Nógrád Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-02-03 / 230. szám
1993. október 2-3., szombat - vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 Mézes huszár L. Presits Lujza tűzzománca Kitüntetett népművelő A minőségnek teremt alkalmat Brunda Gusztáv a munka szerepértékéről A magyar népművelők napján, augusztus 20-án adják át a népművelésben dolgozóknak a szakmai és állami kitüntetéseket. A művelődési és közoktatási miniszter „A népművelésért" díjat adományozta e napon Brunda Gusztáv nak, a Nógrád Megyei Közművelődési Központ igazgatójának. — Az elmúlt években a művelődési élet számos területén volt alkalmunk találkozni. Ezért önkéntelenül is megfogalmazódik a kérdés, miért kapta ezt a szakmai kitüntetést? A megyei művészek menedzseléséért, külföldi megismertetéséért, Nógrád megye párizsi bemutatkozásának egyik programmenedzsereként, vagy a Nógrádi Mecénás Alapítvány titkári teendőiért? Lehetséges, hogy mindezekért együtt? — Nem láttam a felterjesztést, így legfeljebb együtt találgathatunk. Mindenesetre felvetődött bennem: érdem-e az, ha valamit saját örömére igyekszik jól elvégezni az ember? — Népművelőnek, művészeti menedzsernek, közösségfejlesztőnek tartja magát, vagy valami másnak? — Tekintsük bárminek, e munka lényege érzésem szerint nem az elnevezésben, hanem ennek szerepértékében rejlik. Arra a szerepre, amit ma népművelők gyűjtőnév alá tartozó emberek végeznek a modem társadalmi munkamegosztásban, mindig is szükség volt, legfeljebb a régi időkben nem így hívták őket. A paraszti közösségektől a nemesi udvarházakon át a királyi udvarokig, később a munkásegyletektől a főúri, polgári elit társasági, szellemi életének legkülönbözőbb formáiig, mindenhol ott látjuk az úgynevezett kultúraszervezőket, közösségszervezőket. Természetesen mind az adott közeg értékrendje szerint fontosnak, jónak, minőséginek teremtettek alkalmat és formát. Mint annyi más tevékenység, mára már ez is professzionalizá- lódott. Főiskolákon, egyetemeken tanítják a szervezési, vezetési technikákat. Mégis, a lényeg alig változott: a munka értékét véleményem szerint a szerepértéke adja, ami általában az adott helyen és időben érvényes. —th— Nógrád irodalmi hagyományairól Már Goethe is úgy vélekedett, hogy az irodalmi alkotás mélyebb megértéséhez, átéléséhez nélkülözhetetlen azon tájak fölkeresése is, amelyek az írók, a költők életének keretét jelentették a mű keletkezésekor. Az irodalom iránt is érdeklődő utazó nem is mulasztja el ezen tájak, városok, falvak, irodalmi emlékhelyek fölkeresését sem, bármerre is jár az országban, a világban. Ha a hosszabb utazás mostanában a költségek drasztikus növekedésével sokak számára nem is lehetséges, talán a közvetlen környezet, a szűkebb tájegység, Nógrád bejárása még nem lehetetlen. Az itt élők számára például elérhető az Arany János megénekelte „drégeli rom", fölkeres- hetőek a regényes hangulatú várak maradványai, amelyekben még éneket mondott Tinódi Lantos Sebestyén is, vagy amelyekben Balassi Bálint járt, a múlt században verset szerzett Petőfi Sándor, bebarangolha- tóak Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Komjáthy Jenő, Szabó Lőrinc kedves itteni tájai. Összefoglaló művek, helytörténeti szakmunkák, az irodalmi hagyományokat földolgozó kiadványok, tanulmányok, útikönyvek, útleírások egész sora jelent meg az idők során, amelyekben Nógrád irodalmi helynevei is szerepelnek. Balassagyarmat, Salgótarján irodalmi hagyományait helyi kiadványok részletesen is földolgozták. Ezek a művek az iskolai oktatásban is nagy segítséget jelentenek, köztük például Erős Zoltán Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig kislexikona, vagy Vargha Balázs A magyar irodalom helyi hagyományai című kötete, még korábbról Hatvány Lajos esszékönyvei, a Beszélő tájak és a Beszélő házak, vagy Lengyel Dénes Irodalmi kirándulások című kézikönyve. Mindazonáltal Erős Zoltán kislexikona volt az első, amely nemcsak Magyarország, hanem a szomszédos országok, sőt az egész világ magyar irodalmi helyneveit is ismertette. Ezek. forgatása — kiegészülve a helyi nógrádi kiadványok olvasgatásával — hozzájárulhat ahhoz, hogy a helyi irodalmi hagyományt megismerve a régióhoz való ragaszkodást is erősítse. A többi között, ez is az irodalom, a költészet vigaszát jelenti a küszködő ember számára. A múlt más korszakaiban sem volt mindig könnyű errefelé az élet, a gondolatok, az érzelmek, a nagy művek azért itt is megszülettek időről időre. Balassagyarmat város nevének említésekor például fölidéződ- het Balassi Bálint, vagy Bérczy Károly neve, aki Puskin Anyeginjét fordította. De Petőfi Sándoré, és természetesen elsősorban Madách Imréé, Mikszáth Kálmáné, aztán Komjáthy Jenőé, Szabó Lőrincé, hogy csak néhányukat említsük a legismertebbek közül. Csesztve és Horpács irodalmi emlékmúzeumai az ország határain túl is ismertek, kulturális zarándok- helynek számítanak. Drégely- palánk közelében magasodik a már emlegetett „drégeli rom”, amelyről nemcsak Arany János emlékezett meg a Szondi két apródja című híres költeményében, de szólt az itteni várvédő harcról Tinódi Sebestyén, Kölcsey Ferenc, Erdélyi János, Czuczor Gergely, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán is. Erdőtar- csán sokszor megfordult barátjánál, Meskó Miklósnál Madách Imre. Hollókő várának török kézre kerülését mondja el Tinódi a Budai Ali basa históriájában. Közismert Szabó Lőrinc versciklusa az Ipoly folyóról, Idillek az Ipoly körül címmel. Jobbágyiban gazdálkodott a múlt század első pár évében Fáy András. Ludányhalászi pa- rasztfőkötőit emlegeti az Úti jegyzetekben Petőfi Sándor. Mohora Mikszáth Kálmán feleségének otthona, itt született az író A lohinaifű című elbeszélése. Salgó várromáról, legendájáról írt verset Petőfi, aki jegyzeteiben Somoskőről is megemlékezik. Egyébként, e várban ismerkedett meg Balassi Bálint múzsájával, Losonczy Annával. Szécsényben született Komjáthy Jenő. Balassi az itteni hadi vállalkozásban is részt vett, Tinódi szól a vár elestéről históriájában. Tar „pokoljáró” Tar Lő- rincről nevezetes, akiről Arany János ír a Toldi szereimé-ben. Madách gyakran járt Tereskén is baráti látogatáson, csakúgy, mint Vanyarcon. Ha még emlegetjük például a szlovákiai Al- sósztregovát, Kékkőt, Losoncot, Kármán József városát, Szkla- bonyát, előttünk állhat az a gazdagság, amellyel az irodalmi hagyományokat tekintve is rendelkezik Nógrád megye. „Mennek az erdő szélén, mint a semmiben...” Balogh Balázs András képei Balogh Balázs András salgótarjáni cigány naív festő nem él művészéletet. Az életet éli. Mind többekkel együtt, annak is az árnyékos oldalán él. Ötvenhárom éves, másfél éve munka- nélküli. Huszonkét évet húzott le a megyei víz- és csatornamű vállalatnál, szippantó kocsival járt, szennyvizek terjengtek körülötte, de most a megélhetése is veszélyben van. Ez a rosz- szabb. Az egzisztenciális gond nyomasztó. Ennek súlyával nehéz a repülés. Egyébként sem szárnyaló típus, művészete mindig is a vaskos valóságban gyökerezett, azt fejezte ki. Mert lehet legendákat, mitológiákat álmodni és újraálmodni, az élet napos oldalán lehet az emberiségért aggódni, tisztes foglalatosság ez is, a hétköznapok azonban nem mindenkinek engedik meg ezt a fajta életet. Ő sem volt ilyen szerencsés. Kassán született 1940. június 27-én. Születésének évében szüleit elvitték a németek, őt átcsempészték Sátoraljaújhelyre nagyszüleihez, hogy életben maradjon. Nagyanyja 1946-ban meghalt, ő pedig árvaházba került. Gyermek- és ifjúkora viszontagságok közepette telt el. Gyerekként is több helyre, több városba kiadták. Élete úgy alakult, hogy egyszer Egerben megismerkedett mostani feleségével, az ugyancsak festőként ismert Oláh Jolánnal, így 1962-től Salgótarjánban él. Itt vált festővé. A hatvanas évek elején ebben a városban kezdett festeni, a hetvenes, években már kiállításokon szerepeltek képei, s önálló tárlatokat is rendezett. Miközben takarította „a város szennyesét”. Képei szigorú belső rendet ■ tükröznek, az elesettek, a társadalom peremére szorultak sorsát mutatják föl, sajátos és kemény kompozíciós rendben, kevés külsőséggel, úgyszólván semmi dísszel, többnyire sötét színekkel, tehát mindenképpen hitelesen. Korántsem véletlen, hogy a közelmúltban Oláh Jolánnal együtt Párizsban is elismeréssel övezett kiállítást rendezett, Salgótarjánnak is nevet szerezve ezzel. Most a Balassi Bálint Asztal- társaság tárlatán látható három festménye a Balassi könyvtár emeleti galériájában. Legközelebb pedig pktóber hónapban a Szécsényi Őszi Tárlaton mutatják be Hontalanok című képét. Erről mondja: — Mindig is azt festettem, amit én gyerekkoromban láttam, vagy magam körül látok. Sokszor átéltem, ami ezen a képen is van, megy egy cigányasszony és cigányember a gyerekkel, mennek az erdő szélén, mint a semmiben. Otthon készül egy másik festmény is, a Válaszúton. Egy cigányasszonyról szól, aki elszökött urától egy másik emberrel, a gyereket is magával vitte. Az apa azonban visszaviszi a gyereket, az asszonynak választania kell. A készülő mű mellett itt van még három kép, a Hadirokkant cigányprímás, az Anya szoptatja a gyerekét és egy Öregasz- szonyportré. — Rózsákat és más díszeket nem festek, csak azért, hogy szebb legyen a kép — mondja az 53 éves férfi komolyan. Balogh Balázs András igaz képeket fest. Olyanokat, mint az élet, amit él, amit élünk, mostanában egyre nehezebben. —mér Madách Imre irodalmi pályázat Nógrád Megye Közgyűlése, valamint a Palócföld közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége az 1993. évre is országosan meghirdette a hagyományos Madách Imre irodalmi pályázatot. A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidő- ben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűén időszerű kérdéseit, illetőleg amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új adalékot, gondolatot tartalmaznak. A jeligés pályaműveket december l-jéig lehet benyújtani három példányban a Palócföld szerkesztőségének címére (3100 Salgótarján, Rákóczi út 192. Postafiók: 270). A szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány, illetve a versek, szépirodalmi művek kategóriákban három-három díjat adnak ki. Az első díj mindkét kategóriában 50 ezer forint. Ezen kívül Balassagyarmat, illetőleg Salgótarján város különdíjat ad ki. Eredményhirdetésre jövő év januáijában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül majd sor. Érték a fotóban Tatán Felvételek a régi Nógrádról Megjelent a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve Csikász István: Október itt-ott érszűkület meggömyedek elzsibbadok a lángra lobbant lomb alatt s kifakulok mint tófenéken a tetszhalott kövek a megbénult halak toporgok könnyezem s tapogatom a semmit: fagyott falat vörös venyigék sorsa vár: ágamra meghalni gyönyörű lepke száll (A Vallatás című kötetből, Mikszáth Kiadó, 1991) Érték a fotóban címmel izgalmas tárlatot nyitottak meg a Tatai Várban szeptember 26-án a Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Történeti Múzeuma, a Magyar Fotográfiai Múzeum, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága és a Kuny Domokos Múzeum rendezésében. A kiállításhoz kapcsolódó országos fotótörténeti konferenciára, amelyen nógrádi muzeológusok is részt vettek szeptember 27-én és 28-án került sor a Kuny Domokos Múzeum lovagtermében. A konferencián elhangzott Kulturális menedzserképző tanfolyam indul az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán októberben. A nyolchónapos, felsőelőadásokban a többi között szó volt a fényképről mint történeti emlékről, a különböző országos és regionális múzeumok fotográfiatörténeti gyűjteményeiről, katonafényképekről, a képi dokumentumok szerepéről az irodalomtörténeti, helytörténeti kutatásban, a fényképtárak számítógépes nyilvántartásáról. Fényképek a Nógrádi Történeti Múzeumban címmel Sebestyén Kálmán is ekkor tartotta meg előadását. A kiállításon résztvevő intézmények között szerepel a salgótarjáni múzeum is. A tárlaton korabeli felvételek láthatók a régi Nógrádról. fokú menedzseri képesítést nyújtó program olyan tudást nyújt, ami a művelődési intézményeknek a piacgazdasághozt való alkalmazkodását segíti elő. Megjelent a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvének tizennyolcadik, 1992-1993. évi száma Salgótarjánban, a megyei múzeumok igazgatóságának kiadásában, a Mikszáth Kiadó gondozásában. A régió tudományosságának ez az egyetlen kiadványa a Nógrádi Mecénás Alapítvány, a Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre és a Múzeumi Mecénás Alapítvány támogatásával látott napvilágot. A jelen kötetet Szvircsek Ferenc szerkesztette. A testes kötet több mint kétharmad részét a történelmi tanulmányok teszik ki. Ezek sorát Vass Előd A szécsényi szandzsák 1554. évi adóösszeírása című, önálló tudományos műként is figyelmet érdemlő tanulmánya vezeti be. Ez az eredeti, arab nyelvű kéziratrészletet is közlő mű akár a szécsényi régió támogatásával könyvként — vagy legalább különnyomatként — is megjelenhetett volna, ha elegendő figyelmet kap a szóban forgó terület jelen gazdáitól. Ugyanis olyan alapvető, eredeti kutatásokon alapuló történeti munkáról van szó, amely a helység és környékének históriája szempontjából a jövendő vizsgálódások szempontjából sem hagyható figyelmen kívül. A továbbiakban Hausel Sándor érdekes résztanulmánya a 18. század első felének pásztói keresztnévadási szokásaival foglalkozik. Pálmány Béla a cserháti Szentiván nemesi községének 1734-1817 közötti szabályrendeleteit elemzi. Szvircsek Ferenc egy bányászattörténeti monográfia bevezetőjének szánt gondolatait adja közre A bányászati nyersanyagkutatás (barnakőszén és lignit) és a bányaművelés története Nógrád megyében a 19-20. században címmel. Cs. Sebestyén Kálmán tanulmánya az egyesületek alakulásának néhány tendenciáját vizsgálja a dualizmus időszakának Nógrád megyéjében. Horváth István Bell Miklóst és pártját mutatja be Salgótarjánban, korabeli dokumentumok közlésével. Szomszéd András Nagy- bátony alsófokú népoktatásának vázlatos történetét írta meg a 18. századtól az államosításig. Az irodalomtörténeti tanulmányok sorában Praznovszky Mihály Kultikus események Al- sósztregován 1864-ben (Adalék a Madách-kultuszhoz) című publikációja az irodalmi hagyomány ápolásának aktualitása miatt is külön figyelmet érdemel. Kovács Anna a Hómért fordító, a 19. században Kazáron élt tudós papot, Szabó Istvánt mutatja be. Művészettörténeti tanulmánnyal szerepel az évkönyvben Peák Ildikó, aki Glatz Oszkár életútját rajzolja meg Münchentől Bujákig. Hír János természettudományi közleménye, Simán Katalin nógrádi őskori leleteket bemutató régészeti tanulmánya, Balogh Zoltán salgótarjáni helytörténeti, s Bene Kálmán Ma-' dách-filológiai közleménye teszi teljessé az évkönyv mostani számát. (te) Kulturális menedzserképző tanfolyam az ELTE-n
