Nógrád Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-16-17 / 242. szám
1993. október 16-17., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Palócosan is emberül lm memóriám Lörincze Lajos A hét elején elhunyt Lő- rincze Lajos nyelvészprofesszor. Lelépett a nemzet katedrájáról Lörincze Tanár Úr, az Ily- lyés Gyula és Bárczi Géza által megálmodott anyanyelvi mozgalom egyetemes intézménnyé tevője határokon innen és túl, akinek hangját a rádióban nyelvművelő sorozatának ismétléseként most is halljuk anyanyelvűnk múltjáról és jelenéről, magyar szavaink életéről és helyes használatáról, vagyis édes anyanyelvűnkről. Csak a minap vettük kézbe könyvét, amit a veszprémi Új Horizont Folyóirat és Könyvkiadó Aalpítvány adott ki Megnő! az ember szíve címmel, s amiben barátokról, emlékekről, találkozásokról szól a tudós tanár, a melegszívű ember. A többi között, ebben olvasható az az 1988-ban vele készített interjú is, amelyben Táj, nyelv, ember kapcsolatáról szól, s kifejti véleményét tájnyelvről és köznyelvről. Ebben is jellemző rá az a szelíd türelem és megértés, amellyel az élet és az anyanyelv minden jelenségéhez köA lelket és nyelvet át kell adnunk utódainknak... zeledett. Például megjegyzi, hogy nem kedveli a nyelvi modorosságot sem, ha például Budapesten egy egyetemi tanár palócosan beszél. Ugyanakkor hangoztatja: „Örülnünk kell, hogy kialakult ez a forma, a köznyelvi forma. Az más dolog, hogy az iskolai, anyanyelvi nevelés során eltúlozzák a köznyelv fontosságát. Nem szabad a gyerekre azonnal lecsapni, ha tájszót mond, vagy tájnyelvi formát használ, mert gátlás alakul ki benne, egyszerűen nem tud, nem mer megszólalni, esetleg még ellenszenv is kialakulhat benne a szüleinek nyelve vagy a faluja nyelve iránt. Mindezek nagyon-nagyon rossz hatású beavatkozások lennének. Megtanulja a gyerek magától úgyis a köznyelvet is." Beszélhet-e hát Nógrádban palócosan és ízesen a gyerek és a felnőtt? A fontos az, hogy akár tájnyelven, akár köznyelven beszél, világosan, egyértelműen és emberül szóljon. Ahogyan dunántúli ízességgel Lórincze Lajos is mindig beszélt. —th A Könyörtelenül nyomában Végh Antal hatvanéves Tábora és ellentábora van. Szókimondásáért, már-már kíméletlen őszinteségéért igen sokan kedvelik, mások ki nem állhatják, legszívesebben a magyar irodalomból is kiűznék. Igen, Végh Antal íróról van szó, aki most hatvanéves, 1933. október 14-én született Jánkmajti- son. A most éppen - átmenetileg - szünetelő Magyar Tükör című lap szerkesztője, a Magyarok Demokratikus Világszövetségének főtitkára, unyi birtokán gazdálkodik. Több tucat könyv írója, köztük a Nyugati utakon, a Mit ér az ember hit nélkül, vagy éppen híres-hírhedt Miért beteg a magyar futball?, a Gyó- gyítóatlan, Az utolsó konzílium című köteteké. Nógrádot második otthonának tartja. Annak idején megyénkben különösen elkapkodták Könyörtelenül című regényét, nem véletlenül. Ez az 1986-ban megjelent könyv nagy port fölvert balassagyarmati, ún. Pintye-ügyet dolgozta föl, az első magyar túszdráma történetét. A könyvből - hasonló címmel - film is készült. Végh Antal a hatvanas, hetvenes években a a balassagyarmati amatőr irodalmi színpadi és színjátszó fesztiválok zsűrijében rendszeresen ott volt, író-olvasó találkozókon is gyakran megfordult Nógrádban. Különösen a Cserhát-vidéki és az Ipoly környéki falvakban igen szívesen látott vendég volt. Sok olvasója örömmel találkozna vele ismét. Kazetták a Popton Stúdióból Kreol mise és dixieland Három csillag együtt a salgótarjáni dixielandfesztiválon. Balról jobbra: Berki Tamás, Joe Murányi és Audrey Motaung. Két, zenei csemegének számító kazetta jelent meg Salgtó- tarjánban a József Attila Művelődési Központ Popton Stúdió és Kiadó gondozásában, amelyek az intézménynél máris megrendelhetők. Az egyik a Liszt Ferenc Kamarakórus Kreol mise című kazettája, a másik az idei, kilencedik salgótarjáni nemzetközi dixielandfesztivál válogatott zenei anyagát tartalmazza. Mindkét kazetta kiadója Tóth Csaba volt. Miért is számít zenei csemegének ez a két kazetta? Lássuk először a salgótarjáni Liszt Ferenc Kamarakórus Kreol miséjét. Maga a kórus is régóta népszerű a zeneértő közönség körében, 1969-ben alakult. Alapító karnagya Gúthy Éva. A kórus több hazai és nemzetközi fesztiválon szerepelt sikerrel, a Magyar Rádió Kóruspódium műsorának rendszeres szereplője, kitüntető díjak tulajdonosa, 1988-ban Budapesten a nemzetközi kórus- versenyen második helyezést ért el, 1989-ben részt vett Franciaországban Marius Constant Emberi jogok című drámai oratóriumának ősbemutatóján, amelyről lemezfelvétel is készült. A Kreol mise pedig a kamarakórus legújabb nemzetközi és hazai sikerét jelenti. A mű Ramirez argentin szerző szerzeménye, amit a hatvanas években komponált, s világhírűvé Jose Carreras szólóénekével vált. Magyarországon a hetvenes évek végén az ELTE Bartók kórusa mutatta be e csodálatos művet, az Illés-együttes kíséretével. Most pedig a salgótarjáni kamarakórus vitte sikerre. Hogyan történt ez?-Miután nehéz műről van szó, és a latin-amerikai ritmusvilág az európai fül számára elég bonyolult, megtanulása bizony több hónapot igényelt — mondja Tóth Csaba. — Sok köszönhető Baló Istvánnak, aki az egyik legjobb magyar jazzdo- bos, és a salgótarjáni zeneiskolának is ütőstanára. A kórus először a tavalyi zenei világnapon a salgótarjáni zeneiskolában mutatta be a Kreol misét. Utána koncertsorozatot adtunk. Múlt évben legalább húsz koncerten léptünk közönség elé, a többi között Budapesten a Szent István-bazilikában, az egri bazilikában, a szécsényi egyházzenei fesztiválon, Karancskeszi- ben, Karancsságon, Kistere- nyén, a salgótarjáni kórházban és másutt. Idén tavasszal a Budapesti tavaszi fesztivál keretében a budafoki templomban mutattuk be, a nyáron pedig egy spanyolországi turnén arattunk hatalmas sikert a Kreol misével. Tehát a most kiadott kazetta egyik oldala ezt a címadó misét tartalmazza, másik oldalon a kórus eddigi legsikeresebb műveiből nyújt válogatást. A Kreol mise szólóénekese Durnyik József, a közreműködők közé tartozik Baló István, Tóth Csaba, A Liszt Ferenc Kamarakórus - most itthon, Salgótarjánban Gúthy Éva karnagy Bartha Anikó, Fogarassi Béla, karvezető Gúthy Éva. A stúdió másik kazettáján dixieland szól. Salgótarjánban idén tavasszal rendezték meg a kilencedik nemzetközi dixielandfesztivált, hatalmas sikerrel. Már 1987-től az is hagyomány, hogy kazetta vagy hanglemez jelenik meg a fesztivál válogatott zenei anyagából. A műfaj kedvelőinek örömére ez történt most is. Sőt, bizton állítható, hogy ez a kazetta az eddigi dixielandkiadványok közül a legszínvonalasabb. Azon kívül, hogy rendkívül sikerültek a hangfelvételek, hangulatában is nagyon változatos zenei anyag állt össze. A kazettán dixieland- és örökzöld slágerek hallhatók a Hulló falevél-tői a hagyományos dixielandnótákig. Az idei fesztiválon négy dixieland-zenekar, egy blues-együttes szerepelt. Itt volt Joe Murányi az Egyesült Államokból. Ő a műfaj élő klasszikusai közé tartozik, sokáig együtt játszott Louis Armstronggal. S föllépett két énekes, a szegedi Molnár Dixieland Band-del Peter Lipa Pozsonyból, s egy trióval Hamburgból Audrey Motaung, aki talán a fesztivál legnagyobb sikerét aratta. Végül, de nem utolsó- sorban ragyogó volt most is Berki Tamás, a fesztivál házigazdája, aki a Benkó Dixieland Band-doX énekelt. Ők valamennyien hallhatók a kazettán.-ér Mikszáth Kálmán írta Az ember hosszút gondol és rövidet mond, vagy hosszút mond és semmit se gondol. * A szív jó tanácsadó lehet, de csak annak, akinek sok a vesztenivalója. Rendkívüli komplikációk rendkívüli disznóságokból fejlődnek. * A lelkek olcsók, de a kufárok drágák. * Csak a pénz halhatatlan. Akikre ma emlékeznek A balassagyarmati emléknap egyik eseményeként ma délután fél egykor koszorúzás lesz a temetőben. Itt művészekre emlékeznek. Horváth Endre grafikusművész és bankjegytervező Balassagyarmaton érettségizett 1914-ben. Bankjegyein az 1920-as évek palóc viseletéit, a hollókői, a dejtári, az őrhalmi menyecskék arcát örökítette meg. Emlékét a városban bemutatott tárgyai, a róla elnevezett galéria, s a Koval- csik András által összeállított monográfia is őrzi. Jánossy Ferenc festőművész Budapesten született, a hatvanas évek elejétől Balassagyarmaton alkotott, itt is hunyt el 1982-ben. Híresek baseli ihletésű kameválképei is. Farkas András festőművész 1991-ben távozott az élők sorából. Választott városának hű fia volt. Madách-illusztrá- cióiból 1992-ben albumot adtak ki. Egy album képei a könyvtárban Akvarellek Komjáthy Jenő költeményeihez R r ! éti Zoltán, Balassagyarmaton élő festőművész a közelmúlt- -ban kiadott egy albumot, a salgótarjáni POLAR STUDIO gondozásában Akvarellek Komjáthy Jenő költeményeihez címmel. Ez 15 nagyméretű akvarellt tartalmaz, amelyek eredetije most egy kiállításon látható a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár galériájában, néhány más témájú, ám a művész világához gondolatilag szorosan kapcsolódó művel gazdagítva. A képzőművészeti albumba több irodalomtörténész, művészettörténész, költő, festő írt „előszót”, köztük Hann Ferenc, Fodor András, Kerényi Ferenc, Rába György, Nagy Atilla Kristóf, Földi Péter, így a kiadvány költő és festő szellemi találkozásának reprezentatív dokumentumává is lett. Továbbá alkalmat nyújtott még szeptember végén egy olyan ünnepségre, amely szinte kis irodalom- és művészettörténeti eseménynek is beillett az Ipoly-parti városkában, ahol Komjáthy Jenőről, a költőről, s Réti Zoltán munkásságáról szólották többen is az emlegetettek közül, valamint dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész, aki tágabb keT 11 retbe helyezte a költő életművét, elemezve a művészsorsot és művészlétet a századvégi Nógrád megyében, és Tóth Sándor költő. löbbek között, Hann Ferenc művészettörténész már az albumban közölt elemzésében is utalt arra, hogy Komjáthy, a magyar költészet nagy magányosa voltaképpen nem is illusztrálható, inkább csak megérthető vagy megsejthető. Éppen ezért talán nem is véletlen, hogy Réti Zoltán előtt csak Nagy Sándor, a magyar szecesszió mestere alkotott maradandónak tetsző vizuális Komjáthy-adaptációt. Miután az érdeklődő nógrádi közönség most láthatja először - egyébként november 13-ig - ezt az akvarellsorozatot, maga is meggyőződhet Réti Zoltán sajátos alkotói módszeréről, amelynek köszönhetően Komjáthy légies és sejtelemmel teli költészete láthatóvá is válik. Művészlélek és művészsors különös összecsengéséről van szó. „Ráadásul” érdemes emlékeztetni a hely szellemére is, a kisvárosi létből adódó hasonlóságokra, amelyek száz év múltán is lassan változnak. Ami pedig úgyszólván minden korban és báimely helyen azonos, az az alkotó ember magánya. A fájdalomban fogant szépség sohasem zajban, hanem mindig is a lélek csöndjében születik. Es körülöttünk mind kevesebb a csönd. Komjáthy Jenő költészetében Éloa, eszmény!! Isteni asszony,/ Összhangja a szépnek, a jónak. A művész egyik legszebb akva- rellje éppen egy női akt. A nyújtózkodó törékeny testben Éloa jelenik meg, az álom, a képzelet, a sóvárgás eszménye, sőt, az elvágyódás egy elgondolt szebbik világba, ahol több a harmónia, a megtartó élet. Ez nem tételes vallások másvilága, hanem egy, csak az emberi képzeletben létező jobbik e világ. Amiről a költő is szól. Komjáthy-líra egyébként Réti Zoltán festészetében meleg színekben jelenik meg, a szülőföld, Nógrád helyi színeiben. Az akvarellsorozatot a tárlaton „kiegészítő” lapokat is ez a szeretetteljes, belső melegség hatja át. Például az Ipolyszögi fák, a Vonat a Bánki-tónál, a Szomorú fácskák című akvarellek azt mondják el erről a kicsit magába zárt vidékről, amit csak az tudhat róla, aki mindig is ide tartozott, s akit ez a szelíd táj mindig is magáénak tudott. —mér Kunu iá az1 A * Cserkelés az életem Bolza Antal könyve a szülőföld igézetéről Érdekes, kalandos történetekkel teli könyv látott napvilágot a balassagyarmati Npvi- tas-B. Kiadó jóvoltából, Bolza Antal Cserkelés az életem című kötete. A szerző még I. Ferenc József uralkodása idején született, s könyvében 75 esztendő személyes történetét írta meg. Ennek egyik meghatározó jellemzője, hogy négy világrész tíz országában vadászott. Mindazonáltal visszaemlékezésében nemcsak vadászatainak kalandjairól számol be, hanem életének más jellegű viszontagságairól is. Ezek a „cserkészutak” ugyancsak bővelkednek a sokszor kényszerű kalandokban, amit egyrészt a század magyar történelme, másrészt az emigrációban töltött idők mértek reá is. A szenvedélyes vadász szülővárosa Pozsony. Ottani palotaotthonukból a trianoni békekötés után költöztek Budapestre. Hogy Bolza Antal mégis a Palócország igézetéről szól, annak indoka, hogy szülei 1925-ben a nógrádi Heren- csényben vásároltak kúriát és birtokot, így meghatározó élménye a Cserhát vidéke lett, életre szólóan. Ezért mind a mai napig idevalósinak tartja magát, emlékezve az itteni népszokásokra, hajdani herencsényiekre, különös figurákra és mesékre. Na és, mindenekelőtt édesapjára, aki szintén szenvedélyes vadász volt, s pipázója sarkában ott volt a fegyverszekrény. Az első valódi vadászzsákmányra is emlékszik, ami udvarukban egy szegény nőstény veréb volt. Már itt megemlítendő a könyv igen gazdag fényképanyaga. A fekete-fehér és színes fotográfiák döntő többsége természetesen a vadászatokról és a trófeákról szól, de itt vannak a helytörténeti és történelmi dokumentumként értékes képek is, például a herencsényi kúriáról, ahol vadásszá cseperedett, a népviseletbe öltözött herencsényi lányokról és asszonyokról, vagy a jávorkúti vadászházról gróf Bethlen István idején, s egy felvétel magáról gróf Bethlen Istvánról, akit István bácsinak szólítottak, a szerző jegyese kíséretében. A könyv palócföldi fejezetét, a gyermek- és az ifjúkorra való emlékezést a szerző Emlékezés Herencsényre című verse zárja. Természetesen, a könyv további fejezeteiben is sokszor fölcsillan a szépirodalmi igényű stílus szépsége, de talán ez a palócföldi rész bővelkedik a legmeg- ragadóbb tájleírásokban, az életképek elevenségében. A vadászok és a vadászati könyvek iránt érdeklődők számára ugyancsak csemege lehet ez a kötet. Bolza Antal a szegedi Fehértótól, Somogyország- tól a Kárpátokig sok helyet bejárt, vadászott a Sinaitól az Eu- ffáteszig, sivatagokban, Egyiptomban, Szíriában, vagy Alaszka határán, a csodálatos Costa Ricában, járt lóháton az őserdőben, a krokodilusoknál s még annyi sok más helyen. A Közel-Keleten például az ENSZ-hadse'reg kötelékében szolgált. Ha igaz az, hogy minden ember élete regény, Bolza Antalé bizonyosan az. Mégpedig kalandregény. (te)
