön és az eddigi iramot megduplázva elindul Mihálygerge felé. Amint később megtudtam, több köbméter kitermelt, sa- rangba rakott fát vittek el a Körtvélyesből. A kerületvezető a faluban, háza udvarán érte tetten a tolvajt. Kifizettette vele a fa árát annak rendje módja szerint és fel is jelentette. Az erdész nem kegyelmez Most a nagyobb figyelme ott van az Apáti-földjén, a bükkös alatt. Mert fura világ van a Bükkfarkon. Fent a hegyen a lombos erdő, lent a hegyfelén meg a lucfenyő, pedig az a magaslatot szereti. Bajnai Csabának ez a mélyzöld lucfenyő erdő a szíve-lelke gyönyöre, különösen a havas időben hófoltoktól díszülve. És most karácsony közeledtével, enyhén szólva, veszélybe kerülhet ez a szépség. De nem ajánlom senkinek oda merészkedni, mert a kerületvezető senkinek sem kegyelmez. Az a fenyves már túl koros is ahhoz, hogy dísze legyen az ünnepi szobának, maradjon csak ékessége a bükkoldali Apátiföldnek. Bobál Gyula Márciustól Budapesten működik a „Kék Vonal” Gyermek és Ifjúsági Telefonszolgálat, amely mentálhigiénás ügyekben naponta 8-tól 19 óráig hívható a 210-33-49-es számon. A legkülönbözőbb nehézségekkel küszködő gyerekek számára igyekeznek a szolgálat munkatársai megoldást találni. A segítségért fordulók megőrzik anonimitásukat. Ha a probléma olyan, hogy többszöri beszélgetést igényel, megadnak egy újabb időpontot, vagy visz- szahívják a telefonálót. Személyes találkozóra legtöbbször nincs mód, hiszen akkor nem maradna ügyeletes a telefon mellett. De ha a telefonáló gyereknek erre van szüksége, megszervezik a személyes találkozót is. A „Kék Vonal” vendégeként nemrégiben Budapesten járt Halwold Herryson, az Angliai Guideline igazgatója. Náluk indult el először - 1986-ban - Európában ez a szolgáltatás. Az egész országra kiterjedő telefonszolgáltatás ingyenes, és vállalják a titoktartást. Disznóölés koccintással Hajdanában a karácsonyt körülölelő népi ceremóniák az adventtal kezdődtek és a farsanggal értek véget. Modem világunk legfeljebb csak néhány mozzanatot őrzött meg e hagyományokból. Az advent akkoriban korántsem azt jelentette, mint ma: az áruházi tülekedés, lázas vásárlás helyett mindenki azon igyekezett, hogy családi, baráti kapcsolatait erősítse. Úgy illett ugyanis, hogy karácsonyig még a haragosok is összebéküljenek. Színesítette az életet, hogy hajnalonként hol az egyik, hol a másik háznál lobbant fel a disznóperzselő szalma lángja, jelezve: estére vidám tor lesz. A disznóvágás hangulata átmen- tődött napjainkra is. Kun Király József képriportja Molnár Lász- lóéknál készült Tar községben. Interjú Balogh Béni íróval Jó kis hely az a Hármashatár. Rárós fölött a Kopaszon egy megvénült sokat látott tölgy tövétől kiindulva három irányba vezet a terület határa. Végtelen nagy itt a csend. A szellő az, ami pajkoskodva zajong az öreg fa ágai között, meg az arra tévedt madarak. Van ott egy terebélyes tőke, hívogatóan kínálja magát az embernek megpihenni. Ott letelepedni szentélynek beillő. Messze innen ellátni az egymásba simuló hegyek fölött. És ebben a mély áhítatban, odaátról a Kőkaputól egy fűrészgép visítása könyörtelenül szétveri a csendet. Ide hallatszik a fa szakadása, aztán a földet érő dübörgése. A gerincen, a Hármashatár felé vezető erdei úton, kimért hosszú léptekkel, vállán fegyverrel, erdész ember közeledik. A pihenést nyújtó tőke előtt megállt, megtört kalapját illedelmesen megemeli:- Én vagyok az új kerületvezető erdész. Jó pihenést. . . Nyomban megoldódik a titka a fűrészgép zajának! A kerületvezető a Sósárok felett termeltet. Három férfiember disznót győz Még a nyomdafesték szaga is érződik Balogh Béni „Vártornyok és harangok” című könyvén, melyet a balassagyarmati székhelyű Novitas-B Kiadó jelentetett meg. Nógrádi mondákat dolgozott fel a szerző, a maga sajátos, meseszerű stílusában. lálható ennyi érdekes történelmi személyiség.- Személy szerint kik azok, akik érdemben tudtak segí- Hogyan kerül kapcsolatba Nógrád mondavilágával egy Budapesten élő szerző?- Nem tőzsgyökeres pesti vagyok, Borsodban születtem egy csöpp faluban, Heves és Nógrád megyéhez közel. Jómódú paraszti családból származom. Az ötvenes években ezt úgy mondták: kulák. Sorsom úgy alakult, hogy kapcsolatba kerültem nógrádi emberekkel. Velük elbeszélgetve fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy ezt a gazdag, közszájon forgó mondavilágot fel kellene dolgozni könyv formájában.- Nyilván komoly kutatások követték az elmesélt történeteket?- Természetesen kutattam, nem is keveset, de minden munkámat az elmesélt mondákra építettem. Valóságos csoda volt, ahogy az emberek előadták a legendákat az ízes szavaikkal. A palócok sokkal nyitottabbak, mint más tájakon élő népek.-Anyaggyűjtése során bejárta Nógrád dimbes-dombos tájait. Hatással volt-e önre a táj?- Megszerettem a tájat. Ma is emlékszem Debercsényre, Ma- gyamándorra, Mohorára, Szan- dára. Előttem vannak a Börzsöny, a Cserhát, a Karancs, a Medves erdőborította szelíd hegyei. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy soha nem Balogh Béni a balassagyarmati könyvpremieren dedikálja legújabb könyvét olvasóinak Fotó: Reiter László töltöttem heteket, hónapokat egyszerre anyaggyűjtéssel ezen a vidéken, hiszen tanítottam. Amikor jöttem egy-egy író-olvasó találkozóra, vagy egyéb elfoglaltságom akadt errefelé, mindig ragadt rám valami, mindig hozzájutottam használható információhoz.- Eddig tizenegy kötete jelent meg, sok-sok történelmi nagyságot örökített meg sajátos helyzetekben.- Szerencsém volt, hogy ráakadtam ezekre a mondákra. Nógrádnak elképesztően nagy történelmi hagyományai vannak. Sehol az országban nem taAngol segítséggel teni az ön munkájához?- A magyamándoriak közül Tóth Istvánt, Keresztesi Jánost, Galbács Jánost, Tamás Józsefet és Déjtári Mihályt emelném ki. Nem feledkezhetem meg a balassagyarmati Kamarás Józsefről, dr. Zólyomi Józsefről, Pod- lipszky Ervinről, valamint a salgótarjáni dr. Belitzky Jánosról és a szécsényi Fasching Károly néról sem.- Az asztalfiókjában maradt-e még kézirat?- Nagyon szeretném, ha a fiók mélyén rejtőző felnőtteknek szóló kézirataim is megjelennének egyszer. Újabb munkákon is dolgozom. Sok évet éltem, megannyi téma megírása vár még rám, ha időm és energiám engedi. Adám Tamás Termelnek és telepítenek Méregetem az erdészlegényt, talpától a fejéig. Micsoda nagyra nőtt fickó, erős vállakkal. Arca borostás, szakáinak is beillő. A tekintete nyílt. Ami a kalapja emelésekor feltűnt, hogy arca dús szőrzetével ellentétben ritka és fakó a haja. Megsejtheti, hogy csendes áhítatomban zavar a fűrész zaja. A Sósárok felé bil- legtet fejével, hosszú karját széttárva.- Ott termelünk. Megérett rá a faállomány. De nyomban telepítünk is . . . Mire Bajnai Csaba erdésztechnikus kerületvezető megőszül, a most telepített csemete sudár fává növekszik és majd a fia, ha erdész lesz, vágatja ki. Hosszú a fa életútja Mert hosszú a fa életútja, mire elindulhat hivatására, csilBajnai Csaba lógó bútornak a szoba szépeként vagy meleget gyűjteni a kályha börtönében. Az erdésszel alig váltunk szót, amikor a bokrok között törtetve zihál egy ember felfelé. Valamit súg az erdésznek. Hogy nem mindennapi dolgot, azt abból ítélni meg, hogy a kerületvezető arca megkeményedik.- Jól van megyek, ti maradjatok és dolgozzatok... mondja. Az Alföldről a hegyekbe Az embernek jól össze kellett szednie magát, hogy nyomába maradjon. Az iram lassításának okául kérdezgetem: honnan származott ide, erre az össze-vissza görbült vidékre. „Kék Vonal” gyerekeknek
