Nógrád Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-11 / 263. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. november 11., csütörtök vén l • iJL»»"IiLa "wu Valószínűnek látszott, hogy az időszakonként állóvá mereve­dett magyar mé­diaháború a választások köze­ledtével fel-felerősödik. így történt ez az elmúlt napokban is, melynek következtében a rá­dió és a televízió megint a saját házatáján történtekről volt kénytelen műsorokat sugározni, függetlenül attól, hogy a közön­ség esetleg teljesen másra lenne kíváncsi. Viszonttiltások Az is előre borítékolni lehe­tett, hogy az ellenzék sem állja meg szó nélkül a dolgokat, már csak azért sem, mert volt (van) mit szóvátenniök. Petíciók szü­lettek, érdekvédelmi gyűlések, tüntetések szerveződtek, köz- társasági és miniszterelnöki le­velek fogalmazódtak oda-visz- sza. Az viszont már meglepett, hogy számos neves, rangos képzőművész, tudós nyilatko­zott úgy: nem engedi egyetlen sorát sem megjelentetni az elektronikus tömegkommuni­kációban, amíg ott ilyen dolgok megtörténhetnek. Még érdekesebb, hogy Csúcs László, a rádió vezetője - mint egyik napilapban nyilat­kozta - örül ezeknek az elhatá­rolódásoknak. Pedig ez az áldat­lan helyzet megosztja a magyar közvéleményt, az emberek nem értik, hogy mi történik körülöt­tük, „a köz szolgálatában” és ami még nagyobb baj, bizalmu­kat vesztik a médiák iránt. Hét engedély A 168 óra legutóbbi adásában elhangzottak egyéb furcsaságok is. A Miskolci Egyetemváros­ban tartott polgári összejövetel résztvevői közül Furmann Imre arról panaszkodott, hogy mon­dandójának közléséhez a helyi rdióban hét ember véleménye, hozzájárulása szükséges. Ha ez igaz, akkor ebben legkevésbé a vidéki rádiónál dolgozók a lu­dasak. Abban a rendszerben kezd valami csikorogni, amit sajtószabadságnak, demokráci­ának hívnak. Ugyancsak elgondolkodtató volt, amit Győrffy Miklós mon­dott el. Arról a néhány - szak­mailag meghatározó- ember­ről, akiket ma a rádióban lebol- sevistáznak, lekommunistáz- nak, mintegy tíz évvel ezelőtt Berecz János úgy nyilatkozott, hogy egy szűk ellenforradalmi magra nagyon oda kell figyelni. Még egyszer hangsúlyozom - ahogyan Győrffy is tette -, hogy ugyanazokról az emberek­ről állítják most homlokegye­nest az ellenkezőjét! Vajon me­lyik jelző fejezi ki valódi hova­tartozásukat? Gyanítom, hogy egyik sem. Bár az 1956-ról való megemlé­kezés immár né­hány éve a nem­zeti ünnep rang­jára emelt október 23-ához kö­tődik legszorosabban, nem zá­Döcögő agráregyeztetés Hosszú a kívánságlista, kevés az eredmény (FEB) Nem történt konstruk­tív előrelépés a kormány és az agrár érdekképviseletek leg­utóbbi egyeztető tárgyalásán. Nézzük az eredményeket. Növekedett a vissza nem térí­tendő vetési támogatás és a ga­bonavetéshez kapcsolódó hitel- garancia mértéke. A kormány egy évvel meghosszabbította az 1990-ben felvett aszálykár hite­lekhez nyújtott támogatást. Döntött az aszály sújtotta gabo­natermelők egyszeri, hektáron­kénti 1500 illetve 2500 forintos támogatásáról. A termelők ha­ladékot kaptak az augusztusi földadó befizetési kötelezettség teljesítésére. Megállapodás szü­letett a búza 8200 forintos ga­rantált árában. Nem történt előrelépés az adósság átütemezésének és az alapanyagok exporttámogatá­sának mértékében. Nem szüle­tett döntés a belföldi piac és a hazai termelők védelméről, a gázolaj fogyasztási adójához kapcsolt támogatás mértékének emeléséről. Az érdekképvisele­tek javasolták, hogy az aszály sújtotta vidékeken a termelők az árbevétel kiesés 75 %-át támo­gatásként kapják meg; az agrár­finanszírozás támogatási keretét 20 milliárd forinttal növeljék; a mezőgazdasági termelők nehéz helyzetére való tekintettel a le­járt adóbefizetési határidejéhez kapcsolódó szankciókat átme­netileg függesszék fel és töröl­jék el a földadót. A termelők képviselői kezdeményezték a fejlesztési alap korlátáinak fel­oldását, a szövetkezeti üzletré­szek forgalomképességének megteremtését. Javaslataik kö­zött szerepelt még a kárpótlásra kijelölt üzletrészek kártérítési értékének a felülvizsgálata és a szövetkezeti tulajdonból ön- kormányzati tulajdonba kerülő utak fenntartásának ügye is. u. g. Mai „macskakörömpörkölt" Hazugságról mondják íróasztalán kifőzte: Zöldi László Legalább őszinte Amikor ha­zudtam, min­dig jó okom vöt rá. Pécsi Ildikó színművész Naná A hazugság a lehető leg­jobb szórakozás. Odze György író Érvelés A kellemetlen csak az, hogy a hazugságokat is bizo­nyítani kell. Kvári Sinkó Zoltán veszprémi humorista Életmű Minden filmem a hazug­ságról szól. Mészáros Márta rendező Leszűrt tapasztalat A hazudozás luxus, nagy önfegyelem kell hozzá. Szebeni András fotóművész Csütörtököt mondunk Magyar - lengyel két jó piac Mottó: „Akár jó, akár rossz, akár közömbös egy törvény, az utolsó betűig be kell tartani.” (A nyomorultak metatörvénye Murphy törvénykönyvéből) H a nekem kellene ha­sonló törvényt alkot­nom, bizony, én ma­gam érezném nyomorultul ön­magamat: hová soroljam a len­gyelpiaci árusítást, mely sok ezer, főként nyugdíjas ember számára az egyetlen beszerző- hellyé vált a piacgazdaság tob­zódása közepette? A jó törvé­nyek közé, a hazai kereskedők védelmét hangoztatva? Vagy a rosszak közé, a minimálbér tö­redékéből tengődök, s ezért a bolti árakat megfizetni képte­len kisemberek érdekében szót emelve? Vagy nevezzük kö­zömbös törvénynek azért, mert az „ahány ház, annyi szokás” elv(telenség)én engedélyezik, vagy éppen tiltják létezését? Nem tudom. Mindenesetre áll­jon itt két példa lengyel- piac-ügyben! Van olyan településünk, ahol hadat üzentek az árusítás e módjának. Azzal a címszóval, hogy a belügyminiszteri felszó­lításnak érvényt szerezzenek. Az emberek persze találgatnak, s feltételezik, hogy a helyi ren­deletet alkotók anyagi színvo­nala nem a helyi nyugdíjaso­kéhoz, hanem a belügyminisz­teréhez áll közelebb. Azzal ér­velnek, hogy „az olcsó áru mi­nősége messze elmarad a kí­vánt szinttől, tehát a vevő pár forintért becsapódhat”. E z megeshet az állami kereskedelemben is, ahol a vásárló gya­korta szégyelli azt, hogy a vi­lágon van. Ha pedig mindenki annyira féltené gjközbiztonsá- got, mint az említett kisváros­ban, akkor Dejtártól az Üllői úton át a brüsszeli Heyselig nem volna szabad egyetlen labdarúgó-mérkőzést megren­dezni. (A világ persze úgy mű­ködik, hogy inkább megerősí­tik a biztonsági erőket, mint­hogy kiirtsák a futballt a Föld nevű bolygón.) M ásik városunk veze­tői talán ugyancsak nem éheznek. Ám azok elől, akiknek korog a gyomruk, nem zárják el az ol­csó vásárlás lehetőségét. Mert ez a város maga is szegény, mint a polgárai. Ritkítani kell a helyijáratokat, nincs pénz tisz­tán tartani a várost, elszállítani az útszéli kocsironcsokat, len­gyelpiac mégis van. Lám - ha nagyítóval is - de felfedezhető némi emberközpontúság. Aki nem tudná: a tér- és idő­sík azonos. Mi több: a bolygó is stimmel. Egyazon országnak ugyanabban a megyéjében al­kalmazzák ugyanazt a tör­vényt. Csak két különböző vá­rosban. Szécsény és Salgótar­ján egymástól való távolsága 30. Hogy kilométer-e vagy fé­nyév, ez attól függ, hogy utazni akarunk, vagy rendeletet ér­telmezni? Balázs József Az Alföld játékai a hegyek között SALGÓTARJÁN. A Jászságból érkeztek vendégek az Arany János iskolába: a jászkiséri Csete Ba­lázs Honismereti Szakkör tagjai kézügyességformáló népi játékokból tartottak bemutatkozó fog­lalkozást. Képünkön Zana Kálmán a zagyvapálfalvai iskolások körében. K. K. J. Phralipe rendezvény A kisebbségi Hol van Salgó vára? Bosszantó hiba egy fotóalbumban rulhat le ezzel a nappal. Annál is kevésbé, mert a 37 évvel ez­előtti november 4-én a szovjet csapatok behívásával új fordula­tot vettek az események. Hajnalban meghalnak... A TV 1 erre emlékezvén tévé­játékot mutatott be: Hajnalban meghalnak az álmok címmel. Az olasz szerző, Indro Monta- nelli ugyanis újság- íróként Bu­dapesten tartózkodott az 1956 október végi, november eleji napokban s hiteles tanúja az ak­kor történteknek. Ezt igazolja írásműve is, amelyben önmagát és néhány kollégáját helyezi vissza az időben, és az ő sze­mükkel - a külföldiekével - lát­tatja a november 4-ei bevonu­lást. Ettől még akár lehetne rossz darab is, de nem az. Azért nem, mert - bár nem hagy kétséget afelől, hogy a főhős, azaz Mon- tanelli melyik oldalon áll, - a helyzetet a maga összetettségé­ben, bizonytalanságában érzé­kelteti. Az újságírók között is többféle ember volt: nem csoda, hogy nem azonosan ítélték meg a fegyverropogást. Magyar bátorság Ugyancsak az író erénye, hogy karaktereket sikerül felvil­lantania. A kiélezett helyzetben mindenkiről gyorsan kiderül, hogy miként gondolkodik. Talán merész a következte­tés, de megkockáztatom: a tévé­játék - amelyet András Ferenc rendezett s olyan kitűnő színé­szeket játszatott, mint Cser­halmi György vagy Kozák And­rás- valamiféle magyarázatot ad, arra is, hogy annak idején miként fogadta a nemzetközi közvélemény ’56-ot. Tisztelte a magyarok bátorságát, de igazán nem értette meg, hogy mi tör­tént itt. - csongrády ­Fórum a patikák privatizációjáról BUDAPEST. A patikák ma­gánkézbe adása is napirendre kerül a Pharmaexpo ’93 kiállí­táson és vásáron, amelyen a ha­zai gyártók és forgalmazók mel­lett a világ legnagyobb gyógy­szergyárai is képviseltetik ma­gukat. Ez egyben azt is jelzi, hogy a hazai gyógyszerkeres­kedelem piaci tényezővé vált. Ebben a versenyben fontos tényező a patika privatizáció. A gyógyszerellátás és nagykeres­kedelem ma még nagy részben állami tulajdonban működik, de már megszülettek a döntések a teljes hálózat magánosítására. Ez a tény különös hangsúlyt kap majd a kiállításhoz kapcsolódó szakmai programokon is, ame­lyen mind az ÁVÜ, mind a nép­jóléti tárca vezető szakemberei kifejtik álláspontjukat. Ott lesz­nek a bankok, a pénzintézetek képviselői is és elmondják a vé­leményüket a gyógyszergyártók és kutatók is. A november 11-től 14-éig a Körcsarnokban megrendezendő kiállításon és vásáron nemcsak az új orvosságokat ismerhetik meg az érdeklődők, hanem azo­kat a lehetőségeket is, amelyek a túlzott gyógyszerfogyasztás csökkentését szolgálnák. (FEB) - A rendszerváltás, a gazdasági átalakulás jó né­hány vidéki nagyüzem sorsát megpecsételte. Mind az ipar, mind a mezőgazdaság terüle­tén tömegek váltak munka- nélkülivé. Hogyan kíván a minisztérium ezen a súlyos problémán segíteni? - kérdez­tük dr. Tóth Tihamértól, a Munkaügyi Minisztérium ál­lamtitkárától. önkormányzatok feltételei SALGÓTARJÁN. A nem­zeti és etnikai kisebbség jogai­ról szóló törvényről tájékoztatja az érintetteket Bogdán Béla, az Etnikai és Kisebbségi Hivatal főtanácsosa, Osztojkán Béla a Phralipe Független Cigányszer­vezet elnöke pedig azt ismerteti, hogy milyen feltételek között hozhatók létre a kisebbségi ön- kormányzatok. A fenti rendezvényt novem­ber 13-án, szombaton délelőtt 10 órától tartják a Phralipe sal­gótarjáni - zagyvapálfalvai - szervezetének irodájában (Hő­sök út 34.). (d.i.)- A minisztérium speciális térségi programokat dolgozott ki, hiszen az ország egyes vidé­kein más és más a helyzet. A regisztrált munkanélküliek ará­nya Nógrád megyében a legna­gyobb (21,1 %), ezután követ­kezik Borsod (20,9) illetve Sza­bolcs (19,6), megye.- Az egyes megyéket egysé­gesen kezeli a program?- Megyén belül, településen­A Balassi Bálint Könyvtár új szerzeményeiben tallózva örömmel vettük kézbe az Offi­cina Nova Kiadó nagyméretű színes fotóalbumát, a „Magyar várak” c. kötetet. A szerzők, Gink Károly fotóművész és Varga Balázs szövegíró, vala­mint a légifelvételeket készítő Korniss Péter fotóművész ösz- szességében színvonalas mun­kát végzett. Varga Balázs bevezetőjében tisztázza a várépítéssel, a vá­rakkal kapcsolatos fogalmakat, többek közt azt is, hogy mi a vár, mi a torony. Részletesen szól a várakhoz kapcsolódó köl­tészetről, a várakról készült metszetekről. Nem törekszenek a szerzők teljességre, így a kötet mind­ként is változó a helyzet. Ott, ahol a munkanélküliek aránya eléri a 20 százalékot, hathatós állami támogatásra is számít­hatnak. Ennek konkrét formájáról Szendrényi Péter, a Munkaü­gyi Minisztérium főosztályve­zetője a következőket mondta:- A pénzügyi támogatás - amelyre évenként 400 millió fo­rint áll rendelkezésre - azt cé­össze 39 hazai várat, köztük megyénkből - Hollókőt és Sal- gót- tartalmazza. Hollókőnek egy oldalt és 2 fotót szentelnek. Ezek a képek kifejezik a holló­kői táj hangulatát. Salgóvár szintén egy oldalt és három képet érdemelt a szer­zők, a szerkesztő jóvoltából. Ezek a képek azonban nem fe­jezik ki Salgóvár jellegzetessé­gét. Sajnos itt felfedezhetünk egy igen bosszantó hibát is, mivel a szerző így ír: „A nógrádi Perő- csény község határában emel­kedik a magas hegykúp, mely­nek sziklájára Salgó várát emel­ték” . Ez több, mint egyszerű hiba, egy drága pénzért árult kötet­ben. - Veres ­lozza, hogy egy-egy térségben összefogásra ösztönözze a ki­sebb településeket, jövőjük ter­vezésére, foglalkoztatási prob­lémáik megoldására késztesse őket. A Munkaügyi Miniszté­rium nem szab határt, vagy sza­bályt arra, miként, illetve hány település társuljon. Az a fontos, hogy legyen egy-két talpraesett polgármester, aki felismeri a közös érdekeket. Átfogó tervet kell készíteniük, amelyben leír­ják, mit szeretnének megvalósí­tani, hol és hány embert tudná­nak foglalkoztatni, s ehhez helyben milyen erőforrásokkal rendelkeznek. Minden jó elkép­zelés bizonyosan támogatást kap majd. N. Zs. Hogyan juthatnak támogatáshoz a vidéki önkormányzatok? A munkanélküliség válságövezetei Nógrád megye továbbra is veszélyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom