Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-31-1994-01-02 / 305. szám
1993. december 31-1994. január 2., péntek-vasárnap KULTÚRA - MŰVÉSZET 7 Szilveszter kiskarácsony böjtje volt - Férfiváró, disznóhúsevó Reggel pénzzel dörzsölték a kezüket Évugrós szokások az Ipoly mentén, Rimócon. Őrhalomban, Mátraszölösön Ú jévnek a paraszti hagyományvilágban Nóg- rádban sem volt olyan jelentősége, mint a karácsonynak.- Mégis milyen szokások éltek ilyenkor?- Egyrészt olyanok, amelyek az ország más vidékein is ismertek - mondja dr. Kapros Márta néprajzos muzeológus, a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója. - Például újév napján az első vendégnek a háznál férfinak kellett lennie, mert az asszonylátogató nem hoz szerencsét. Ha asszony vagy lány vetődött volna arra, el is zavarták. Mintegy ennek megelőzésére a fiúgyerekek legtöbbször csoportokba verődve sorra bekopogtattak a házakhoz szerencsét kívánva. Az Ipoly mentén saját gyűjtésem: ha várandós menyecske volt a háznál, különösen ügyeltek arra, hogy férfi látogató jöjjön először, mert ügy tartották, ez fiúgyerek születését jelenti.- Voltak-e más hiedelmek is?-Manga János gyűjtése szerint Ipolyvecén újév reggelén szappan helyett a család tagjai pénzzel dörzsölték meg a kezüket, hogy egész esztendőben bőviben legyenek a pénznek. Elterjedt hiedelem volt, hogy újévkor disznóhúst kell főzni ebédre, mert a disznó „betúrja” a szerencsét, míg a baromfi „elkaparja” onnan. Sok; helyen, például Rimócon, Őrhalomban, Mátraszölösön és másutt szemes főzeléket is tálaltak, kukoricát, lencsét, babot, hogy minél több pénzük legyen az új évben. Az a szokás is járta, hogy újév napján nem adtak ki semmit a házból, mert elviszi a szerencsét. A Palócok című monográfia negyedik kötetében Szabó László és Gulyás Éva írja le, hogy Mátraszölösön „éjfélkor ugrottak egyet az újév felé”.- Ha már szóba került, hogyan telt hajdanában a szilveszter?- Szilveszter napját régen nem ünnepelte meg a parasztság, ez újabban városi eredetű szokás. Sok helyen Szilveszter- napja kiskarácsony böjtjének számított, újévet pedig kiskarácsonynak nevezték. Egyházi vonatkozású része a napnak, hogy szilveszter este óévi hálaadást tartottak a templomban. Aztán a házaknál éjfélig kártyázgattak, beszélgettek, de nem volt túl hangos mulatság.-th Gyarmatiak - a festő fényképein Pénzes Géza fotókiállítása Pénzes Géza: A Csaba család - három nemzedék P énzes Géza hugyagi születésű, Balassagyarmaton élő festőművész az ünnepi napokra „hétköznapi” kiállítással ajándékozta meg a balassagyarmatiakat. Gyarmatiak címmel a Madách Imre Városi Könyvtárban rendezett fotókiállítása arról szól, ami minden ünneplésnél fontosabb, vagyis a húszezres város mindennapi valóságáról. Pontosabban a valóságot formáló emberekről. Akik természetesen nem különböznek a nem gyarmatiaktól, és „csak” annyiban mások, amennyiben a helyzetük eltérő. Üdítő, hogy nem a dicső múlt van terítéken: mai kamerával a máról kell beszámolót adni. így nem fenyeget az a veszély, hogy örökösen a múltba nézve - Lót feleségéhez hasonlóan - esetleg sóbálvánnyá változunk. A 22-es hívása Pénzes Géza ezúttal huszonkét fotográfiát állított ki. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindössze ennyi jellegzetes ember él ma a városban, az ő fényképanyaga is jóval gazdagabb ennél. Annyira az, hogy ha mind kirakná, több tárlat helye sem lenne elegendő hozzá. A kiállítás tehát e szempontból nem teljes, de így is érzékletes és igazán friss. Látunk itt portrékat, de a fényképek többsége mégis inkább életkép, beállításnak nyoma sincs rajtuk. Minden idők Például itt van Meszjár János virágkereskedő, Molnár János, a művelődési központ és a könyvtár épületének gondnoka, a „20 képviselő”, aki mindig fölszólal a köz dolgaiért, Csaba Tamás kulcsmásoló és öngyújtótöltő, Gál László, a Mazda Szalon tulajdonosa, Magdi és Kati szemüvegkészítő, Huszár István, vagyis Jegenye”, minden idők legjobb gyarmati kapusa, most üveges és képkeretező, Filip János és Gábor autószerelő, Nagy Imre középiskolai tanár, Balgáné Suba Katalin fényképész, Merczel Miklós ékszerész és órásmester, Réti Zoltán festőművész, Lengyel Ottó aranyozómester és restaurátor, Kamarás József, a város nagy öregje, múltjának kutatója, Sághy Ferenc kanonok, apátplébános, Nyéki Lajos, Párizsban élő professzor, dr. Kren Károly sebészfőorvos, Ember Csaba karnagy, Adám Tamás főszerkesztő és kiadóigazgató, Jagyutt Péter cukrászmester, Fogarasi Béla gitárművész, Asztalos Csaba biztosítási ügynök, számítógépes szakember, Kovács János postás és madarász. A jelen tárlaton most ők a gyarmatiak, ahogyan a festőművész fényképein látszanak. Ilyen - ilyenek Ilyenek a valóságban is, munkálkodók, szolgáltatók, mesterségüket, szakmájukat, hivatásukat szeretők, akik nélkül más lenne a város. De a város ilyen, mert ők ilyenek. Tevékenykedésük meghatározza helyzetüket. Kár, hogy Pénzes Géza fényképe ezúttal nincs a falon, hiszen már ő is nyilvánvalóan gyarmati. (te) Pénzes Géza: Nagy Imre, a Balassi Bálint Gimnázium tanára Százötven éve született Benczúr Gyula Csak annak nehéz, aki él... A „boldog békeidők” festője Salgótarjánban Peák Ildikó a januári kiállításra készül Az új esztendő első nagy kiállítása január 28-án nyílik Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban, Benczúr Gyula (1844-1920) születésének 150. évfordulója alkalmából. A tárlatot, amelyen a mester 20-25 olajképét, grafikáját mutatják be, a Magyar Nemzeti Galéria rendezi a nyíregyházi Jósa András Múzeum és a salgótarjáni múzeum közreműködésével. Peák Ildikóval, az intézmény művészettörténészével az előkészületekről váltunk szót. akadémiai tanársága idején a stambergi tó partján fekvő Am- bachba. Halálakor a kormány a budapesti Kerepesi úti temetőben díszsírhelyet ajánlott föl számára, de a mester akarata szerint Dolányban temették el. Janszky Béla építész tervezte síremlékét, amelyet Kisfaludy Stróbl Zsigmond műve díszít. Itt nyugszik még hat hozzátartozója, három gyermeke, valamint az Ürmössy-család három tagja, köztük második felesége, Ur- mössy-Boldizsár Piroska is. Éppen ezért január 28-ára nemcsak kiállítást készítünk elő Salgótarjánban, hanem tervezzük a Peák Ildikó szerint a januári Benczúr-kiállítás az új év első nagy művészeti eseménye lesz Kép: R. Tóth Sándor- Ma közigazgatásilag Szé- csényhez tartozik Benczúr- falva, vagyis a „boldog békeidők” hivatalos festőjének nógrádi kapcsolata közismert. Ejtsünk szót arról is, mit jelentett ez a hely a művésznek?- Nagyon sokat. Az idős mester 1910-ben vásárolta meg a dolányi kúriát, ahol műtermet is kialakított magának. Ezt a helyet, amelyet halála után róla neveztek el, második otthonának tartotta, szívesen tartózkodott itt. Többen leírták, köztük dr. Szinyei Merse Anna is, úgy járt dolányba fölfrissülést keresni, mint ahogyan, müncheni művész sírjanak megkoszorúzását is Benczúrtalván. A tárlat megnyitása után pedig Bellák Gábor művészettörténész előadása hangzik el Benczúr Gyula életéről és munkásságáról.- Milyen lesz a januári Benczúr-kiállítás?- Föltétlenül izgalmas, annak ellenére, hogy a mester művei közül a legismertebbek, például a Vajk megkeresztelése, a Budavár visszavétele, a Hunyadi László búcsúja és a többi híres festmény természetesen nem lesznek itt. Viszont olyan gazdag a munkássága, hogy az érdeklődőknek a legkisebb rajz is sok örömöt és élményt, esetleg újdonságot jelenthet.- Kedveli-e a mester által reprezentált korszakot?- Elsősorban a legújabbkori művészet foglalkoztat. Persze ez nem jelenti azt, hogy a megye művészeti hagyományait, a Nógrádhoz is kapcsolódó nagy alkotók és életművek kutatását mellőzhetném. Ezt a munkaköröm sem tenné lehetővé. Közéjük tartozik Benczúr Gyula, korának legünnepeltebb művésze is, akit a helyi nógrádi társadalom is így becsült. - mér Benczúr Gyula: Pán a nádasban (Önarckép), 1910 A bandita és a halál Holdosi József „cigány” meséi A Pipás lány a képen cigánylány. Ránk néz, avagy az eljövendőbe, csaknem mindegy. A pipasfüstöt nem látni a festményen, mégis szinte érezni. Jót tesz-e a mellete álló anya karjában pihenő újszülöttnek, kétséges. Valószínűleg nem tesz jót. A világos szőrű négylábú kicsit távolabb van, a kép sarkában kuporgó alak mögött. Cigány mese hangulatát árasztja ez a kép is, Oláh Jolán salgótarjáni cigány naív festő műve. Valóságos, mégis kicsit a valóság fölött lebeg, mint minden valódi mese. Mint a korábban elhíresült cigány író, a Vas megyei vépi illetőségű, jelenleg Szombathelyen élő Holdosi József meséi. szólnak, hiszen mondandójuk általános érvényű. Találóan jegyzi meg Pósfai János: „Ahogy a latin-amerikai témá-. kát feldolgozó Marquez sem csak egy szűk körnek szánja írál sait, úgy Holdosi is a tágabb közösséghez akar szólni: nekedj nekem, a huszadik századvég emberének.” Oláh Jolán: Pipás lány A föld- /\ rajzi 1. \távol- ság ellenére azonos az élmény ilág, mert azonos a sors. Holdosi József egycsapásra vált ismert és elismert íróvá Kányák című nagy port fölvert regényével nemcsak Magyarországon, de külföldön is, hiszen kötetét németül és lengyelül is kiadták. Új volt az a láto- másos meseszövés, ami a nagy „cigány családregény” lapjairól áradt, és szivárványo- san színes volt a nyelv. Ugyanakkor olyan feneketlen mélységekbe világított a történet és olyan őszintén, hogy az író családja még nyomasztó perre is vitte az írót. Holdosi József ennek ellenére írta tovább regényeit. Megjelent a Glóriás, a Dac, a Cigánymózes. Mindezek a nógrádi olvasóközönség számára is ismertek. Aztán hosszú időre megsűrűsödött a csönd az író körül, akit betegség is meggyötört. Alapítványoké, önkormányzatoké, s mindenekelőtt egy ugyancsak Szombathelyen élő íróé, újságíróé, Pósfai Jánosé az érdem, hogy most sikerült feltörni a csönd burkát. Napvilágot látott Holdosi József: A bandita és a halál című könyve az író meséivel. Pósfai János nagy érzékenységgel megírt elemzéssel is szolgál az olvasónak, amelyben nemcsak a művek, hanem az író személyes sorsáról is szó esik. Ebből tudjuk, hogy Holdosi, aki huszonöt évesen robbant be az irodalomba a Kányákkal, mindig is írt felnőtteknek szóló meséket. Amelyek a cigánysorsról adnak hírt, de ugyanakkor nemcsak a cigányságnak A Kamper Lajos grafikus- művész által illusztrált „meséskönyv” történetei az életről és az elmúlásról szólnak, a Párviadal mese arról, hogy mire gondolhatott Dávid és Góliát. Van a könyvben tanmese és mesekrimi. Abszurd mesét olvashatunk arról, hogy Csak annak nehéz, aki él... A bibliai történetek között pedig ott van a József a kútban című is az alkotó emberről. H oldosi József azt a sorsot írja az ország nyugati szélén, amit Oláh Jolán fest az észak-keleti szélen, Nóg- rádban. - mér
