Nógrád Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-14 / 240. szám

1993. október 14., csütörtök BALASSAGYARMAT ES KÖRNYÉKÉ Valamikor a tehén is belesüppedt az ipolyszögi égerláp iszapjába Mesebeli birodalom vadkacsák nélkül Az égerlápról szóló történe­tek, amelyek az ipolyszögiek között a mai napig élnek, most már csak műit időben igazak. Még tíz évvel ezelőtt is előfor­dult, hogy egy-egy gazdának lé­lekszakadva kellett szaladnia a szomszédos szövetkezetbe egy traktorért, hogy segítsen ki­húzni a bajba jutott jószágát, mert bizony a tehén nyakig süppedt az iszapba. Aztán arról is hallani - de ez a szóbeszéd inkább csak az idősebbek között él -, hogy a második világhábo­rúban egy német (vagy talán orosz?) harckocsi, teljes sze­mélyzetével elsüllyed a mo­csárban. Eltűnt a tank Az persze más kérdés, hogy a mai napig nem találta meg senki azt a tankot. De egy biztos: kü­lönleges, mesebeli „birodalom” volt akkor még az a föld. De nem csak az. Az Ipoly árterében egymást érték a láperdők és ré­tek. Volt olyan része a vidék­nek, amely a téli hidegben is megközelíthetetlen maradt, mert a melegforrások miatt nem fagyott meg a talaj. A vadászok Kiszáradt fák jelzik: baj van! elbeszélései alapján tudjuk, vol­tak időszakok, amikor két-há- romezres vadkacsahúzást is megfigyelhettek. Az árterületen annak idején gyalogosan csak nehéz mutat­ványokat végezve, egyik facso­porttól a másikra ugorva lehe­tett közlekedni. Az ingoványra lépni ugyanis végzetes volt. S ha a fákon himbálódzott az em­ber, hogy a hajlékony ágak ré­vén átjusson a következő „éger­szigetre”, döbbenetes látvány­ként a környező facsoportok is inogni kezdtek. Ám ez a mese­beli táj nincs többé.- Gyakorlatilag az egész Fotó:Gyurkó Ipoly-völgyben megfigyelhető volt a láperdőkre és rétekre jel­lemző életközösségek, amelyek a folyó rendszeres kiöntésein alakulhattak ki. Kegyelemdöfés Az Ipoly szabályozásával a folyó medrét kiegyenesítették, kimélyítették. A következ­mény? A víz sokkal gyorsabban „leszaladt”, mint a korábbiak­ban. Megszűntek az áradások. Gyenes Szilárddal, a balassa­gyarmati polgármesteri hivatal környezetvédelmi felügyelőjé­vel beszélgettünk az égerlápról.- A folyó szabályozásával párhuzamosan megkezdődtek a völgyben kialakult mocsaras te­rületek lecsapolása, „kiszárí­tása”, a „ingoványos” részeken mesterséges csatornákat építve elvezették az adott területek vi­zét a folyóba. Ez volt a „kegye­lemdöfés” a láperdők területein évszázadok során kialakult ter­mészetes életközösségeknek.- De már a hatvanas években is voltak, akik tisztán látták, hogy a sok helyütt értelmetlen beavatkozás mekkora károkat fog okozni a környezetünkben! Ott ugyanis, ahol mesterségesen kiszárították a területeket, szinte azonnal megkezdték a föld művelését, s jócskán hasz­náltak kemikáliákat is a terme­lés során. Ennek részbeni hatá­sára pedig Balassagyarmat kút- jainak vize ihatatlanná vált.- A természetvédők - előre látván a katasztrófát - Csapó Miklós vezetésével harcot indí­tottak az érintett területek vé­detté nyilvánításáért. A területet nyaranta a kör­nyezetünkért aggódó szakem­berek és „műkedvelők” próbál­ták megvédeni: gátat építettek az elfolyó víz útjába. A próbál­kozás azonban kevésnek bizo­nyult, pedig 106 hektárt védetté nyilvánítottak. Nagy fordulat A fordulatot 1992 májusa hozta: a balassagyarmati ön- kormányzat helyi rendeletet al­kotott, amelyben kimondták, fontos az égerláp fokozott vé­delme, szükségesnek tartják an­nak megmentését. A szót tettek követték. A közelmúltban írták alá azt a szerződést, amelynek értelmében elkészítik az életre keltési munka átfogó és pontos koncepcióját. A szerződés sze­rint december 31 -éig egy buda­pesti székhelyű cég, az ÖKO Rt. kidolgozza a terveket. A tervek elkészülte után az Ipoly Únió Nemzetközi Kör­nyezetvédelmi Szervezet orszá­gos és nemzetközi pályázatok útján teremti elő a kiviteli mun­kákhoz szükséges pénzössze­geket. Az égerláp megmentésé­nek egyik jelentős állomása volt, amikor ezt a ritka termé­szeti értéket az országgyűlés 1991-ben a Duna-Ipoly Nem­zeti Park területébe jelölte. Re­méljük nem hiába, -fenyvesi­Balassagyarmati történet a sikerről Aki nem mer, az nem is nyer 1985-öt írtak, amikor már le­hetett, de még nem volt dicsére­tes magánvállalkozónak lenni. Nehéz volt a kezdet (de melyik indulás könnyű?), ám az ilinyi születésű fiatalembert, Dovicsin Ottót nem akármilyen fából fa­ragták. Ő az, aki nem adja fel egykönnyen, őt nem lehet „csak úgy” félre állítani. Tehát ponto­san nyolc éve, minden megtaka­rított pénzén vett egy használt teherautót.- Munka az mindig akadt - veti közbe a fiatal férfi és rög­tön hozzá is teszi, hogy persze nem a legkönnyebb fajtából! Dovicsin Ottónak néhány tár­sával együtt a balassagyarmati tüzéppel sikerült szerződést kötnie. A feladat egyszerű volt, de annál fárasztóbb: vagonkira­kodás. Hihetetlenül kemény évek következtek. Ha jött az áru, irány a telep, s ha kellett éj­szaka, szusszanásnyi pihenés nélkül dolgoztak. Szorította őket a megállapodás, no meg a kötbér: nem volt pardon, mert tetemes összeget kellett lerakni, ha időre nem ürült ki a szerel­vény! így amikor más az igazak álmát aludta, ők fáradságot nem ismerve dolgoztak.- A család hogyan tűrte mindezt? A feleségem, szeren­csémre mindenben partnerem volt akkor is, most is. A nélkü­Dovicsin Ottó lük egyébként szinte lehetetlen lett volna végigcsinálni ezt. Három kemény év, s össze­gyűlt annyi pénzük, hogy bele­mertek vágni egy az addiginál jóval nagyobb vállalkozásba: 1988 végén megalapították a Tereprendező Gazdasági Mun­kaközösséget. S aki nem mer, az nem is nyerhet: egy millió forint hitelt vettek fel a takarék- szövetkezettől, ami akkor igen­csak szép summának számított.- Ebből a pénzből vásároltuk meg a mai géppark első eszkö­zeit. De hozzá kell tegyem, nem csak úgy, vaktában! Vagyis elő­ször a munkát szereztük meg, s ahhoz vásároltunk gépet úgy, hogy Megtérüljön az ára. Ebből persze világosan látszik, hogyha az ember körültekintően végzi a rá bízott feladatot, akkor lassacskán gyarapodhat. A má­sik nagyon fontos dolog, amit mindig szem előtt tartottam, hogy a megtermelt nyereséget visszaforgassam az üzletbe! Fejlesztés nélkül lehetetlen ver­senyben maradni! Prospektusok kerülnek elő, éppen egy korszerű markológép reklámanyaga. Kiderül, hogy a közelmúltban vásárolt a cég be­lőlük néhányat: ez a vállalat jö­vőjének záloga. A géppark nél­kül nem biztos, hogy megbir­kóztak volna Szendehelyen, Nőtincsen és Mohorán az útépí­téssel, vagy legutóbbi munká­jukkal Borsosberény és Nagy­oroszi térségében, a két telepü­lés szilárdhulladék-lerakó tele­pének megépítésével.- Jelenleg milyen munkát vé­geznek?-A megye számos települé­sén most építik az ivóvízhálóza­tot. A beruházások lebonyolítói mindenütt pályázat útján vá­lasztják ki kivitelezőt. A mi vál­lalatunk Drégelypalánk, Terény és Herencsény községekben nyerte el a megbízatást. Most ezek a munkát kötik le energiá­ink legnagyobb részét. -fá­Felkészülés a szülésre Balassagyarmat. A Mik­száth Kálmán Művelődési Köz­pontban folytatódik a kis­mama-klub programja. A le­endő anyukák hetente egy alka­lommal tartják összejövetelei­ket, ahol mindig egy adott téma kapcsán szülész-nőgyógyász, pszichológus és védőnő tart előadást. Eddig a terhesség alatti élettani változásokról, a magzatot fenyegető veszélyek­ről, a helyes életmódról hallhat­tak érdekességeket a klub részt­vevői. A programba bárki be­kapcsolódhat. Legközelebb ok­tóber 19-én, este 5 órakor lesz előadás, amikor a gyermekágyi időszakról esik szó. Ezt köve­tően még öt alkalommal szer­veznek előadást a klubban. Önerős telefonfejlesztés - támogatással Két segélyezettet kizártak Balassagyarmat. Az idei év első negyedében megállapodott a város képviselő-testülete a Matávval, hogy az önerős tele­fonfejlesztési programban mint szervező vesz részt. Ezt köve­tően döntöttek úgy a képvise­lők, hogy a segélyezési célra rendelkezésre álló keretből több mint negyedmillió forintot - pontosan 300 ezret az önerős telefonfejlesztésben résztvevők között osztanak szét. A pénz a rászorultság elve alapján utalták ki úgy, hogy egy kérvényező maximum 9 ezer forintot ka­pott. A program lebonyolításá­val az önkormányzat egészség- ügyi, szociális és sportbizottsá­gát bízták meg. A testület dön­tése után pályázatot írtak ki, s ebben részletesen kifejtették, hogy milyen kritériumok és fel­tételek alapján nyerheti el va­laki a támogatást. A beérkezett kérelmeket a bizottság elbírálta, s ennek alapján egy javaslatot terjesztettek a képviselők elé az év közepén. A javaslat szerint a képviselő-testület, negyvenkét balassagyarmati igénylő részére állapított meg 2800 és 9000 fo­rint közötti összegű támogatást, ezzel pedig gyakorlatilag kime­rült a rendelkezésre álló keret. Az azóta eltelt időben azonban két segélyezettől visszavonták a támogatást, mert nem fizették be a telefonbekötési hozzájáru­lást, s az így megmaradt össze­get (2800-2800 forintot) két másik igénylőnek utalták át. Szent András napjára megszépül a templom Segített a kegyúr- IV. Béla ajándékozta az esztergomi érseknek az a terüle­tet, ahol kialakult a mai Érsek- vadkert. A birtokot az érsekség cselédjei és udvarnokai lakták. XVIII. századból való feljegy­zés szerint az 1710-es eszten­dőben 32 magyar és 9 szlovák háztartása volt a falunak. A nyugat-nógrádi település­ről és a plébánia történetéről be­szélgettünk Néder Gézával, az egyházközség római-katolikus plébánosával abból az alkalom­ból, hogy idén ünnepük temp­lomuk fennállásának 250. év­fordulóját.- Plébániánk, a korabeli ira­tok tanúsága szerint az 1283-as esztendőben alakult. Az 1337- es Pázmány-féle összeírás pedig már a nógrádi főesperesség plé­bániái között sorolta fel.- A török időkben licenciátu- sok működtek a körzetben, ami azt jelentette, hogy civil gond­nokok vezették az egyházköz­séget. 1860-ban érdekes leletre bukkantak szántás közben: a régi templom falmaradványai tűntek elő a földből. A település mai templomáról a XVII. században tesznek elő­ször említést az 1688-as visita- tio canonica (rendszeres főpász­tori látogatás) alkalmából. A templomnak az 1710-es évben leégett a famennyezete, de alig két évtized múltán új boltozatot kapott. 1743-ban, Eszterházy Imre érsek, kegyúr támogatásá­val nyerte el mai formáját, tehát ettől az évtől számítják a temp­lom születését. A 250. évforduló alkalmából felújították a későbarokk stí­lusú, műemlék épületet. Közel három millió forintba került a templom külső és belső rekonst­rukciója, s a szükséges összeg döntő részt hívek adományaiból adódott össze, de az önkor­mányzat ás támogatta a felújí­tást. A templom megszépítésé­vel Szent András napjára sze­retnének elkészülni. Az évfor­duló megünneplésére meghív­ják a váci megyéspüspök is. Balassagyarmat és környéke Drágább az étkezés • Érsekvadkert. A növekvő élelmiszerárak miatt a helyi ön- kormányzat kénytelen volt emelni intézményeiben a térí­tési díjat. így októbertől kezdve az általános iskolában 61 forint helyett 70, az óvodában 48 fo­rint helyett 55 forint lett a napi térítési díj. Nem lesz új adó • Balassagyarmat. 1992-ben a helyi adók abszolút összege 28 millió forint volt. Az idei évre mintegy 10 millióval nőtt ez az összeg. Az önkormányzat szak­emberei megállapították, hogy mind a vagyoni típusú, mind a kommunális jellegű adók ugyanazt a vállalkozói réteget terhelik, ezért a képviselő-testü­letnek azt javasolták, hogy 1994-től ne vezessenek be újabb helyi adókat. A testület az indítványt elfogadta. Varrónők előnyben • Szügy. Cipőfelsőrész-készítő üzemet szeretnének nyitni a te­lepülés központjában álló, úgy­nevezett őrépület földszintjén. A balassagyarmati vállalkozó, aki bérli a helyiségeket, közel félszáz varrónőt tud alkalmazni, ha beindul a termelés. Évforduló kazettával • Balassagyarmat. Október 1-jével, a zenei világnap ese­ménysorozatával vette kezdetét az az ünnepségsorozat, amellyel a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola fennállásának 30. évfordulóját ünnepli. A megemlékezés apro­póján novemberben műsoros kazettát készítenek a zeneiskola tanárai. A hanganyagot kará­csonyra szeretnék kiadni. Holnapi számunkban „Salgótarján és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Szemet gyönyörködtető falfirka Graffiti. Magyarul annyit tesz, krétafirka. A nagyobb vá­rosokban lépten-nyomon talál­kozni lehet velük, most már Ba­lassagyarmatra is kezd „beszi­várogni” ez a fajta „művészet”. A kidolgozott és nem durva fi­gurákat felvonultató munkák sokaknak elnyerhetik a tetszé­sét, s ha egy szürke betonfalat tüntet el, kifejezetten hangula­tos is lehet. Akadnak persze, akik hevesen tiltakoznak a mozgalom ellen - ami a horro- risztikus motívumokat bemu­tató graffitiknél érthető. Ám akadnak olyanok is, akik úgy­mond „kihasználják” a fiatalok alkotási vágyát, akik bíznak ab­ban, hogy a gyerekeket nagyon könnyen a jó irányba lehet te­relni. A recept pedig nagyon egy­szerű: végy egy csúf, semmi másra nem hasznosítható, de a köz szeme előtt lévő falfelüle­tet, keress néhány lelkes, feste- getni, rajzolni szerető fiatalt, és áldozz némi pénzt festékre. A hatás nem marad el! A minap Ipolyvecéről autóz­tunk Balassagyarmatra, s éppen Dejtár központjában haladtunk, A dejtári graffiti amikor szokatlan színfolt „ütötte” meg a szememet. Meg­álltunk. A kocsi lassan visszato­latott, és a dejtári kultúrház szertárának tűzfala előtt parkolt. Egy focicsapatra való színes fi­gura díszítette az annak előtte szürke és jellegtelen épületet, kedves és vidám jelenetet vará­zsolva az monotóniába. Summa summárum: tetszett. És kit dicsér a hangulatos dej­Fotó: Gy.P. tári falfirka? Megtudtuk, hogy Riskóné Nagy Magdolna, a he­lyi művelődési ház vezetőjének kezdeményezése nyomán öt, mindenre elszánt dejtári fiatal - Bihari Diána, Szeniczei Anita, Bacsa Renáta, Horváth Zoltán és Zsiga Sándor - készítette a festményt, amely ezentúl, ha csak egy másodpercre is, de ta­lán felvidítja a helybelieket és a falun átutazókat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom