Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-16 / 216. szám

1993. szeptember 16., csütörtök ARCOK - HARCOK 7 Himnusz a Csákánykő fölött Csak a szabadság reménye tud életben tartani bennünket a re­ménytelenség poklában, írta egy névtelen recski fogoly a csá- kánykői munkatáborból 1952-ben. A magyar Gulag túlélői és az áldozatok hozzátartozói az elmúlt hétvégén arra emlékeztek, hogy pontosan negyven évvel ezelőtt számolták fel a tábort. A túlélők leróhatták kegyeletüket annál az emlékműnél, amelyen most már­ványtáblákon együtt szerepelnek neveik azokkal, akik itt pusztul­tak el a kőbánya alatt. Akik nem érhették meg, hogy 1993. szeptember 11-én délben szárnyalt, szállt a Himnusz gyönyörű dallama a fák fölött, Csá­kánykő barnálló kőhomloka előtt. A szabadulás megtartó, gyö­nyörű reménye az áldozatokat nem tartotta életben, de a túlélők arcát, tartását akkor is megnemesítette, ha a bányában, a barak­kokban iszonyú szenvedéseket, megaláztatásokat kellett elvisel­niük negyven évvel ezelőtt. Már a nagysikerű recski dokumentumfilmben is feltűnt, s lát­hatta ország-világ, hogy a foglyok, az áldozatok arcán emberi nemesség ragyog, a szemek az iszonyú szenvedések ellenére is okos, szép embertükrök maradtak, míg a hóhérok, rabtartók, kín­zólegények arca, szeme mintha mind romlásnak indult volna, olyan csúnya, ordenáré lett. Az évtizedek a foglyokat tovább ne­mesítették, a börtönőröket meg iszaparcúvá mosták szét. Ezen a szeptemberi napon is feltűnő: szikár, kemény, szeretetre méltó öreg arcok, tisztafényű szemek telnek meg az emlékezés könnyeivel. A rabtartók, a kegyetlen örök természetesen nincse­nek jelen, ahogyan sajnos még a bíróságon sem voltak jelen ... Itt állt a három egyforma barakk; a bronz maketten vajon miért nem egyformák? Itt volt az óvások kútja! Itt lőtte le, szinte szóra­kozásból a villanyszerelő gyereket az ávós őr, hogy aztán egy ha­zugsággal - szökni próbált -, elintéztessék az ügy! Itt volt a tá­bori „kórház”, itt a fogda! A fenyítések halálos veszélye! A gúzs­bakötés, az élő hús égetése, a kínzás ezerféle aljas fortélya. Szárnyal a Himnusz hangja. A táborkészítésből megmaradt korhadó oszlopra vörös szegfűt tűzött valaki. A tábor egykori fo­golyborbélya kibomló, véres gézkötés látványát eleveníti fel; egy szökött rabtárs feje fölött lebegett. Mintha tegnap történt volna, mondja, és nem hisz a szemének, hogy él, itt van a szökött fogoly is. Az ünnepi szónokok többsége bölcs és humánus Szavakkal em­lékezik, emlékeztet, helyénvalók a metaforák, mai életünk gondja­ira utaló keserű mondatok is. Megérthetők. De egy-egy szónok durva napi politizálásra használja ki az alkalmat; pirulnak a ko­szorúk szelíd virágai. A sokat szenvedett recski túlélőket kel! kiok­tatni a korszerű magyarságra, meg arra, milyen kormánykoalí­cióról álmodjanak, milyen ellen harcoljanak? Pártpolitikai har­sogás itt nem helyénvaló! Akik itt állnak most, egykor a történelem, a terror brutális ereje ellenébe is kitartóak, hűségesek maradtak, ők ne tudnák agitációk nélkül, hogyan kell élni a kiérdemelt-szabadággal? Tudják! S mert megéltek árulásokat is - a besúgók, kollaboráns rabtársak neve nem került a márványtáblára, - tudják a szabad­ság értelmét is, az emberi gyengeség természetrajzát is. Semmi­képp ne oktassuk ki őket. . . Igazi megrendülést érdemelnek. Erdős István Egy költözés különös stációi - megszólal a közgyűlés elnöke Nálunk nem szokás az üldözőverseny Elcsitulóban az a vihar, ame­lyet a Nógrád Megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet Bá- tonyterenyére való leköltözte- tése keltett. Olyan átalakítás kezdete ez, amelyet a megyei közgyűlés május végi határoza­tának megfelelően hajtottak végre, s amelynek szakszerűsé­gét és időszerűségét vonja két­ségbe a GYIV1 dolgozóinak je­lentős része. Cikkek a megyei és az országos sajtóban. Közér­dekű bejelentés a köztársasági hivatalhoz a közgyűlési döntés felülvizsgálatáért. Bírósági jog­orvoslat kérése. Petíció a me­gyei önkormányzat elnökéhez, a költözés, illetve a közgyűlési határozat végrehajtásának fel­függesztését kérve. Korill Fe­renc elutasította a kérelmet, sőt a költözés három napon belüli befejezésére adott utasítást. dr.Szondy Béla, a GYIVI igaz­gatója a minap érdeklődésünkre elmondta, hogy rendes kerék­vágásban halad a munka Bá- tonyterenyén. Kollégái lassan kiheverik a költözés fáradal­mait, nem utolsósorban a gye­rekek is megszokják új környe­zetüket. * * * Korill Ferencet az ügy fejle­ményeiről kérdeztük.- Elnök úr, ön sárdobálás­nak, hecckampánynak nevezte a GYIVI körül kialakult helyzetet. Fenntartja ezt a véleményét? — Mindenképpen. De válasz- szűk ketté a dolgot. Megértem, hogy az ilyen átalakítás sok munkával, feszültséggel és em­beri-szakmai konfliktussal jár. Az újtól való idegenkedés, a többletmunka, a váratlan hely­zetek, a munkahely féltése mind olyan tényező, amelyekre szá­mítottunk. De ezek érthetőek, kezelhetőek, ugyanúgy mint a nyílt, szakmai érveket felsora­koztató viták. A minősítésem tehát nem ezekre a természetes, szükséges esetekre vonatkozik. A névtelen leveleket, a hazug­ságokat, a jogos emberi aggo­dalmat demagóg hangulatkel­tésre használó harcmodort íté­lem el és ezzel (!) valóban nem vagyok megértő. Csak két - ma már talán viccesnek tűnő - pél­dát említek, amikor a petíció át­adásához vonultak, akkor fel­hívták a bátonyterenyei intézet­ben takarítókat, hogy ők is fe­jezzék be a munkát. Nyilván a rendetlenség, a pusztulás képei illettek a tervbe. Hiszen lehet várni - mit várni, kihívni - a krónikásokat akkor, amikor a legnagyobb a rumli van, és sírva fogadni őket a romok tete­jén. De talán lehet akkor is, amikor - igazán fáradtan, fe­szülten -, de az elvégzett munka eredményét érdemes megmutatni. Más. Az egyik este valóban nem volt meleg víz, kérdezem mit tesz ilyenkor az az ember, aki megoldani akarja a dolgot, újságírót, vagy vízve­zetékszerelőt hív...- A petícióban egyébként azt követelték, hogy, hogy a bíró­sági döntésig függesszem fel az egész átalakítását. Erre semmi okom nem volt, különös tekin­tettel arra, hogy ekkor már bir­tokunkban volt a törvényességi felügyeletet ellátó köztársasági megbízott határozata, ami el­utasította az óvást. Erről persze „elfelejtették” a közvéleményt tájékoztatni, de viszont nyom­ban megvádolták a hivatalt - és ez már a harcmodor része, hogy részrehajló a megyei önkor­mányzat javára. A történet foly­tatásához tartozik, hogy a bíró­ság azóta a felperes keresetét szintén elutasította. Itt még egy dolgot kell emlí­tenem, mert ez is az „istenér­vek” között volt. Többször el­hangzott szóban és írásban, hogy azért kell félni, névtelen­ségbe burkolózni, mert megtor­lás következik. Szeretném egyértelműen leszögezni, hogy megtorlás nem volt, nem is lesz senkivel szemben. Egyrészt ná­lunk nem szokás az üldözőver­seny, másrészt meggyőződé­sem, hogy a gyermekvédelem­ben dolgozók többsége ma már világosan látja a helyzetet és a munkájával kíván foglalkozni.- Készülőben a gyermekvé­delmi törvény, nem várhattak volna addig ezzel a döntéssel?- Azt, hogy ez mikor születik meg, senki nem tudhatja. De addig is, ki vállalja a várakozás kockázatát? Mi nem! Itt volt egy olyan rendszer, ami a lé­nyegét tekintve a régi árvaházi szervezeti és makarenkói neve­lési alapelvek szerint működött. Tehát ez a centralizált rendszer, amelynek elsősorban admi­nisztratív központja volt a GYIVI, túlélte önmagát. És a benne dolgozók minden erőfe­szítése ellenére sem volt képes a megújulásra. Másrészt komoly gazdasági kényszerek jelentkez­tek: az állami normatívához az idén több mint 25 millió forintot kellett hozzátenni, hogy a rend­szer takaréklángon működőké­pes legyen. Arról nem is be­szélve, hogy megítélésünk sze­rint ezen belül kevés pénz jutott a gyerekekre, nagy részét fel­emésztette az intézményrend­szer. Lényegében ezért döntöt­tünk az átalakítás mellett, de nem az egyik napról a másikra, mint ahogy azt igyekeztek elhi­tetni. Dokumentumokkal, hely­színekkel személyekkel bizo­nyítható, hogy ez a munka jó másfél éve folyik. Hazai és nemzetközi tapasztalatok alap­ján, megyei és „külső” szakér­tők bevonásával készültek el a programok, illetve a közgyűlés határozata és ezeket csak az nem'ismerte, aki nem akarta.-A pénznél maradva, érték olyan vádak, hogy a salgótar­jáni GYTVI üresen maradt épü­letét át kívánja játszani nagy- pénzű orvosoknak. Valóban mi lesz az egyébként kiváló álla­potú épületegyüttes sorsa?- Képtelen feltételezés, amely már-már a becsületsértés határát súrolja. Ugyanis lehetet­len egyszemélyi döntést hozni, ez a közgyűlés hatásköre, ame­lyet a tervek szerint már a hét csütörtökén {ma,szeptember 16-án - a szerk.) gyakorolhat. Az épület várhatóan idősek ott­hona lesz, az erre vonatkozó tervek már elkészültek. Számos dolog között most ezt érezzük a legszükségesebbnek.- Kezdetnek két otthonlakás vásárlását ígérte a megyei ön- kormányzat.- Sosem mondtam, hogy nem voltak a végrehajtás során zök­kenők. Ezek egy részét talán láthattuk előre, más része várat­lan volt, de egy jó része abból adódott, hogy bizony néhányan nem végezték el a dolgukat. De ez már a múlt. Örömmel mond­hatom, hogy a két családi ház beköltözhető állapotban, a gye- remekek és nevelőik rendelke­zésére áll. (A kisterenyei ott­honházba már be is költöztek a gyerekek - a szerk.). A folyta­tást tekintve határozottan to­vább építjük a rendszert, a há­rom évre szóló program szerint. Ebben egy változás lehet: ha lesz hozzá elég erőnk, felgyor­sítjuk, ebben a munkában szá­mítok a gyermekvédelemben dolgozók felelősségére, elköte­lezettségére és együttműködé­sére a jövőben is. * * *- Augusztus 28—i dátummal írt beadványt Surján László mi­niszterhez címezve dr.Szabó Lajosné, a GYIVI dolgozója kollégái nevében is, aláírásuk­kal hitelesített meghatalmazás­sal. Kiderült, hogy a levelet a minisztérium család-, gyer­mek- és ifjúságpolitikai főosz­tálya kapta meg. Vezetőjétől, Bene Bélától kértünk rövid tájé­koztatás.- Nem vagyunk állásfogla­lásra kötelezhetők - mondta -. Az önkormányzatnak joga van intézményeiben szervezeti át­alakítást kezdeményezni. Benne voltunk az előkészítésben, és az elméleti és gyakorlati megvaló­sítás terén is egyetértünk, támo­gatjuk a programot, amely kor­szerű és a gyerekek javát szol­gálja. * * * A napokban dr.Szabó La­josné közölte: véleményük sze­rint, ha a jog útján nem is, de til­takozásukkal erkölcsi győzel- m«t arattak. Valóban kaptak el­utasító bírósági végzést, de fel­lebbeznek. .. Szabó Gy. Sándor Szomszédolás Szlovákiában Akkor is kórház lesz belőle... Viharfelhők az új létesítmény fölött Az évek óta épülő losonci új egészségügyi szolgáltatás. Azt mivel a minisztérium pénztár­sebészeti pavilon a járási kór- pedig duplán nem helyesli az r<«3 nem nyf "««•’ Agrárszakemberek Németországban A Földművelésügyi Minisz­térium és a Schleswig-Holsteini tartomány gazdasági miniszté­riuma idén második alkalommal szervez németországi tovább­képzést a mezőgazdaság és élelmiszeripar területén dol­gozó agrárszakemberek részem kenysége, humánpolitika az ag­rárágazatban, valamint az ag­rárpiaci rendtartás. A továbbképzésre azok a fel­sőfokú végzettségű szakembe­rek jelentkezhetnek, akik a to­vábbképzés valamely témájá­hoz kapcsolódó szakterületen dolgoznak, a szükséges tárgya- óképes német nyelvismerettel telefaxon (1315-787) kell be­nyújtani szeptember 15-éig az FM humánpolitikai önálló osz­tályára. Bővebb felvilágosítást Tóth Ilona és Bar ácsi György főtanácsosok, az osztály mun­katársai adnak. A továbbképzés megyei vo­natkozásáról megkérdeztük az FM megyei hivatalvezetőjét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom