Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-23 / 222. szám

LÁTÓHATÁR 1993. szeptember 23., csütörtök Biztosan nem tudom, de va­lószínűnek tartom, hogy a szombat esti Ki mit tud? döntő a magyar televízió történetének a leghosszabbb saját készítésű, egyenes adású műsora volt. Több mint háromszáz perc volt a „tiszta játékidő”, s éppen éjjeli két órára ugrott a mutató, ami­kor Czine Mihály, a zsűri elnöke berekesztette a tizenkét hete tartó műsorfolyamot.' A Ki mit tud?-nak közismer­ten nagy hagyományai vannak Magyarországon, számos, ma már vezető színész, muzsikus, bűvész, táncos stb. ezen a fóru­mon tűnt fel, először itt mutatta meg oroszlánkörmeit. Nyilván értékállósága miatt őrződött meg a Ki mit tud? - ugyanazon a néven, gyakorlatilag változat­lan formában - a rendszerváltás utáni időszakra is. Az idén is mintegy 5000 pro­dukcióban körülbelül harminc­ezer fiatal lépett a pódiumra, hogy megméressék és kiválasz­tassák. Ugyanakkor ezúttal már közel sem kísérte olyan érdek­lődés a kamerák előtti bemutat­kozásokat, mint hajdanán. (Más kérdés, hogy a Duna Televízió jóvoltából a határokon tűi is lát­ható volt a műsor valamennyi adásnapon.) Itthon vélhetően kevesebben nézték, ritkábban beszéltek egy-egy műsorszám­ról s még ritkábban vitatták a zsűri némelyik döntését. A Ki mit tud? megszűnt „össznépi” programnak lenni. Ma, amikor ezernyi dolog - leginkább a megélhetés kényszere - köti le az emberek figyelmét, s ha mégis tévézni van kedvük, ak­kor tucatnyi csatorna kínálatá­ból választhatnak, ez természe­tes jelenség s nem a Ki mit tud?-ot minősíti. Ezt a műsorok színvonala tette, ami a döntőn a legkényesebb igényeket is ké­pes volt kielégíteni. Ez viszont a zsűrit is dicséri, amelyiknek sikerült érdemek szerint szelek­tálni s igyekezett nem kioktató, lényegre törő véleményeket formálni. Az egyik „örökös” zsűritag, Petrovics Emil mondta a Ban- chieri énekegyüttes előadása után: az örömet vélte felfedezni a Madách Színház nézőinek az arcán. Ha valami csodamasina a tévénézőket is láttatta volna, va­lószínűleg az ő tekintetük is ugyanazt az érzést tükrözte volna vissza. S nemcsak a való­ban zseniális „magyar King’Singers” hallatán. Az idei Ki mit tud?-on persze látszott, hogy mikor rendezték. Főleg a táncokban és a köny- nyűzenében jelentek meg az ak­tuális divatáramlatok, amelyek azonban színesítették, de nem tették sablonossá a programot. Az 1993-as rendezvénysoro­zatnak egyébként is az volt a legnagyobb érdeme, hogy men­tes volt mindenféle egyoldalú­ságtól. Érzékeltette a magyar nemzeti - s nemcsak az anyaor­szágból, hanem a határokon túl­ról is - kultúra gazdagságát, de a szereplők bátran nyúltak a környező országok, a világ kul- túrkincséhez is. A hagyomány továbbél, az arra érdemes dolog meghonosodik. Az előbbi ten­denciát a kitűnő néptáncegyüt­tesek igazolják, az utóbbira példa az Enemy Squad, amely­nél bravúrosabban talán az ere­deti forrás környékén sem brea- kelnek. A programokban béké­sen megfért egymás mellett a népművészet és a városi folklór, nem volt tapasztalható semmi­féle népies-urbánus ellentét. Ugyanez vonatkozik a műfajok egyenjogúságára is. Ismételten bebizonyosodott, hogy a magyarországi nemzeti­ségieknek, etnikumoknak is élő kulturális tradícióik, értékeik vannak. Legjobb példa erre a Nyisztor György hagyomány- őrző együttes és a Romano Gla- szo - zömében hangszerek nél­küli „zenekar” - szereplése. Nyilvánvaló, hogy a döntő 252 szereplője közül nem lesz mindenkiből híres, befutott mű­vész, de az is kockázatmentesen megjósolható, hogy a most megismertek közül jó néhányuk nevével lehet még találkozni. Ugyan milyen karrier vár a meghatározhatatlan műfajban jeleskedő, szédületes memóri- ájú Varga Jánosra? És vajon Bangkokban mit szólnak majd kivételes tudományához? Jó volt látni, hogy mennyi ismert, magas rangú közéleti személyiség jelent meg a dön­tőn, hogy átadja a különböző dí­jakat. Éeltűnt, hogy a Sza- bolcs-Szatmár -Bereg Megyei Közgyűlés elnöke valóságos in­gajáratban közlekedett a szín­padon, jelezvén, hogy a sokszor lekezelt, „leírt” régióban is szép számmal születnek, élnek tehet­séges emberek. A mi megyénket az elődön­tőben egyedül képviselő Nóg- rád Táncegyüttesnek is jutott egy ötvenezer forintos „vigasz­díj”. Arról igazán nem a salgó­tarjániak tehetnek, hogy ebben a mezőnyben bőven volt még náluk is jobb együttes.- csongrády ­Nem elég szeretni, cselekedni kell a szépért Tízéves városvédő egyesület A kétezer éves Pécs törté­nelmi és építészeti emlékeit bemutató fotókiállítás megnyi­tásával ünnepelte a minap fenn­állásának tízéves jubileumát a Pécsi Városszépítő és Város­védő Egyesület. A Tóth Károly fotóművész városfotóiból ren­dezett tárlatot Marton István el­nök nyitotta meg, majd ünnepi közgyűlésen méltatta az egyesü­let kezdeményezésére, illetve közreműködésével elért ered­ményeket, melyek méltóképpen örökítik meg a város jó hírének ápolásán fáradozó pécsi polgá­rok áldozatkészségét. A pécsi városvédők az elmúlt tíz év során tizenhét emléktáblát állítottak a város neves szülötte­inek egykori lakóhelyén. Ők kezdeményezték a pécsi repülős emlékmű létrehozását, az egy­kori hadapród iskola névadója, Zrínyi Miklós költő és hadvezér szobrának újbóli felállítását és Zrínyi Miklós, a szigetvári hős mellszobrának elhelyezését a nevét viselő pécsi katonai egy­ség laktanyájában. Alapítványt hoztak létre a Zsolnay Múzeum és a pécsi Kálvária-kápolna helyreállítá­sára. Mozgalmat indítottak a „Szép tiszta Pécsért”. A vidéki magyar városok közül elsőként készíttették el a pécsi közteme­tőben nyugvó jeles személyisé­gek sírjainak helyét megjelölő térképet és a város műemléki épületeinek felismerését segítő, grafikus által megrajzolt, orien­táló térképet.-Városainkat nem elég sze­retni, tenni is kell értékeik, szépségük megőrzéséért, me­lyekre majd unokáink is büsz­kén tekinthetnek - hangsúlyozta többek között a Pécsi Városszé­pítő és Városvédő Egyesület el­nöke, akit nemrégiben tüntettek ki az Országos Város szépítő Egyesület Podmaniczky-díjá- val. Csütörtököt mondunk Mottó: „Ne higgy a csodákban - támaszkodj rájuk!” (Murphy törvénykönyvéből) Ki állítja, hogy nincsenek itt csodák? Egy csudát nincsenek! Még szegény Alice-nek sem tűnne fel, hogy nem Csodaor­szágban tartózkodik, ha vélet­lenül erre vetődne balsorsa jó­voltából. S hogy micsoda cso­dagyűjteményre lelhetne e tá­jon? íme: Kutak. Az emberek arra pa­naszkodnak, nincs egy megve­szekedett vasuk - már két fize­tés között félidőben sem. A benzinkutasok forgalomcsök­kenésre panaszkodnak, erre (lássanak csudát): egy francia olajtársaság fantáziát lát újabb benzinkút Salgótarjánba telepí­tésében. Igaz, ezzel már öt benzinkút lesz a megyeszékhe­lyen, annyi, mint egy többmil­liós mertopolisban, de sebaj. Mi előbb kiépítjük a benzinku­takat, és várunk, hogy köréjük épüljön a világváros. Szabadság. A mai Magyar- országon már nem csak a csap­ból, de a közkifolyós kutakból is a „demokrácia” és a „sza­badság” folyik. (Néha víz he­lyett is, bár a demokrácia, mint olyan, ihatatlan.) Ha a mi sza­badságunknak is lesz egyszer szobra, azt feltétlenül Nézsán kell elhelyezni, ahol mához egy hónapra újfent szabad vá­lasztásokra készülnek. Az or­szágnak - úgy egészében - igencsak igyekeznie kell, ha e tekintetben utol akarják érni ezt a Nyugat-Nógrádból Ke­let-Pest felé tekintgető falut. Eltűnés. Csodaországi Alice itt még a Bermuda-háromszög pontos mását is megtalálhatná: valami csoda folytán ugyanis elvesznek a térben a szavak. A Richveisz-abc bezárása kap­csán az önkormányzatnál azt nyilatkozták: „Az abc tulajdo­nosának harminc nappal a ter­vezett határidő előtt be kellett volna jelentenie, hogy bezár.” Az abc tulajdonosa, Richveisz János azt állítja: „... bejelen­tettük az önkormányzatnál, hogy be kívánjuk zárni az üzle­tet. Azt a választ kaptuk, hogy elég kiírni egy papírra a bezá­rás tényét, és kész. Úgy is tet­tünk.” Most a kérdés már csak az, hogy a két fél között miféle természeti jelenség folytán ve­szett el a bejelentés hangja? Vannak, aki azt mondják: írásban kellett volna kérni en­gedélyt a bezárásra. Szerintem az sem segített volna. Ugyanis régi igazság: a szó elszáll, az írás pedig elvész. A magnósza­lag pedig letörlődik .. . Balázs József A parlament kulisszatitkaiból Jelentős változások a házszabályban Amióta felépült a parlament, azóta szinte folyamatosan dol­goznak belső és külső karban­tartásán. Valahogy így van ez a házszabállyal is: állandóan kor­szerűsítésre szorul. A most na­pirenden lévő javaslat például növelni kívánja a frakciók sze­repét, s ennek megfelelően 10- ről 15 főre emelkedne a frakció alapításához, fenntartásához szükséges létszám. Két nagyon fontos egyszerű­sítés is szerepel a javaslatban. Az egyik lehetővé teszi, hogy a Házbizottságban már előzete­sen lezajlott egyeztetés alapján az elnök maga határozza meg az ülés napirendjét. Szavazásra csak akkor kerülne sor, ha va­lamelyik frakcióvezetőnek el­lenvéleménye van. A másik javaslattal korlá­tozni szeretnék a képviselői in­dítványok benyújtásának eddig szinte parttalan lehetőségét. Több országban már bevált megoldást alkalmazva, a Ház plénuma elé csak akkor kerül­hetne képviselői indítvány, ha azzal az illetékes bizottság is egyetért. Változás várható a napirend előtti felszólalások rendjében is. Ennek lényege, hogy napirend előtt csak a frakciók által fon­tosnak tartott kérdésben, a frak­cióvezetők vagy helyetteseik szólalhatnak fel. A képviselők joga ennek ellenére nem csor­bul, mert ha ezen kívül is lesz mondanivalójuk, akkor napi­rend után kaphatnak szót. Megváltozik a név szerinti szavazás rendje is. Az eddig igen sok időt igénybe vevő pro­cedúra feltételei ma igen bonyo­lultak. Akkor, amikor a gépi szavazás név szerinti eredmé­nye bárki számára hozzáférhető és a sajtóban is közzétehető, a név szerinti szavazási mód je­lentősége csökkent. E témában két javaslat közül kell válasz­tani: az egyik szerint 30, a má­sik szerint 50 képviselő írásbeli indítványára lehessen elren­delni a szavazásnak ezt a formá­ját, azzal kiegészítve, hogy minden törvényjavaslat eseté­ben csak egyszer élhessenek a honatyák e jogukkal. Egyszerűsítik és gyorsítják aj kivételes eljárás szabályait í$j Ezután a módosító javaslatokról az ügy előkészítésére kijelöli bizottságon belül folyik majd a vita. A plénum, a vitát köve tőén, kizárólag a bizottság által támogatott módosító javasla­tokról, illetve a javaslat egészé­ről szavaz majd. Új vitaformát is bevezet a törvényjavaslat. Eddig ismert interpellálások és kérdések mel­lett megjelenik a „politikai vita' fogalma is. A tervezet szerint a kormány, vagy a képviselők legalább kétötödének írásbeli indítványára, valamilyen átfogó politikai ügyben, az Országgyű­lés vitát tarthat. A politikai vita a kormány nyilatkozatával kez­dődik és viszontválaszával zá­rul. A törvényjavaslatot a hatpárti ügyrendi bizottság már elfo­gadta. Remélhetőleg szentesíti majd az Országgyűlés is. Koós Tamás Emléktáblát avatnak Mohorán elkészült a II. vi­lágháborúban elesett és elhur­colt személyek tiszteletére emelt emléktábla, melyet Gel- lén Péter helyi lakos készített. Az emléktábla ünnepélyes avatása október 23-ikán, nem­zeti ünnepünkön lesz. Panziócentrum szigorú szabályokkal Szállásadók érdekvédelme A gombamódra szaporodó kisvállalkozások közül nem mindegyik jár sikerrel. Néme­lyik szakértelem híján kényte­len feladni vállalkozását, mások pedig a hirtelen meggazdagodás reményében szabálytalanságok sorozatával kockáztatják létü­ket. Mindkét véglet súlyosan árt az adott szakma presztízsének - ezért egymás után alakulnak az érdekvédelmi szervezetek. Legutóbb a panziósok, a kem- pingesek, a fizetővendéglátók és egyéb szállásadók alakították meg érdekvédelmi egyesületü­ket Panzió Centrum néven. Kik­nek az érdekeit kívánják védeni, a turistákét, vagy a szakmáét?- A kettő összefügg. Ha a mi érdekeinket védjük, akkor ez a turistáknak is kedvező - mondja Fellner Tibor, az új egyesület elnöke.- Felkerestünk ajánlata­inkkal több száz külföldi utazási irodát, aminek már mutatkoz­nak kezdeti eredményei. Rész­letes adatokkal, szobák alapraj­zával ellátott színes prospektust adtunk ki, amelyben ezúttal 42 panzió szolgáltatásait ismertet­jük. A szervezetet 12, nagy gya­korlattal rendelkező panzió ala­pította. Tagjaik sorába csak olyanokat vesznek fel, akiknek legalább két éves gyakorlatuk van és akikért az ajánló tag fel­elősséget vállal. Nagyon szigo­rúak a szabályaik, a nem eléggé körültekintő vendéglátás, a tisz­taság legkisebb hiányossága, a vendégek bármilyen jogos pa­nasza kizárási ok. Tagjaik a szövetség emblé­máját használják, s ha turisták a jelvénnyel megkülönböztetett szálláshelyeket választják, ak­kor - ígérik a panziósok- bizto­san minőségi kiszolgálást kap­nak.- A szövetség kezdeti tapasz­talatai?-Megindult a forgalom, ez­zel egyidőben megjelentek a nepperek is, akik engedély és természetesen adófizetés nél­kül, valósággal lerángatják a vasúti kocsikból a turistákat, hogy náluk szánjanak meg. Ezek ellen is felvesszük a har­cot, ezzel sem csak a szakmán­kat, hanem az utasok védelmét is szolgáljuk. Klubot szervez a Szív a szívért alapítvány Váljunk harmonikus, sikeres emberekké! S ok a beteg a társada­lomban, egészségtele­nül élünk - hallani úton-útfélen. Zsúfoltak az orvosi rendelők, egyre nö­vekszik a gyógyszerfo­gyasztás. Arról azonban már kevesebbet beszélnek, hogy maga az érintett egyén mit akar tenni, vagy mit tesz az egészsége érde­kében. Igaz, sokan nem is tudják, hogy miként élhet­nének egészségesebben, hogyan is fogjanak hozzá ehhez, hiszen még önma­gukat sem ismerik. Azt hiszem, hogy az ön- megismeréshez, az egész­ségesebb élet kialakításá­hoz segítséget nyújthat a salgótarjáni Szív a Szívért Alapítvány most induló klubja, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy meg­ismertesse az emberekkel az egészséges életmódot, az ember-természet-univer- zum összhangját. Ez által mindenkinél egy pozitív életvitel kialakítását sze­retnék elérni. Felismertetni az emberekkel a bennük rejlő energiákat és tudást, hogy mindezt lelki és testi fejlődésük szolgálatába ál­líthassák. Mindehhez nem­csak szakemberek által ve­zetett különböző tanfolya­mok nyújthatnak segítsé­get, hanem az egészséges életmódhoz szükséges elle­nőrzött, kifogástalan minő­ségű termékek is. ▲ klubfoglalkozásokat /\ minden hónap máso- xldik és utolsó csütörtök délutánján tartják a salgó­tarjáni Lórántffy Zsuzsanna Leánykollégiumban, ahová szívesen várják a felnőttek mellett a diákokat is. Dr. Hirné Fodor Erika matematika órán a francia szekció O./F osztályában. Kép: Mikuska István Nem csökken az érdeklődés a gimnázium iránt Hangsúly a továbbtanuláson Az 1993-94-es tanévet 87 „gólyával” kezdte a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépis­kola. Az új diákok között 35 szakközépiskolás, 26 francia szekciós és 26 „sima” gimna­zista fogott a padok koptatá­sába. A tanulók évről évre egyre több ismeretet kapnak az intéz­mény falai között, köszönhe­tően a tanárok olthatatlan tu­dásszomjának. Mint Bottyán Zoltán igazgatótól megtudtuk, angol anyanyelvű nyelvtanárt is szerződtettek, s bővítették a német nyelv tanulásának lehe­tőségeit is. Az idén arra fektetik a hang­súlyt a pásztói gimnáziumban, hogy a fakultációkat a tovább­tanulás szolgálatába állítsák. Széles skála a Számaiknál Az idei tanévtől a számviteli szakképesítések teljes skálája is megszerezhető a Számaikban. Az ország egyik legjelentősebb oktatási cégénél szeptember !•- én kezdődött a tanév, ahol az idén is mintegy hatezren tanul­nak a különböző számítástech­nikai, menedzserképző és szak­képesítő tanfolyamokon. Az or­szág egész területén elérhető kurzusok kínálata a diplomát adó 4 éves angol menedzseris­kolától a néhány napos tanfo­lyamokig terjed. A Számaik olyan világcégek magyaror­szági oktatóközpontja, mint a Microsoft vagy a Novell.

Next

/
Oldalképek
Tartalom