Nógrád Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-05 / 232. szám
no 2 K ÜLFÖLD 1993. október 5., kedd Országok és befektetők Külföldi befektetők több mint 42 milliárd dollárt kötöttek le kelet-európai beruházásokra, 1700 ügyletben 28 országban, a márciusig tartó másfél évben — ez derül ki az East European Investment Magazine minap nyilvánosságra hozott legfrissebb ösz- szesíteséből. Oroszország vonzotta a legtöbb külföldi befektetést: 402 üzletben 10,52 milliárd dollárt köteleztek el számára külföldi vállalkozók. A pénz zöme néhány energiaipari vállalkozást támogat. A volt Szovjetunión kívül a legnépszerűbb Lengyelország volt az 1993 márciusig tartó másfél évben a külföldi befektetők körében. Lengyelország részesedése 162 ügyletben 5,56 milliárd dollár volt. Abszolút értékben Magyarország volt a második (334 ügyletben 3,16 milliárd dollárral), de Magyarország hosszú ideje és változatlanul az első Kelet-Éurópában a külföldi tőke egy főre jutó arányát számítva. Bővül a keleteurópai gazdaság? Kelet-Európa szilárd növekedésnek néz elébe 1994-ben — így vélekedett a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetője. Michel Camdessus a pénzintézet „politikacsináló” interim bizottságának ülése után nyilatkozva kijelentette: az elmúlt évek folyamatos zsugorodása után a térség gazdasága egészében véve 2 százalékos bővülést mutathat fel jövőre. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az egykori terv- gazdaságok mindegyike megszabadul az olyan krónikus bajoktól, mint az infláció és a fizetési- mérleg-hiányok — tette hozzá. Már 5,5 milliárd dollár A Világbank a korábbinál jóval többre, immár 5,5 milliárd dollárra becsüli az Izrael által megszállt területeken szükséges beruházások értékét az elkövetkező tíz évre az „állami szektorban” — mondta egy palesztin közgazdász, aki reszt vesz a pénzügyi intézet e kérdéssel kapcsolatos vizsgálataiban. Szamir Abdallah nyilatkozataiban azzal magyarázta a megemelt összeget az izraeli-palesztin megállapodás előtt 3 milliárd dollárra tette a szükséges pénzmennyiséget —, hogy most már tekintetbe veszik a Washingtonban aláírt egyezséget, amely említést tesz az 1967-ben elmenekült palesztinok visszatéréséről, és ez demográfiai változásokat von maga után. (Izrael egyelőre nem hajlandó a palesztinok visszatérési jogát elfogadni.) Az Egyesült Államok kilépése... A világ legnagyobb kávéfogyasztója, az Egyesült Államok bejelentette, hogy a hónap végén kilép a 65 termelőt és fogyasztót magában foglaló Nemzetközi Kávészövetségből (ICO). A világ kávéimportjának negyedét bíró Washington döntése súlyos csapás az ENSZ égisze alá tartozó szervezetnek, amelynek az . 'Egyesült Államok fő finanszírozója is volt. Washingtonban a honi támogatás hiányára hivatkoznak a döntés bejelentésekor. : Nemzetközi elemzők szerint azonban a döntés válaszlépés lehet a kávétermelők minapi határozatára, amelyben 28 országból .«álló szövetséget alakítottak fogyasztói képviselet nélkül. A szövetség célja nem titkoltan a kávéárak felnyomása — nem kevesebb, mint 20 százalékos ex- portkvóta-csökkentés árán. A lengyelországi reformokról A lengyel gazdasági-pénzügyi életben jelentős súllyal bíró Dresdner Bank elnöke szerint a legutóbbi lengyelországi választások kimenetele nem a reformok elutasítását, hanem az azokkal járó lemondások kiváltotta választói reakciót tükrözi. Jürgen Sarrazin washingtoni sajtóértekezletén kijelentette: aligha valószínű, hogy a hatalomba visszatérő baloldal kísérletet tenne a lengyel piacgazdasági átalakulás visszafordítására. Indokolt arra számítani, hogy az új lengyel kormányzat lassítja majd a reformok ütemét, s időben elnyújtja a folyamatot, azonban mindaz a szenvedés, amelyet a lakosság a legambíciózusabb kelet-európai átalakulási program mellékhatásaként elviselni volt kénytelen, megértést érdemel. Moszkvai ostrom Az orosz belügyminisztérium közlése szerint a moszkvai „Fehér Ház” tegnap hajnalban kezdődött ostromakor az első másfél órában húsz ember vesztette életét az első négy emelet birtoklásáért vívott harcokban. Az orosz hivatalos hírügynökség jelentése szerint különösen veszélyesek az épület belsejében lévő orvlövészek. Közben az Interfax jelentése szerint Ruckoj alelnök az erődemonstráció nyomán beleegyezett a megadásba, miután Viktor Csernomirgyin utasítást adott a húszas kapu lövésének megszüntetésére, amely a KGST-palota felőli részen van. A parlament folyó felőli homlokzatának bal oldali része erősen megrongálódott, számos be- lövés nyoma látható, és kitört az összes ablak. Találat érte Alek- szandr Ruckoj és Ruszlán Hasz- bulatov irodáját is. Ruckoj testőrei közül többen megsebesültek. Viktor Csernomirgyin előzőleg azt közölte, hogy tárgyalásokra csak akkor kerülhet sor, ha a parlament védői letették a fegyvert, és megadták magukat. Az Eho nevű moszkvai rádióadó közölte, hogy lényegében már csak Ruckoj, illetve Haszbulatov testőrsége van bent az épületben. Az Interfax jelentése szerint Haszbulatov helyettesei már elhagyták az épületet. A parlament hetedik emeletén tűz pusztít. Tegnap kora hajnalban a had- sereglegalább egy tucat páncélozott szállító harcjárművel indított támadást az orosz parlament épülete ellen, hogy kisöpöije az ott tartózkodó keményvonalas törvényhozókat és támogatóikat. A Reuter jelentése szerint a „Fehér Ház” épülete körül keringő, Jelcinhez hű katonákat szállító páncélosokra az épületből automata fegyverekből tüzet nyitottak. A parlament védői Molotov-koktélokkal is dobálták a harcjárműveket. A közeli épületekről orvlövészek is lövöldöznek. Az AP szerint moszkvai idő szerint reggel hét óra után legPáncélosokkal a parlament ellen Füst gomolyog a moszkvai „Fehér Háznál” — a parlament épületét több találat is érte... A páncélosok bevetése eldöntötte a küzdelmet alább tíz T-72-es típusú harckocsi vett irányt a parlament felé, a parlamenttel szemben, a folyó túloldalán azonban leálltak, hogy lövedékeket töltsenek be. A harckocsikkal együtt legalább kilenc, gyalogos katonákat szállító teherautó is a parlament közelébe érkezett. Borisz Jelcin tegnap parancsot adott a hozzá hű erőknek, hogy tegyenek sürgős lépéseket a lázadok által elfoglalt épületek felszabadításáért. Jelcin arra utasította a biztonsági minisztérium illetékeseit, hogy délelőtt tíz óráig állítsanak fel különleges bizottságot a fővárosban kialakult rendkívüli helyzet kezelésére. A katonai vezetőket ezenkívül Jelcin arra is felszólította, hogy fegyverezzék le az illegális fegyveres csoportokat. Az elnök elrendelte a felkelésben részt vevő szervezetek bankbetéteinek befagyasztását. Nyugat-Bosznia Muzulmán belháborű A Borba című belgrádi lap helyszíni tudósítása szerint Nyu- gat-Boszniában már megkezdődött a muzulmán belháború, s Izetbegovic elnök hívei vasárnap használhatatlanná tették a Veli- ka Kladusa-i rádióadót, amely eddig Fikret Abdic helyi muzulmán vezető harcra buzdító felhívásait tette közzé. A Vecemje Novosti tudósítása szerint a harcokban meghalt Fikret Abdic egy híve, egy rendőr, s három másik megsebesült. A Borba úgy tudja, hogy az összetűzésekben hárman vesztették életüket. Alija Izetbegovic elnök televíziós beszédében újra elítélte Fikret Abdicot, aki szerinte hátba támadta a muzulmán népet, s legalább ötven évvel visszavetette az államalkotás folyamatát. Izetbegovic állítása szerint Abdic hazaáruló, aki „Belgrad és Zágráb utasításait teljesíti”. Jelcin: „Nem lesz megbocsátás” Borisz Jelcin tegnap reggeli televíziós beszédében kommunista és fasiszta erőket vádolt a moszkvai fegyveres összecsapások kirobbantásával. Szavai szerint mindazt, ami történt, a revansra törekedő kommunisták katonai pontossággal előre megtervezték. „Könnyű győzelemben reménykedtek, és azt hitték, hogy az állampolgárok elhiszik hazugságaikat” — mondta Jelcin. Az államfő szavai szerint a szervezőknek nem lesz megbocsátás. Bejelentette, hogy a lázadásban résztvevő valamennyi szervezetet betiltja, pénzalapjaikat pedig befagyasztja. Csapatok érkeznek Moszkvába a rend, a nyugalom és a béke helyreállítására — közölte Jelcin, és felszólította a moszkvaiakat, támogassák a fegyveres erőket a kudarcra ítélt lázadás elfojtásában. Bili Clinton amerikai elnök szerint az orosz reformerők végül győztesen fognak kikerülni a véres hatalmi harcból, ám a „következő néhány nap igencsak kemény lesz a számukra”. A kaliforniai Sacra- mentóban egy tévé által közvetített televíziós műsorban vasárnap este Clinton azt mondta, hogy „Washingtonnak támogatnia kell Borisz Jelcint mindaddig, amíg ő testesíti meg a demokráciához való elkötelezettséget”. Az elnök reményét fejezte ki, hogy hamarosan lecsillapodnak az állapotok Moszkvában. Megismételte korábbi álláspontját, amely szerint a véres fejleményeket az elnökkel szemben álló tábor magatartása váltotta ki. — Borisz Jelcin tartózkodott az erőszaktól, ám most meglehet, hogy a helyzet más eszközök alkalmazására kényszeríti — mondta Bili Clinton. Kínai — brit vita Hongkongról Hongkongnak, a Gyöngy-fo- lyó torkolatában fekvő brit koronagyarmatnak 1997. július 1-jén vissza kell kerülnie eredeti gazdájához, Kínához. 1984-ben született erről kétoldalú megállapodás London és Peking között. Annak értelmében Nagy- Britannia nemcsak az 1898-ban 99 évre bérbe vett „Új Területeket” adja vissza Kínának, hanem az első ópiumháborúban fegyverrel szerzett Hongkong és Lantau szigeteket, valamint a második ópiumháborúban elhódított Kowloon-félszigetet és a Kőfaragó-szigetet is Visszaadja, de feltételekkel. A legfontosabbak ezek közül, hogy a hongkongiak megtarthatják korábbi életformájukat, társadalmi rendszerüket és a brit _ armati érában élvezett politi- :ai autonómiájukat. 1984-ben a britek és a kínaiak közös nyilatkozatukban rögzítették az átadás feltételeit és körülményeit. Pekingben később kidolgozták a leendő Hongkongi Különleges Igazgatású Terület, vagyis a Kínához tartozó, de autonóm Hongkong alaptörvényét. London nem emelt óvást ellene. Látszólag mindent elrendeztek a felek. Mégis, amint közeleg az átadás ideje, mindkét oldalon egyre idegesebb a hangulat. Éles vita robbant ki tavaly októberben Peking és London, illetve Peking és a hongkongi brit gyarmati kormányzat között. Formailag a megállapodás eltérő értelmezéséről van szó, tartalmilag pedig arról, hogy a jelenlegi brit kormány „jóvá akarja tenni” elődje (a Thatcher-kormány) most túlzottnak ítélt engedékenységét. (Chris Patten hongkongi brit kormányzó szerint az autokratikus pekingi rendszer a világtörténelem legnagyobb ajándékát kapja a gazdag Hongkonggal — érdemtelenül.) A brit kormány, arra hivatkozva, hogy a közös nyilatkozat és az alaptörvény önmagában nem védi meg a hongkongiakat a kínai tekintély- uralmi rendszertől, most utólag próbál garanciákat teremteni a lakosság jólétének és szabadságjogainak védelmére. Szerinte az utólagos intézkedések nem ellentétesek a már kialkudott átadási feltételekkel, gyi ka csak a tisztázatlanul hagyott részletekben teremtenek világosságot. A kínai fél viszont úgy véli: Nagy-Britannia az utólagos változtatásokkal meg akar őrizni valamit gyarmatosítói befolyásából, és e törekvése ellentétes a közös nyilatkozattal. A kötélhúzás több terepen is folyik. A leghevesebb vitát Hongkong belpolitikai reformjának brit terve váltotta ki. Patten kormányzó olyan reformtervet terjesztett elő tavaly októberben, amely megerősítené Hongkong belpolitikai struktúrájában a választott szervek szerepét, megnövelné a terület „védekezőképességét” a kínai parancsuralmi rendszerrel szemben, szavatolná, hogy Hongkong autonómiája több legyen írott malasztnál. A brit kormányzó választójogi reformot akar, amelynek nyomán nagyobb lenne a hongkongi lakosság közvetlen beleszólása a terület Törvényhozó Tanácsának összeállításába, csökkenne a végrehajtó hatalom által kinevezhető és a szakmai kamarák képviseletében megválasztott törvényhozók száma. A vita további tétje, hogy mi legyen Hongkong bőséges allami megtakarítasaival. Kína — a közös nyilatkozatra hivatkozva — azt követeli, hogy London kérje ki beleegyezését minden jelentősebb kiadás előtt, nehogy leapadjon a gazdag kincstár, mielőtt kínai kincstárnok kezébe kerül annak kulcsa. A brit gyarmati kormányzat viszont most bőkezűen osztogatja a kincstári vagyont Hongkong lakosainak, úgy vélvén, hogy őket jobban megilleti, mint a kínai államot. Hatalmas új repülőtér építését tervezi a félretett pénzedből, emeli a köztisztviselők fizetését, a nyugdijakat, a szociális segélyeket, az egészség- ügyi és oktatási kiadásokat. Á vita különösen eldurvult az utóbbi napokban, amikor Peking azzal fenyegetőzött, hogy már 1997 előtt visszaveszi Hongkongot, ha nem sikerül megegyeznie a britekkel. Li Peng kormányfő is célzott erre a Kínai Népköztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából adott állami fogadáson. Egy másik változat szerint — azt Csien Csi-csen külügyminiszter fejtette ki legutóbb Hongkongban — Peking az 1997-es hatalomátvétel után figyelmen kívül hagyná a brit gyarmati kormány minden intézkedését, amelyet mostantól az addig hátralévő időben hoz. A kínai külügyminiszter az ENSZ székhelyen, New Yorkban tárgyalást folytatott brit kollégájával, Douglas Hurddel a vita szövevényének kibogozásáról, de egybehangzó nyilatkozatuk szerint nem sokra mentek. Mit szólnak e vitához a hongkongi lakosok? Van, aki ide húz, van, aki oda, az arányokat nehéz megállapítani. Az előző évtizedben voltak olyan feltevések a világban, hogy a hongkongiak a kilencvenes evek elején tömegesen elvándorolnak, s velük együtt a tőke nagy része is elmenekül a kínai kezre kerülő brit korona- gyarmatról. Egyelőre semmi jele ennek, és nem is nagyon valószínű, hogy bekövetkeznék. A magas átlag-életszínvonal ellenére a kévéssé vagyonos többség nem bírná az áttelepü- léssel es az új egzisztencia alapításával járó súlyos költségeket. A gazdagok jelentős hányada pedig a Kínával folytatott üzleti együttműködésnek köszönheti vagyonát, jó kapcsolatokkal rendelkezik Pekingben, és Kína-ba- rát magatartást tanúsít. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lennének aggodalmak. Felnek például a hongkongiak a kínaiak beözönlésétől. Fia csak a kiváltságosokat engedik is oda az „anyaországból” a kínai hatósáf ok, az is legalább 30 millió emer látogatását jelenti néhány éven vagy esetleg néhány hónapon belül az alig két budapestnyi területen. Politikai aggodalmaik is vannak: tartalmas lesz-e autonómiájuk, vagy csak névleges? Tartanak személyi szabadsaguk korlátozásától is, mindenekelőtt a külföldre utazás szabadságának elvesztésétől. Sokan aggodnak amiatt is, hogy Peking esetleg a kínaihoz hasonlóan „megzabolázza” a hongkongi sajtót. A legfőbb aggodalom azonban azzal kapcsolatos: mi lesz Hongkong gazdaságával, ha Teng Hsziao-ping halála után új, esetleg reformellenes politika kerekedik felül Pekingben? Azerbajdzsán Ismét Gejdar Alijev az elnök Ismét a 70 éves Gejdar Alijev lett Azerbajdzsán elnöke, aki az ország 1989-es függetlenné válása óta immár harmadízben foglalhatja el az államfői posztot. A vasárnapi választások előzetes eredményei szerint a kaukázusi köztársaság négymillió, szavazásra jogosult állampolgárának csaknem 97 százaléka vett részt a referendumon, és Alijevre több mint 90 százalékuk voksolt — jelentette az Interfax orosz hírügynökség tegnap a bakui választási bizottság közlésére hivatkozva. Háborús epilógus Boszniában A boszniai háború — ahogy azt korábban a világ már szinte meg is szokta — megszűnt. A hódító szerb haderő már a köztársaság háromnegyedén berendezkedett, megvalósított egy nagyon szegényes létformát, s ha a harcosok néha elégedetlenek is, mint ahogy az például Banja Lu- kán történt a katonai zendülés idején, az emberek többé-kevés- bé tehetetlenek, s sorscsapásként élik meg a háború epilógusát. A fogolytáborokból időről időre kiszabadulnak az emberek, a legutóbb több mint ötszáz muzulmán hagyhatta el az egyik hírhedt horvát tábort, hogy Korcu- lára menjen, egy másik lágerbe — otthonuk, családjuk nincs, lerombolta, szétzúzta a háború. Előtte még egy szomorú közjáték várt rájuk: a dretelji tábor kapujánál horvát asszonyok szidalmazták őket, tüntettek saját hozzátartozóik kiszabadulásáért — azokat a szerencsétleneket viszont valahol muzulmán táborokban sanyargatják. A boszniai háborúnak már más jellege van: a háború utáni fosztogatás, rablás, anarchia ütötte fel a fejét, nincs már hatalom, amely néhány bandának a kedvét szegné, őket eddig a hatalom küldte gyilkolni és rabolni, most elapadtak a források, ott rabolnak tovább, ahol tudnak. A rendezési terv merő ábránd, a felosztás csak diktátum, s ezt jól tudja Lord Owen is, noha időről időre megpróbálja meggyőzni a közvéleményt, hogy terve minden háborúnál csak jobb lehet. A muzulmánok nem nagyon hisznek neki, de sok választásuk nincs. A legutóbb a horvátok tettek engedményt, felajánlottak egy 99 évre szóló vámszabad területet Ploce kikötőjében, s egy kikötőt a Neretva folyónál. A baj csak az, hogy a kikötő csupán terv még, legalább öt év kell ahhoz, hogy kiépüljön, előbb le kell bontani egy hidat, s helyette egy magasabbat kell építeni, aztán ki kell mélyíteni a folyó medrét, s utána a kikötőt is meg kell valósítani. A tengeri kijárat a muzulmánok egyik fő ko-* vetelése volt, de akár egy kikötő sem tudja feledtetni majd azt, hogy a háború a boszniai muzulmánoktól mindent elvett. A nemzetközi közösség felelőssége nyilvánvaló, ezt már Zimmermann volt belgrádi amerikai nagykövet is elismeri. Annak idején ő javasolta Washingtonnak, hogy ismerjék el Bosznia határait. Izetbegovic elnök előtt akkor két választás volt: vagy elfogadja az Európai Közösség által akkor felajánlott lisszaboni felosztást, vagy hallgat az amerikai nagykövet tanácsára. Izetbegovic számára egyértelmű volt a helyzet; s most — a háború után — már csak Zimmermann hűlt helyét találja.
