Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-17 / 294. szám

HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. december 17., péntek Karácsonyváró hangverseny Nyolc esztendőre visszanyúló hagyomány, hogy a pásztói plébániatemplomban a helyi Gárdonyi Géza Általános Iskola ének-zene tagozatos diákjai karácsonyváró hangversenyt adnak. Az idei örömzenélést szerdán este 6 órakor tartották, ezúttal is telt ház mellett. Látva a csillogó tekinteteket, a mosolygó arcokat, hallva az elismrő tapsot, bizonyosra vehető: az elkövetkezendő években is foly­tatódik a szívet-lelket gyönyörködtető tradíció. Fotó: Kun Király József / Erezzék, hogy a pénzért dolgozni kell A foglalkoztatáspoli­tikában, a rendel­kezésre álló állami pénz reálisabb el­osztása érdekében változtatáso­kat terveznek. Szó van arról, hogy a munkanélküli jövede­lempótló támogatást munkajö­vedelemmé alakítják át. Ennek megfelelően azokat, akiket tar­tósan ebben az ellátásban ré­szesítenek közmunkán lehet majd foglalkoztatni, hogy érez­zék: a kis jövedelemért is dol­gozniuk kell. Aki a képességei­nek megfelelő, és felkínált köz­munkát nem fogadja el, azt az önkormányzat hat-tizenkét hó­napra kizárhatja az előbb emlí­tett támogatásból. Megvalósítá­sához szükséges jogszabályi fel­tételeket most dolgozzák ki. Ebben egyebek között szere­pel, hogy az érintett közmunkás napi egy és nyolc órai tevékeny­ségre kötelezhető, de munkája havonta a negyven órát nem ha­ladhatja meg. Ebben az esetben a mindenkori minimálbérre tarthat igényt. Ha nemet mond, akkor hat hónapra kizárja ma­gát a munkanélküli jövedelem- pótló támogatásból. A szakemberek szerint az előbb közreadott intézkedéster­vezetek magukba foglalják, és visszatükrözik azoknak az ál­lampolgároknak az észrevéte­leit, kritikáit, akik kifogásolták a mai gyakorlatot, mondván: mi alacsony keresetért, minimálbé­rért is hajlandók vagyunk dol­gozni, míg sokan egyáltalán nem törik magukat, hogy mun­kahelyet találjanak. Sőt, sokan a felkínált munkahely vezetőjét arra kérik, bizonyítsa alkalmat­lanságukat a feladat elvégzé­sére. De vannak olyanok is, akik képzettségüktől függetlenül nyíltan kimondják: ilyen ala­csony bérért nem érdemes dol­gozni. a olyan mondja, aki valóban elis­mert szakember, attól elfogadható az előbbi vélemény, mert meg­alázónak érzi tudásának degra- dálását. Azonban nem erről van szó. Csaknem a kizárólag kép­zetlenek, képzésről, átképzésről hallani sem akarók tartoznak a „nem érdemes dolgozni” felfo­gásúnk közé. Bizonyára vegyes és sok elle­nérzést kiváltó lesz a fogadta­tása a munkára való kényszerí­tés jogszabályba való foglalá­sának. Az igen kevés keresetért H Mai „macskakor ömpörkölt" Népboldogítókról mondják íróasztalán kifőzte: Zöldi László Ki a menő? Nálunk az a hiteles ember, aki búgó han­gon, komoly pofával rossz közhelyeket pufogtat. Hernádi Gyula író Tribun a hordón Én nem tudom, honnan jönnek azok az emberek, akik néptribunként üvöltöznek. Dr. Kanyar József helytörténész, a Somogy Me­gyei Levéltár nyugalmazott igazgatója, a Szárszói Baráti Kör országos elnöke küldetéstudat és fennköltté puffad a fontoskodás. Hobó (Földes László) rockénekes Pofa súlyba! Az időközi választásokból levonható: aki elkezdett üvöl­tözni, arra biztosan nem sza­vaztak. Lengyel László politológus Vajh kikre gondolhat? Jó, ha észnél van az ember, különben elszáll az agya. Látni rá egy-két példát, ahogy hirtelen szárba szökken a Szándékkal kövezett A népboldogítók által su- gallt mennyország nem más, mint maga a pokol. Sebeők János író, a Magyar Bioszféra Párt alapítója Handabanda Normális országban élünk, ahol hisztérikus, handaban- dázó eszközökkel nem lehet választásokat nyerni. Katona Tamás történész, miniszterelnökségi államtitkár dolgozók, és munkájukból tisz­tességesen megélni akarók, a ma még munkahellyel nem ren­delkezők, de megszerzésében bizakodók valószínű egyetérte­nek az állam intézkedésével: a tétlenségért nem fizetünk. Nem világos, hogy a jogsza­bályalkotók milyen létszámú munkanélküliséget vettek ala­pul, milyen növekedéssel szá­moltak, tekintettel az egész or­szág mélyponton lévő gazdasá­gára. Emiatt a munkanélküli jö­vedelempótló támogatásba ke­rülök száma a jelenleginél na­gyobb lesz, talán kiszámíthatat­lan ütemben növekszik. Más­képpen szólva: a regisztráltak­ból felgyorsul az átáramlás az önkormányzati kategóriába. Az új helyzet fogadása, ren­dezése más technikát kíván, mint eddig. Megválaszolatlan a leglényegesebb kérdés is: a tá­mogatás ötven százalékát a jö­vőben is az önkormányzatnak kell megelőlegezni, mint eddig? De miből? Ha nem lesz gyors ellentételezés, akkor a terület- fejlesztésre szánt pénzt is elviszi a jövedelempótló támogatás. ármost jogos a kérdés: az ön­kormányzatok­nak lesz-e elég közmunkás foglalkoztatására lehetőségük? Vagy a Kőműves Kelemen balladájának megfele­lően, amit tegnap tettek a tele­pülések tisztaságáért, azt ma, vagy holnap újra megsemmisí­tik csak azért, hogy holnapután újrakezdjék a munkát. Venesz Károly u juvcucicrrif M Egy délután a Nirvánával A két francia, Lanquette és Servain urak elkéstek a találko­zóról, a Nirvana tagjai Chris Novoselic házának pitvarában üldögélve várták őket. Lan­quette inkább fotózni jött, de segített Cyril Servainnek is ter­mészetesen, mert a fiatalember nem nagyon tud angolul. Annál jobban ismeri viszont a Nirvana lemezeit, zenéjét, törekvéseit. A trióról rendezett kvízverseny győztese lett, s jutalmul elutaz­hatott kedvenceihez látogatóba. Együtt a társaság Kurt bemutatta neki társait, Chris - se haja, se szakálla többé - megmutatta házát. Ké­nyelmes otthon, szép épület, nincs agyonzsúfolva sem ma­gamutogató csicsával, sem a legmodernebb, a házigazda le­hetősségével kérkedő luxussal. Kurt Cobain és Dave Grohl háza is ilyen. Most már mind­hárman Seattle előkelő negye­dében élnek. A „Nevermind” LP nagy sikere után szép pén­zek kerültek a számláikra, ez igaz, de úgy látszik, nem része­gítette meg egyiküket sem túl­ságosan a hirtelen gazdagság. Novoselicnek három kocsija van, de csak azért mert szereti az autókat, és fönn a hegyek­ben, egy nehezen megközelít­hető helyen telket vett, rajta egyszerű ház: ha nagyon elfá­rad, oda húzódik el pihenni. Még telefonja sincs. Miután Chris végigvezette vendégeit a házon, kocsiba ül­tek mind, s egy étteremben mentek, a Nirvana kedvenc he­lyére, ahol mindenki ismeri őket, s ahol a legidősebb ven­dég is csak huszonöt éves - állí­tólag. Kurt hatalmas sajtburgert rendelt, s már jóízűen falta, mi­kor Cyril a gyomorfekélye felől kérdezte.- Meggyógyultam már, azt hiszem - nézett rá Kurt. - Az énekléstől, azaz a nagy üvölté­sektől, meg még egy-két dolog­tól kilyukadt a gyomrom és kész. Jól vagyok, ez a lényeg. A pletykalapok sem írnak már semmit a feleségemről, Court- ney-ről. A szemtelen marhasá­gaikkal ugyancsak kikészítet­tek. Az anyaméhben-És a könyv? - kérdezte Cyril Servain. Kurt és Dave meglepetten nézett rá. Dave az­tán elmosolyodott: - Két nő írja, ha írja, és lehet, hogy meg sem jelenik majd. Ha megjele­nik is, az ügyvédeink alaposan átnézik és csak az marad benne, ami igaz rólunk. Cyril, a Nirvana-vetélkedő nyertese az „In Utero” (Az anyaméhben) című albumról szeretett volna beszélni. Novo­selic elmondta neki, hogy a le­meznek ez a harmadik címe, mert jól pászol a borítón látható terhes asszony rajzához, aminek Kurt festett szárnyakat. „Verse Chorus Verse” volt az egyik cím, a másik meg „Utálom ma­gam, és meg akarok halni”.- Két hét alatt kész voltunk az anyaggal - mondta Chris -, mert Albini szenzációsan elsőre eltalálta azt a hangzást, ami a kedvencünk. Kellően visszhan­gozni kellett a stúdiónak, és régi keletnémet mikrofonokat rakott elébünk... Körök a betonon- A lemeztársaság pedig él­vezhetetlennek tartotta a felvé­teleket... - vetette közbe a fran­cia fiatalember.- Nem mindet! Két számot Scott Litt újrakevert, és minden rendben volt - mondta Cobain és felállt az asztaltól.- Gyerünk, fiúk a parkolóba! Nirvana nem igen kedveli az interjúkat. Az úton egy nagy ABC áru­ház parkolójáig Cobain el­mondta, hogy eredetileg olyan lemezt akart kiadni, amit nem szívesen vesznek meg az embe­rek!!) Ugyan mit szóltak volna hozzá a „Nevermind” után? Az­tán megjelent, némileg megsze­lídítve, az „In Utero”. No, dehát az anyaméhben milyen is az ember! A parkoló melletti garázsból két gokartot béreltek, és Dave meg Kurt örömújjongva ugrott bele, s nagy lármával, nagy re- pesztve, kurjongatva hatalmas köröket írtak az üres betonra. Vass Imre Még vannak műszaki gondok Öt éven belül hibridautók A Ford cég és az amerikai energiaügyi minisztérium közös vállalkozásban öt éven belül olyan hibridautót akar kifejlesz­teni, amely kétfajta hajtóművel rendelkezik: akkumulátorral hajtott villanymotorral és belső­égésű motorral. A vállalkozás célja, hogy csökkentsék a jármű függőségét a jelenlegi műszaki színvonalon legalább 160 kilométerenként utántöltésre szoruló akkumulá­tortól. Az újfajta hibrid ugyan nem lesz olyan „tiszta”, mint az elektromos autó, de kevésbé szennyezi a levegőt, mint a benzin- vagy gázüzemű jármű. Több műszaki probléma azonban megoldásra vár. Nem könnyű a két rendszert hatéko­nyan összekapcsolni. A máso­dik hajtómű beszerelésével megnövekszik a jármű súlya, és ezáltal csökken az üzem­anyag-felhasználás hatékony­sága. Emellett az, hogy két haj­tóműre van szükség, önmagá­ban megemeli a gépkocsi előál­lításának a költségeit. Képes technikatörténet A fogaskerekű vasút Riggenbach „Rigi-vasút” mozdonyának modellje a luzerni Ver- kehrshausban Már a vasutak fejlődésének kezdeti korában problémát je­lentett, hogy a lokomotív kere­kének a sínre ható súrlódása már csekély emelkedőnél sem volt képes a szerelvény „felhú­zására”. 1812-ben az angliai Middletonban üzembe állították John Blenkinsop találmányát, az első fogaskerekű vasutat, amely a fogaskerékelv alapján működött. 120 évvel ezelőtt, 1873-ban a svájci Nikolaus Riggenbach, Näff és Zschokke konstruktő­rökkel együtt megépítette Eu­rópa első hegyi vasútját a svájci Zug kantonban, amely az uta­sokat Vitzautól a Rigi hegy­csúcsra szállította fel. A meg­hajtást az segítette elő, hogy a vasút fogasrúdját fogakkal ellá­tott „U” profilsínként fektették a vasúti vágánysínek közé és ezzel biztosították a kapaszko­dást. K.A. Hokedlin sodrófával, bárddal Amazonok a bíróság előtt Az elmúlt évek hazai bű­nözési krónikáit lapoz­gatva kiderül: az agresszió, a garázdaság, a verekedés, a könnyű és súlyos testi sér­tés már nem csak az erő­sebb nem, a férfiak bűn- lajstromán szerepel. K. F.-nét például embe­röléssel vádolta a bíróság. Az asszony tiszta kék sze­mét, az arcán bujkáló alá­zatos mosolyt látva, senki nem hinné el, hogy ő a fel­elős férje haláláért. A ta­núk szerint csöndes, halk szavú teremtés volt, vesze­kedni sem igen hallották soha. Élte a háziasszonyok egyhangú, színtelen életét. Mígnem egyszer fellázadt. Előbb csak gondolatban, aztán tettekben is kifeje­zésre juttatta: nem bírja tovább.- Szép, erős ember volt az én uram. Vagy két fejjel nagyobb nálam. Szerettem én, hogyne szerettem volna. Csak hát volt egy hibája. Ha hívták a cimbo­rák, nem tudott ellenállni. Ment velük éjszakákon át, azt se tudtam, merre jár, mikor kerül elő. Egy éjjel megsokalltám a dolgot. El­határoztam, hogy alaposan megleckéztetem az uramat. Elbújtam az ajtó mögé, egy hokedlira álltam, hogy fel­érjem a sodrófával, ha majd mit sem sejtve be­lép... Jött is, én meg jól odavágtam. A férfi azonnal elvágó­dott és meghalt. Az orvos­szakértő szerint nem az ütés volt halálos, hanem az ijedtség. A váratlan „tá­madástól” kapott végzetes szívgörcsöt. N. Gábor szerencséseb­ben úszta meg a feleségével való összeütközést: „csak” súlyos, életveszélyes sérülé­seket szenvedett, amikor az asszony a húsvágó bárddal fogadta a konyhaajtóban. A ház lakói szinte vala­mennyien tanúi voltak a késő esti incidensnek, ám amikor vallomást kellett volna tenniük, mindany- nyian azt állították: sem­mit sem láttak, tulajdon­képpen csak akkor figyel­tek fel a patáliára, amikor a mentő szirénázva megér­kezett.- Gáborék máskor is ve­szekedtek már - mondja vállvonogatva a közvetlen szomszéd. - Dehogy is hit­tem volna, hogy az a ma- dárcsontú asszonyka ek­kora kárt tesz az urában. A harcias asszonykát sú­lyos testi sérülés okozásá­ért vonja felelősségre a bí­róság. A ház férfilakói viszont a felbujtás vétségében mond­ják ki bűnösnek, mert ami­óta eltángálta a bárddal a férjurát. a ház asszonyai sem tűrik szótlanul, ha éle­tük párja kimaradozik vagy pityókásan tér haza. „Ha ez így megy tovább - hamarosan megindíthat­juk a harcot az egyenjogú­ságunk elismertetéséért" - keseregnek a férfiak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom