Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-15 / 292. szám
2 KÜLFÖLD 1993. december 15., szerda A Financial Times és a The Independent írása Boross Antalitól jobbra áll... Európai Gazdasági Tér január A Financial Times című brit lap tegnapi számában Nicholas .Denton budapesti tudósító úgy jellemezte Boross Pétert, hogy Antall József támogatásával került magas politikai állásba, jelölése a folytonosságot jelzi, de kemény kijelentései alapján elődjétől jobbra helyezhető el a politikai palettán. Antall Józsefről szóló megemlékezésében a tudósító azt írta, hogy a volt miniszterelnök személyisége Magyarország történelmében és a magyar demokratikus hagyományba vetett hitben gyökerezett, és kifogástalan régimódi demokratikus felkészültséggel lett kormányfő. Bizonytalan volt viszont a gazdaságpolitikában, és a korszerű médiaagresz- szióra sértődötten reagált, de történelmi szemlélete miatt mégis biztosabb kezű vezető volt a legtöbb más, kommunizmus utáni politikusnál. Erősen tudatában volt Magyarország 20. száMihail Gorbacsov volt szovjet vezető Rómában az oroszországi reformokat fenyegető súlyos fejleményként értékelte a Vlagyimir Zsirinovszkij vezette szélsőséges nacionalista erők választási sikerét. Gorbacsov az olasz állami rádiónak (GR1) adott interjújában kifejtette, hogy a Zsirinovszkij pártjára szavazók a kormányerőkkel és a reformfolyamattal kapcsolatos elégedetlenségüket fejezték ki szélsőséges választásukkal. „Jelcinnek mostantól olyan parlamenttel lesz dolga, amely bizonyosan nem jobb, zadi traumájának, és ezért nagyra értékelte a stabilitást. A stabilitás, befelé haladva az évtizedbe, mind nagyobb eredmény lett. A The Independent című brit lap tegnapi nekrológját Karacs Imre volt budapesti tudósító írta. Szilárd konzervatívnak jellemezte a volt kormányfőt, akiből hiányzott a karizma, de ügy vélte, az „érdekes időkbe” belefáradt magyarok szemében ez szavazatnyerő erény volt. A kormányfő vezetésével Magyarország a nyugalom menedéke maradt a hírhedten bizonytalan térségben. A magyar kisebbségekre nehezedő mind nagyobb nyomás ellenére Antall ellenállt saját pártja követelésének is, hogy keményebb vonalat kellene követni, és folytatta a küzdelmet a párbeszédért. Karacs Imre kevésbé tartotta sikeresnek Antall József gazdaságpolitikáját. Miközben Csehország és Lengyelország kiemelmint az előző volt” — tette hozzá a volt szovjet vezető. Gorbacsov egyébként úgy vélte, hogy Jelcin elnök az alkotmányról tartott népszavazáson is kudarcot könyvelhet el. „Ha igaz, hogy a lakosságnak csupán 52 szavazott, az azt jelenti, hogy az oroszok mindössze 25-30 százaléka hagyta jóvá az új alkotmányt. Ez erkölcsi vereséggel tetézi Jelcin politikai vereségét. Tagadhatatlan kudarc ez minden fronton, a kormányon lévő politikai osztály egésze számára” — mondta Gorbacsov az olasz állami rádiónak. kedik az átalakítás romjai közül, Magyarország még mindig nagy deficittel, növekvő munkanélküliséggel és két számjegyű inflációval birkózik — írta a The Independent szerzője. Antall másik negatív öröksége a nemzeti tévé és rádió, amelyet ma ugyanolyan szigorúan ellenőriznek, mint a kommunisták alatt. Antall még nem volt miniszterelnök, amikor már piron- gatta a nem megfelelően hízelgő újságírókat, hatalomra kerülése után pedig megbízható fejbólintó jánosokat — gyakran volt kommunista propagandistákat — helyezett a kulcspozíciókba — írta Karacs Imre. Antall érdemének tudta be, hogy nem kapta be az MDF nacionalista szárnyának csalétkét, de úgy vélte, hogy az MDF Antalitól együtt is bukásra volt ítélve. A gazdasági elégedetlenség miatt a mérleg nyelve balra billen Magyarországon, és az MDF-et a kimúlás fenyegeti — írta. Észtország Az oroszok Zsirinovszkijt választották Az Észtországban élő orosz , (volt szovjet) állampolgárok 47,66 százaléka az ultranacionalista Vlagyimir Zsirinovszkij pártjának listájára szavazott az oroszországi választásokon, kétharmaduk (65,5 százalékuk) egyúttal elutasította az új alkotmány tervezetét. Mint azt a tallini orosz nagy- követség szóvivője a Baltfax hír- ügynökséggel közölte, az észtországi oroszok között a kommunista párt bizonyult a második legnépszerűbbnek: listájára majdnem 20 százalékuk voksolt. A kormánypárti Oroszországi Választás elnevezésű blokk viszont mindössze 4,22 százaléknyi támogatottságot szerzett. Az észtországi oroszoknak egyébként mindössze 25 százaléka szavazott vasárnap. Maart Laar észt miniszterelnök a Zsirinovszkij-féle ultranacionalista párt oroszországi előretörésére válaszul annak a véleményének adott hangot, hogy Európának az eddigieknél konstruktívabban kell cselekednie a balti államok EU- és NA- TO-integrációja érdekében. (MTI) Jövő év január elsején lép életbe az Európai Unió es (az ezt elutasító Svájc kivételével) az EF- TA tagországait egyetlen, hatalmas közös piacba olvasztó megállapodás — azaz az Európai Gazdasági Tér. Az erről szóló végleges natározatot — a tagországonként! ratifikációk tudomásulvételével egy időben — az EU miniszteri tanácsa hozta meg. Az Európa tizennyolc legfejlettebb nemzetgazdaságát egyetlen, 370 milliós piacon tömörítő szerződés értelmében az új év beálltával immár szabadon, minden megkötés nélkül mozoghat Lappföldtől Gibraltárig immár nem csupán az árucikkek többsége (az egyetlen kivételt részben itt is az agrártermékek jelentik), hanem a tőke, a munkaerő és a szolgáltatás is. A mintegy 10 ezer oldalas szerződésnek eredetileg már 1-jétöl idén január elsején életbe kellett volna lépnie, ezt azonban keresztülhúzta az a tény, hogy tavaly decemberben a svájci népszavazás elutasította az ÉGT-nez történő csatlakozást. Emiatt a szerződés értelmezését részben újra kellett tárgyalni, továbbá újra szét kellett osztani azt a részt is, áhiit Svájc fizetett volna be a többi EFTA-országgal együtt az elmaradottabb del-európai országok fejlesztésére felállított úgynevezett kohéziós alapba. Az EU miniszteri döntéséről kiadott nyilatkozat ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a hat EFTA- ország csatlakozása a gazdasági térhez nem csökkenti a közülük néggyel folyamatban lévő — teljes jogú EU-tagságot célzó — tárgyalások jelentőségét. Éppen ellenkezőleg, a piacok fokozottabb integrálódása gyakorlati téren is a majdani tagságot elősegítő lépésnek tekinthető. Sajt, figyelmeztetés nélkül Az amerikai Champignon North America Inc. nevű cég, amely európai sajtok behozatalával foglalkozik, kénytelen visz- szavonni a piacról egyik import- termékét, mert a csomagolásról hiányzik egy fontos, a fogyasztókat ételmérgezés veszélyétől óvó figyelmeztetés. Az élelmiszerekkel és gyógyszerekkel foglalkozó amerikai kormányhivatal (FDA) illetékesei figyelmeztették a vásárlókat, hogy az enyhén érlelt francia Camembert és Brie sajtokat tartalmazó dobozokra nem írták rá, hogy hűtőszekrényben tárolandók. A hivatal szerint enélkül az intoxikációt okozó baktériumok még akkor is elszaporodhatnak a sajtban, ha azt hermetikusan lezárt konzervdobozokban tartják. Ez a baktérium életveszélyes ételmérgezést, úgynevezett botulizmust okozhat. Szigorú intézkedések Lengyelországban A lengyel parlament alsóháza, a szejm szigorú intézkedéseket hozott az üzemanyag, szeszes ital és dohányáru csempészésének visszaszorítására. Becslések szerint az említett termékek illegális adásvétele az elmúlt évben csaknem egymilliárd dollár kárt okozott a lengyel államnak. A szejm által elfogadott törvény három évig terjedő börtönbüntetést helyez kilátásba a visszaélésekben vétkeseknek, ehhez járul még a pénzbüntetés, amelynek felső határa 50 milliárd zloty (2,5 millió dollár). A törvényt a jövő év márciusi életbe lépése előtt még jóvá kell hagynia a szenátusnak és Lech Walesa elnöknek. Világbanki kölcsön Kínának A Világbank 6,92 millió dollár értékű vissza nem térítendő kölcsönt nyújtott Kínának az ózonréteg védelmét szolgáló nemzeti terve megvalósítására. A Washingtonban aláírt megállapodás értelmében ezt az összeget öt iparvállalatnál fogják felhasználni ózonvédő technológia kialakítására. A Világbank szakértői szerint ennek eredményeként 16 ezer tonnával csökken majd az ózonréteget károsító anyagok kibocsátása. Az ITAR-TASZSZ jelentése szerint Kína évente 50 ezer tonna ilyen anyagot fogyaszt, illetve 30 ezer tonnát állít elő. Különös riadalomra ad okot az a tény, hogy ezek a mutatók évente átlagosan 11 százalékkal emelkednek. Vendégcsalogató _ Ceausescu képével Egy romániai kávéház tulajdonosa Ceausescu arcképével próbál újabb vendégeket becsalogatni kávézójába — írta a Cro- nica Romana című román lap. Az 1989-ben kivégzett diktátor képmását látva, a vendégek még adakoznak is — közölte a leleményes tulajdonos, aki a kisebb összegeket az eltört poharak és hamutartók pótlására költi. Mindeddig még senki sem panaszkodott Ceausescu képe miatt — mondja, s azt sem titkolja, hogy — bár nem tartja magát meggyőződéses kommunistának — jobban ment az üzlet a diktátor uralma alatt. (MTI) Kérdőjelek Milyen esztendő volt 1993? A jelek szerint nem lehet elég korán kezdeni az esztendő mérlegének elkészítését. Máris megjelent az első olyan nemzetközi felmérés, amely a világsajtó véleményét összegzi, melyek voltak 1993 jelentősebb eseményei. Nem érdektelen végigfutni a listán: mit tartottak a lassan mögöttünk maradó év legfontosabb eseményeinek 45 ország megkérdezett újságírói, televíziós és rádiós szakemberei? Erjedésben lévő, felbolydult Kelet-Európa? Szőkébb régiónk rendszerváltozáson áteső államainak történései be sem kerültek a rangsorba állított első tíz esemény közé. Kizárólag a véres jugoszláv polgárháború „verekedte fel magát” — szomorú dicsőség — a képzeletbeli dobogóra, de még ezt a tragikus, a saját szemszögünkből sem közömbös testvérháborút is megelőzte a közel- keleti béke felé tett reményteli lépések sora, illetve a parlamenti ágyúzásba torkollott moszkvai hatalmi erőpróba. S utána is „igazi” világpolitikai történések dominálnak a listán: a dél-afrikai fajüldöző rendszer alkonya, a Maastricht-tel fémjelzett európai integrációs folyamat, a Szomáliái rendezés buktatói, a világkereskedelemnek új irányt szabható GATT-tárgyalások, Clinton elnök első hivatalban töltött éve, a New York-i pokolgépes merényletek által is jelzett friss terrorhullám, s Itália korrupciós botránysorozata. Égyezne-e a rangsor azzal, amit mi, itthon, magyar szemszögből írnánk? Nyilván lennének azonos pontjai, ám vélhetőleg jó néhány eltérés is akadna. Amin viszont érdemes eltűnődni: jól érzékeljük-e azt, ahogyan a világ a mi — és persze, a környezetünk —, gyakran kisebbségi vitákkal, „Kárpát-medence-szemlé- lettel”, szomszéd viszállyal, kisszerű előnykereséssel terhelt nézőpontjainkat megítéli? Egy ilyen röpke játékos körkérdés is figyelmeztet: a világ alapjában nem a mi mércéinkkel mér, s nem is a mi szemüvegünkön át szemléli glóbuszunk zajló eseményeit. (FEB) Gorbacsov a szélsőjobb győzelméről Az afgán állam lassú újjászületése Lassan végkifejletéhez közeledik a hatalmi harc Afganisztánban, és megszületőben van az űj afgán állam. Az ország Burhanuddin Rabbani elnök, Ahmed Sah Maszúd tábornok és a velük szövetséges erők mögött sorakozik fel, s mind többen viszonyulnak ellenségesen a miniszterelnök, Gulbuddin Hekmatjár vezette Iszlám Párthoz és híveihez. Közel a teljes összeroppanáshoz Siralmas állapotban a londoni metró Rabbani arcképe látható a Kabul északi felén található közhivatalokban, a Herat várost és környékét ellenőrző Iszmail Han irodájában, az üzbég milícia fészkének számító Mazar-i-Sarif repülőterének bejárata felett. Az államfő hívének vallja magát a Salang-hágót és térségét irányító Momen tábornok is, aki meg a kommunista rendszerben szerzett tiszti rangot, de manapság már ő tartja a kapcsolatot az ország északi része és Kabul között. Túlzott optimizmus nélkül állítható, hogy az országban új légkör alakult ki, amely enyhíti az 1993 első felére jellemző zűrzavart: akkor ugyanis úgy tűnt, hogy Afganisztán mint ország csmc szavakban létezik, s csak az tartja egybe, hogy a szomszédos államok jobban félnek afelszab- dalásától, mint amennyire szeretnének kiszakítani belőle egy darabot. Az afganisztáni belpolitikai életben két új elem felbukkanása ad okot a reményre. Az egyik az a viszonylagos nyugalom, amely már több honapja uralkodik a főváros északi részén. Másrészt a legbefolyásosabb hadurak ígéretet tettek arra, hogy tanácskozni fognak a „központi hatalom” képviselőivel. Ilyen értelemben nyilatkozott Heratban Iszmail Han, akinek féltucatnyi tartományra terjed ki a hatalma az ország nyugati-északnyugati részén. Behódolni látszik az elnöki hatalom előtt az üzbég milícia nagy hatalmú vezetője, Dosztum tábornok is. Az ő „birodalma” az ország északi részén lévő tartományokra teried ki. Az elnöki hatalom igazi „fellegvára” azonban az Ahmed Sah Maszúdxolt védelmi miniszter és csapatai ellenőrzése alatt álló területeken van. Maszúd ugyan „egyszerű állampolgárnak” vallja magát, ám valójában Rabbani jobb keze, a Dzsamiat katonai vezetője. Égy viszonylag összefüggő területet mondhatnak magukénak, amely a Kabul északi felétől Badahsánig, Tádzsikisztán határáig nyúlik. Néha azonban az is előfordul, hogy maguk a Dzsamiat emberei szegülnek szembe a központ utasításaival, különösen, ha egy jó kis tádzsi- kisztáni támadásról van szó. Végül is a banditizmus és a zsarolás itt nem ismeretlen fogalmak. Az elnöki hatalomnak azonban erős ellenfelekkel kell szembenéznie. Az ország középső részén fészkelte be magát a síita hazarák szövetsége, az Iszlám Egység Pártja (Hizb-i-Vahdat). Másik fő bázisuk Kabulban van. A fővárosban azonban mindig gyűlölték a hazarákat, és megpróbálták őket távol tartani. Még az egykor szövetséges Maszúd is szembefordult velük, miután vezetőjük, Abdul Ali Mazari a köztisztségek 25 százalékát a Vah- datnak követelte. Tavaly december óta erős harcok folynak a Vahdat és a Dzsamiat alakulatai között, de most úgy tűnik, hogy javulás állt be a kapcsolatokban. Az elnöki hatalomnak azonban az igazi gondot a „pastu övezet” okozza. A népesség 45-55 százalékát kitevő pastuk az ország majdnem minden részén nagy számban élnek, „birodalmuk” az ország délkeleti részén található, Kandahartól az északi Dzselálábádig terjed. Az elmúlt másfél év alatt a pastuk két álláspont között ingadoztak: vagy visszavonultak, vagy harcba szálltak a Dzsamiattal. Ez utóbbi hozzáállás jellemezte Gulbuddin Hekmatjárt és híveit. Az öntörvényű Hekmatjár a Dzsamiat sikerei nyomán kiszorult Kabulból, és a fővárostól 25 kilométerre délre fekvő Karaszjab városban ütötte fel tanyáját. Kettős minőségében, mint az Iszlám Párt (Hizb-i-Iszlámi) vezetője és az öt hónapja megalakult kormány elnöke, bizony nem sok sikert mondhat magáénak. Valószínűleg belejátszottak a pénzügyi nehézségek is abba, hogy a párt mind több parancsnoka hódol be a tádzsikok félelmetes vezetője, Maszúd tábornok előtt. A Rabbani és Maszúd vezette Dzsamiat politikai és katonai sikereit látván úgy tűnik, hogy a pastuk többsége elismeri az új hatalmi rendszer kialakulását, amely ugyan nem az övék, de hajlandó tekintélyes helyet biztosítani nekik. Mind többen támogatják Maszúd kezdeményezését arra, hogy Hekmatjárt váltsák fel a kormány élén a mérsékelt irányvonalú, Nyugat-barát Szajed Ahmed Gailanival, a szintén pastukat tömörítő Iszlám Nemzeti Front szentként tisztelt vezetőjével. Az élethalálharcok közepette Kabul megpróbálja újrateremteni az afgán államot. A központi hatalomnak van is néhány ütőkártyája, köztük a legnyilvánvalóbb a pénzkibocsátás ellenőrzése. Az afgán fizetőeszközt, az afghanit Moszkvában nyomják Kabul felügyeletével, Hekmatjár legnagyobb bosszúságára. Ami pedig a minisztereket illeti, néhá- nyan már az állam érdekeit előbbrevalónak tekintik, mint saját pártjukét. Ezt állítja legalábbis a külügyminiszter, Hidajat Amin Arszalla. Arszalla, mielőtt visszatért hazájába, Washingtonban, a Világbanknál dolgozott 17 éven át. A kabuli diplomácia vezetőjét Afganisztánban szentként tisztelik. Arszalla szerint sem a mu- dzsahedek dzsihádját támogató Egyesült Államok, sem Oroszország sem tekinthető ellenségnek. Moszkva esetében persze ez azzal a kikötéssel igaz, hogy a volt szovjet köztársaság nem felejtheti el a „fájdalmas múlt miatt ráháruló kötelezettségeket” (azaz segít az ország újjáépítésében), és soha többé nem tamadja meg Afganisztánt. Egyre közelebb kerül a teljes összeroppanáshoz a világ legrégibb metróhálózata, az 1863 óta üzemelő londoni földalatti — írta az APA osztrák hírügynökség. A közelmúltban áramkimaradások sorozata is bizonyította, hogy a hétmilliós nagyváros közlekedésének „ütőere” igencsak siralmas állapotban van. A műszaki szakemberek a világ számos metrójánál tudakozódtak: mit tegyenek, de — mint azt ők is jól tudják — a londoni metrón igazából csak a pénz segíthet, az viszont évek óta édeskevés. A londoni földalattinál (átszámítva) legkevesebb 158 milliárd schillingre becsülik azt az összeget, amelyre a metró felújításához a következő tíz évben szükség lenne, ám az elmúlt évek tapasztalatai alapján csekély a valószínűsége, hogy lesz akár csak megközelítőleg is ennyi pénz. — Ha az üzemeltetéshez szükséges pénzeszközöket egyre csak csökkentik — évente 20-30 százalékkal —, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy minden tönkremegy — mondják a metró illetékesei. Londonban a metró áraival csaknem azonos tempóban emelkedik a talajvíz szintje. Mint McCay elmondta, az alagutak falain naponta több mint 12 millió liter víz szivárog át, amit ki kell szivattyúzni. Egyre erősebben rozsdásodnak a Viktória királynő korából való acélgerendák; a vezetékek — amelyek egy része" 70 éves — mind gyakrabban hibásodnak meg, s az összesen 500 kilométer hosszúságú, 22 ezer voltos kábelhálózaton mind több a gyenge pont. Bajok vannak a 40 éves jelző- berendezésekkel, s az 50 éves, fából készült mozgólépcsők számos állomáson felmondják a szolgálatot, de felújításukra a pénzhiány miatt csak nagy késéssel kerülhet sor. A pálya öreg alépítménye és a lehasznált sínek miatt az ugyancsak erősen megviselt kocsik egyfajta lélek vésztőként „korcsolyáznak” végig a napi 2,5 millió utassal. További problémákat okoz a földcsuszamlás és a kora miatt meggyengült falazat is. A tűzriadó gyakran a metró- hálózat tiszteletre méltó korával függ össze. A biztonsági riadók okozta leállásoknak viszont „modem” okai vannak: az IRA bombaveszély-figyelmeztetései, vagy „gyanús csomagok” — utóbbiak többségéről azonban kiderül, hogy elvesztett szatyrok, táskák. Akárhogy legyen is, ezek a dolgok is megkeserítik a metró 17 ezer alkalmazottja és a brit türelmű utazóközönség mindennapjait.
