Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-09 / 210. szám

8 HÍRLAP ég -Ígérő 1993. szeptember 9., csütörtök Szuperkoncert volt az MTK-stadionban Morcos testőrök, ájuldozó lányok Délután öt órára szólt a meg­hívó a Hotel Intercontinental egyik 10. emeleti termébe, ahol Jon Bon Jovi és zenésztársai áll­tak (volna) a sajtó rendelkezé­sére, hogy az esti szuperkoncer­tet - egyben első magyarországi fellépésüket - megelőzendő vá­laszoljanak kérdésekre. Majd’ hat óra volt, amikor a tengeren­túli banda berobogott (mint mondták, késett a magángépük) a fotósok kereszttüzében. JBJ sem volt rest, mielőtt leült volna székébe, előkapott egy fényké­pezőgépet, s a fotográfusok legnagyobb meglepetése, s az újságírók ovációja közepette, v isszafény képezett. Aztán, miközben a zenészek nekiestek a jégdarabokkal bélelt pezsgősvödrökben hűtött Coca Colának, sorjázni kezdtek a kérdések, leginkább Jovihoz címezve: hogy van a gyerek? Jon Bon Jovi Aztán még jópofáskodtak néhány percet, majd a magyar származású basszusgitáros, Alec John Such (Szűcs?) anya­nyelvűnkön való megszólaltatá­sának, második sikertelen kísér­lete után, elvonultak a testőrök gyűrűjében. Apropó testőrök. Ilyen biztonsági készültséget, mint amilyennel a Hotel Inter­continentalt megszállták, talán még a hazánkban nemrégiben vendégeskedett brit uralkodónő, II. Erzsébet sem látott. A főbe­járatnál kettős kordon, a hall­ban, a lift előtt és a liftben, s a sajtótájékoztató szintjén füldu- gós. biztonsági emberek, s majd mindegyiküknek volt egy-két jó szava hozzánk: érvényes a be­lépője, jó a meghívója? A fájdalmas csak az volt az egészben, hogy amíg Jovi szó­val tartott minket, azalatt (18 órai kezdettel) már színpadra lépett Billy Idol, aki eddig meg­szokott szőkített, égnek mere- dőre zselézett tüskehaja helyett, jamaicaisan rasztásra vette a fi­gurát, s befonatta üstökét. Mire A régvárt Jon Bon Jovi és csapata a megkésett sajtótájékoztatón (klasszul, kétéves és női), mi­lyen újra turnézni? (húsz hónap után sem tűnik úgy, hogy ki­hagytak volna) hogy érzik ma­gukat? (jól, s remélik a koncert után még jobban), miért nem jöttek hamarabb Hungáriába? (a vasfüggöny miatt nem lehetett). Aztán az egyik „jugó” tévés azt kérdezte: - Mr. Bon Jovi, mit üzen a szerbeknek, horvátok- nak,s a bosnyákoknak? Mire JBJ: - Mit beszél ez az ember? (Hiába, messze van Amerika.) Aztán másodjára kapcsolt(atták): - Azt, ami leg­utóbbi lemezünk címe is: Őriz­zék meg a hitüket. S ezt taná­csolom mindenkinek a világon. Gitárosok a tengerentúlról __ Fotók: Mikuska István k iértünk az MTK-pályára, már a ráadást nyomatta Idol, aki új lemez ide, új lemez oda, csak a régebbi nagy slágereivel dobog­tatta meg a közönség szívét (le­ginkább a White Wedding-et - (Fehér esküvő), a Sweet six- teen-t, (Édes tizenhatéves), és az L. A. woman-t - (Los ange­lesi asszony) díjazta a nagyér­demű). A piros cuccról időköz­ben félmeztelenre vetkőzött Billy jól kiugrálta magát, az utolsó számra maga mellé in­tette kívánatos háttér-énekes­nőit, majd ahogy jött, olyan gyorsan visszarepült Londonba. Ilyen sűrű embertömeget még nem látott a sok nagy kon­certet megért MTK-pálya, mint amennyi ember tolongott ott este kilenc tájban, Jovira várva. Amíg a road-ok átépítették a színpadot, nézelődéssel, a mag­nóról „nyomott” töltelékzené­vel (érdekes módon olyan elő­adók zenéjét adták, akik már felléptek Budapesten: Dire Stra­its, Metallica stb.) lehetett mú­latni az időt. Azoknak sem volt sok ideje az unatkozásra, akik valamelyik WC-nél állták a sort, esetleg fejbe dobták egy menetrend szerint leszálló üres, üdítős flakonnal, vagy a bizton­sági emberek húzták ki félig ájultan, agyonpréselve a szín­pad előtti korláttól. Aztán né­hány perccel kilenc előtt ki­hunytak a fények. Kékes pirosas lilás színorgia villódzása, s a harmincezemyi néző legalább harmadának tet­szésnyilvánítása közepette vá­gott bele az első nótába Bon Jovi és zenekara. Nem volt em­ber, aki rezzenéstelenül, moc­canás nélkül tudta volna állni az eleddig jobbára lemezről, kazet­táról vagy az MTV-ből ismert slágerek élő előadását. Jovi többször megénekeltette a közönséget, s amikor azt kér­dezte: vannak-e Magyarorszá­gon cowboyok, össznépi „yee- ehhhfi!” volt a válasz. Aztán következett egy blokk, amely a koncert csúcsa volt. Blaze of Glorie, Lay your hands on me, Sweet than I’m baby, Help (Be­atles), Can’t help falling in love (Elvis Presley), Jumping Jack Flash (Rolling Stones), majd a ráadásban jelenlegi legnagyobb slágerük, a Dead or alive. Jon Bon Jovi meghódította Budapestet, a nézők pedig meg­lepően jó hatást gyakoroltak a tengerentúli zenekarra, akik a ráadásban nagy szólózásokkal mondtak búcsút Magyarország­nak. Vallus Tibor Kettő a kislány Nehéz a választás ... Fotó: Kun Király József Zöld program az 1993/94-es tanévben Környezetvédelmi pályázat diákoknak (ABC Europress) Három éve vezették be az általános, szakmunkásképző- és középis­kolákban fakultatív tárgyként a Környezetvédelmi ismeretek című tantárgyat. A környezetvédelem iránt fogékony tizenkét-tizenötéves általános- és középiskolás diá­kokhoz szólva az Európai Le- vegőszennyeződési Project a 93/94-es tanév során Európa ti­zenkét országából kb. 150.000 tanuló részvételét várja a Savas Eső- és az Ózon-program mun­kájához. A programban részt vevő or­szágok: Anglia, Magyarország, a Cseh és Szlovák Köztársaság, Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia, Finnor­szág, Izland, Dánia, Svédor­szág, Norvégia. A Project célja, hogy növelje a diákok és taná­rok ismereteit a levegőszennye­ződésről, ennek környezeti ha­tásairól, illetve arról, hogy ho­gyan lehet ezeket a problémákat enyhíteni. Savas Eső-program: 1993 ok­tóberében a résztvevő csoportok 4 héten keresztül figyelik az időjárás jellemzőit és mérik az eső Ph értékét. Ózon-program: 1994 márciu­sától a diákok a Föld felszíni ózon káros hatásait vizsgálják különböző dohányfajták segít­ségével. A tananyagot a szükséges eszközöket és anyagokat a Nor­vég Természetvédelmi Társa­ság biztosítja. A tizenöt európai ország ada­tainak összesítése után a részt vevő osztályok részletes angol nyelvű információt kapnak a project eredményeiről. Magyarországról ezer, körül­belül tizenötös létszámú iskolai csoport, osztály, szakkör, ön­képző kör jelentkezésére számí­tanak. A Környezetvédelmi és Terü­letfejlesztési Minisztérium megbízásából a jelentkezési la­pokat a Környezetgazdálkodási Intézet (Budapest 1359. Pf. 352. szám) címére kérik beküldeni. Témafelelős: Bagi Éva. Kísérleti iskolák Magyarországon Montessori Oktatási Centrum Amikor ő még kissrác voit András bácsi kecskéje (ABC Europress) Nem volt még olyan régen, amikor szidta a szülő az iskolát, és közben fel­sóhajtott: bárcsak lenne több­féle iskola, ahová beírathatná szeme fényét. A kérés teljesült. De vajon hányféle általános iskola van ma? Vegyük sorra; vannak ál­lami, egyházi, magán és alapít­ványi iskolák. A Montessori Oktatási Cent­rum Budapesten az 1991/92-es tanévben kezdte működését az általános iskola első-második osztályával. Jelenleg általános iskolaként működik állami fel­adatvállalással és elemi iskolai képzettséget ad. A fenntartó, a Budapesti Montessori Társaság célja a külföldön már jól bevált gyer­mekközpontú szemlélettel és speciális eszközkészlettel ren­delkező Montessori Általános Iskola létrehozása, melyet al­ternatív pedagógiai lehetőség­ként magyarországi viszonyok között honosítanak meg. Jelen­leg elsőtől negyedik osztályig foglalkoznak a gyerekekkel 25 fős csoportokban. A pedagógu­sok 30-40 év közötti különböző iskolai és tanácsadói gyakorlat­tal rendelkező szakemberek, akik Montessori kiképzésben vesznek részt Ausztráliában. Olasz-angol anyanyelvi tanár, pedagógus asszisztens, testne­velés szakos tanár és úszóedző dolgozik a főállású pedagógu­sok mellett. A tanítás 8.30-tól 14.30 óráig tart, ügyeletet 7.30-tól 17.00 óráig biztosíta­nak. A Montessori szemléletű is­kola alapelvei a következők: A gyerekek személyiségének tisztelete, a gyermeki önállóság kialakítása, önfegyelemmel. Az oktatás a gyermek felszívó jel­legű értelmére épít. A pedagó­gus szerepe, hogy segítse a gye­reket a önálló ismeret- és ta­pasztalatszerzésben, illetve ösz- szekötő kapocs legyen a tár­gyi-társas környezet és a diák között. A módszert alkalmazzák a különböző szociális, gazdasági háttérrel és értelmi készséggel rendelkező gyerekekkel egy­aránt. A tehetséges és lassabban fejlődő, testi és érzelmi sérült gyerekek csoportjainál is ered­ményes. Bocsárlapujtőn született. (Bocsárlapujtő volt a valami­kori Karancslapujtő eredeti neve.) Igazi, vérbeli falusi gye­rekként nevelkedett, megvolt az ehhez az életmódhoz illő feladata is a családban: a libák és a kecskék legeltetése. És a „kis Pityu” - mert, hogy akkor­tájt ez volt a közszájon forgó neve Rozgonyi Istvánnak, a salgótarjáni Bolyai János Gim­Rozgonyi Pityu názium matematika-ének sza­kos tanárának -, az iskola mel­lett, boldogan eleget tehetett ennek a „munkájának”, hiszen a legeltetés késő tavasztól kora őszig tartott, vagyis pont a taní­tási szünetek idejében. — Az volt az igazi élmény, amikor egész napra mentünk. Bagyir Laci (Novák László), Csibrák Jancsi (Juhász János), Papi Laci (Híves László és én alkottuk a „törzsgárdát, volt hogy sütöttünk magunknak krumplit, volt, hogy erdei nö­vényeket szedtünk és persze keményen dolgoztunk, amit a felnőttek is elismertek. Ha nem hajtottuk túlságosan messze az állatokat, anyám, vagy a nővé­rem kijött, hozott ebédet ne­künk. Úgy, mint egy munkás embereknek. Fantasztikus világ volt az! Emlékszem, összetá­koltunk magunknak magaslest egy-egy fa tetején, vagy fedett „házacskát”, ahová eső idején behúzódhattunk. Egy szóval: élmény volt minden napunk. — Nemcsak a saját kecskén­ket őriztük, hanem összeterel­tük az utcánkban lakókét is. A szomszédságunkban lakó And­rás bácsinak azonban meglehe­tősen konok természetű kecs­kéje volt, nehezen lehetett vele bírni. Az egyik alkalommal a Cinegésbe (egy közelben lévő domboldal lapujtői neve) haj­tottuk a „nyájat”. Tudni kell a dologhoz azt, hogy ebben a bi­zonyos Cinegésben volt min­den, ami szem-szájnak ingere: és éppen akkortájt érett a sza­móca. Természetesen nem hagyhattuk ki ezt a lehetőséget. Igen ám, de Andris bácsi jó­szágát nem lehetett csak úgy ott hagyni, mint ahogy a többit, ezért kitaláltuk, hogy egy fához kötjük. Miután jól belakmároz- tunk a finom gyümölccsel - el­telhetett vagy másfél két óra is -, visszamentünk a „nyájhoz”: a nevelhetetlen kecske ott fe­küdt a fa alatt, felfúvódva. A buta állat mindenáron szaba­dulni akart, s addig-addig te- kergett a fa körül, hogy megful­ladt. Vége a jószágnak is, de nekünk is - gondoltuk. Azon­nal indultunk haza, rémülten Rozgonyi István vittük a döglött állatot a gazdá­jának. András bácsi, amikor meglátta a „díszes kompániát” és a kimúlt párát, legnagyobb meglepetésünkre csak meg­vonta a vállát, pödörintett egyet a bajúszán s kibökte: - No, ak­kor ma kecskét eszünk. - Az öreg ugyanis tudta, hogy miféle „teremtmény" bízott ránk.-Tény, hogy a gyermekko­rom nem a legeltetésében me­rült ki, mégis ez az epizód az, amelyik legjobban jellemzi azt a közeget, ahol felnőttem, és azt, hogy akkor még mennyire más volt a természethez való viszonyunk. - fá -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom