Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-07 / 208. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. szeptember 7., kedd Alapítványok a kultúráért Vállalkozó művelődési házak (FEB) A pénzhiány a kultúrát sem kíméli. Különösen drámai a helyzet - kulturális szempontból is - a kistelepüléseken. Az egyetlen művelődési intézmény fenntartása évről évre nagyobb nehézségekbe ütközik. Mégis: ha felröppen a híre, hogy kényszerűségből bezárnak egy művelődési házat, az egész szűkebb közösség megmozdul, tiltakozik ellene. Jelenleg mintegy 2500 művelődési ház működik az országban. Az elmúlt három évben mindössze néhányat zártak be, de ezek funkcióit is átvette más intézmény, a könyvtár, az iskola. Jellemző azonban a hazai viszonyokra, hogy több új házat nyitottak meg, mint amennyit bezártak. Elsősorban a szétvált települések alakítottak ki a maguk számára külön intézményeket valamilyen régi épületben, de elvétve újak is épültek. A központi költségvetés által nyújtott normatív támogatás három év alatt a két és félszeresére nőtt: 1991-ben 100 forint jutott lakosonként a közművelődésre, 1993-ban már 250 forint. A támogatás persze így sem fedezi a fenntartási költségeket. A házak üzemeltetésének körülbelül 60 százalékát adja a központi költségvetés,illetve a helyi önkormányzat, a további 40 százalékról az intézményeknek maguknak kell gondoskodniuk. Ez a saját erő az elmúlt években nagyobb mértékben nőtt, mint az önkormányzati és központi támogatás együttvéve. A forrásnövekedést elsősorban saját gazdálkodásuk ésszerűsítésével, jövedelmük növelésével érték el. Főként rendezvények jegyeiből, tanfolyamok szervezéséből, a terem bérbeadásából származnak a pluszbevételek, csakúgy, mint eddig. Alaposan megváltozott a művelődési házakban rendezett tanfolyamok jellege. A hagyományos nyelv- vagy kézműves tanfolyamokat felváltották a munkanélküliek részére szervezett átképzések. De az eddigi falugyűlések, lakossági fómmok mellett a földárveréseknek is a művelődési házak adnak otthont, gyakran kedvezményes áruvásárokra és használt ruhák árusítására is bérbe adják a házat, hiszen erre a célra szintén nincs alkalmasabb hely egy-egy településen. Egészen újszerű „vállalkozásokat” is életre hívnak az intézmények. Például Katalin- pusztán lovasiskolát működtet egy művelődési ház, Dabason alapítványt hoztak létre a galéria működtetésére. Az alapítvány nyitott, így bárki csatlakozhat hozzá. Az adományok, hozzájárulások, felajánlások összege leírható az adóalapból. A művelődési házak egy része saját nyomdával rendelkezik, amelynek szolgáltatásai éppúgy megvehetők, mint bármely más intézményé. A házak programfüzeteiben, kiadványaiban is reklámlehetőséget kínálnak a helyi vállalkozóknak, boltosoknak, üzletembereknek. A rendezvények támogatóinak nevét fel szokták tüntetni a plakátokon, a ház falain, a meghívókon, a szórólapokon, ami szintén felér egy helyi hirdetéssel. A felsorolt példák persze, csak ötletek lehetnek azok számára, akiknek a lehetőségeik egyáltalán megengedik, hogy tegyenek valamit a művelődési házak életben tartása érdekében. Azokon a településeken azonban, amelyeken már nincs munkaalkalom, s a lakosság is egyre fogy, ott legfeljebb a központi költségvetésből finanszírozott pályázati pénzek tarthatják életben a kultúra utolsó bástyáit... Domi Zsuzsa Új szórakozás: videomozi (FEB) Hazánk moziszerkezete átalakulóban van. A szakemberek szerint a filmszínházak számának csökkenési üteme már lassul: az 1986-ban több mint háromezer, 1993-ban 557 mozi működött, úgyhogy számuk aligha csökkenhet tovább. A nagyobb méretű, több moziteremmel, üzletekkel, játéktermekkel rendelkező kulturális centrumok mellett megjelentek az úgynevezett videomozik. Számuk ma még csekély - mindössze 17, de a külföldi tapasztalatok szerint ez lesz a jövő mozija. Különösen a kistelepüléseken, ahol nincs mód és lehetőség nagy befogadóképességű filmszínházak üzemeltetésére, s ahol - akár számítógéppel kombinálva - korlátlan lehetőségeket rejt magában a video. A szórakoztatáson kívül például oktatóprogramok szemléltetőeszközévé válhat, vagy akár falugyűlések, önkormányzati testületi ülések közvetítését is lehetővé teszi. Ma még sajnos, hiányzik az ehhez szükséges korszerű technika, mivel egy úgynevezett vi- deokivetítő berendezés - amely felnagyítja a képet - több százezer forintba kerül. Ez a szerkezet pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy egy egész terem közönsége élvezhesse a vetítést. További problémát jelent, hogy kevés a nyilvános forgalmazási joggal rendelkező videofdm. A kölcsönzőkben kapható kazetták ugyanis csak otthoni lejátszásra vehetők igénybe, nagyobb közönség előtt, üzleti célból leforgatni őket tilos! Előbb-utóbb azonban sor kerül a jogi kérdések rendezésére és az anyagi feltételek megteremtésére, elhárítva az akadályokat az újfajta mozik térhódítása elől. A ló másik oldala Szlovákiában töltöttem családommal egy hetet a nyáron, s nincs miért tagadnom, nehéz szívvel tértünk haza. Nem akarok nagyon belemerülni, de olyan rámenősen igyekeztek bennünket megkopasztani a tót atyafiak, hogy egy életre lecke lesz a számunkra, hogy hogyan nem szabad csinálni a vendéglátást. Biztos voltam benne, hogy északi szomszédaink egyszerűen fölülmúlhatatlanok. Ha három órányi munkásbért kérnek az autóparkolóba való behajtásért; ha kemény pénzt kell fizetnem, hogy Istennek házába lépjek, s ennek fejében még egy magyar nyelvű idegenvezető szöveget sem kapok, mi több: felszólítanak, hogy ha nem tetszik, menjek haza - nos az ilyesmit egyszerűen nem lehet túlszárnyalni! Tévedtem! Igenis lehet! Meggyőződött róla a Nógrád Megyei Építőipari Vállalat, amely kiadta ugyan telephelyét Salgótarján déli csücskén vámudvar céljára, de - tessék megkapaszkodni - úthasználati díjat szed a behajtó gépkocsiktól. Úthasználati díj: így áll az áfás számlán is, de ritkán lát az ember olyan pocsék utat - egyenesen tengelytörő az a néhány tucatnyi méter - amire ráhajtani kénytelen, miután leszurkolta a pénzt. Hogy aztán maga az ösz- szeg miért pont annyi, amint amennyi, s miért nem - mondjuk - a tízszerese, magam sem tudom. Az ötlet kiagyalóit nyilván a nyerészkedés motiválta - mi más, ha nem az - s mert a gépkocsiknak a dolog természetéből eredően be kell hajtaniuk, bizonyára megfizetnék az emelt beugrót is. Ajánlom, mindenesetre az érintettek figyelmébe! Van persze más is! A speditőr kft.-k a vámolási eljárásnál. Izzik tőle a levegő, ahogy áldozataikra lesnek. S amilyen balek a magyar, be is sétál a kelepcéjükbe: ki az a szerencsés fuvaroztató - vállalkozók közül javarészt - akinek minden papírja rendben van: nem szabálytalanságra gondolok persze, hanem a rafinált űrlapok szövevényeire - no meg arra az egri cégre, ahol másfél ezerért töltöttek ki belőlük egyet. Pedig még csak indigó sem kellett nekik hozzá! No igen, a piacgazdaság! Hogy milyen papírra, hová mit kell írni, ők tudják, akinek meg szüksége van rá, hát fizessen! Értem én ezt, meg helyesnek is tartom, csak hát valahogy még sincsen ez rendjén. Egy tenyérnyi papírlap kitöltésének mégsem kéne tán másfél ezer forintba kerülnie, vagy ha mégis, hát ne csodálkozzunk, ha romlik a forint: magunk keressük magunknak a bajt! No persze, amit én áthozok a határon, nem kell hozzá másfélezres nyomtatvány - hála érte a Megváltónak, így aztán semmi közöm az egészhez. Ha csak nem számítom a félelmem, hogy átestünk a ló túloldalára. Mint a szlovákok, akikhez soha többé nem megyek már olyan szívesen, mint az elmúlt huszonvalahány esztendő során minden alkalommal. Hubai Grúber Miklós Dinoszaurusztemető Azt gondolom __ J ó, hogy eltemettük Horthy Miklóst. Magyar ember volt, a magyar történelem egy korszakának meghatározó személyisége. Semmi nem indokolta, hogy ne kapja meg a minden rendes embert megillető végtisztességet. Egyesek azonban - jó magyar szokás szerint - túl sok hűhót csaptak a hazai újratemetés körül. Alkalmat találtak arra, hogy fényesebb múltat hazudjanak önmaguknak és a hajdani kormányzónak. Mit olvasok például a Magyar Fórum legutóbbi számában a Közülünk való volt című cikkben? Azt írja a szerző: „Aki őt bírálja (mármint Horthy Miklóst - a szerk.): a magyarság hibáira mutat rá. Aki őt dicséri: nemzetünk erényeit látja.” Nem tudom, sírjak-e, vagy nevessek. Óriási aránytévesztés, miközben lelkifurdalásra kényszerítene. Arra kíván rávenni, hogy ne bíráljam a megboldogultat, mert akkor tulajdon magyarságomat bírálom . . . Persze csak az istenek hihetik magukról, hogy bírálhatat- lanok, meg a diktátorok, az egyeduralkodók, azok a népek, amelyek valami oknál fogva elveszítették önbecsülésüket és tartásukat. Mi még nem tartunk ott! Szerencsére, és remélem, hogy nem is fogunk ott tartani. A múlt rendszerben csupa rosszat tanítottak Horthyról, most néhányon ennek tökéletes ellenkezőjét erőltetik. Mintha nem tudnák, hogy az igazság nem szereti a szélsőségeket, s valahol mindig középen húzódik. Némelyek rám fognák, hogy nem vagyok magyar, mert bizony én erényeivel és hibáival együtt akarom értékelni, elismerni Horthy kormányzót. Számomra nem a rámsütött bélyegek a mérvadóak, hanem a szívem. Amikor elszorul a torkom és az örömtől a sírás keringet egy-egy nemzetközi világverseny eredményhirdetésén, az aranyos lányok, fiúk, meg a felfelé kúszó magyar zászló láttán, hallgatva a veretes szöveget, a gyönyörű zenét: a magyar himnuszt. Azt gondolom, jó, hogy eltemettük Horthy Miklóst. Mert vele - bízom benne -, örökre eltemettük a nevével fémjelzett korszakot is. A mai Magyarország példáinak a keresése odáig nem mehet vissza. (sulyok) Az angliai Oxfordshire-ben a tudósok ősi jura korabeli dinosza- urusztemetőt fedeztek fel. A terület sok mamut és más prehiszto- rikus időkből származó állatok tetemeit takarja. FEB-fotó Jön a termékdíj Csökkennek az ártalmas műanyaghulladékok A hulladék a XX. század Európájának egyik nagy gondja. Nálunk is az, különösen az ösz- szegyűjtés és a veszélyes anyagok ártalmatlanná tétele okoz fejfájást az illetékeseknek. . - Különösen azóta, amióta néhány ipari és kereskedelmi vállalat nem váltja vissza az üvegeket - mondja Szántó Péter, a Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium hulladék és zajvédelmi főosztályának vezetője. - A betétrend- szer összeomlásának minden kényelmetlensége a lakosságon csattan, de ez az áldatlan állapot nekünk is gondot okoz. Az addig betétes, újrahasznosításra kerülő holmik egy csapásra hulladékká lettek.-Mennyi hulladék képződik évente?- Az egész országban kb. 100 millió köbméternyi kommunális hulladék, aminek 4-5 százaléka műanyag és papír csomagolóanyag. Sokat segítene a szelektív szemétgyűjtés, vagyis ha már a háztartásokban különválasztanák a papírt, a konyhai maradékot illetve a műanyag- hulladékot. A fém-, a papír- és az üveghulladék így másodlagos alapanyagként újra felhasználhatóvá válna. Fontos lenne arra késztetni a forgalmazókat, hogy váltsák vissza a meg nem semmisíthető műanyag csomagolóeszközöket, vagy szüntessék meg forgalmazásukat. Magyarországon például évek óta nem kell sörösüveget gyártani, mert a töréseket pótolják az import- sörök csere- szabatos üvegeiből.- Milyen intézkedéseket terveznek az ártalmas műanyag hulladék csökkentésére?- Egyik célunk, hogy a gyárak olyan technológiát alakítsanak ki, amely alkalmas a már használt csomagolóanyagok hasznosítására. Általánosan be kellene vezetni azt a gyakorlatot, amelyet az egyik üditőital- gyár a most forgalomba hozott két literes palackoknál már alkalmaz. Ennek ösztönzésére be kívánjuk vezetni az ún. termékdíj rendszert. Eszerint a műanyag csomagolóanyag árába is „beépül” majd a termékdíj. Az Érdekegyeztető Tanács tárgyal a kompenzációról Mikor és mennyivel drágul a villamos energia? (FEB) A legfontosabb kérdésére, hogy mikortól és mennyivel lesz drágább a villany, még nem tudott választ adni Ligeti Pál, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője. Azt viszont megerősítette, hogy valóban az Érdekegyeztető Tanács előtt fekszik a háztartási villamos enegia árát is érintő előterjesztés.- Ha csak a gazdaságosságot vennénk figyelembe, akkor a jelenleginél mintegy másfélszer kellene drágábbnak lennie a háztartási villamos energiának - mondja a minisztérium szakértője. - Egyéb, elsősorban szociális kérdések miatt azonban szó sem lehet azonnali és drasztikus áremelésről.- A korábbi áfa-mentesség után már 10 százalékos forgalmi adó terheli a villanyáramot is. Miért az adót és miért nem a termelők bevételét emelték, ha már árat emeltek?-Míg 1960-ban a teljes villamosenergia-termelés nem egészen 10, addig napjainkra már mintegy 30 százalékát használják fel háztartásokban. Igaz, ugyanezen időszak alatt az ipari felhasználás - az üzemek fokozatos csődje miatt - a korábbi 90 százalékról 70 százalékra zsugorodott. — De mindezek persze csak arányok. Nem jelentik azt, hogy a háztartások pazarlóvá váltak volna. 1985-ben 37 600 gigawatt áramot termelt az ország, ami akkor 350 milliárd forintjába került az államnak. Tavaly csupán 34 800 gigawattot termeltünk, amire mai árakon számítva is csak 300 milliárd forintot költöttek. Gondolja, hogy pazarlóan bánunk az árammal?- Szerintem igen. Nézze meg, hány helyen égnek feleslegesen a lámpák! Az arányok jelentős megváltozása azért lényeges, mert az ipari felhasználásból szerzett nyereségből dotáljuk az egyéni fogyasztókat. Ezt a helyzetet tartósan fenntartani nem lehet, ezért javasoljuk a kormányzatnak a háztartási villamos energia árának emelését. Részletekbe most még nem bocsátkozom, előzetesen csak annyit, hogy minden fogyasztót további takarékosságra szeretnénk ösztönözni. Mint ismeretes a háztartásokban jelenleg havonta 50 kW-ig kedvezményes, 3 forint 70 fillért számítunk (áfa nélkül), minden további kilowattért azonban már 5 forint 30 fillért (áfa nélkül) kell fizetni. Ennek mintájára szeretnénk bevezetni, hogy egy bizonyos határ után a mostaninál is drágább legyen az áram.-A munkanélküliek, a nagy- családosok már most is tartoznak az áramszolgáltatónak. Miből fizessék a még nagyobb számlát?- Ez szociálpolitikai kérdés. Éppen a kompenzáció miatt tárgyal majd az áremelésről az Érdekegyeztető Tanács is. sz. m. Génelemzés Igen keveset tudni a korai kőkorszak hatalmas népvándorlásairól, s arról is hiányosak az ismereteink, hogy rokonságban álltak-e egymással azok a népek, amelyek ma már többezer kilométernyi távolságban élnek egymástól? Ezekre az izgalmas kérdésekre keres választ az olasz Luigi Cavalli-Sforza professzor, akinek kezdeményezésére jövőre megkezdődik az eddigi legnagyobb génelemzési felmérés: Szibériától a trópusi Afrikáig 722 kisebb népcsoport körében végeznek a rokonság kimutatására hivatott vér- és hajvizsgálatot. Több megvizsgálandó csoport a kihalás küszöbén áll: ma már csak 100 észak-orosz jukagir rénszarvasvadászt tartanak számon és a tanzániai hadza busmanok száma immár alig 200 fő! A felmérések fényt derítenek arra, hogy az ős Éva 200 ezer évvel ezelőtt indult el az afrikai vadonból, hogy meghódítsa a világot; hogy az európaiak és az ázsiaiak útjai csak 40 ezer évvel ezelőtt váltak el egymástól; és hogy a mai európai ember képlete így fogalmazható meg: kétharmad rész Ázsia, egyharmad rész Afrika!
