Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-22 / 221. szám

4 LÁTÓHATÁR 1993. szeptember 22., szerda DIÁK pAN ÁMA Kedves Diákok! Ha iskolakezdés, akkor Diákpanoráma! Akár így is megfogal­mazhatjuk a közöttünk kialakult, több éve kipróbált és bevált jó kapcsolat mottóját. A tudósításban, a hírek eljuttatásában járatos fiataljaink már augusztusban, jóval a becsengetés előtt feltették ne­künk a kérdést: e tanévben lesz-e fórumuk, napvilágot lát-e az isko­lai hírközlésre szánt Diákpanoráma? A jó, a hasznos elé nem emelhetünk gátat. így válaszunk meg- nyugtatólag így hangzott: amíg igény van az általatok megírt sorok továbbítására, rajtunk nem múlik. Aki eddig még nem tudósított bennünket, netán nem volt tisztában azzal, milyen jellegű írás növelné az összeállítás erejét, szépségét, s gazdagságát, annak könnyítésül jelezzük: várunk minden iskolai eseményt (versenyek, kirándulások, szakkörök működése, stb.) A bátrabbak persze már interjúk készítésével is próbálkozhatnak. A fotózást kedvelők egy jól sikerült képpel lephetik meg az olvasókat. A rímeket sorba rakó „költőinktől” - egy-egy alkalommal - verset is közreadhatunk. Akik pedig szeretnek spekulálni a rejtvénykészítés birodalmában, egy igazi fejtörésre késztetőt is elküldhet az összeál­lításba. Az „első fecskék” már meghozták mai összeállításunk anyagát, amit most átnyújtunk olvasásra mindazoknak, akik várták, várják, és várni fogják azt a továbbiakban is. Várja írásaitokat, s jó munkát kíván a rovat szerkesztője: Kovács Margit Az eskü kötelezi a gólyákat Amikor egy hűvös márciusi napon kezembe kaptam az érte­sítést, hogy felvettek a gimná­ziumba, lelki szemeim előtt egy rideg, szeptemberi reggel tűnt fel. Szinte láttam első napomat az iskolában, ahogy ökölbe szo­rított kezeimmel bolyongok az osztálytermek rengetegében. Gondolni sem mertem volna, hogy gondjaim nemsokára semmivé válnak. Néhány tanár­nak és a diákönkormányzat tag­jainak ugyanis eszébe jutott egy fantasztikus ötlet: a gólyatábor megrendezése. Jómagam és sok elsős társam dolgát könnyítették meg ezzel, nem beszélve arról, hogy három szórakoztató és unalom mentes napot tölthettünk el, aminek lé­nyege egymás megismerése volt. A rengeteg ötletes prog­ram olyan sikeresnek bizonyult, hogy még a rossz idő sem tudta elvenni jókedvünket. Persze a negyedikesek bővelkedtek ötle­tekben, hogyan tolhatnának ki minél jobban velünk. Ez azon­ban csak fokozta a jó hangula­tot, nem beszélve a diszkókról, a hajnali akadályversenyről, ve­télkedőkről és a leleményes fel­adatokról, melyek bizony néha próbára tették képességeinket. A gólya-eskü betartása még a mai napig érvényes, többek kö­zött a menzasomál... Iskolánk igazgatónője is meglátogatott bennünket, le­endő osztályfőnökeink pedig velünk táboroztak. Augusztus 27-29-ig mi vertük fel a Tóst­rand csendjét. Talán hagyo­mányt is teremt ez a tábor? Re­mélem! Szűcs Dóra Salgótarján, Madách gimn. Anyanyelvi táborban jártunk Irodalom tanárnőnknek kö­szönhetően a nyáron én és osz­tálytársam, Virág Adrienn elju­tottunk Győrbe, egy anyanyelvi táborba. Minden nap keményen dol­goztunk. Kilenc órától fél ket­tőig tartottak az előadások, ahol magatartási formákról, kom­munikációról, közlésformákról, beszédkészségről, a magyar nyelvről beszélgettünk. Deme László professzor úr, Wacha Imre tanár úr és még sok más tanár előadását nagy érdeklő­déssel hallgattuk. Ott tartózkodásunk során el­jutottunk Pannonhalmára is, néhány alkalommal pedig szét­néztünk Győrben. Egyik este Miskolczi Margit nénivel - aki a rádióban a „Beszélni nehéz” című műsort vezeti - szakköri foglalkozást tartottunk. Ezt kö­vetően táncház, majd anya­nyelvi vetélkedő volt, és meg­tekintettünk filmeket a Rába­közről és a Szigetközről. A tábor utolsó napján szép magyar beszéd versenyt rendez­tünk és sok új tehetséggel talál­koztunk. Jugoszláviából és Moldovából is voltak társaink, akik nemcsak szépen beszéltek magyarul, hanem gyönyörűen is énekeltek. A búcsúesten kö­szöntünk el az új ismerősöktől, fájó szívvel, de annál több sze­retettel. Itthon már mindenki érdeklődéssel várta beszámo­lónkat. Mi pedig el is mondtuk társainknak, mi is történt Győr­ben, azon a héten. Elek Zsuzsanna Salgótarján, Madách gimnázium A természet lágy ölén Iskolánk egy pénteki napot kirándulásra szánt, amikoris mindenki megpróbálta él­vezni a környezetünk adta, természeti lehetőségeket. A már jól ismert Ta­tár-árok és a Kercseg-lapos - a tanulók legnépszerűbb lá­togatóhelye - ezen a napon sem maradt gyerekzsivaj nélkül. Több osztály ide láto­gatott, de volt olyan csoport, amely a Budapesti Nemzet­közi Vásár megtekintését látta igazi, hasznos kikapcso­lódásnak. Mondanom sem kell, ezt a kirándulást elsősorban az el­sősök élvezték, akik csupán jó két hete ismerkednek az iskolai eszközökkel, a taná­rokkal és természetesen az új környezettel. De kicsiknek is, nagyoknak is felüdülés volt ez a nap, hiszen az elkövet­kezendő időkben nemigen lesz idejük a tanulóknak a to­vábbi szórakozásra - leg­alábbis azoknak, akik igazán komolyan gondolják a tanu­lást mivel az éves tananyag kemény próbatétel elé állítja őket. Vertich Lilla Salgótarján Kodály Z. Alt. Isk. Az alábbi szavakat helyezd el az ábrában. Helyes kitöltés ese­tén a függőleges 1-2. sorban egy magyar költő nevét olvas­hatod: AN, TA, ŐZ, NÓTA, PRÉS, PERC,CLS, AJAKPÍR. RÁBA ETO, KAPAR, ÍTÉLŐ, ROSSZ. A rejtvényt hibátlanul bekül­dők között sorsolás útján három könyv talál gazdára. Megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: Nógrád Me­1 2 3 4 5 6 7 8 9 ■ 10 , 11 12 J 12/a 13 ■ gyei Hírlap Szerkesztősége, DIÁKPANORÁMA, Salgótar­ján, Erzsébet tér 6. Beküldési határidő: október 1. Vidám beszélgetések Nosztalgia Payer Andrással Payer András Új, négyrészes sorozatot indí­tunk itt a Diákpanorámában Vi­dám beszélgetések címmel. Mi­előtt még valaki is azt hinné, hogy az egész riport alatt csak nevetgélünk, az nagyon téved, hiszen ezek a „csevegések” a salgótarjáni Vidám vásáron ké­szültek, s ez játszott szerepet a címadásban is. Az írás végén lesz játék, de most jöjjön a be­szélgetés: vendégünk Payer András.- Vége a kánikulának, bekö­szönt lassan az ősz. Hogyan telt a nyár?- Keveset tudtam pihenni ezen a nyáron, mivel rengeteg dolgom volt a rádióban, s foly­tak az előkészületei új televíziós show-műsoromnak is. Ezért csupán a hét végeken utazhat­tam le a Balatonra 11 hónapos kislányommal, a családdal és természetesen a kutyámmal együtt.-Mai műsoruk címe: Veled nosztalgiázni. Ón hány évet nosztalgiázhat?-Harmincat. Nemrég jelent meg a jubileum alkalmából „Házibuli Payer Öcsivel” című kazettám.- A három évtized alatt a szakmán belül nemcsak éne­kelt?- Ez így igaz! Szerző-énekes vagyok, tehát saját dalaimat adom elő.- Mely korosztály látogatja műsorait?- Azt hiszem mindegyik.- Ön azért mégiscsak az idő­sebbik korosztálynak énekel. A mostani zenestílusok - például a rap, a techno - közül eléne­kelne valamit?-Énekelni tényleg csak az „örökzöld” slágereket szeretem, mivel azok jók, s kiállták az idő próbáját. A maiak közül nem énekelnék például egyet sem, esetleg az ironikus, melodikus számokat.- Ha lehetősége adódna arra, hogy a maiak közül fel­léphetne valakivel, kire esne a választása?- Például Geszty Péterrel, hi­szen ő az egyetlen Magyaror­szágon, aki rap-et tud írni. Vagy a Manhattannal is eléne­kelnék egy-egy dalt, mivel nincs bennük agresszivitás, s igen jól kidolgozott, melodikus dalokat adnak elő.- Sok-e még a hakni manap­ság?- Erre a válaszom egyér­telmű: nem.- Tervek?-Jelenleg egy zenés színda­rab muzsikáját írom, emellett pedig egy varieté megnyitását tervezzük Angyalföldön. No és itt van a jubileumomra készülő 30 perces show-műsor is.­- Mit üzen az olvasóknak?- Szeressék a melódiát, az örökzöld nótákat! És sok bol­dogságot mindannyiuknak! , Játék Melyik fesztiválon, és melyik évben került be a döntőbe a kö­zönségszavazatok segítségével a „Minden jót, Mónika” című dallal Payer András. (Egy hasznos tanács: ha nem tudod, kérdezd meg aput, anyut!) Beküldési határidő: 1993. szeptember 29. Az első helyes megfejtő egy Payer András által dedikált ka­zettát nyer. Sándor András Salgótarján Petőfi iskola Nyolc-tíz év börtön is kiszabható A szőke veszélyes! Talán senki sem gondolta a jövedéki törvény tavaszi beve­zetésekor, hogy az lavinát indít el. Azóta a határőrség, a rendőr­ség, a pénzügyőrség, az energi­afelügyelet, a fogyasztóvéde­lem, az ipari, a belügyi, a pénz­ügyi, a közlekedési, sőt a kül­gazdasági tárca is jelentős erő­ket kénytelen mozgósítani a tü­zelőolajjal történő visszaélések tisztázására, illetve megakadá­lyozására. A bizonytalan eredetű, gyenge minőségű keleti üzem­anyagoktól,valamint az úgyne­vezett „szőkített” HTO-tól le­ginkább a vétlen autósok szen­vednek. (Ezen nem azok érten­dők, akiknek „nem tűnik fel”, ha valamelyik benzinkútnál 60 forint helyett 30-at fizetnek a gázolajért!) A kutakat ország­szerte folyamatosan ellenőrzik az erre a célra alakított akció- csoportok. Az elrejtett tárolókat pedig nemcsak a szárazföldön, hanem még a vizen is keresik a hatóságok! Ettől azonban még bárkivel megeshet, hogy „rossz helyen” tankol. Ilyenkor - akár tudott a visszaélésről, akár nem - kel­lemetlen helyzetbe kerülhet a vevő is. Ha ellenőrzéskor színe­zett HTO-t találnak az üzem­anyag-tartályában, első alka­lommal 50 ezer forint bírságot szabhatnak ki rá, második eset­ben azonban akár az autóját is elkobozhatják. Ennek elkerülé­sére a rendőrség azt tanácsolja, hogy a diesel autók tulajdonosai minden tankolásnál kérjenek számlát és őrizzék meg azt, hogy az esetleges ellenőrzéskor bemutathassák. Ez a megoldás védi az autóst és egyúttal segíti a hatóságokat a visszaélések felgöngyölítésé­ben. A számlát azonban a rend­őrök csak akkor fogadják el, ha - a pontos azonosítás végett - az adott gépkocsi rendszáma is szerepel rajta. Ennek feltünteté­sére a benzinkút kezelőjét min­den esetben figyelmeztetni kell. Mivel az egész kérdéskör sokkal bonyolultabb, mint ami­lyenre a hatóságok számítottak, a behzinkutak tulajdonosainak is megoldási lehetőséget kínál­nak. Aki szabadulni szeretne „veszélyessé vált” gázolajától, leadhatja a Mól Rt-nek. A kor­mány utasította a Mol-t, hogy alapanyagáron vegye át a felkí­nált olajat. A tulajdonosnak a saját költ­ségén kell beszállítania a rossz minőségű üzemanyagot és még a feldolgozás költségei is őt ter­helik. Viszont - mivel a törvény szerint csak a forgalmazók és a felhasználók büntethetők, s aki leadja a „kezelt” anyagot, egyik kategóriába sem tartozik - nem kell szankcióktól tartania. Aki tehát jó útra akar térni, az or­szágban hat helyen, a Mól bá­zistelepein kínálhatja fel olaját: Csepelen, Vépen, Székesfehér­váron, Miskolcon, Pécsen és Szajolon. Á rendőrség szerint még leg­alább 6-8 hónap szükséges a HTO-botrány megnyugtató rendezéséhez. A minőségrontás híre határainkon túlra is eljutott már. A kár becsült értéke eddig 5 milliárd forint. A HTO üzem­anyagként történő eladásán lite­renként 30-40 forintot keresnek még ma is az ügyeskedők. A haszonnak megfelelően a ki­szabható büntetés is magas: 5 millió forint kárérték felett - s az eddig feltárt esetek többnyire ebbe a kategóriába tartoznak - 8 év börtön jár. Ha vesztegetéssel párosult a tranzakció, 10 évi el­zárás is kiszabható. Mellékbün­tetésnek vagyonelkobzás, il­letve milliós nagyságrendű kár­térítés megfizettetése is elkép­zelhető. Domi Zsuzsa Magyarok is dolgoznak a Spanyol Lovasiskolában Amikor tavaly novem­berben tűzvész pusztított a bécsi Burgban, a bécsiek tömegesen siettek a Spanyol Lovasiskola híres lipicai ménjeinek védelmére. Azóta kidolgozták a terveket a vi­lág legszebb lovaglótermé­nek újjáépítésére, s mivel a pompás bemutatókat ezer ember nézi végig, a légkon­dicionálást is be kell vezetni, A Spanyol Lovasiskolát 1580-ban alapították, ami­kor Károly főherceg három spanyol mént hozatott Spa­nyolországból és Lipicában (a mai Szlovéniában) meg­kezdte tenyésztésüket. A remekül kiképzett lovak 1735-ben kezdték bemuta­tóikat a város szívében épült pompás teremben. A ménesnek sok vihart kellett átvészelnie. Walt Disney 1962-ben A fehér mének menekülése címmel filmet forgatott arról, hogy a második világháború vég­napjaiban hogyan mentet­ték ki a ménest a szovjet megszállási övezetből. A fő­szerepet Robert Taylor ját­szotta. A lovasiskolában magya­rok is dolgoznak, ők a lovak ápolásában hasznosítják a legjobb magyar méneseknél szerzett tudásukat. A sztár­lovas, a 22 éves Conversano Roviga, aki húsz éven át ta­nulta a páratlanul nehéz mesterséget. Ma lovaival ő mutatja be a legjobban a le- vadct, vagyis az ágaskodást, a courbettet, az ugrást és a capriolet, a repülést. A Spanyol Lovasiskola jó üzlet. Nemcsak a kelendő porcelánfigurák (áruk 8 ezertől 50 ezer schillingig terjed), hanem elsősorban egy remek propagandaötlet miatt. A külföldi televíziós társaságok 1985 óta csak akkor mutathatnak be fil­met a Spanyol Lovasiskolá­ról, ha ezt követően levetítik az Ausztriát bemutató hét­perces fűmet. Az iskola ily módon Ausztria valóságos jelképe lett. Az asszonynak szokatlan volt a férj csendessége Elhallgatott a horkolás világrekordere A southamptoni Mel Switzer különleges eset: elvesztette a vi­lágelsőséget - és ő ettől lett boldog. A derék brit volt ugyanis a Guinness rekordok könyve szerint a horkolás világ­rekordere, 92 decibeles hang­erővel húzta á lóbőrt. Felesége, Julie szerint „olyan volt mel­lette aludni, mintha az ember egy repülőtér kifutópályáján fe­küdne”. Hála a svéd Björn Petruson kutató találmányának, a Novo- zent nevet viselő, orrba tolható kis műanyagnak, az asszony megpróbáltatásai véget értek. Pedig korábban is kipróbáltak már egy-két módszert. A férj hátára például golflabdákat rög­zítettek, hogy ne tudjon hanyatt feküdni. Hiába, nem segített. Az is csak felemás eredményt hozott, hogy a csuklójára fém­karikát helyeztek, amely a hor­kolásra elektrosokkal vála­szolja szerkezet ugyan betöl­tötte feladatát, csak éppen Mel egy pillanatra sem tudta le­hunyni a szemét. Most viszont tényleg csönd van. Igaz, Julie asszony beval­lotta, hogy napokig emiatt nem tudott aludni. Olyan szokatlan volt ugyanis számára a férje „hallgatása”, hogy gyakran megbökdöste, él- e még? (Ferenczy-Europress) Felrobbant könyvek Nem állítom, hogy tudato­san, pláne, hogy rossz szán­dékból, de a jelenlegi Magyar- országon még az olyan tragi­kus eset is, mint amilyen Bé­kásmegyeren történt, politikai kötélhúzáshoz vezet. Az egyik ellenzéki párt jeles személyi­sége ugyanis arra kérte kor­mányt, hogy nyilvánítsa ka­tasztrófa sújtotta területnek a robbanás színhelyét, mire az il­letékes - „mellesleg” egy má­sik, hatalmon lévő párt elköte­lezettje - ezt visszautasította, mondván, hogy a magyar jog­rendszer nem ismer ilyen fo­galmat. Most nem az a fontos, hogy ebben az újfent feleslegesen ki­élezett vitában kinek van igaza, hanem, hogy meghallgatassék a károsultak szava, kérése és valamelyest enyhüljenek fáj­dalmaik, gondjaik. Egyikük - bár nem kért semmit- hangja mégis figye­lemre méltó. A 168 óra című rádióműsorban egy középkorú tanárnő beszélt a családját ért szörnyű csapásról. Özvegyen neveli két gyerekét, egész ed­digi élete, munkája során meg­szerzett ingósága odaveszett. S igazából csak a könyvtárát, azt kétezer kötetet sajnálja, ame­lyet tudatosan gyűjtögetett ösz- sze. Húszéves fia pedig - egye­temre készülvén - leginkább a pótolhatatlannak tetsző saját jegyzeteit siratja. Szó se róla: kevés meggyő­zőbb adalék lehetséges a kul­túra melletti érveléshez. Csongrády Béla Rejtvény! Rejtvény!

Next

/
Oldalképek
Tartalom