Nógrád Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-28 / 251. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. október 28., csütörtök Biztos van ennek a műsornak is állandó közönsége én azon­ban csak ritkán hallgatom a Ko­pogtató című műsort. Bevallom az elmúlt szombaton is elsősor­ban az emlegetett nógrádi hely­ségnevekre - Nógrádmegyerre, Pilinyre, Salgótarjánra - lettem figyelmes, de egycsapásra ér­dekes lett az a személy is, akit Kovács Jenő faggatott mikro­fonja előtt. Deák B. Ferenc festőmű­vészként nyilatkozott meg - bár korábban színművészként is le­tette a névjegyét például az egykor szebb napokat is látott Debreceni Csokonai Színház­ban-, de nem ezért volt érde­kes, amit mondott. Nem elvont, kevesek által érthető esztétikai igazságokat hangoztatott, (nos ebbe a műsorba nem is illené- nek ilyen szövegek) hanem a mindennapi embereket érintő és érdeklő témákról szólott. Persze nem hazudtolta meg önmagát, s szuggesztíven, egy érzékeny ember túlzásaitól sem mentesen beszélt a természet kétségbeejtő állapotáról, az emberek közti kapcsolatok elhidegüléséről, kiüresedéséről. Bár már a fővárosban szüle­tett, tizenöt éves koráig a nya­rakat a nagyszülőknél, Nógrád- ban töltötte, (innen valók a fenti utalások) itt szerette meg mind­örökre a fákat, - főként a töl­gyet, a fenyőt és a magyar aká­cot - a madarakat, az erdő semmihez sem hasonlítható vi­lágát. Ő soha még egyetlenegy mezei virágot le nem tépett, mert azok ott szépek, ahol meg­teremtek, s nem mesterséges környezetben. A beszélgetésből kiderült, hogy Deák B. Ferencnek mos­tanában nagyon rossz a hangu­lata. S ő ezt nem kötötte sem a rendszerváltáshoz, sem a politi­kához, de kötötte az emberek kificamult magatartásához. - Hihetetlen - mondta -, hogy már a reggelit is a tévé előtt olyan látvány kísértében költi el a család, - köztük a gyerek -, amelyen hidegvérrel gyilkol­nak, folyik a vér. S ez már a né­zőknek maholnap természe­tessé, közömbössé válik. Deák újabb keletű képein sö­tét az erdő, kopaszak a fák. Azt tartja, hogy ő is képes lenne Pál László modorában harmonikus természetet festeni, de akkor igaztalan lenne a mai valóság­hoz. - Majd ha az emberekről megváltozik a véleményem, akkor az én fáim is megint virá­gozni fognak a vásznakon - mondta a decemberi kiállítására gőzerővel készülő művész. Ad­dig azonban a fa marad torzó­ban, mint az emberi fájdalom szimbóluma. A környező valóság ismere­tében félő, hogy Deák B. Fe­rencnek - bármilyen hosszú is lesz a most ötvenöt éves mű­vész élete - nem lesz sok oka lesz rá, hogy olyanra változ­tassa az erdőket festményein, mint Nógrádban, gyermekkora idején látta. * * * A történelmi események fel­idézéséhez kétségkívül nélkü­lözhetetlenek a dokumentumok. Mentés a magasban A salgótarjáni városi tűzoltóság éves gyakorlati tervének megfe- lően mentési gyakorlatot hajtottak végre a garzonház hetedik emelétéröl. A tűzoltók felvonulását Nagy László alezredes, városi parancsnok irányította. Gyurkó Péter felvétele Német egyesület jön létre SZENDEHELY. Október 29-én, 17 órakor tartja alakuló ülését a községben a „Börzsöny Hegység Községei Német Egyesület”. A szendehelyi bor­kóstolóval egybekötött összejö­vetelre a térség német, illetve egykor német nemzetiségűek ál­tal lakott településeit hívták meg. Nógrádból Berkenye, a szomszédos Pest megyéből pe­dig Nagybörzsöny, Nagymaros, és Zebegény önkormányzatai képviseltetik magukat. A politikailag semleges egyesület célul tűzte ki a nem­zetiségi hagyományok ápolását, a Börzsöny környékén élő né­metek összefogását, közös fó­rum biztosítását, a német nyelv- terület településeivel való baráti kapcsolatok kialakítását. Különösen a televíziózás „mű­fajában”, ahol láttatni is lehet a szerkesztők szándékait. Nem véletlen, hogy az elmúlt heti nemzeti ünnepe napjaiban a tévé oly nagy szerepet szánt a visszaemlékezéseknek, az 1956-ban történtek képszerű megjelenítésének. Ha azonban nemcsak a logi­kai, hanem az érzelmi hatásokat is figyelembe kívánjuk venni, akkor én továbbra is a művé­szeti alkotásokra szavazok. Kü­lönösen, ha azok nem direkt módon, nem előre meghatáro­zott szándékkal, valamilyen szempontot túlhangsúlyozva foglalkoznak az adott témával. Ezt az ünnep előestéjén su­gárzott Fegyencek szabadságon című tévéjáték élménye mon­datja velem, amelyet én a legsi­keresebb megemlékezésnek éreztem a műsorzuhatagban. Kamondy László, az 1972-ben, tragikusan elhunyt író különös helyzetet dolgozott fel egyik novellájában: mi történt azokkal a foglyokkal, akik a megnyílott börtönkapuk ellenére - mert nem volt hová, mert nem volt érdemes hazamenniök- vállal­ták a további rabságot, az egy­mással való összezártságot. E novellából írt most forgató- könyvet Polgár András és Ke­nyeres Gábor, aki egyúttal ren­dezője is a filmnek. Ez az alkotás eltért a sablo­noktól, s anélkül, hogy kegyele­tet sértett volna erkölcsi tanul­ságaiban képes volt túlmutatni az ismert történelmi szituáció tényein. Ráadásul egy sor ki­váló színészi teljesítmény tette hitelessé az ily módon ismét rendkívüli helyzetbe kerülő ra­bok drámáját. Közülük is kie­melkedett Szan’as József a „fő­törzs” szerepében, aki dölyfös agresszivitását, még az átmene­tileg elvesztett hatalma pillana­taiban sem adta fel.- csongrády ­Protestáns napok Október 22-étől zajlik szerte az országban az úgynevezett protestáns napok rendezvényso­rozat programja. E hét végén két kiemelkedő eseményre is sor kerül. Október 30- án 15 órakor Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnokban lesz protestáns nagygyűlés, október 31- én 17 órakor pedig a Debre­ceni Nagytemplomban refor­mációi emlékünnepélyt tarta­nak. Csütörtököt mondunk Mottó: „Az életet csak visszafelé lehet megérteni, de csak előrefelé lehet élni.” (Murphy törvénykönyvéből) Nem hív, nem vár Manapság egyáltalán nem vicces a vasút helyzete (sem): már régen nem hív a vasút, nem vár a MÁV. A bértárgyalások továbbra is eredménytelenek, így jövőre minden bizonnyal több ezer vasutassal, és több száz vonat­tal kevesebb lesz, s már csak saját szerencsétlenségünk vo­nata száguld menetrendsze­rűen, akadálytalanul a szaka­dék felé. Vajon mikor paran­csol megálljt a szemafor? Húszezer forint Balassagyarmat újabb túsz­drámával írta be magát hazánk történelmébe. A súlyos hely­zetnek egyetlen mulatságos­nak tűnő epizódja a túsz­szedők pénzügyi követelése volt: húszezer forintot kértek, ami három részre osztva ala­csonyabb összeg a a pillanat­nyi bruttó minimálbérnél. Pe­dig biztosan nem azóta ülnek' előző tetteikért, amikor még 3 forint volt egy kiló jó kenyér Magyarországon . . . Máshol történt Lapzártakor érkezett hír sze­rint október 31-étől új pénze­ket hoznak forgalomba, ami elősegítheti a pénz értékálló­ságát. Azt is nyilvánosságra hozták, hogy a pártérdekeken sikerült felülemelkedni, és szakértői kormány alakult. Csak a tisztán látás kedvéért: az előbbi információ a Szlovák Köztársaságból, az utóbbi Lengyelországból szárma­zik. B. J. Viccmorzsák A kislánynak a családi fényképalbumot muto­gatja az anyukája. A la­pozgatás közben a gyerek megkérdezi:- Ki ez a göndör hajú, sportos bácsi itt melletted ezen a képen, anyuci?-Ugyan kislányom, ki lenne más, mint az édesa­pád - válaszol a meglepett mama.- Az én apukám? - töp­reng cl a gyerek. - Akkor ki az a kövér, kopasz bá­csi, aki most nálunk la­kik? * A feleség egy este így szól a férjéhez:-Te Ambrus, a Teri gyereket vár.- Az ő dolga.-De azt mondja, tőled van.- Ez meg az én dolgom.- És velem mi lesz?- Az a te dolgod. (A Viccmagazin című ki­adványból). Politikai kárpótlás - igazi kárpótlásra Árvákat taníttat az egykori fogoly Balázs László: A legjobb helyre kerül a pénz Eveinek sú­lyát már nehéz cipelnie. De nem csak ez okhói, hanem a „ tisztes kis­ipart” sújtó anyagi terhek miatt vált meg az iparengedé­lyétől. A volt politikai fogoly csalódott a po­litikában, a szociáldemok­rata pártban, (mellyel még fiatalon „je­gyezte" el ma­gát) és az em­berekben is, akik segítsé­get, barátságot ígértek neki. Pedig Ba­lázs László, salgótarjáni szobafestő-mázoló kisiparos életének utóbbi fejeze­tei csupán könnyed történetek­nek tűnnek az előző évtizedek sorsfordító megpróbáltatásai­hoz képest. ’57-ben, a hírhedt pufajkások érte is eljöttek. Majd „politikai izgatás” címén két és fél évi börtönbüntetésre ítélték. „Jó magaviseletének” köszön­hette, hogy ebből csak egy évet és három hónapot töltött Vácott. Szakmai tudását szabadulása után öt évig nem kamatoztat­hatta Salgótarjánban, s csak se­gédmunkát végezhetett. De ma is szeretettel gondol arra a bár- nai autóbuszvezetőre, akivel ’56-ban együtt vitték kórházba a sebesülteket. Balázs László ma már elmúlt nyolcvanéves. Politikai kárpót­lásra jogosult, de a pénzt nem kívánja megtartani.- Azoknak az árváknak a ta­níttatására szánom, akiknek a szülei az 1956. december 8-i sortűz áldozatául estek. Amennyiben az elesettnek nin­csenek közvetlen leszármazot­tai, a hozzátartozók utódainak szeretném adni az összeg bizo­nyos részét - mondja a férfi. Kétszáztizenötezer forint az el­osztható pénz, mely előbb a lét­rehozandó alapítvány számlá­jára, majd az adomány váromá­nyosaihoz kerül. Utóbbiak száma azonban még nem telje­sen tisztázott.-Tudom, nem nagy összeg jut egy-egy gyerekre, fiatalra, de azt gondolom, kinek-kinek a kevés is jól jön. S hiszem, hogy így megfelelő helyen, a legjobb szolgálatot teheti. Az érintettek körét jórészt ismerem, de lehet, hogy a megkeresésükhöz segít­ségre lesz szükségem. Ez a ki­sebbik baj. A nagyobb az, hogy késik a juttatás kifizetése, bár ígérték: közbenjárnak az ügyemben. (Mihalik J.) Változatlanul sok a baljós jel az iskolák körül... Pedagógus sztrájkbizottságok alakulnak Beszélgetés Thoma László szociológussal Hosszú vajúdás után a nyár végén megszületett a megálla­podás a közalkalmazotti sztrájkbizottság és a kormány tárgyalóküldöttsége között: az 1992-es közalkalmazotti törvény illetmény-előmeneteli rendszerét az eredeti idő­pontban, 1994. január elsején bevezetik, s ennek finanszíro­zására az 1994-es költségvetés garanciát nyújt. Ha így van, akkor miért szerveződnek sztrájkbizottságok az isko­lákban? E kérdésekről tájé­koztatta a szakszervezeti bi­zalmiakat dr. Thoma László szociológus, a Pedagógusok Lapja főszerkesztője, akitől azt kértük, hogy vázolja rövi­den a helyzetet! Nem tudni: mit tesz a parlament-A kormány - becsületére legyen mondva - elfogadta a megállapodást, s ezzel elismerte felelősségét és munkáltatói jo­gait a gyakorlatban. De az is igaz, hogy meg akarja osztani a szakszervezeteket és az önkor­mányzatokat. Az új illetmény- rendszer bevezetése - a megál­lapodás ellenére - bizonytalan.- Miért?- Mert még nem tudjuk pon­tosan, mit tesz majd az or­szággyűlés, megadja-e a garan­ciát, s fegyelmezetten szavaz­nak-e a koalíciós pártok.- Mi a megoldás?- Nyomást kell gyakorolni a parlamentre, hogy el is fogadják - a megállapodásnak megfele­lően módosított - költségvetést. A liberálisok berzenkednek- Tehát minden rendben?- Korántsem. Az igazi prob­léma a liberális ellenzék maga­tartása. Ők nagyon berzenked­nek a megállapodás ellen. Azt kifogásolják, hogy a kormány milyen alapon vállal kötelezett­séget és azt miért az önkor­mányzatok nyakába akarja varrni. A szocialista párt azon­ban elkötelezett ígéretet tett arra is, hogy megnézi, hogyan lehet a költségvetésben forrást találni a béremelésre. Szerintük is a költségvetésnek kell biztosítani az illetményrendszer bevezeté­sének teljes költségét.- A pártok véleménye iga­zolja a Pedagógusok Szakszer­vezetének abbéli törekvését, hogy megvizsgálja, melyik párt mit tett az elmúlt években a közoktatásért, a pedagóguso­kért, vagy ellenükre. A parla­menti jegyzőkönyvek és kulcsz- szavazások elemzése után nyil­vánosságra fogjuk hozni a vizs­gálat eredményét. Felfüggesztett sztrájkfenyegetés-Mi várható? Mire készül­nek most a közalkalmazottak?-A megállapodáskor ugyan felfüggesztette a bizottság a sztrájkfenyegetést, de nem mondott le - szükség esetén - a figyelmeztető sztrájkról. Most azonban nem munkabeszünte­tésre buzdítunk, hanem a helyi sztrájkbizottság létrehozására, éppen azért, hogy később se kelljen ezt a végső eszközt használni. Javasoljuk, hogy az alapszervezetek, csoportok ve­gyék fel a kapcsolatot az ön- kormányzatokkal, megtudakol­ván, hogyan állnak a 94-es bér­rendezéshez. Belső egységünk, hitelünk dokumentálásával, s ha erre kényszerítenek, egyszeri fi­gyelmeztető sztrájkkal talán el­érhetjük, hogy törvényes és konkrét követelésünk teljesül­jön. Akkor, amikor meglévő bé­rünk reálértéke egyre csökken, s 6-7000 forintos, a törvény előí­rásaihoz képest 39 százalékos lemaradásunk kellőképpen iga­zolja, hogy törekvésünk nem­csak törvényes, de alaposan in­dokolt is.- Szeptembertől új oktatási törvényt vezettek be, de úgy tű­nik, sokasodnak a baljós jelek az iskolák körül. Tényleg stratégiai ágazat?- Valóban. Az infláció elve­szi az intézményekbe juttatott pénz nagy részét. Megkezdő­dött a bajba jutott önkormány­zatokban a nevelési, oktatási in­tézmények összevonása. Iskolá­ink egy része - a pénzhiány mi­att „normasértőén” működik. Nagyok a regionális különbsé­gek is. Itt az ideje, hogy végre valóban stratégiai ágazattá vál­jon az oktatás, s a pártok ne csak szavakban, de tettekben is bizonyítsák ezt. Jövőre - a vá­lasztáskor - a közalkalmazottak is választhatnak - ennek alapján - a pártok közül... Mies P. József

Next

/
Oldalképek
Tartalom