Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-03 / 205. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. szeptember 3., péntek Másodvirágzását éli a Família korelnök nagypapája „Vénségemre lettem országszerte ismert” Baranyi László, a korelnök nagypapa Sajnos unokám még nincs - s a hangsúlyt a „még” szócskára teszi a Szép-família korelnöke mármint vér szerinti.. .Sze­rep szerinti viszont - tudják, ugye - négy is: Kriszta, Adám és a két iker, Ricsi és Misi. Ne mondja el nekik, mert még el­bízzák magukat, de bármelyiket elfogadnám sajátnak is. Persze remélem, ami késik, nem múlik: lányom (a nem szerepbéli!) gondoskodik róla, hogy meg­tudjam, milyen az igazi nagy­papa szerepe. Baranyi László a népszerű tévésorozatban mindenesetre személyes tapasztalat híján is kedves, bohókás, szeretni való nagyapát jelenít meg, aki hamar belopta magát a nézők szívébe. A tényt csöndes malíciával kommentálja:- Úgy látszik, későn érő típus vagyok.. .Több mint 35 éve vagyok a színi pályán, de iga­zán most, vénségemre lettem országszerte ismert.- Vénségére?!- Elvégre a 68. évemben já­rok. S ez egy színész életében bizony azt jelenti: már olyan öreg, hogy lámpással kell ke­resni a szerepet, amit még el­játszhat. Persze akad még né­hány remek bölcs, öreg figura - Lear, Tiborc vagy Hauptmann Naplemente előtt-jének taná­csosa, - de ezek engem már végképp elkerültek. Mi tagadás, nem is nagyon áhítoztam utá­nuk. Mert 57-es pályakezdésem óta a kaposvári, a pécsi, a kecs­keméti, a szolnoki színházban kevésbé jó, vagy éppenséggel jó szerepek sokaságában volt ré­szem.- De vidékről a fővárosba vezetett az út.-Igen, 1976-ttan a Mikrosz­kóp Színpadhoz szerződtem, s ezzel végeszakadt a vándorélet­nek. Kislányom már csepere­dett, a feleségem föladta a maga művészi pályáját a feleség és a családanya szerepért. Komlós Jánossal, Hofí Gézával, Sas Jó­zseffel szép éveket töltöttem a Mikroszkópban. Következett néhány esztendő a Nemzetiben, majd „záróakkordként” újra a Mikroszkóp: onnan kaptam vé­gül az obsitot is.- Gondolta-e akkor, hogy a búcsút újrázás, igazi másodvi­rágzás követi?- Hogy az irodalom klasszi­kusának szavaival éljek: gon­dolta a fene . .. Olyasmi meg álmomban sem merült fel, hogy még előttem van életem legna­gyobb sikere, a Família Kft. nagypapája. Úgy hiszem, Gát György producer voltaképp olyan színészeket keresett a so­rozathoz, akik kevésbé ismertek és jól tudnak akár statisztálni is az abszolút sztárnak, Esztergá­lyos Cecíliának. Cili „lányom” egyébként remek művész, igazi komédiás, körülötte mindig ott hullámzik a derű és a vidámság.-Csakugyan: belülről - for­gatás előtt, alatt és után - mi­lyen a Szép-család?- Kedves és szeretetre méltó. Oldott, jó hangulatban dolgo­zunk, értjük és megértjük egy­mást. Kell is ez a légkör, hisz’ ha hol egyikünk, hol másikunk hibájából mondjuk tizedszer vesszük föl ugyanazt a jelene­tet, könnyen elszakad a türelem cérnája. Nekünk ettől nem kell tartanunk. A minap egyébként éppen én voltam a hunyó: kép­telen voltam baki nélkül végig­mondani, hogy „Hiába, már a szenilitásom sem a régi”...- Valóban rozsdásodik a memóriája?- Szerencsére csak a forgató- könyv szerint; általában egy nap alatt megtanulom a szöveget.- Akkor bőven marad ideje a lovizásra.- Elárulom: életemben egyet­len egyszer fordultam elő a ló­versenypályán. Fogalmam sincs, mi fán terem a lovizás. Pedig mostanában gyakran még az utcán is megállítanak, hogy áruljam már el, mi lesz a befutó. Elárulnám, hogyne árulnám el - ha sejteném. De csak hüm- mögni tudok. Mondta is leg­utóbb egyik csalódott utcai ügy­felem: „Apuskám, az ilyeneket, mint maga, kitiltanám a lovi- ról.” Szabó Margit Bon Jovi Amíg Mario az olasz autó­szerelő megjavítja a légkondi­cionálót és átnézi a kocsit, Jón Bon Jovi megmutatja Guccuo- nénak, a „Rock Star” tudósító­jának a házat s az utcát, ahol gyerek volt, ahol felnőtt. Sarey- ville-ben. Péntek van, Bon Jovi történetesen szabad, semmi •dolga - nagy szó! -, s elvitte au­tón az olaszt, hogy megismerje egészen szűk kis pátriáját, gyermekkora színhelyét. Sétál­nak a meleg, napsütötte dél­utánban, megállnak az iskola előtt, és Jón elcsodálkozik rajta, milyen kicsi, pedig ő mindig nagynak látta. Már rég nem itt lakik, s bizony ritkán jön el ide. Egy jelentéktelen szürke ház azért fontos neki, mert tizen­négy éves korában ide járt egy barátjához kábítózni, s aztán azért, mert itt lett egyszer olyan rosszul, hogy nyomban leszo­kott a drogról egy életre. A há­zukat az MTV vette meg, de ta­lán csak azért, hogy aztán ők is eladják.- Magasabb áron, hiszen itt lakott a híres rock-sztár - mondja Guccione nem kis éllel a hangjában, és mind a ketten nevetnek.- Aki velünk szemben lakott, kitűnő és ismert zenész volt: A1 Parinello. Ő tanított meg gitá­rozni engem. Dave Sabo is tőle tanult, a Skid Row-ból. Pari­- otthon nello nem fogadott el pénzt, in­gyen tanított. Azt mondta, ha fi­zetni akarunk, menjünk, keres­sünk maguknak más tanárt. Mi­helyst úgy éreztem, hogy már eleget tudok, zenekart alakítot­tam a baráti körömben, és rend­szeresen játszottunk például a gimnáziumban.- Mit jelentett neked az, hogy olasz családban nőttél fel?- Nem egészen azt, amire az ember gondol, ha azt mondja: „olasz család”. Talán legtöbbet azok a vasárnapi családi össze­jövetelek jelentettek, melyek­hez - míg élt - nagyapám ra­gaszkodott. Eljöttek az unoka- testvéreim. .. Valami nagy­szerű hangulat volt mindig. Ma már semmi sincs. Illetve más van. Megváltozott az élet, a gondolkodás, mások az embe­rek.-A kezdetben milyen zene hatott rád leginkább?- Amit az Aerosmith, a Kiss, Alice Cooper vagy a Kansas csinált. Tetszik nagyon az Ani­mals, és Chuck Berryt sokat ját­szottam régen, mert könnyű volt.- Voltál már úgy, hogy abba­hagyod?-Fene tudja. Azt hiszem, nem igazán. A „Runaway” nem lett akkora siker, amekkorának szerettem volna. A negyedik domósorozatomat mindenki n Urárverés New Yorkban Decemberben New Yorkban a Sotheby árverésre bocsájtja a szovjet űrutazás tárgyait, eszközeit. Többek között vételre kínál­ják majd Gagarin ürruháját is. FEB-fotó Elszabadult rakéták, kitiltott ellenőrök Pandamentő akció Kínában Kelet-Kamcsatka partjainál egy atom-tengeralattjáróról „elszabadult” egy ballisztikus rakéta. Szerencsére az egyik műszaki hibát követte a másik: az önállósult fegyver egy kilo­méter megtétele után a tengerbe zuhant. Vlagyivosztokban tűz ütött ki a Csendes-óceáni flotta egyik nukleáris tárolójában, igaz, veszélyesebb következ­mények nélkül. A Murmanszk melletti Szeveromorszkban vi­szont levegőbe repült egy ha­gyományos robbanóanyagokat tartalmazó raktár, s a szeren­csétlenség helyének szomszéd­ságában atomfegyvereket is tá­roltak. A példákat sajnos hosszan lehetne folytatni. A világ joggal aggódik: egy atomháború ki­robbanásának veszélye jelentő­sen csökkent ugyan, de válto­zatlanul fennáll a nukleáris bal­esetek lehetősége, akár „Cser- nobil-típusú méretekben" is. Különösen vonatkozik ez Oroszországra, valamint a há­rom másik nukleáris utódál­lamra, Ukrajnára, Belorusszi­ára és Kazahsztánra, ahol ugyancsak maradt az egykori szovjet atomfegyver-készletből. Ebben három fő ok játszik közre. Előszöris a nukleáris in­tézmények műszaki állapota, ami még a korábbiakhoz képest is romlott; másodszor a fegye­lem alacsony szintje; s végül az a körülmény, amely most kapott először nyilvánosságot az Iz­vesztyija hasábjain - a belső ha­talmi harc átcsapott a nukleáris fegyverzetek területére is. A moszkvai lap szerint, mi­után szaporodtak a „hajszál híj- ján” bekövetkező balesetek, s ezek jórészét a katonai vezetés egyszerűen elhallgatta, Jelcin elnök rendelete alapján létre­hozták az Állami Nukleáris Fel­ügyeletet. Ennek ellenőrei elv­ben felhatalmazást kaptak rá, hogy a civil atomlétesítmények, például erőművek mellett, vizs­gálódjanak a katonai szférában is, ha pedig szükségesnek tart­ják, tegyenek biztonsági intéz­kedéseket. A katonai vezetés azonban gyakorlatilag bojkottálja az el­nök előírásait, bár Jelcin a had­sereg főparancsnoka is. A fel­ügyelet vezetője hiába kereste meg Jegorov tengernagyot, a Balti Flotta, vagy Szelesnyov altábornagyot, a szentpétervári katonai körzet parancsnokát, azok nem voltak hajlandóak az együttműködésre. Iszkanderov, a Felügyelet egyik irányítója végül kénytelen volt kijelenteni: ellenőrzésük továbbra is csak polgári intézményeket érint, mert „nincs lehetőségünk rá, hogy bejussunk a katonai egy­ségekbe.” Vajon a katonai pa­rancsnokok a mundér becsüle­tét, saját „érinthetetlenségüket” védik, így bízva abban, hogy az elnök aligha akar újabb fronto­kat nyitni? Vagy mindez mesz- szebbmenő következményekkel járhat az orosz hatalmi harcban? Erre nincs hiteles válasz ... A pandák a nagy állatkertek sztárjai, kedvencei. Amikor Londonban 1944-ben meghalt egy nőstény panda, a The Ti­mes a hagyományokkal sza­kítva első ízben közölt nekroló­got egy állatról ; „Ming álmá­ban halt meg. A szíve felmondta Kétségtelen, hogy Ameri­kába 1829-ben Európából érke­zett New York kikötőjébe az első, Stephenson gyárából származó mozdony, aminek Stourbridge Lion nevet adtak. Valójában azonban helyi gyár­tású mozdonyok is voltak ebben az időben, melyeket ma a was­hingtoni Smithsonian Intézet múzeumában őriznek. Érdekes, hogy úgy a mozdonyok, mint a vasúti pálya építése jelentősen eltért az európaitól. A prériken száguldó bölénycsordák, vagy a szolgálatot." Nyugat-Kíná- ban ma már csak 1000 panda él, s ezeknek is veszélyben forog az élete, mert szűkül a mozgás­terük, kiirtják a bambuszerdő­ket, kerülgetik őket a prémva­dászok. A szakértők szerint nem hal ki a faj, amennyiben békésen legelő tehenek állták útját a vonatoknak, ezért a mozdonyokat Amerikában „cow-catcher”-el („tehénfogó- val”) kellett ellátni, jellegzetes, előre hegyesedő védőráccsal. Továbbá a kéményre óriási, fordított kúp alakú szikrafogót szereltek fel a préri- és erdőtü­zek megakadályozására. Köny- nyelműen építették a vasúti sí­neket, sokszor csak a füves ta­lajra rakták le azokat. A vasút nem arra való, hogy 20 évnél hosszabb időre építsék - mond­sikerül legalább 500 pandát életben tartani. Ehhez viszont nem elég megvédeni a völgyet, ahol élnek, de véget kell vetni az erdőirtásnak és az élettér le­rombolásának is - vallja Martin Palmer , a Vadvédelmi Világa­lap elnökének a tanácsadója. ták a vállalkozók. Ismeretlen volt az útkereszteződéseknél ál­lítandó sorompó, s a városok­ban nagy harangozás közepette robogott át a vonat. Az volt a szentencia, hogy az elgázolások a biztosító társaságok hatáskö­rébe tartoznak. Most egy jelleg­zetes amerikai gyártmányú mozdonyt mutatunk be, amelyet 165 évvel ezelőtt az Egyesült Államok egyik első vasútvona­lán 1828-ban Baltimore és Ohio között használtak. Képes technikatörténet Az első amerikai mozdony visszaküldte. Akkor egy pilla­natra azt gondoltam, nem csiná­lom tovább. De csak ennyi volt. aztán arra gondoltam, miért ne csináljam, lesz ez jobb is. Úgy is lett: nemsokára mindenki el­fogadott.- És a kritikusok? Hogy állsz velük?- Nem mindig a legjobban. Az a bajuk, hogy nem követjük a divatot. Mi abban hiszünk, amiben tíz évvel ezelőtt is. Én nem fogok a kedvükért rap- pelni, vagy diszkózni, meg úgy öltözködni mint Boy George! Azt írják, hogy nem dolgozom eleget. Vagy ugratnak, vagy azt akarják, hogy olyan legyek, mint a gép, ne legyen se éjje­lem, se nappalom. Egy óriási vaffanculo nekik (A baseball- sapkás fejére csap és ordít egyet: Vaffanculo!)-Azt mondtad egyszer, nem szeretnél csak sztárpószter ma­radni a kis csajok szobája falán.-így van. Azt hiszem, va­gyok már olyan jó szerző, hogy nem fognak elfelejteni. Akkor éreztem először, hogy van ben­nem valami igazán jó, mikor Daryl Hall megdicsérte a Yo­ung Guns zenéjét. Ez többet ér nekem, mint az, hogy szex­szimbólumnak mondanak, amit ki nem állok. Vass Imre Egyedi kőkúra Baktériumoknak kell a jövő­ben az időjárás és a kipufogó­gáz által fenyegetett templom­portálokat, szobrokat és törté­nelmi emlékműveket megmen­teni: Jean-Pierre Adolphe fran­cia professzor az UNESCO első kővédelmi kongresszusán mu­tatta be az általa kifejlesztett „baktérium-kőkurát”. A restaurátorok eddig a kő­szobrokat legtöbbször egy drága eljárást alkalmazva, leve­gőt áteresztő műgyantával von­ták be. Jean-Pierre Adolphe a párizsi Rene Descartes egyete­men most olyan „csodaszert” fejlesztett ki, amit „bio-minera- lizációnak” nevez. Ennek lé­nyege: baktériumok, amelyek oxigéntől elzárva gyorsan sza­porodnak, mészkéreggel vonják be önmagukat, ha a tápoldatot megvonják tőlük. Az autók és az ipar légszeny- nyeződésétől károsított eső ké­miai összetétele például a mész-baktériuntok ideális tá- poldalata. Adolphe ötlete: a baktériumokat „kihelyezik” egy szoborra, s amikor esik az eső, elszaporodnak . Ha pedig nincs eső, mészkérget alkotnak, amely lassan bevonja az egész szobrot és ez megvédi a műtár­gyat a környezeti ártalmaktól. Elsőnek egy a Louvre-ból származó, a felismerhetetlensé- gig elpusztult szobron próbálják ki ezt az eljárást. Mágnes fogpánt helyett Fogpánt helyett mágnesek: ez a fogszabályozás új irányzata az Egyesült Államokban. így kor­rigálják a ferde fogakat, növelik vagy csökkentik az egyes fogak közötti hézagokat. Dr. T. M. Gräber Evanstonból (Illinois) az úttörője az új technikának: „Fogpánttal átlagosan két évre van szükség a fogak szabályo­zásához. A mágnesekkel 8 hó­napra csökken ez az idő.” A mágnesek a kölcsönös vonzással hatnak. Az orvosnak pontosan meg kell vizsgálnia, hol szükségesek a szájban a mágnesek, hogy a fogak állását megváltoztassák. A mágneseket műtéti úton kötik össze a fo­gakkal. Egy amerikai gyártmányú ősmozdony, a Mason

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom