Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-25-26 / 224. szám

1993. szeptember 25-26., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7ö Ádám áll a szakadék előtt... Madách irodalmi nap Csesztvén A szalag egyelőre még pereg A mozik nem a filmből élnek A települések mintegy tíz százalékában van vetítés (Ferenczy Europress) Sok településen a mozi a kultúra egyedüli letéteményese. Éppen ezért fontos kérdés, hogy a tu­lajdonosi jogokat gyakorló ön- kormányzat életben tartja - esetleg vállalkozásba adja vagy egyszerűen bezárja a kö­zönség előtt. Csakhogy az elmúlt három évben a mozi világában is jelen­tős átalakulás ment (megy) végbe: egyes megyékben meg­szűntek a moziüzemi vállalatok - amelyek korábban a mozikat üzemeltették -, máshol viszont két vállalat is működik párhu­zamosan. Ugyanakkor a Csong- rád megyei moziüzemi vállalat például három megye filmszín­házait tartja kézben! A kép tehát igen vegyes, s a majdan kiala­kuló struktúrát ma még nem le­het előre látni. Ami a számokból világosan kiderül: tavaly 143 mozi szűnt meg az országban. Az 557 mű­ködő moziterem egyharmad ré­sze állami kezelésben van, két­harmadát magánvállalkozók üzemeltetik, hálózatként (pél­dául az Art-mozik), vagy egyenként. Az ország 2921 községe közül már csak 341-ben működik mozi! Leg­többje a helyi polgármesteri hi­vatal kezelésében. Ezenkívül je­lentős az állami, a magán, a művelődési otthonok kezelésé­ben működő filmszínházak száma, de oktatási intézmények, vállalkozók, sőt még a szak- szervezetek is működtetnek mozikat. Egy-egy intézmény fenntar­tását természetesen nem a je­gyárakból befolyó összegek biz­tosítják. Sokkal inkább a mozik előterében működő pattogatott kukorica árusok, valamint a bü­fék és vitrinek bérleti díjából származó bevételek. Pedig az emberek még min­dig szeretik a mozit és egyre szűkülő anyagi keretükből is feltűnően sokat áldoznak rá! Ugyanakkor azonban az is az igazsághoz tartozik, hogy a né­zők száma és a jegybevételek ma már fordított arányban áll­nak egymással. 1993 első felé­ben több mint 6 és félmillióan látogatták az előadásokat. Bár ez a szám 13 százalékkal elma­rad a tavalyi év hasonló idősza­kától, a jegyekből származó be­vétel - a kultúrára is kiterjesz­tett áfa-teher miatt - ugyanek­kora (13 százalékos) többletet mutat! Mivel ez a többlet nem marad a moziknál, helyzetükön mit sem változtat a papíron elköny­velt bevételnövekedés. Viszont a nézők számának további csökkenésével a jövőben egyre inkább számolniuk kell, ami újabb mozik bezárásához ve­zethet, főként a kisebb települé­seken. A községek, falvak film­színházainak jövedelmezősége ugyanis össze sem mérhető a városokban működő, több mo­ziteremmel rendelkezőkével. Megtartó, közösségformáló sze­repük mégis nagyobb. A telepü­lések egyetlen filmszínházának bezárását, végleges megszünte­tését ezért mindenképpen el kell kerülni. Mert ahonnan a kultú­rát kirekesztik, onnan az élet is könnyen elmegy ... D. Zs. Kazári hagyományorzok a török fővárosban Palóc tánc egy ankarai téren Tizedszer rendezik meg a Madách irodalmi napot Cseszt­vén október 9-én. A programot a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum szervezi a Magyar Irodalomtörténeti Társaság se­gítségével. Dr. Kovács Anna irodalomtörténész tájékoztat a programról.- Milyen központi gondolat köré szerveződnek az idei ese­mények?-Először 1983-ban zajlottak az irodalmi napok eseményei Csesztvén. Ezek korábban át­fogták szinte az egész nógrádi irodalmi hagyományt, így nem­csak Madách Imre, hanem pél­dául Balassi Bálint, Mikszáth Kálmán, Komjáthy Jenő és má­sok munkásságát is. Idén vi­szont csak Madách Imre, s fő­ként Az ember tragédiája áll a programok középpontjában.- Miért?- Ennek két oka van. Az egyik, hogy 170 éve született a nagy drámaköltő. Ez az évfor­duló is indokolja, hogy a figye­lem most fokozottan forduljon munkássága felé. A másik ok nem tartalmi, hanem sajnos in­kább egy kényszerítő körül­mény. Arról van szó, hogy az irodalmi napok szervezésére mindössze a Nógrádi Mecénás Alapítványtól pályázaton nyert 120 ezer forint áll rendelke­zésre. Ez a mai költségeket, köztük az előadói tiszteletdíja­kat tekintve nagyon kevésre elég. Ezért kellett lemondani a nap „népünnepély” jellegéről. Csak a szigorúan szakmai prog­Sokan emlegetik még azt az érdekes modellkiállítást, amit Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban rendeztek a múlt év végén. Néhány hétig valóságos játékvilág színhelye volt a könyvtár, s százak, ezrek jártak csodájára a különféle vasút-, gépkocsi- és repülőgép- modelleknek. Summa summárum valóban rendkívül nagy sikere volt en­nek a modellkiállításnak, amit tavaly már harmadik alkalom­Hogy, hogy nem, a rendőrség már a korábbi rendszerben is kedvelt céltáblája volt a vicc­gyártóknak, humoristáknak s ez a hajlandóság mára sem válto­zott. Nyilván úgy találják, hogy ez a réteg, ez a foglalkozás- nem kevesek számára bizo­nyára hivatás is- jól kifrics- kázható valami sajátossága okán. Talán mert óhatatlanul kapcsolódik a hatalomhoz, s ugyanakkor a közemberhez- ha úgy tetszik a kisemberhez- is közel áll, végül is őt hivatott szolgálni, védeni. Ilyen alapon persze a határőrökről, a kato­nákról, a vám- és pénzügyőrök­ről is születhetnének nagy számban tréfák, nem is beszélve Finálé egyenruhában ramokat tudjuk megvalósítani. Ehhez még a salgtótarjáni Mik­száth Kiadótól is kapunk támo­gatást.-Mi lehetne a megoldás?-Egyrészt, jó lenne, ha az erre fordítható pénz beépülne a múzeumi költségvetésbe, abba, amelyikben egyébként szakmai feladatra nincsen pénz. Ez tehát egyelőre nem igazán reménytel­jes óhaj. A másik megoldás ta­lán az lehetne, ha a hajdani szép felajánlásokon túl létrejönne a megyében a Madách Alapít­vány, amelyet éppen az iro­dalmi nap szervezői kezdemé­nyeztek pár évvel ezelőtt. Mert hiszen, hogy Hubay Miklós Tragédia-értelmezésére hivatkozzak, a mostani léthely­zet abszurd. Ádám áll a szaka­dék előtt, és a bíztatás mindösz- sze annyi, hogy bízva bízzál.- Ilyen körülmények köze­pette mire számíthatnak az idei irodalmi nap résztvevői és az érdeklődök?- Mindenekelőtt izgalmas irodalmi előadásokra számít­hatnak. Hubay Miklós a Tragé­dia kapcsán a történelmi színek helyett az álomlogika megvaló­sulását elemzi. Bécsy Tamás a Tragédia műfajáról fejti ki néze­teit. Mészöly Miklóst pedig a Tragédia és a modem dráma kapcsolatának elemzésére kér­ték föl a szervezők. Ezen kívül lesz ünnepi műsor a csesztvei műemléktemplomban. Itt Do­bos Attila zeneszerző ismerteti Az ember tragédiája című ope­ráját, Pitti Katalin és Tarnay mai sikerült megrendezni. Varga Istvántól, a Salgótar­jáni Kodály Zoltán Általános Iskola tanárától, e kiállítás megálmodójától, fő patrónusá- tól és mozgatójától megtudtuk: már dolgozik az idei bemutató létrehozásán is. Ebben a törek­vésében az vezérli, hogy na­gyon sokan szeretnék ha ez a sorozat folytatódnak s egyben hozzájárulna ahhoz is, hogy vé­gérvényesen hagyománnyá vál­jék ez a rendezvény. a nem egyenruhások megannyi társadalmi csoportjáról. Az sem lehet igazi ok a kifigurázásra, hogy némelyik rendőr művelt­sége enyhén szólva is hagy kí­vánni valót maga után. Ugyanis jócskán akadnak náluk kevésbé pallérozott emberek s azokkal mégsem viccelődik a kutya sem. Ráadásul ma már az állo­mány nem elhanyagolható része magas fokon iskolázott, jogi doktorátussal is rendelkezik. Mit lehet tenni? Tényként el­fogadni, hogy postásvicc alig van, a tűzoltókról sem nagyon írtak még egész estét betöltő műsort, Zsarukabaré viszont van, ráadásul így nagy betűvel a budapesti Mikroszkóp Színpad Fotók: P. Tóth László Zichy Mihály illusztrációja a Tragédia XV. színéhez B. L. Gyula közreműködésével. Madách homlokán túl cím­mel egy, a költőről és a Tragé­diáról szóló verseket tartalmazó kötet lát napvilágot, aminek anyagát dr. Praznovszky Mihály válogatta. A könyvbemutatót szintén Csesztvén tartjuk. To­vábbá a programhoz tartozik egy szakmai beszélgetés is. Tíz éve nyílt meg a faluban a Ma- dách-emlékkiállítás. Ezért tar­tottuk lényegesnek, hogy ennek rendezőjével, Kerényi Ferenc­cel találkozzunk, s megvitassuk, mennyire időtálló a kiállítás, vannak-e új kutatási eredmé­nyek, amelyek módosíthatják a tárlat koncepcióját.- mér Az eddigi elképzelések sze­rint az idei kiállítást tartalmában tovább szeretnék gazdagítani nemcsak hazai kiállítók, hanem külföldiek anyagaival is. Azt már most tudni, hogy a japánok is érdeklődnek a salgótarjáni ki­állítás iránt. A helyi szervezők tárgyalást kezdeményeznek annak érde­kében is, hogy hátha vasúti kedvezményt kaphatnának a tá­volabbról ide látogatók.- pádár ­előadásának címeként is. Sas Józseféi csapata egy idő­ben gyakori vendég volt Nógrád megye székhelyén és a mindig más műsor, a változó „összeállí­tás” ellenére is vesztett varázsá­ból. Most viszont régen látott kedves ismerősként léphetett a József Attila Művelődési Köz­pont színpadára és nem is oko­zott csalódást. Pergő ritmusú, remekül aktu­alizáló kabaréjuk hű maradt ugyan a címhez és zömében a rendőrök tevékenységét és az ő mozgásterükben jelentkező visszásságokat (közbiztonság, bűnüldözés stb.) láttatta görbe tükörben, de kifigurázta a poli­tikai élet (rendszerváltás, több­pártrendszer, Parlament, kárpót­lás, kisebbségi kérdés stb.), a civil szféra számos jelenségét (úrhatnámság, családfakeresés stb.) is. Bár sokan nyilván a „főnök”, a kivételes muzikalitású Sas Jó­zsef kedvéért váltottak jegyet, ő ezúttal sem jobb, sem rosszabb nem volt a megszokottnál. Fül­bemászó dallamokba, közismert refrénekbe ágyazott mondan­dója most is frappáns poénokra épült, melyet a „rabruhás mi­mika” tett még hangsúlyosabbá. A máskor jobbára epizódista Forgács Gábor, a Zsarukabaré­ban akarva-akaratlanul a műsor főszereplője lett. Mind a betörő, mind pedig a részeg szerepében sokszínű és kifejező volt, nem is szólva a szellemes, improvi- zatívnak tetsző szövegéről, amelynek nem tudni, hogy ő milyen arányban részese. Min­denestre amikor a „MABŰSZ” „Iskolakeringő” Balassagyarmat. A római katolikus egyházközség vissza­igényelte korábbi tulajdonát, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola épületét. Az önkormány­zat és az egyház képviselői megegyeztek, hogy az idei tan­évben a Rákóczi iskola főépüle­tének négy tantermét és egy ne­velői szobának használható he­lyiséget átadnak a város első ke­resztényiskolájának, a Szent Imre Általános Iskolának. Négy tanteremmel és egy irodahelyiséggel csökkent tehát a Rákóczi iskola „területe”. így a most már csak egy első osz­tály indult, s kettővel csökkent a tanulócsoportok száma. Az önkormányzat közel har­mincmillió forint értékű kárta­lanítást kér a kormánytól, me­lyet a Rákóczi iskola tanulóinak megfelelő elhelyezése érdeké­ben az épületátalakításra, bőví­tésre, korszerűsítésre kívánják fordítani. A tulajdonjog végle­ges rendezésére, a Rákóczi is­kola elhelyezésére a kormány- határozat után kerül sor. Forgács Gábor volt a sztár (a „Magyar Bűnözők Szövet­sége”) szóvívőjeként „be­köpte,” hogy kollégái a műsor idején a jelenlévő nézők lakása­iban „vendégeskednek”, bizo­nyára volt, akinek a fejében megfordult a gondolat: hátha igazat mond!? Heller Tamás inkább magán­számaival jeleskedett s új szí­neket vitt a Hacsek és Sajó mai változatába. Perlaki István jól illeszkedett az „őrsbe”, amely a közös éneklés esetén hadilábon állt az érthető szövegmondás­sal. Az elengedhetetlen zenei kíséretet a Kertész János vezette kisegyüttes adta. A Mikroszkóp által művelt kabaré helyenként ezúttal is sú­rolta a jó ízlés határát, túl sokat emlegették például a ló bizo­nyos részét, amelyet mutogatás­sal tettek egyértelművé. Eladtak néhány avitt, olcsó viccet is, összességében azonban a Zsa­rukabaré nem járt rossz nyomon Salgótarjánban ...- csongrády ­A huszonötéves jubileumát ünneplő Kazári Hagyomány- őrző Együttes a napokban jött haza törökországi vendégsze­repléséről. A csoportot lelkes patronálójuk, Molnár Katalin, a polgármesteri hivatal részéről Bozsik Vilmos és a helyi műve­lődési ház igazgatója, Bodor Pálné kísérte el a nemzetközi ta­lálkozóra.-Ki hívta meg önöket a tö­rökországi vendégszereplésre?- kérdeztük Bodor Pdinétől.-Az ankarai sport- és ifjú­sági hivatal meghívására érkez­tünk a török fővárosba, ahöl öt napot tölthettünk el.- Kik voltak a nemzetközi ta­lálkozó résztvevői?- Rajtunk kívül ciprusiak, grúzok és természetesen törö­kök vettek részt a találkozón. A többiek - románok, szlovákok, jugoszlávok - nem jelentek meg.- Kik segítették az együttest abban, hogy kijuthasson Török­országba?-Támogatást kaptunk köz­ségünk polgármesteri hivatalá­tól, a Nógrád megye ifjúságáért alapítványtól, a megyei közmű­velődési központtól és a salgó­tarjáni Salakfeldolgozó Kft.-től.- Hogyan készültek fel a ven­dégszereplésre?- Rengeteg próba előzte meg. Ezeken a csoport tagjai teljes in­tenzitással, minden erejük igénybe vételével vettek részt. A salgótarjáni táncház vezetője Hájas Tibor és felesége Nagy Anikó készítette fel a csoportot egy régebbi koreográfia alap­ján.- Volt-e valamilyen tétje a fesztiválnak?- Nem volt, mivel Ankarában első ízben került megrendezésre ilyen jellegű fesztivál. A követ­kező nemzetközi találkozóknak- amint hallottuk - már komoly tétje lesz.- A fellépések mellett milyen programokon vehettek részt?-A napi többszöri fellépés szinte minden időnket lekötötte, szabadprogramokra alig jutott idő. Az ankarai nevezetességek közül a tévétomyot, a mecsetet és a város alapítójának mauzó­leumát tekintettük meg. Három­órás autóbuszos kirándulás ke­retében Eskisehir városába is el­látogattunk.- Milyen tapasztalatokat sze­reztek?- Megismerkedhettünk a tö­rök hagyományokkal, népszo­kásokkal, a nemzetközi talál­kozó résztvevőinek népdalaival, néptáncaival. Ezek közül sokat el is sajátítottunk.- Volt olyan dolog, amit eset­leg hiányoltak?-Az egyetlen problémát - mint már említettem - a szabad­idő hiánya okozta. Ennek kö­vetkeztében lényegesen keve­sebb helyre juthattunk el, mint szerettünk volna. Programunk napi többszöri fellépés miatt igen sűrített volt, az együttes tagja) alaposan kifáradtak.- Élményekben gazdagon tér­tek haza?- Valóban, rengeteg felejthe­tetlen élményben volt részünk. A nemzetközi találkozó esemé­nyeit fényképeken, videófelvé­teleken örökítettük meg. A résztvevőkkel nagyon jó kap­csolatot alakítottunk ki, közös programjainkat velük együtt szerveztük meg. A nemzetközi tapasztalatcsere minden bi­zonnyal hozzájárul az együttes profiljának változatosabbá téte­léhez. Együttesünk alapvető célki­tűzése, hogy a meghívásoknak a tőlünk megszokott színvonalon tegyünk eleget. Kazár hírnevét szeretnénk öregbíteni és előde­inkhez méltón kívánjuk a ha­gyományt folytatni. Ehhez a közös cél érdekében rengeteg próbára, bizonyos összeszokott­ságra van szükség. Meghívása­ink gyakorisága bizonyítja, hogy a befektetett energia nem vész kárba. Kurucz Anita Ha minden igaz: jönnek a japánok is Idén is lesz modellkiállítás „Forró nyomon __” A Zsarukabaré Salgótarjánban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom