Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-07-08 / 183. szám

1993. augusztus 7-8., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 Karancskeszi A művészet története / / Újra megjelenik a „Barát-Eber-Takács” A három szerző impozáns méretű, híres művét antikvári­umokban is hiába keresnénk, ma már legföljebb könyvárve­réseken bukkan föl. A szakmai szempontból - ha nem is min­denben vitathatatlan, de - máig értékes és maradandó alkotás több kiadásban is megjelent a két világháború közötti Ma­gyarországon. Szemléletének értékei, adatbősége, olvasmá­nyossága, gondolatgazdagsága indokolja a kötet új kiadását. A nevezetes „Barát-Eber-Takács”, A művészet története című mű idén újra megjelenik, s már elő is lehet fizetni a megye köny­vesboltjaiban is. A könyv rész­letesen bemutatja az „ősművé­szetet”, az amerikai indián kul­túrát, Egyiptom, Sumér és Ak- kád, Asszíria, a Hettita Biroda­lom, Athén, Róma és a helle­nizmus művészetét, a keresz­tény Európa középkori, rene­szánsz és modern művészetét. Tárgyalja a keleti fejlődés irá­nyait is. Önálló fejezetben fog­lalja össze Kína, India és Japán művészeti törekvéseit, a selyem és a lakk alkalmazásának mó­dozatait. Elemzi a cserép és a porcelán jelentőségét, és külön szól az iszlám művészetéről. Sík Csaba írja utószavában: „Ez a könyv több, mint művé­szettörténet. Művelődéstörté­netnek is elsőrangú. Ma ebből a műből egy egyetemi tanszék összes középszere professzorrá könyökölhetné magát. Napja­inkban a művészettörténetek satnya emlékek a művészet sír­ján...”. Ez nem az. Sóshartyáni diákszínpad Zajlik a Ki mit tud?. Bár nem jutottak képernyőre, a sóshar­tyáni fiatalok diákszínpada Nógrád megyét jelentős szak­mai sikerrel képviselte a ver­sengés során. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a fiatalok szinte egész nyáron sikerrel sze­repelnek. Már korábban is köz­reműködtek a többi között egy Madách-műsorban, a balassa­gyarmati diák júniálison, Laka­tos Menyhért irodalmi esten, és másutt. A csoport komolyan foglalkozik a cigányság prob­lémáival. Tevékenységük mind jelentősebbnek ígérkezik a nóg­rádi cigány művelődésben is. Találkozunk az általános tájékoztatási ponton A Balassi Bálint Könytár helyismereti kiilöngyüjteményéról A repülőterek meeting po- int-jaihoz hasonlóan a nagyobb könyvtáraknak - köztük a sal­gótarjáni Balassi Bálint Könyv­tárnak is - megvan a maguk ál­talános tájékoztatási pontja, ahol a fontos szolgáltatások egy részét azonnal igénybe veheti az érdeklődő. Az 1970-es évektől fogalma­zódott meg az igény, hogy a megyei könyvtárak, hasonlóan a Szabó Ervin fővárosi könyv­tárhoz, helyismereti gyűjte­ményt alakítsanak ki. De már korábban is jellemző volt, hogy a megyére vonatkozó történeti, gazdasági, politikai, kulturális, stb. hagyományos, illetve nem hagyományos könyvtári doku­mentumokat gyűjtötte, őrizte, földolgozta és rendelkezésre bocsátotta az intézmény. Mit kínálnak napjainkban? Erről tá­jékoztat Bódi Györgyné dr. a Balassi Bálint Könyvtár hely- ismereti különgyűjteményének vezetője.- Mekkora gyűjteménnyel rendelkeznek?- A hagyományos dokumen­tumok száma jelenleg körülbe­lül négyezer, de rendelkezünk igen nagy számú nem hagyo­mányos anyaggal is (diapozitív, mikrolap, mikrofilm, magnóka­zetta, hanglemez CD-lemez, vi­deokazetta, stb). A helyismereti dokumentumok gyűjtésénél a legfőbb szempontnak tekintjük, hogy Nógrád megyére vonatko­zóan komplex információtárat hozzunk létre.- Milyen dokumentumtípu­sokról van szó?- Elsősorban a könyvekről, a Nógrádra vonatkozó helyisme­reti művekről (megye-, város-, községmonográfiákról, föl­drajzi művekről, életrajzokról, üzemtörténetekről, iskolai érte­sítőkről, évkönyvekről, város­ismertetőkről, helyben élő szer­zők könyveiről, stb), de olyan országos kiadványokról is, amelykben alapvető tanulmá­nyok találhatók a megyéről (például statisztikai adattárak­ról, címtárakról, földtani mun­kákról, táj szótárakról, néprajzi kiadványokról, albumokról, év­könyvekről, naptárakról, és így tovább). Rendkívül gazdag a plakátgyűjteményünk. Itt némi egyoldalúságot jelent, hogy fő­ként az 1945 utáni plakátokról van szó. Ugyancsak kiemelke­dően gazdagok vagyunk az úgynevezett aprónyomtatvá­nyokban. Több mint kétezer ké­peslapot, s a legkülönfélébb meghívókat gyűjtjük, illetve őrizzük. Ezek azért ilyen nagy- számúak, mert a megyében mű­ködő nyomdák kötelespéldány szolgáltatásra kötelezettek. E dokumentumtípusba tartoznak a gyászjelentések is, amelyek egy kutató számára fontos forrás­ként használhatóak, különböző szempontból. (Ezekből például másfél millió van az Országos Széchenyi Könyvtárban.) Gaz­dag a periodika-gyűjteményünk is. A megyében a múlt század­tól napjainkig megjelent, illetve megjelenő lapok, egyéb sajtó­termékek itt vannak. A múlt századi sajtótermékek, s a két háború közti sajtóanyag mikro­filmen van, a 45 utáni újságok, folyóiratok kötve találhatóak meg nálunk. De inkább azt a gyakorlatot követjük, hogy az egész sajtóanyagot mikrofilmre vegyük, így például már az 1945-től 1960-ig megjelent saj­tóanyag is mikrofilmre került. További dokumentumaink közé tartoznak a térképek, kéziratok, kották, képdokumentumok, má­solatok, s még hosszan sorol­hatnám. Most például új jelen­ség, hogy máris igen sok ön- kormányzati kis lapocska, hír­adó, helyi újság jelenik meg, legalább 70 település ad ki pil­lanatnyilag helyi sajtóterméket, ezeket is gyűjtjük és földolgoz­zuk.-Az érdeklődő hogyan tájé­kozódhat a gyűjteményről? Egyáltalán: milyen szolgáltatá­sok között válogathat a betérő?- Mintegy tízéves hagyo­mányra visszatekintőén, még dr. Czipó Ernöné kezdeménye­zésével, illetve sokáig irányítá­sával kiadványokat is megjelen­tetünk a gyűjtemény dokumen­tumairól. Az egyik a Balassi Bálint Könyvtár helyismereti különgyűjteményének gyarapo­dási jegyzéke, amely évenként vette számba a hagyományos dokumentumgyarapodást. Saj­nos, ez anyagi okból 1990-ben megszűnt. Áthidaló megoldás­ként, azóta a tíz éve folyamato­san félévenként megjelenő, Nógrádi Tükör című bibliográ­fiában és repertóriumban közöl­jük a gyarapodási jegyzéket. A helyismereti gyűjteményben készülnek a jeles nógrádiak bib­liográfiai, például II. Rákóczi Ferencről, Balassi Bálintról, Mikszáth Kálmánról, legutóbb Madách Imréről adtunk ki bib­liográfiát, hogy csak néhány példát említsek. Szolgáltatása­ink közé tartozik, hogy kérésre irodalomkutatást végzünk hely- ismereti tárnákban. Ennek van egy érdekes, kedvezményes formája is. Amennyiben egye­temisták, főiskolások Nógrádra vonatkozó szakdolgozatot ír­nak, akkor egyrészt irodalom- kutatást végzünk számukra. Másrészt, fölajánljuk, hogy kö­tészetünkben szakdolgozatukat ingyen bekötjük, s viszonzás­ként egy példányt kérünk a dol­gozatból. Egy további szolgálta­tásunk az általános tájékoztatási ponton található. A megyei és a salgótarjáni városi önkormány­zati rendeleteket találhatja meg itt az érdeklődő, ezek számító­gépen hozzáférhetőek. Napi munkánkhoz tartozik, hogy bármikor bármely információ­szolgáltatással a betérők ren­delkezésére állunk. Folyamato­san jó kapcsolatunk van a hely- történeti kutatókkal, legalább fél tucat lelkes lokálpatriótával, sőt, Szlovákiából is gyakorta fölkeresnek bennünket, első­sorban a határközeli magyar lakta településekről. -mé. Nógrádi művészek az egri nyári tárlaton Eger ezen a nyáron elsősor­ban a barokk arcát mutatja ven­dégeinek. Stílusán kívül erre predesztinálja az a döntés is, mely szerint az 1992/93-as esz­tendőket a korábbi Pentagonálé, a mai a Közép-európai Kezde­ményezés országai a barokk évének nyilvánították. Ennek jegyében szerveztek az idén a történelmi emlékekben egyéb­ként is gazdag városban feszti­vált. A programok zömét zenei rendezvények képezik, de a művészet más ágazatai is helyet kapnak benne. Számos konfe­renciának, tanácskozásnak, ki­állításnak is otthont adott (ad) ebben az időszakban a hevesi megyeszékhely. Az utóbbiak sorában az ifjú­sági házban rendezték meg az egri nyári tárlatot a három észak-magyarországi megye- Borsod-Ábaúj-Zemplén, He­ves és Nógrád - képzőművésze­inek részvételével. Ez azt iga­zolja, hogy a régió egysége - amely a korábbi évtizedekben jó szolgálatot tett a képzőművé­szetnek - valamilyen formában létezik az új társadalmi viszo­nyok közepette is. Nógrád művészei jól szere­pelnek az egri tárlaton. Mustó János díjazott egyedi ceruzaraj­zai mellett színvonalas művek­kel vesznek részt a többiek — Antal András, Czinke Ferenc, Földi Péter, Radics István és Réti Zoltán - is. Igazán jól csengő névsor ez, a hiányzók el­lenére is ... A kiállítás augusztus 12-éig látható. Cs. B. Csikász István: Augusztus tikkadt mostoha: rekkenő boszorkány: kemencekatlan-tűzrakó! arcomon olvadt fény csurog szárnyamon parázsló hurok tüzedben lepke: perdülök sivatag izzó vándora: szomjas így nem voltam soha csapkodj: SZERELEM os­tora egyetlen reményem: eső egeket erdőkre verő szívem tavakban fürdető homlokom verdeső beásott lábam áztató szakadj rám felhő égi tó kiszáradt szájba víz forró torkomnak orvosa szomjas így nem voltam soha verj csak: SZERELEM os­tora bágyadt testemre vágj oda zúdulj rám frissítő csoda szerelem-tengerben fürdető egyetlen reményem (A Vallatás című kötetből.) Bátonyterenyei Füzetek Egy jobbágyfalu Megjelent Réti Zoltán új albuma Akvarellek Komjáthy Jenő költeményeihez gazdasági-társadalm i viszonyai 1871-ig Szomszéd András tanulmánya Kisterenyéröl A költő születésének 135. év­fordulója alkalmából megjelent Salgótarjánban Réti Zoltán Ak­varellek Komjáthy Jenő költe­ményeihez című új albuma, a Polar Studio gondozásában, Nógrád Megye Közgyűlése kia­dásában. Felelős kiadó Korill Ferenc, művészeti szerkesztő dr. Hann Ferenc, a fotórepro­dukciókat Acs Irén és Bencze Péter, a szövegek angol fordítá­sát Bendes Rita készítette. Az album megjelenését anyagilag támogatta a megyei közgyűlés, a Nógrádi Mecénás Alapítvány, Balassagyarmat Város Önkormányzata, a Balas­sagyarmati Honismereti Kör, a Balassagyarmat és Vidéke Afész, a rétsági Börzsöny és Vi­déke Áfész, a balassagyarmati Megyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat, az MHB Mű­vészeti Alapítvány, Ersekvad- kert, Nagyoroszi, Szügy közsé­gek önkormányzata, valamint a VIA ET VITA Rt. (Vizslás-Új­lak). Az albumban közölt versrész­letek forrása: Komjáthy Jenő: Vers és próza (Összegyűjtött művek, Szépirodalmi Könyvki­adó, Budapest, 1989). Réti Zoltán Komjáthy-akva- rellsorozatához többen fűztek „előszót”. Hann Ferenc a többi között azt hangoztatja, hogy a művész ezen lapjai nem illuszt­rációk, inkább a magyar költé­szet e nagy magányosa művei­vel való vizuális megfelelések keresései, sajátos festői közelí­tések. Korábban egyedül Nagy Sándor Komjáthy-illusztrációit említhetjük, Réti Zoltán akva- relljei azonban ezektől is merő­ben különbözőek, nem kívülről szólnak a versekről, hanem a lé­lek belső rezdüléseit rögzítik. Fodor András azt hangsú­lyozza, hogy Réti Zoltán benső­séges kapcsolatban van azzal a táji, társadalmi örökséggel, amelyben Komjáthy is élt. Ke- rényi Ferenc felhívja a figyel­met a művész korábbi albuma­ira is, miközben szintén ki­mondja, ezek az akvarellek a költői világ vizuális újraélését jelentik. Rába György ugyancsak el­ismerően szól az akvarellsoro­zatról, s irodalomtörténetileg is értékeli Komjáthy Jenő költé­szetét. Nagy Attila Kristóf kis esszét szentel a Komjáthy-líra és Réti Zoltán értelmezése sajá­tosságainak. Mint írja, öt évet szánt arra, hogy meglássa a költő arcát, de még mindig nem tudni, milyen lehetett. Éppen ezért ő az akvarellek közül a Komjáthy-portrét szereti leg­jobban. Dehát ki tudja, milyen volt az igazi? Földi Péter e kép­sorozatot Réti Zoltán életműve kiemelkedő részeként értékeli. Az album 15 akvarellt tar­talmaz, a következő versek ihle­tése szerint: Búcsú Abderától, Parkban, A börtönből, Diada­lének, Viharének, Euthanázia, A porba csúsztam..., Hagyjatok élni!, Éloal, Kéj, Óh, mennyi fény!..., Magdaléna, Ónvád, Eloa, győztél!, A homályból. A sejtelem és a vizionáló roman­tika nagy magányosa, aki a szimbolista Adyt is előlegezte a magyar irodalomban a metafi­zika nagy birodalmának néhány ösvényét is bejárta. Réti Zoltán jelen akvarellso- rozata egyrészt a szellemi érin­tettség kifejezői, másrészt a he­lyi adottságok, Abdera-Balas- sagyarmat és az emberi tapasz­talatok, személyes és közösségi emlékek összegezései, a nem mindig föllelhető, gyakorta be- mocskolódott szép, vagy a szépség eszménye utáni fájdal­mas-gyönyörű sóvárgás művé­szi dokumentumai. Komjáthy- val szólva, Éloa, az eszmény, a szép és a jó összhangja „győz” ezeken a lapokon is. Vagyis, maga az elérhetetlen, amibe az ember belepusztul. Számomra éppen ezért az Eloa, győztél című lap fejezi ki leginkább az életnek ezen csapdáját, az ere­dendő boldogsághiány gyöt­relmét. Az ember számára ugyanis mind a boldogság, mind a boldogtalanság igen rö­vid, átmeneti állapot, az élet szürkesége és fájdalma általá­ban a permanens bologsághi- ányból következik. Ekkor még, vagy már nem boldogtalan az ember, hanem csak ember, azaz, fáj önmagának. Erről a magányról szól, innen sikolt a költészet is.-mér Szomszéd András: Kistere- nye. Egy jobbágyfalu gazda­sági-társadalmi viszonyai 1871-ig című tanulmánykötete jelent meg Bátonyterenyén, a Bátonyterenyei Füzetek kiad­ványsorozat második kötete­ként. A füzetet, amely a szerző 1984-ben megvédett doktori dolgozat rövidített változatát tartalmazza, Bátonyterenye Ba­ráti Köre és az Ady Endre Mű­velődési Központ adta ki, a Bá­nyamúzeum a városé, a Bá­nyász Társadalomé Alapítvány támogatásával. A kis kötet - jellegéből adó­dóan - nem tartozik az úgyne­vezett könnyű olvasmányok közé. Mindazonáltal a település történetét kutatók, a helytörté­neti, a honismereti témákban vizsgálódók, de a helység múltja iránti érdeklődők, taná­rok, diákok és mások számára is igen sok információt, a többi ’ között levéltári kutatásokon nyugvó érdekes tényt tartalmaz, íly módon növelheti a szűkebb haza iránti érdeklődést, az azo­nosságtudat kialakulását. A régészet tanúsága szerint, az első emberi települést itt a Hársason a rézkor embere he :ta létre 3500 évvel ezelőtt. A vi­déket a népvándorláskor lépek is alkalmasnak Lnálták a telepü­lésre. Nevének ere? Ne is érde­kes. Kiss Lajos szerint, a név az ószláv Trenje-bői származik (je­lentése: tüske, tövis, kökény). Mások, például Belitzky János, inkább a Tarján törzsnév ma- gashangrendű változatának bir- tokragos alakjából eredeztetik. Egyébként, neve oklevelekben először 1381-ben szerepel Te- renye, Terenne alakokban. Szomszéd András tanulmá­nyában elemzi a szántóművelés és állattenyésztés, az általános úrbérrendezés alakulását a kü­lönböző korszakokban, úrbéri tabellát közöl. Külön szól a szántóművelésről és az állatte­nyésztésről a 18. század máso­dik felétől 1871-ig. Pontosan megrajzolja a jobbágy-paraszt- társadalom képét, s elemzi igen sok általánosítható tanulságot is kínálóan a népmozgalom, a természetes szaporodás fejlődé­sét Kisterenyén.-th

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom