Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-18-19 / 218. szám
1993. szeptember 18-19., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN V i d r ó c z k i m> ij* a \* \ Radios István tűzzománca Új színfolt Nógrádmegyerben Bagoly, páva és égitestek a ház homlokzatán Elkészült Radics István sgraffitója Radios István festőművész sgraffitója (vakolatdísze) elkészült, ezekben a napokban át is adták, mostantól a szülőfalu, Nógrádmegyer művelődési házának homlokzatát díszíti. Mit akar elmondani ezzel az újabb művével szülőfalujának a művész? Erről kérdeztük Radics Istvánt.-A húsz négyzetméteres mű a művelődési házat ékesíti. Az intézmény jellegé befolyásolta-e a sgraffito motívumainak kiválasztását?- Igen, bizonyos mértékig meg is határozta azt. A művelődési házban jelenleg folyó ösz- szetett tevékenységet fejezi ki a figurasor, hiszen az intézményben például a népművészeti hagyományok ápolása mellett lakodalmakat, bálokat, koncerteket is rendeznek. Ugyancsak itt kapott helyet a közművelődési könyvtár, és így tovább.- Hogyan jelennek meg a tevékenységre is utaló motívumok a vakolatdíszen?- Néhány példát mondok. A könyvet mint a tudás forrását szimbolizálja a „háromszög” jobb alsó csúcsában lévő bagoly. A másik csúcsban pedig a páva jelképezi kicsit a hiúságok hiúsága gondolatot is, hiszen a rendezvényeken mindenki ösz- szeszedett és szép szeretne lenni. De része a kompozíciónak a furulyás, a menyasszony és a vőlegény, a kosaras paraszt- asszony a batyusbá- Iokra is utal, az ásós figura a falu etnikai összetételét jelzi, a női alak és a kisfiú pedig a tudás közvetítésének elemeként jelenik meg. A „háromszög” csúcsában a Nap, a Hold, a csillag- és madárszimbólum látható, amely őrzi a régi falusi házhomlokzatok emlékét (fűrészelt oromzatok).-Sajátos a mű színezése is. Mi indokolja ezt?- A meleg, angolvörös háttérből világosban jelennek meg a figurák, így távolról is dekoratív ütőerőt képeznek. Miután az egész figurasor csak távolabbról, az utca bizonyos szögleteiből szemlélhető a maga teljességében, ezért választoltam ezt a színösszetételt. — Min dolgozik jelenleg?-■ Most mindenekelőtt örülök annak, hogy szülőfalumban szeretettel fogadják ezt a munkámat. Annak is örültem, amikor a nógrádmegyeri általános iskolában egy galériát nyitottak, s ezt éppen az én kiállításommal tették. Remélem, az iskolagaléria kiállítási programja az idei tanévben is változatos lesz. Tervezek újabb köztéri művet is, foglalkozom a tűzzománccal, a legutóbbi egri nyári tárlaton bemutatták Okos szüzek című tűzzománc képemet, festek, rajzolok. Van mit tennem. te Szepesi József: Balázs Jánosnak (kissé megkésve) Purdé-pucér a lelked, kopott gúnyáját régen levetette és remeg. Sápaszt-e büszke szégyen? Kilesve álmaid: mély szakadékokban rejtez; hiába strázsa zord erély — orozzák. Kapsz és vesztesz. Szürke ismerős leszel. Halandó. Halhatatlan titkodra nincs többé lepel. Ellpotra sok hivatlan. Sápaszt-e büszke szégyen? Purdé-pucér a lelked, kopott gúnyáját régen levetette és remeg ... (A mámor templomában című kötetből) Levéltári tanácskozás A levéltárak az utóbbi időben - a többi között, kárpótlási törvény végrehajtásában betöltött szerepük következtében - az érdeklődés homlokterébe kerültek. Kevesebben tudják, hogy még levéltári törvény sincs. Levéltár-igazgatók, a megyei közgyűlések, a megyei városok közgyűjteményi felügyeletet ellátó munkatársai, köztük nógrádi szakemberek részvételével levéltári értekezletet rendeznek Budapesten szeptember 29-én és 30-án. Az értekezlet fő témája a levéltári törvény szakmai előkészítése. Mikor még megvolt a kis „Kulacs” A mámor templomábam Szepesi József válogatott versei Járt-kelt, bóklászott közöttünk Salgótarjánban, nappal kemény fizikai munkát végzett, esténként kocsmákban vitatkozott egy költő, akit a „hivatalos” város igazán sohasem fogadott be, noha idevalósi volt, minden ízében ide kötődött. Ambivalens helyzetén az sem változtatott, amikor a Palócföld-köny- vek sorozatban már első verseskötetét is kiadták. Később elköltözött Budapestre, ahonnan azóta verseiben is visszajár. Arról a Salgótarjánról ír, például Új bár című versében is, mikor még megvolt a kis „Kulacs”, „még volt cigányzenekar, harmadosztályú zűr, titok”, de - tegyük hozzá - első osztályú káposztáscvekedli és sok más házias ízű étel is. Ez volt az az idő, a hetvenes évek, mikor a régi városközpont maradékát is lebontották, új épületeket húztak föl, új sörbárt nyitottak a „Kulacs” helyén is, ahol már nem leltek igazi otthonra a régiek, igazán a költő sem érezte jól magát az „unott, új alakok” között. Amit a hivatalosság nem nyújtott, pótolták a társak, a barátok, köztük Brunda Gusztáv, aki még nem volt a kultúra, a művészek menedzsere, Szujó Zoltán grafikusművész, Balázs János cigány naiv festő, és mások, akiknek verset is dedikál a költő. Ez volt az az idő, a hetvenes évek eleje, amikor azért az akkor megyei napilap, a NÓGRAD kulturális rovatában közölni kezdte a költő első verseit, amint erről Mészáros György is megemlékezik a válogatott verseket tartalmazó új kötet fülszövegében. Ezek után ideje megnevezni a költőt, annál is inkább, mert most jelent meg Szepesi József A mámor templomában című új verseskötete a budapesti Mega- ceros Kiadó, Sajtóügynökség Bt. gondozásában. A könyv a „Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány", valamint a kiadó támogatásával készült, a borítófotót Gábor Nóra készítette. A már említett Mészáros Györgyön kívül Horpácsi Sándor méltatja a költő eddigi munkásságát. A verseket maga a szerző válogatta, aki a kötetet is szerkesztette. A könyv több mint másfél száz verset tartalmaz, hat ciklusba gyűjtve (Megszokott nyűgök, Nincs annál szörnyűbb, Helyzetjelentés, Valahol várnak engem, Négykupicás riport, Nyissatok ajtót). Szepesi József racionális költő, a tudatosság jellemzi válogatási elvét is. Ennek köszönhetően a kötet ciklusbeosztása szép belső ívet eredményez. Ma már talán nem divatos ezt emlegetni, de van eleje és van vége, s ami a kettő között van, az egy tárgyszerű, a léthelyzetet pontosan tükröző, értelmileg és érzelmileg hiteles, s reméljük ezután is tovább gazdagodó költészet. Nem posztmodem, hanem a szó eredeti értelmében modem. Vagyis, abban az értelemben, hogy korszerűen fejezi ki a kort, szinte szociológiailag is pontosan tárja az olvasó elé a társadalom örök veszteseinek helyzetét, a periférián tengődőkét, ezen belül természetesen a cigányságét is. Természetesen, mert hiszen a költő maga is az utóbbiak közül való. Miként azt Horpácsi Sándor is megjegyzi, „Szepesi József úgy szereti övéit, hogy nem hazudja szépnek, egzotikusnak őket, de kemény szóval perel velük és értük”. Persze, azért jelen van a szép is, a jó is ebben a költészetben, még ha több is a nyomorúság és a rút, a baj és a kór, az előítélet és - nem utolsó sorban - a vágy ennek megszüntetésére, vagy legalábbis csökkentésére. Mint írja, kis átlagemberek között találta ezt az életet, ami megadatott számára, miközben „künn fúj a szél”, vagy elérkezik a külvárosi naplemente. Nem úgy cigány költő, hogy folyton övéiről beszél. Távol áll tőle minden romantikus hevület, a ráció nevében szól az emberről, az elesettekről, akik között cigány és nem cigány egyaránt található, mert az emberi sors közös akár fölfogja ezt valaki, akár nem. A magam részéről éppen ezt az ésszerűséget tartom Szepesi József költészete egyik legrokonszenvesebb vonásának. —mér Földrajzi album A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó és a Fővárosi Pedagógiai Intézet közös munkájaként látott napvilágot a Földrajzi album sorozatban a Magyarország című szép és hasznos képeskönyv, amit információgazdagsága miatt is eredményesen forgathatnak a diákok, „kiegészítő könyvként”. Az albumot Laki Ilona írta és állította össze. Munkatársa volt Karádi Ilona, Szekeres Zoltán és Wild Katalin. Az albumban a többi között külön élményt jelenthet az ország tájainak bemutatása. De igen szemléletes a népességföldrajzról, a néprajzról, a településföldrajzról, az idegenforgalomról, a nemzeti parkokról, a közlekedésről, a Magyar Földrajzi Múzeumról szóló rész is. A színes képanyag, ezen belül ai űrfelvételek teszik élménnyé az album forgatását. Ezek között a nógrádi olvasó örömmel fedezi föl a többi között a modem Salgótarjánt, a világörökséghez tartozó Hollókőt, az ipolytarnóci leletanyagot, a Mátrát bemutató gyönyörű felvételeket is. Összesen csaknem négyszáz fényképet, színes ábrát, térképvázlatot, grafikont, táblázatot és eseménynaptárt tartalmaz az album, ami nagy segítséget jelenthet a hazai földrajz tanításához. —th Tradicionalizmus és modernség egyetlen kiállításon Bemutatkoznak a Balassi Bálint Asztaltársaság képzőművész tagjai A salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság képzőművész tagjainak hagyományos, éves kiállítása várja az érdeklődőket jelenleg a Balassi Bálint Könyvtárban. A társaság az utóbbi években mind többet hallat magáról, például az ő szervezésükben rendezik meg nyaranként a városban az országos sci-fi találkozót, negyedévenként jelentetik meg szépirodalommal foglalkozó tagjaik műveinek válogatását tartalmazó kiadványukat, szerves kapcsolatokat építettek ki a megyében és az ország más részein működő, hasonló jellegű társaságokkal, egyesületekkel, szervezetekkel, nem utolsósorban pedig képzőművész tagjaik rendszeresen szerepelnek az éves kiállításokon, sőt, más rangos tárlatokon is idehaza és külföldön. Rendezvényeik gazdagítják a város kulturális kínálatának választékát, mind gyakrabban érdemes figyelni arra, amit tesznek. Érdemes megtekinteni a jelen kiállítást is. Ha nem is azonos hangsúllyal, festmény, szobor, grafika egyaránt látható a tárlaton. Megjegyzendő az is, hogy idén nem zsűrizték a műveket, ami a többi között azt eredményezte, hogy a tárlat meglehetősen vegyes hangulatú. Ha az volt a cél, hogy az asztaltársasághoz tartozók mind szélesebb körét mutassák be, akkor ez méltánylandó szempont, hiszen az ön- tevékenység minden szempontból elismerést érdemel. Dicsérendő és támogatandó a társaség azon törekvése is, hogy a városban és környékén úgyszólván mindenki otthonra, ösztönző közösségre találjon benne, aki korábban az azóta összeomlott amatőr képzőművészeti mozgalomban tevékenykedett. Ha nem lenne, ki kellene találni az ilyen társaságot. A megyében is mind több hasonló szerveződés kellene, a helyi civil társadalmak erősítése jegyében, ami nélkül a társadalmi demokrácia puszta illúzió. Ugyanakkor az is tény, hogy az asztaltársaságban tevékenykedők közül mind többen dicsekedhetnek olyan munkássággal, amelyet hosszabb-rövi- debb idő óta a szakmai közvélemény is számon tart és értékel. Többen önálló kiállításokkal is közönség elé lépnek. M ost a teljesség igénye nélkül, a figyelemfelhívás szándékával szólunk a kiállításon látható néhány műről, illetve művészről. Balázs János halála óta, akinek munkássága a cigány naiv festészet nemzetközi ismertségéhez járult hozzá, Salgótarjánban mindenekelőtt Oláh Jolán és Balogh Balázs András hazai és nemzetközi tárlatokon való jelenléte kelt folyamatosán figyelmet e műfaj iránt. O láh Jolán a jelen tárlaton is inkább a meseszerű, a naiv szürrealizmus eszközeivel létrehozott képeit mutatja be (Talán nem a két szép szemedért, Lesben, Féltve féltem, A kötéltánoos). Balog Balázs András a cigány lét realista ábrázolására helyezi a hangsúlyt, kevésbé lírai, inkább drámai módon (Istenem, segíts meg!, Anyátok részeg, Részeg cigány). Kár, hogy a friss hangú, a deko- rativitás elemeit sem nélkülöző képeket festő Orbán György most csak egyetlen, Argilus királyfi című művével van jelen. Lassan talán ideje lenne egy, a tevékenységéről átfogóbb tájékozódást lehetővé tevő kollekció bemutatása. Ugyanez a benyomás keletkezhet a nézőben a „szürrealista” Czene Gál István, vagy az expresszív kifejezést favorizálni látszó Deák László Tamás képei előtt. A kiállítás tűzzománcai között többek között Hertelendy Mária Zsuzsa Keletkezés című sorozatának néhány darabja jelzi egy belső gondolati fejlődés további lehetőségét. Az ak- varellek, pasztellek, más grafikai lapok szintén változatos alkotói törekvéseket jeleznek, köztük például V. Kővári Krisztina. Balogh Erzsi. Rottenhoffer Attiláné, Losonczy Ildikó, Fan- csikné Csaba Mária lapjai. A plasztikát ezúttal kizárólag kisebb-nagyobb méretű faszobrok, domborművek képviselik a tárlaton. Baráth Zoltántól a Rabbi, az Olvasó és a Boldizsár, Romasz Istvántól a Kis szégyenlős, Bagi Andrástól a Menekültek és a Mit remélsz című művek keltik föl a figyelmet. B alázs Mari, Földi József, Bakos Sándor, II- lésné Bohács Mária, Fenyvesiné U na fényi Magdolna műveivel találkozhat még az érdeklődő az idei asztaltársasági tárlaton, amelyen - s ez általános megjegyzés - a tradicionalizmus és a modernség egyaránt megjelenik, miként a gondolatiság erősödése és a családi, táji lojalitás vallomásosTékozló fiú I, Hl Fábián Gyöngyvér festménye Megjelent a Palócföld új száma Megjelent a Palócföld új, idei júliusi-augusztusi száma Salgótarjánban. E szám szépirodalmi összeállítását a szerkesztők Bódi Tóth Elemér versösszeállításának közlésével vezetik be. A költő válogatott verseinek gyűjteménye a Magvető Könyvkiadónál jelenik meg Európai tea címmel idén ősszel. A továbbiakban Sarusi Mihály prózája, Veres Andrea japán haiku költőktől közölt összeállítása teszi változatosabbá a folyóirat e részét. A Tolipróba rovatban ezúttal Bajzafi Ferenc mutatkozik be. Tovább gazdagodik a lap Kilátó rovata, amely mindenekelőtt a környező országok aktuális szellemi folyamatainak figyelemmel kísérését, elemzését tűzte ki céljául. Az Északi kilátóban Kafer István magyarszlovák jegyzetei, a Déli kilátóban Varga Zoltán Délszláv démonok című tanulmánya olvasható. Az Élő múlt rovatban Tóth László Arcképek Kassáról címmel a csehszlovákiai magyarság művelődéstörténetéhez közöl adalékokat 1945 és 1948 között. Pihurik Judit szegedi tudományos kutató Sodródás című elemzésében 1944 nyarának politikai válaszlehetőségeit tekinti át, Bethlen István-emlék- irat kapcsán. „Töredékes” katalógust közöl Mohai V. Lajos Mészöly Miklós munkásságáról. Külön figyelmet érdemel a nemrég elhunyt Cseres Tibor Nemzedékváltás című írása 1968-ból. Tarján Tamás aktuális kritikai szemléje teszi teljessé e számot.
