Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-16 / 216. szám

1993. szeptember 16., csütörtök NŐI DOLGOK 9 Teszt: hisztis, vagy nyugodt ön? Nyugodt embernek tartja magát? igen 0 nem 5 nemigen 3 Szokott-e tárgyakat a földhöz vágni? soha 0 csak ha mérges vagyok 3 csak olyat, amiért nem kár előfordult már 1 gyakran 4 inkább annak a fejéhez, aki felbosszant 5 Szokott sírógörcsöt kapni? igen 5 nem 0 ritkán 3 Mit mond annak, aki a villamoson véletlenül a lábára lép? marha! 4 máskor jobban vigyázzon! 3 legalább elnézést kérhetne! 2 kérem, nem történt semmi 0 nem szólok semmit 1 szó nélkül én is rálépek az övére 5 Szokott kiabálni? soha 0 ritkán 2 gyakran 5 csak ha vitatkoznak velem 4 Férje (partnere) fokozott Figyelmet tanúsít egy társaságukban tartózkodó hölgy iránt. Mire ön? rászólok, hogy ne kakaskodjon 3 nagy balhét rendezek 5 csak magamban fortyogok 1 négyszemközt leszúrom 2 észre sem veszem, mert mással kacérkodom 0 Hallgat a jó szóra? igen nem időnként én sohasem hallgatok Mit tesz, ha az utcán egy férfi - udvariasan - leszólítja? szó nélkül, határozottan továbbmegyek közlöm vele, hogy utcán nem ismerkedem gorombán visszautasítom lekeverek neki egy frászt ha megtetszik, vele tartok Értékelés 0-9 pont: Ön rendkívül, mondhat nánk túlságo­san higgadt nő. Az önuralom ilyen irányú túltengése már káros, mert a temperamen­tum teljes hiányára vall. 10-20 pont: Ön alapjában kié gyensúlyozott, békés természetű hölgy. Komoly megráz ■ kódtatás szükséges ahhoz hogy, kiborul­jon. 21-30 pont: Hajlamos a „dilire”, de megpróbál uralkodni magán. Sajnos ez nem mindig sikerül, s ilyenkor nem irigyeljük a kör­nyezetét. 31-38 pont: Hajlamos a „dilire”, s meg sem próbál uralkodni magán. Ön a tipikusan hisztis nő. 39-40 pont: Csak akkor me részkedünk az ön közelébe, ha egy pohár víz is van nálunk, hogy dührohamát idejekorán lecsillapít­suk. Otthon is könnyen elkészíthető Receptek párféle parfére Nem tudni pontosan, mikor, hol született a fagylalt kisöccse, a parfé, de az biztos, hogy nép­szerűségben már vetekszik bátyjával. Hűvössége ugyanis „szelídebb”, mint a fagylalté, s otthon is könnyen elkészíthető. A házi parfé fő kellékei: tej­szín, porcukor (vagy mestersé­ges édesítő), valamint ízesítő (gyümölcs, kakaó, csokoládé, kávé) - továbbá hűtőszekrény és turmixgép. A keményre föl­vert tejszínhabhoz először a cukrot (édesítőt), majd a turmi­xolt gyümölcsöt kell hozzáadni. A masszát öntsük tetszés szerint kiválasztott hidegtűrő, folpack- kal bélelt edénybe, s tegyük a hűtőszekrény mélyhűtőjébe: 3- 4 óra alatt megdermed. Sokféle változata közül három parfé- v riáció 4 személyre „mérete­zett” receptjét adjuk közre. Kávéparfé. Hozzávalók: 4 dl tejszín, 4 erős fekete, 5 tojás -igája, 15 dkg porcukor. A to­jás sárgáját és a porcukrot masszává keverjük, s kanalan­ként hozzáadjuk a feketét. Nagy tál forró vízbe tegyünk egy ki­sebb edényt és a gőz fölött sű­rítsük be a masszát. Amíg kihűl, fölverjük a habot, lassan hozzá­keverjük a tojásos-cukros kávé­hoz és lefagyasztjuk. Eperparfé. Hozzávalók: 4 dl tejszín, 15 dkg porcukor, 25 dkg eper - mélyhűtött is jó -, fél cit­rom leve, csipetnyi só, fél deci sherry brandy. A mosott epret turmixoljuk és szűrjük le. (A friss lé értékes „melléktermék”: kevés cukorral kitűnő szörpöt ad.) Az epervelőt tegyük vissza a turmixba, öntsük hozzá a cit­romlevet, a porcukrot, a likőrt, s szórjunk rá pici sót. Egy percre kapcsoljuk be a turmixgépet; verjük föl a tejszínt, keverjük össze az ízesített eperrel, s fa­gyasszuk. Emeletes parfé. Hozzávalók: 6 dl tejszín, 3 evőkanál kakaó­por, 25 dkg málna - mélyhűtött is megfelel -, 1 csomag vaníli­áscukor, 7 evőkanál porcukor. A fogyasztás előtti napon kezd­jük készíteni. Forraljunk fel 2 dl tejszínt, adjunk hozzá 2 evőka­nál porcukrot, 1-2 percig főz­zük, majd a tűzről lehúzva szór­juk bele a vaníliáscukrot. A kö­vetkező 2 dl tejszínt - kakaópor­ral és 2 kanál cukorral - keverés közben forraljuk fel. A harma­dik adag tejszínt a maradék por­cukorral forraljuk föl. Ha mind­egyik kihűlt, tegyük a hűtőszek­rénybe (ne a mélyhűtőbe). Másnap mindegyik ízesített tej­színt verjük föl és folpackkal bélelt edénybe először a kakaós tejszínhabot simítsuk bele. Egy órára tegyük mélyhűtőbe. Utána tegyük rá a vaníliás habot és szintén fagyasszuk 1 órán át. A cukorral ízesített habba kever­jük bele a mosott, összetört málnát, óvatosan kavarjuk és öntsük az edénybe. secsemőpedagógia: bömbölő apróságok Ilusika újra ónálló Eidekes gondolatok A házasságról Ne menj férjhez, amíg nem vagy negyven. Legkorábban 35 évesen kezdesz rájönni arra, mi­lyen is az igazi férfi, s a sok kö­zül ki illik hozzád - talán...(Re­gina, Párizs „hivatalos” bárki­rálynője, aki 40 évesen ment férjhez) A dámáról A férfiaknak ma már fogal­muk sincs arról, milyen egy igazi dáma. Ennek egyszerű az oka: maguk a nők sefn tudják. 'Frrtíjt' Schubert, i19Q9^f972! olasz divattervező) _ Hogy ‘ fiHtygiLjs egy igazi dáma, azt akkor tanulja meg a férfi,amikor már hiába hason­lítja másokhoz. (Willy Birgel, 11891-19731, német színész) A nyíltságról Nem tudom elviselni azokat a nőket, akik pusztán aggoda­lomból inkább csődöt monda­nak, ahelyett hogy bevalianák, kit és mit kívánnak. (Barbra Streisand, amerikai színésznő) A hazugságról Minden nő elhiszi a hazugsá­got. A művészet az, hogy elhi­tessük velük azt, ami igaz. (Marcello Mastroianni, olasz filmművész) y kisbabát nem szabad k< írom percnél tovább a h gyni - állítja a nem­zetközi La Leche Liga ma­gyarországi elnökasszonya, Debulai Blanka. A liga, amely azért jött létre, hogy tanácsot, bátorítást adjon a szoptató anyáknak és szemé­lyes segítséget nyújtson a hozzájuk fordulóknak, kül­földi csecsemöpedagógiai és saját pedagógiai tapasztala­tok alapján dolgozik. A magyar elnök asszony­nak három gyermeke van, a legidősebb hét-, a legfiata­labb háromesztendős. Ö va­lamennyi gyermekét másfél éves Korukig szoptatta, és meggyőződése, hogy az külső segítség nélkül nem sikerült volna. A csecsemő sosem unatkozik, éppen ezért na­gyon kell figyelni jelzéseire, mindenekelőtt a sírására - mondja az elnök asszony, megerősítve a müncheni pe- diátriai klinika megfigyelé­sét. amely szerint ha egy cse­csemő 24 óra alatt másfél órányit sír, az normálisnak tekinthető. A hazai csecsemőpedagó­giai tapasztalatok szerint egy kisbabát az első életévében nem lehet elkényeztetni, így ha sír, mindenképpen meg kell találni a kiváltó okokat. A legtöbbször akkor zendít rá, ha éhes, de gyakran az anya közelségét kívánja ilyen módon kifejezni. Ha egy baba ót percnél tovább bömböl és az anya nem bír vele, akkor általában valami komolyabb baja lehet. A szakemberek szerint, nem szabad sokáig sírni hagyni a csecsemőt. Vélemé­nyük szerint nem helytálló az a hazánkban gyakran hangoztatott nézet, hogy a bömbölés erősíti a tüdőt, edzi a hangszálakat. Legfel­jebb a szomszédok idegrend­szerét teheti próbára az a szülő, aki hosszú ideig hagyja bömbölni a csemeté­jét.' A here lenne a különbség oka? A cambridge-i egyetem egy biológusa végre tisztázta a ne­mek közötti „kis különbséget”. A férfiak - szerinte - a „telje­sítménybeli extrémitások irá­nyába” hajlanak, a nők viszont „az átlag felé” tendálnak. A magyarázat pedig: a tesztoszte- ron, a férfi nemi hormon. Dr. Charles Goodhart 15 éve „könyveli” a cambridge-i diá­kok vizsgaeredményeit. Mini­mális eltérésekkel a nemek újra és újra ugyanazt a képet mutat­ják. A fiatalemberek részará­nyukon belül csaknem kétszer annyian érnek el summa cum laude fokozatot, mint nőnemű társaik. Viszont azok százalék- aránya is lényegesen magasabb a férfi diákok soraiban, mint a diáklányok között, akik éppen csak megállják a helyüket, sőt megbuknak. A legtöbb női hall­gató átlagos jeggyel végez. Godhart elmélete szerint a magyarázat abban a hormonban rejlik, amely a férfiaknak érvé­nyesülési képességet, agresszi­vitást, becsvágyat és eredetisé­get kölcsönöz: ez egyaránt kife­jeződhet átlagon felül magas és átlagon alul rossz teljesítmé­nyekben. A nők a docens sze­rint alacsonyabb tesztoszte- ron-szintjük miatt kiegyensú­lyozottabbak: teljesítményeik­ben és magatartásukban egy­aránt. „A nők nem azért teljesí­tenek kevesebbet, mert nincs eszük, hanem mert nincs heré­jük” - állítja Goodhart. Jeles ex-honfitársunk, Stalier Ilonka, a Husika, közismert nevén Cicciolina mindig hallat magáról. Felvételünk házasságkötése után készült, ám a művésznő megunta a kötöttséget, s elvált. Az­óta megszületett gyermeke, de férjét mellőzi, csupán a csemeté­nek, no és természetesen önmagának él. ' Fogyókúrázók tévúton A zsírmentes diéta önmagában még kevés A táplálkozástudomány ame­rikai szaktekintélyei bírálják azokat a fogyókúrás program- készítőket, akik szerint csoda­szereik akkor is eredményesek, ha az ember mindent eszik. Té­vedés! A helyes táplálkozás alapigazsága az, hogy mindig meg kell maradnunk a kalória­határokon belül. A félrevezető súlycsökkentő programok között a legújabb a „zsírmentes diéta”. Pedig azzal, hogy a zsírt teljesen kiiktatja va­laki az étrendjéből, még nem garantált a fogyás. A fontos az, hogy a magunkhoz vett kalóri­amennyiségnek kevesebb, mint 20 százaléka származzék zsír­ból; e mellett bőven lehet fo­gyasztani teljes őrlésű búzából sütött kenyeret, zöldséget és gyümölcsöt. Az emberek rend­szerint attól csapódnak be, hogy azt hiszik: elég ha hátat fordíta­nak a zsírnak, s nyugodtan töm­hetik magukba a süteményeket, a fagylatot meg a cukorkát. Nos, igaz, hogy a cukor csak fele annyi energiát tartalmaz, mint a zsiradékok, de az élve­zeti cikkek gyártói az íz kedvé­ért a szokásosnál magasabb cu­kortartalommal pótolják a fi­nomságok csökkentett zsírtar­talmát. Vagyis a fogyasztó ott van, ahol a part szakad. Akkor eszünk helyesen, ha a kalória összmennyisége nem haladja meg a szervezet energi­aszükségletét. Aki pedig „túle­szi” magát a kalóriahatárokon, ne számítson arra, hogy meg­szabadul akár egyetlen fölösle­ges kilótól is - hangzik a táplál­kozás tudósainak véleménye.- Már éppen lemondtam ar­ról, hogy valaha is lesz vala­kim, aki fontos számomra. Túl vagyok két váláson, több kap­csolaton. Valahogy untam már az egészet, gondoltam, jó leSz nekem egyedül. Úgy döntöt­tem, csak a munkámnak fogok élni. Akkor még nem tudtam, hogy a szerelem és a munka nem zárja ki egymást. Ebben a hanyatló szituációban találkoz­tam Gyurival. Mondjuk, ez túl­zás, mert már régebbről ismer­tük egymást, akkor kezdett iga­zán fontossá válni, amikor munkakapcsolatba kerültünk. Vonzott, hogy hitt abban, amit csinált, büszke volt képessége­ire, egyszerre volt magabiztos és naív, bár kutatással foglal­kozott, mégsem volt afféle tu­dós típus. Amikor randevúztunk, és szembejött az utcán, szerettem volna felkiáltani az örömtől. Ő volt az, akire mindig is vágy­tam. Határozott, ugyanakkor gyöngéd, érzelem és gondolat- gazdag, őszinte, megbízható. Még ma is százhúszat ver a pulzusom, ha valaki ráemlékez­tet - kezdi élettörténetének részletét Éva, akinek gesztusa­iból dinamizmus, határozottság árad. Az a típusú nő, aki ha a század elején születik, minden bizonnyal szüfrazsett lesz. Asszonysorsok Nem vállalta a kockázatot- Sokszínű egyénisége örök kihívás volt számomra, és megunhatatlan játék. Féléves kapcsolat után megkérte a ke­zemet. Túlságosan nem lepett meg a dolog, mert sokszor el­játszottam már a gondolattal: mi lenne, ha... De igazából nem vettem komolyan. Végül más szokások között, más kör­nyezetben, más világban nőt­tünk fel. Az ő világa vonzott is, tudtam, hogy általa átkerülhet­tem volna egy minőségileg magasabb értelmiségi cso­portba. Azt is tudtam, hogy ez a házasság megkövetelné bizo­nyos értékeim feladását, amit nem szívesen tennék. Tudtam, hogy vele örök tűzben kell égni, naprakészen hozni a ma­ximális formámat, ugyanakkor ellátni a hétköznapi asszonyi teendőket. Nagyon jó lett volna, ha egy olyan közegre ta­lálok, amelyik kiszippant meg­unt és meghaladott világomból. Egyúttal olyan új távlatokat nyit előttem, ami vonzó és vé­geláthatatlan. Csakhogy cseré­ben ott állt az örök bizonyítás kényszere. Mindig fittnek, kedvesnek, szellemesnek, jó háziasszonynak, sokszínűnek, szóval megúnhatatlannak lenni, és ezt nagyon nehéz vállalni. Pedig tudtam, hogy tőle számo- latlanul kapom mindehhez a muníciót. De meddig? Mellette mindig teljesen szellemi ké­szültségben kellett lennem, soha, semmi pihenő, nem volt módom takaréklángon égni. Tulajdonképpen mindig erre vágytam, az izgalmas, megun­hatatlan életre, az örök kihívá­sokra, és most lefékeztem, mint a nyuszi a rajzfilmen. Feladjam a megszokott, nyugodt életmó­domat? És mi lesz, ha belefára­dok ebbe az őrült hajszába, ami örök bizonyítás lenne önma­gámnak azért, hogy igazoljam, érdemes vagyok a szerelmére. Próbáltam higgadtan mérle­gelni a helyzetet, de sehogy sem sikerült. Nem tudtam kö­zelíteni a bennem lévő óriási szélsőségeket. Rettenetesen vágytam rá, hogy vele éljek, s ugyanennyire féltem attól, hogy nem leszek rá alkalmas. Persze tudom, hogy a távlato­kért érdemes kockáztatni. De annyi nagy szerelmet láttam már szétrohadni, ellaposodni, hogy tudom, az oltár előtt ki­mondott örökké-nek nem nagy jelentősége van. Tudtam, hogy előbb-utóbb elégnék ebben a kapcsolatban, azt is, hogy abban a formában tovább már nem volt fenntart­ható. Választanom kellett. Elengedtem a boldogságot a nyugalomért, a remélt boldog­ságot a remélt nyugalomért. Lehet, hogy mégiscsak vál­lalni kellett volna a kockázatot? Talán. Szerencsére erről már soha­sem lesz módom megbizonyo­sodni. Azt már ki sem bírnám. Kazinczi Anikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom