Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-09 / 184. szám
4 HÍRLAP OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1993. augusztus 9., hétfő Vándorlás a hosszú úton Dr. Ruzsik Mihály emlékére A Tájak Korok Múzeumok Egyesület salgótarjáni klubja 1993. július 31-én délelőtt 10 órakor a salgói várrom alatt kopjafát állított Borsovicz József, magashegyi túravezető, az SBTC természetjáró-szakosztálya elnöke, a tűzhelygyár dolgozója, valamint dr. Ruzsik Mihály emlékére. A kopjafát Rács- falusi Ferenc, az Adám Zsig- mond Nevelőotthon tanára, érdemes természetjáró, ismert túravezető faragta. Dr. Ruzsik Mihály neve bizonyára ismerősen cseng a megyei hírlap olvasóinak, hiszen ebben az újságban is sok írása jelent írásai. Megejtő lírával írt a természetről. Sokat tett dr. Domyai Béla munkásságának megismertetése, emlékének ébren tartása érdekében. Ruzsik Mihályi Salgótarjánban járt gimnáziumba, itt ismerkedett meg Domyai Bélával, akit mesterének vallott. A losonci érettségi után jogi végzettséget szerzett. Még nem sokkal halála előtt is dolgozott nyugdíjas jogászként. Azt vallotta ugyanis: munka nélkül keveset ér az ember élete. A Dornyai Bélától tanultakat soha sem felejtette el. A kitűnő pedagógus, a jeles útikönyvíró és földrajzi leíró, aki megalapozta Salgótarján történeti irodalmát, erdeiútjelző festőjének választotta. Az egykori kisdiák rengeteget tett Salgótarján természetvédelméért, tagja volt az önkormányzat városfejlesztési bizottságának. Többször láttak napvilágot írásai az Elet és Tudományban, a Turista Magazinban is. A Tarjám Tükörben is közzétett néhány cikket. Ruzsik Mihály szerette a magyar nótákat, a kulturált mulatozást, szívesen elbeszélgetett ismerőseivel egy-egy pohár bor mellett. Nem véletlenül volt a TKM-klub háznagya. Vadász- vizsgája is volt, Nógrád megye egyik legszenvedélyesebb vadászát tisztelhettük benne. Ő kalauzolta ősszel környékünkön a lengyel vadászokat. Sokszor tartott magas színvonalú előadásokat Salgó természeti értékeiről. Jó orgánuma volt, szívesen olvasott fel egy-egy verset is a TKM-klub emlékező összejövetelein. Az utóbbi időben unokája súlyos betegsége miatt sokat emésztette magát. Nem tudta megérteni, hogyan lehetséges, hogy ha a lánya és a veje is orvos, miért nem gyógyul meg az unokája. „A lélek a gondjait a testnek adja át” vallották már az ókori görögök is. így őt sem kerülhette el a betegség. Amikor 1992 májusában a TKM-klub Mocsáry Antal emléke előtt tisztelegve Karancslapujtőn járt, a társaság fele gyalog jött haza. Már nehezen bírta az erdei sétának minősülő kellemes nyolc kilométert. Július 31-én pedig temetni kellett őt. Dr. Ruzsik Mihály már egy esztendeje Borsovicz József társaságában (akivel sokat járták együtt a Tarján környéki erdőket) - az örök vadászmezőkön rója az erdei utakat. Miskolczy István Salgótarján Éljen az élet! Még jól emlékszem az abortusztörvényt megelőző szenvedélyes vitákra. Bennem is gondolatok feszengtek az emberi életet foggal-körömmel védő érvek, és a családok súlyosan megnehezült anyagi helyzetében gyökerezett, félig-meddig jogos, ám nem mindenkor helytálló ellenérvek hatására. A jövőnkkel, nemzeti létünkkel való ilyen tudatos, előrelátó törődést nem vitatom. Sőt! Mégis zavart, hogy ebben a pokollá változtatott, szörnyű világban az élőnek éppen csak mondható magzatok megsemmisítése sokkal hevesebb tiltakozást váltott ki az emberekből, mint a mai politika előre megfontolt szándékú gyakorlata. Töprengtem, de az említett abortusz viták mérlegelésénél én sem jutottam egyértelműen megnyugtató eredményekre. Bizonytalanságom csak a terhesség megszakításáról alkotott törvény elfogadása után, néhány - véletlenül kezembe került - könyv elolvasása után kezdett oldódni. A probléma teljes megértéséhez érdemes másoknak is megtudniuk, hogy a világon a halálról általában kétféle filozófiai elmélet alakult ki. A nyugati embereknél a halál a vég, utána minden megszűnik, míg a keletiek szerint a halál a születés kezdete is! Ők hisznek az élet körforgásában, a lélekvándorlásban. És ha nekik van igazuk?!. .. Ez a keletiekre jellemző gondolkodásmód engem is hatásába kerített. Előre láthatóan segít problémáim megoldásában. Meglehet, hogy az abortusz törvény alkotói már ezt a filozófiát vallják, s ezért még a jog erejével is biztosítani szeretnék későbbi életük folytonosságát. Az ily módon, — de lehet, hogy égi sugallatra -, megszerzett ismereteim birtokában én is fáradhatatlanul kutatom saját jövendő majdani életem lehetséges útvonalait. Bár álmaimban többször is kaptam már jól értékelhető, figyelmeztető és biztató jelzéseket, de a valódi igazságot egy jóhiszemű földöntúli lény sugallta. Ő a legnagyobb titoktartás megkövetelése mellett, félreérthetetlenül fülembe súgta a teljes bizonyosságot. Miszerint az elkövetkezendő életemet - nem messze Karancskeszitől - egyik régi alkalmazottam (nevét itt nem írom le) fiának harmadik jóképű, jóképességű, szőke fiú gyermekeként fogom élni, és öt gyermek apja leszek. A megdöbbentően izgalmassá vált, de ígéretesnek tűnő körülmények hatására, véglegesen abortusz ellenző lettem. S mostani életem hátra lévő időszakában megpróbálom bármi módon elérni, hogy a „K” család semmilyen körülmények között ne kapjon majd lehetőséget a terhesség megszakítására. Logikus előrelátásom dicséretére az első lépéseket már afelé is megtettem, hogy halálom esetén a mostani életemben gyűjtött minden vagyonomat a „K” család harmadikként születendő fiú gyermeke örökölje majd .. . Sajnos a keletiek arról egy szót sem írnak, hogy mi történik azokkal, akik még meg sem születtek, de már meg kell halniuk. Ezért vált sürgetően mindenki számára szükségessé az abortusz törvény. Erős bennünk az élni akarás, még a mai rossz életkörülmények között is. Ha a kormány a jelenben nem tud polgárai számára megfelelő életkörülményeket biztosítani, legalább az újbóli életünk lehetőségét próbálja minden lehetséges módon elősegíteni, hátha akkor, valahol a mai silány életünkért kárpótlást kaphatunk! Kökényesi Béla Karancskeszi sFeszty Árpád: A magyarok bejövetele A körkép, vagy más néven panorámakép a 19. század jellegzetes műfaja. Nem teljesen előzmény nélküli: a görög templomok frízei, a pompei ásatások során előkerült - feltehetően egész termeket betöltő - freskómaradványok korai előzménynek tekinthetők. A „modern” körkép gondolata a 18. század végén az ír Robert Barkertöl származik, aki megtervezte és megalkotta az első rotundákban (köralakú épület) elhelyezett körképet. A kép és a néző közé terepasztalt (dioráma) épített, amelyen szinte a nézőig „folytatta” a képen ábrázoltakat. A kellő megvilágítás azt az érzést kelti a nézőben, hogy az ábrázolt jelenség centrumában áll. Innen ered a panoráma elnevezés is. A múlt század körképei tematikájuk révén jelentős szerepet játszottak a nemzeti érzés felkeltésében. Ugyanakkor bizonyos mértékig szolgálták a nemzetek közötti kulturális kommunikációt is, hiszen a nagyjából azonos méretű körképet cserélték egymás között. Feszty Árpád Párizsban járva, a napóleoni csatát ábrázoló körkép hatására, 1891-ben határozta el, hogy hazatérve ő is fest egy körképet. A téma kiválasztásában apósa, Jókai Mór és a közelgő millennium hangulatában élő ország nagy szerepet játszott. Alapos kultúrhistóriai előtanulmányok, valamint a megfelelő anyagi háttér megteremtése után megnyerte az ügynek néhány jó nevű művésztársát s elkezdődött a nagy munka. 1894. május 13-án avatták fel ünnepélyes keretek között „A magyarok bejövetelé”-t, amely alkotóját az ország legnépszerűbb festőjévé tette. Mindenfelől tódult a nézősereg, hiszen ilyen méretű képet (120 m hosszú, 15 m magas) még soha nem láttak. Néhány évig a mai Szépművészeti Múzeum helyén állt a kép, de kitűzték a múzeum építését, ezért leszerelték és a világkiállításra Londonba vitték. Mikor visszakerült Budapestre a szokatlan méretű kép, a Népligetben álló favázas építményben helyezték el, elég méltatlan környezetben. Itt állt a II. világháború végéig, amikor egy gyújtóbomba alaposan megrongálta. Ekkor kezdődött a körkép kálváriája. A gazdátlanul álló képből több darabot kivágtak, elloptak; majd a megmentését vállalók felgöngyölték és sajnos a célra alkalmatlan helyeken tárolták. Egy korabeli képmentő egyesület célul tűzte ki újbóli felállítását, de anyagiak hiányában erre nem került sor. Aztán elkezdődött egy politikai felhangoktól sem mentes vita, amely erősen megkérdőjelezte a kép művészi értékét. A kedvező fordulat 1970-ben jött el, amikor felmerült a Nemzeti Történeti Emlékpark létrehozásának gondolata. A kulturális kormányzat döntése alapján 1974-ben ezért került a körkép a szegedi Móra Ferenc Múzeumba és megkezdődhetett a szakszerű állagvédelem. A restaurálás akadályai a 80-as évek végére hárultak el; eddigre felépült Novák István Ybl-díjas építész tervei alapján a körképet befogadó épület. S elfogadottá vált az a nézet, hogy a körkép a nemzeti kulturális örökség része, megmentése mindenképpen indokolt. A volt Csongrád Megyei Tanács és a Művészeti Alap pályázatot írt ki a körkép restaurálására. Egy magyar és egy lengyel művészeti csoport pályázott és a feladatot az utóbbi kapta, mert a döntést hozó testület (Országos Emlékbizottság) referencia-munkának tekintette az általuk nagy sikerrel restaurált és Wroczlawban felállított lengyel panorámaképet. 1991 szeptemberében az Ars Antiqua Restaurátor Szövetkezetbe tömörült lengyel szakemberek megkezdték az öt szakaszra bontott, 1995 őszére befejeződő helyreállítási munkát, amelynek költségei megközelítik a 300 millió forintot. A munka feltételeit a Feszty-körkép Alapítvány kuratóriuma biztosítja, amelynek elnöke Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. Az anyagi alapot a volt Csongrád Megyei Tanács és a Mezőbank Rt. teremtette meg 5-5 millió forint alapítványként letétbe helyezésével, s évi 50 millió forinttal a magyar kormány támogatja. De az alapítványt támogatják intézmények, magánszemélyek is. A restaurálás szakmai részét nemzetközi szakértő bizottság ellenőrzi. A jogi, garanciális kereteket a svájci jog alapján álló nemzetközi szerződés rögzíti. A restaurálás már a második szakaszában tart: folyik a képszeletek dublírozása, felszerelése végleges helyükre s épül a terepasztal is. Az eddigi munkák jó ütemben, színvonalasan folytak. Reális terv, hogy a Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark fő látványosságával a Feszty-körképpel és a körcsarnok egyéb múzeumi kiállításával várja az 1100. évfordulót és a budapesti expo vendégeit. Szabó G. László a Feszty-körkép Alapítvány kuratóriumának titkára (B)égetö demokrácia Mai „ népmese” Mottó: „Bármely szervezetben egyvalaki mindig akad, aki tudja, mi folyik körülötte. Ezt az embert el kell bocsátani.” (Murphy) Az erdei tisztáson szomorúan, leszegett fejjel, tétován álldogáltak a kisjuhászok és a birkák. Néha föl-föl néztek a hatalomnak látszó jegenyékre, ahol fejük fölött a törpepapagájok szájában ott lógott a döntés. Róluk, nélkülük. Bezárják-eladják-kiadják az aklot, ami egykoron kizárólag nekik épült és valójában arra a célra, melyre szükség volt. Ez a barátságos, célszerű akol a Csermely- és Kisjuhász- védö Intézet volt, ahová az utóbbi időben már az erdő zúgása is behallatszott. Ennek alapján folyt a munka, merthogy az erdőben az „erdőzúgás” az úr. Elvileg. Régóta tudták a Csermely- és Kisjuhászvédö Intézetben, hogy a pluralista Ormánygyű- lés törvényt hoz róluk. A csermelyvédő szakemberei készültek erre, maguk is sokat tettek, hogy új szelek ápolják az erdő gyönge csemetéit. A Csermely- és Kisjuhászvédö Intézet egyre magabiztosabban, korlátáit áttörve dolgozott az erdőben, sőt egyre több erdei tisztáson jelentek meg a segítő kezek. Történt egyszer, egy termékeny pillanatban, hogy azt javasolták: meg kellene szüntetni a Nagy Csemetekerteket. A gyönge, sérült csemetéket kisebb csoportokban ki kellene ültetni a nagy erdőbe, ahol a zúgás is . . . Hajh, lett is nagy riadalom a Nagy Csemetekertben! Hogyisne! - mondták. Ránk így van szükség, hiszen mi adjuk az erdő görbe fáit, amiből a sílécek készülnek. Nélkülünk nem lenne lecsúszás! Döntőbíró kellett hát. Az erdőben, ahol a fától nem látszik az alagút vége az Egyedi Kis- gyülés egy millió falevélért szakértőket küldött ki, akik megállapították azt, amit kisju- hászvédők régóta tudtak: véget ért egy fejezet, megrendelésre.- Kulissza vagyok. Őrizzétek meg a titkotokat! - lépett elő egy homályosképű erdei ember, majd gyorsan el is tűnt. Miután a mesebeli Holélsz Bt. szakértett, igen gyorsan termőre is fordult a szakértelem. »- Építeni fogunk! - szólt Tarol! Ferdinand, a főerdész. Építeni: új struktúrát, bele a régibe. A közepibe!-Éljen, éljen - kiáltotta az Egyedi Kisgyűlés.- Halljátok szakértői szavam, mert én vagyok a demokrácia magam! -folytattá Tarolt főerdész, a kisgyűlés utáni szakmai birka-fórumon. Nem taroljuk le az erdőt, de még a csermely- és kisjuhász- védőket sem. Sőt! Új perspektívákat nyitunk nekik és betereljük őket a Nagy Csemetekertbe, ezzel is tovább növelve síléc exportunkat. A Nagy Kerítést sem bontjuk le, összedől az magától is. A csermelyvédők házát, ami speciálisan nekik épült, itt az erdő közepén, - természetesen nem adjuk el. Átalakítjuk! Neve mától: Erdei Pénzvadászház. A Csermely- és Kisjuhászvé- dők újra felnéztek a hatalomnak látszó jegenyékre. A törpe- papagájok már melegebb éghajlatra készültek. Talán nem hallották, hogy zúg az erdő. Utoljára még lekiáltottak az erdei tisztás tétova bámészkodóinak: - Betartjátok-e a demokráciánkat!?- Be-e-e-e ... - hangzott a válasz. A mesének vége. Aki nem hiszi járjon utána!. A mottó igazának .... Hallomásból lejegyezte: Demus Iván Salgótarján * (Olvasónk sajátosan egyéni stílusú - allegorikus - reakcióját Szabolcsiné Csábi Margit Védtelen gyermekvédelem című olvasói levele ihlette, amely a Nógrád Megyei Hírlap 1993. június 28-ai számában jelent meg. - A szerk.) Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol Mi a hagyomány és mi a meghagyás? Rokkantak napja 1992. november 6-án alakult meg a Mozgáskorlátozottak Balassagyarmati Egyesülete. Az egyesület vezetősége, a tagság kívánságának tesz eleget akkor, amikor 1993. augusztus 28-án megrendezi az első rokkantak napját Balassagyarmaton, a Mikszáth Kálmán úti napközis táborban. A rendezvényre 13 órától várjuk tagjainkat és hozzátartozóikat, vendégeinket. Bízunk abban, hogy ez a rendezvény is tovább szilárdítja közösségi életünket és hagyományteremtő módon hozzájárul szervezeti életünk megerősödéséhez. Az egyesület minden héten kedden 10-től 14 óráig és pénteken 16-tól 18 óráig rendszeresen megtartja klubfoglalkozásait a Rákóczi út 25. sz. alatti telephelyén, amit a polgármesteri hivatal biztosított számunkra. A vezetőség kéri, hogy a rendezvény sikere érdekében, az érdeklődők ezeken a foglalkozásokon szíveskedjenek a részvételi szándékukat bejelenteni. Közös ügyünkért, a rokkantak napja sikeréért, mindenkit szeretettel vár: az egyesület vezetősége Balassagyarmat Olvasónk már többször hallott és a mi rovatunkban is olvasott a hagyományról és a meghagyásról, de pontos ismeretei nincsenek ezekről az öröklésjogi fogalmakról, annak ellenére, hogy örökhagyója öt is arra kötelezte, hogy az örökhagyó egyik testvére megnevezett gyermekének továbbtanulását segítse elő úgy, hogy ha felveszik az orvosi egyetemre, akkor az egyetemi tanulmányainak befejezéséig havi 2000 forintot juttasson a részére. Ezért az örökhagyó hagyatékához tartozó és az örökhagyó által megjelölt jeligés takarékbetétkönyvben lévő pénz és annak kamatai csak erre a célra használhatók fel. Az örökhagyó rendelkezése az is, hogy olvasónk mint törvényes örökös ezzel a pénzzel csak abban az esetben rendelkezhetne és költhctné el saját céljaira, ha a megnevezett fiút az érettségijét követő 3 éven belül nem vennék fel az orvosi egyetemre. A többször módosított 1959. évi IV. törvény - a Polgári Törvénykönyv (rövidítve Ptk.) 641. és 642. §-ai rendelkeznek a hagyományról és a meghagyásról. A hagyomány a hagyatékban meglévő valamely vagyontárgynak közvetlenül meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek. A hagyományok jellegüknél fogva két csoportra oszthatók. Vannak dologi és kötelmi hagyományok. A dologi hagyomány, - amint az a kifejezésből is következik - valamely dolog, egyedileg meghatározott vagyontárgy, amelyet az örökhagyó a hagyományosnak juttat. Leggyakoribb hagyományok: meghatározott szobor, festmény, aranytárgy, esetleg személygépkocsi stb. Dologi hagyomány tehát csak olyan dolog lehet, amely a hagyatékban valóban megvan. Ha ez a dolog valami ok folytán megsemmisült (pl. gépkocsi a karambol folytán ) vagy az örökhagyó azzal életében rendelkezett (pl. eladta), a hagyomány hatályát veszti. Kötelmi a hagyomány akkor, ha az örökhagyó az örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak valamilyen vagyoni szolgáltatást teljesítsen. Megíté lésem szerint az olvasónk esete is ilyen. A meghagyás a végrendelet útján történő juttatás különleges formája, mert az örökhagyó a hagyatékában részesülő személyt olyan kötelezettséggel is terhelheti, amelynek követelésére más nem válik jogosulttá. Az örökhagyó a végrendeleti juttatását is kötheti valamilyen meghagyás teljesítéséhez. Gyakori eset, hogy az örökhagyó kiköti a sírgondozást és egyházi szolgáltatásokat. A hagyományra és a meghagyásra - amennyiben a rájuk vonatkozó rendelkezésekből más nem következik - a vég- rendeleti öröklés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A hagyományos tehát az őt illető hagyomány és meghagyás tekintetében úgy felel, mint az örökös. Például a más hagyatéki hitelező sérelmével kielégített hagyományos a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint felel a hitelezőnek, amennyiben a hitelező az örököstől kielégítést nem szerezhetett. Dr. Verebélyi
