Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-06 / 182. szám
4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. augusztus 6., péntek Beszélgetőpartnerünk: Tordy Géza, az „év színésze” Az életet nem szabad sürgetni Jonh Mayall Mint minden „becsületes” színészhez illik, ezekben a hetekben Tordy Géza is nyaral. Pontosabban: nyaralt mindaddig, amíg a Kisváros című tévésorozatban fel nem kérték egy epizódszerepre. A tihanyi üdülést azért függesztette fel, hogy egy kábítószercsempész „bőrébe bújhasson”. Nem túl hálás feladat...-Jut is, marad is a nyárból. Ez a nyolc nap nem a világ. Tihany a második otthonom. Jobban szeretek ott nyaralni, mint bármelyik elegáns dél-európai fürdőhelyen. S az sem utolsó szempont: Tihanyban úgy érzem, az emberek szeretete vesz körül.- Fontos, hogy a környezete szeresse?- Szeretném, ha szeretnének. Nagyon jó érzés, amikor elfogadják az embert jó és a rossz tulajdonságaival együtt olyannak, amilyen. Buták és önzőek vagyunk. Sokszor elmegyünk azok mellett, akikben nagy ígéret van, pusztán azért mert ott és akkor a pillanat nem volt alkalmas az érték felismerésére. Nem tudom világos-e mire gondolok? Erről szól az egész életem. A pályámon megadatott minden lehetőség és meg is tudtam ragadni a szerencsém lábát. A magánéletben sokkal gyarlóbb, keservesebb, ügyetlenebb voltam. Talán mert mindig, mindent görcsösen meg akartam oldani, vadul próbáltam boldog lenni... Talán ezért is lett a magánéletem a sikertelenségek sorozata. De végül is színészként, rendezőként el vagyok kényeztetve. Miért akarnék még többet?- A Lear király alakításáért elnyerte az „év színésze” díjat. Nem gondolja, hogy ez mérföldkő az életében?- Ez felér egy Kossuth-díjjal. Nem régen múltam 55 éves, szinte úgy érzem, meg sem érdemelhettem még ezt a kitüntetést.-A nagy pályatársak közül kikkel dolgozott együtt a legszívesebben?- Nagyon hosszú volna, ha mindenkit sorra vennék. Kezdő színészként Kaposvárott dr. Németh Antal volt a rendezőm, Szegeden Komor Istx’ánnal, Horvai Istvánnal, Dómján Edittel, Lehoczky Zsuzsával dolgozhattam együtt. Pesten partnere lehettem Ruttkai Évának, Bulla Emmának, Sulyok Máriának, Szakács Miklósnak, Gábor Miklósnak, Tomanek Nándornak, Pécsi Sándornak, Latinovits Zoltánnak. Játszottam Kállaival, Bessenyeivel, Darvassal. . . Atyaúristen! Magam sem hittem, hogy ilyen tekintélyes a névsor!- Kik voltak a tanárai?-Ők, az előbb felsoroltak. Anélkül kerültem a pályára, hogy elvégeztem volna a szín- művészetit. Ezért hiszem, hogy az életben szinte minden tudást el lehet lesni másoktól, a mesterektől. csak nyitott szemmel kell jámi-kelni a világban.- Mit vár az új szezontól?- Nagyszerű feladatokat. Győrött a III. Richárdot rendezem, a Vígben egy Miller darabban és az Oidipuszban játszom és egy amerikai komédiát rendezek. A főiskolán mesterséget tanítok. Harmincéves koromig nagyon türelmetlen voltam, aztán rájöttem, hogy az életet nem szabad sürgetni, nem szabad bosszankodni, ha elkerüli az embert egy remélt szerep. Vagy később megtaláljuk azt az elveszett szerepet is, vagy ad a sors helyette egy még jobbat. László Zsuzsa Jonh Mayall november végén betölti hatvanadik évét, s azt hiszem, neki magának is erősen utána kell már számolnia, hányadik vajon a sorban az a Blu- esbreakers nevű együttes, amelyiknek vezetőjeként fellép a magyar színpadokon. Van-e a tagok közt még mindig igazi tanítvány, olyan biztos ígéret mint Eric Clapton volt például, amikor 1965. április elején otthagyja a Yardbirds-öt, hogy csatlakozzon hozzá? Meglátjuk. Ez mindig a jövő titka volt. Még Clapton esetében is. Mayall-lal készített felvételein gyakran hallatszik, hogy Clap: ton többet akar mint a mester. Ő már a rock-blues stílusában játszik. ami a brit blues virágkorának, az 1965-től körülbelül 1968-ig terjedő időszaknak a jellegzetessége. Szólóiban több az improvizációs fantázia, a díszítés és a rockos elnehezítés, mint az amerikai fekete példaképek játékában. Hát persze: ők még meglehetős szigorral respektálják a blues-t, a hagyományt. A nehézkesség náluk innen, valamint az elektromos gitár lehetőségeinek hiányos ismeretéből fakad, másrészt pedig egészen biztos, hogy Clapton jobban - vagy ha ez sértő, mondjuk inkább, hogy másként- tud gitározni mint ők. Mayall apja jazzgitáros, és bár a fiú képzőművész akar lenni, meg kell tanulnia gitározni, később zongorázni. Szerencsére szereti a zenét. Szinte állandóan amerikai zenét hallgat, Freddy King, Muddy Waters, Pinelop Smith, vagy Sunny Boy Williamson lemezeit. Ez utóbbi számaiból tanul meg szájharmonikázni. Nemcsak otthon a kertjében gitározik egy hatalmas öreg fa törzsébe vájt remetebarlangban - odavezeti a vizet és az áramot -, hanem barátaival alakított kis zenekarokban is. Ebben az időben Angliában a hagyományos jazz népszerű, a blues, különösen autentikus formájában, alig érdekel valakit. Mayall számára kedvenc időtöltés hát blues-t játszani, és még hosszú ideig az marad. Akkor lesz több ennél, mikor 1962-ben Londonba megy és megalakítja első Bluesbreakers elnevezésű zenekarát. Alexis Korner és Cyril Davies munkájának köszönhetően Londonban szép számú közönsége van már a blues-nak. Mayall különösebben soha nem szólt bele tanítványai muzsikájába, de azt mindig szigorúan megköveteli, hogy érintetlenül megmaradjon a blues titokzatos világa és bensőséges- sége. Még nem találkozott velük, de felvételeikből átveszi, mert átérzi alázatukat és ugyanúgy tiszteli a stílust mint az amerikaiak. Nem kopírozza példaképeit, mégis sok felvételét hallgatva ezt érzi az ember, hisz hangzása, technikája vészesen hasonlít az „erede- tiek”-hez. Meglepő, hogy mennyire egyszerű, -hadd ne mondjam - primitív az előadásmódja. A nála jóval fiatalabb tanítványok gyanakodva figyelik, hol tudnák valami fondorlaton kapni, de nem sikerül. A legirritálóbb az, hogy a mesterrel koránt sem lehet könnyen kijönni, mert szeszélyes, durva és erőszakos. Sokan ezért mennek el tőle. S aztán egy idő múlva maguktól jönnek vissza, hogy tovább veszekedjenek, marakodjanak vele. Nem értik, mi benne az az erő, ami visszahívja őket. Talán nem is ő maga, hanem zenekarának tagjai, az a lehetőség, hogy együtt lehet velük zenélni. Mayall istenáldotta érzékkel választja ki tanítványait. A legjobbakat. S ezek öregbítik az ő hírét is a világban, bárhová kerülnek aztán. Mindenki említi a nevét, mindenki hivatkozik rá. Vass Imre Képes technikatörténet Bem rakétája Egy korabeli rakétalöveg és a kezelő tüzér Technikatörténeti érdekesség, hogy „Bem-apó”, az 1848/49-es szabadságharc legendás, lengyel származású tábornoka, már fiatal tiszt korában rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított a rakétáknak és 1815-ben kísérleteket kezdett. Ezekről szóló jelentését a lengyel haderő főparancsnokának „Megjegyzések a tűzrakétáról" címmel terjesztette be. Különösen érdekesek a hajtóanyag előállítására vonatkozó nézetei. Bem rakétái három részből állottak: a salétromból, kénből és enyvből készített hajtóanyag tartályából, a gyújtófejből és a repülés közben az egyensúlyt biztosító szerkezetből. Adatok maradtak fenn arról, hogy Bem munkássága révén 170 évvel ezelőtt 1823-ban a lengyel hadseregben lovas rakétaüteg alakult és 1831-ben - más államokat messze megelőzve - a rakétatüzérség a hadsereg szervezetszerű alakulatává lett. K. A. Szlovákiai szomszédolások Kellemes időtöltésre számíthatnak azok, akik augusztus 13-án, 14-én vagy 15-én átruccannak a szomszédos Fülekre. Ekkor rendezik - immár harmadik alkalommal - a palóc napokat. Az első napon a vár Bebek-tornyában helytörténeti kiállítás nyílik. Másnap egy képzőművészeti tárlat veszi kezdetét Jacsmenyik József, helyi amatőr képzőművész alkotásaiból, a Vigadóban. Ugyanitt két amatőr színjátszó csoport mutatkozik be, a gyermekeket a Zsibongó, az idei Duna Menti Tavasz nívódíjasa szórakoztatja, majd este a szintén füleki Zsákszínház lép pódiumra a Hyppolit, a lakájjal. A vasárnap délelőtti, Nagyboldogasszony tiszteletére celebrált szentmisén és körmeneten a füleki férfikórus is közreműködik. A délutáni térzenét a palóc gála követi, zömmel a folklór jegyében. A hangszeres és énekes szólistákon kívül természetesen lesz kórusbemutató, a helyi és női férfikar részvételével, de a néptánc szerelmesei sem maradnak látvány nélkül. Gondoskodik erről a fülekpüs- pöki Palóc, s a ragyolci Nógrád táncegyüttes. Külön csemegének ígérkezik a lukanényei cite- razenekar műsora. Az ezt követő „slágervakáció” vérbeli showműsornak ígérkezik. Alig egy héttel később, augusztus 21-e és 26-a között már a Ragyolc melletti Abroncsos várja mindazokat, akik közelebbről szeretnének megismerkedni a népművészet különféle ágaival. A második népművészeti tábor lakóit hozzáértők vezetik be a fafaragás, gyöngyfűzés, agyagozás, szövés rejtelmeibe. Ezeken kívül elsajátíthatják még a néptánc, a népdal, valamint a gyerekjátékok csín- ját-bínját. A szabadidő is sok hasznos programmal telik, lesz játék, sport, diszkó, kinek-kinek szája íze szerint. A fő szervezők a Csemadok Losonci Területi Választmánya és a salgótarjáni Nógrád Népművészeti Egyesület. Deák Ferenc Jupiter védi a Földet Hazánkat a salgótarjáni Viganó együttes képviseli Gyermektáncfesztivál Lengyelországban Augusztus 8-án kezdődik a lengyelországi Zielona Gorában Európa legrangosabb gyermektánc fesztiválja. Magyarországot a Viganó képviseli. Szmo- lenszky Gábornál, az együttes művészeti vezetőjénél érdeklődtünk, hogy miként esett rájuk a választás?- Evek óta részt veszünk az ! országos gyermektáncfesztivá- lokon és valószínű szakmai munkánk alapján kaptuk a lehetőséget a Magyar Művelődési Intézet táncosztályától. Ilyen rangos fesztiválon még nem voltunk, hiszen ezt a CIOFF Egy kalifomai felfedezés talán megnyitja az utat az eddig gyógyíthatatlan Alzheimer-kór ellenszerének kifejlesztéséhez. (Folklór Világszövetség) rendezi és ez garancia a rendezvény színvonalára. A résztvevők több földrészről, 18 országból érkeznek.- Van-e valamilyen tétje a fesztiválnak?-Igen! Minden nap van versenyprogram, amit egy nemzetközi zsűri értékel. Rendkívül nagy erkölcsi tétje van a dolognak az együttes, az intézmény, a város szempontjából.-Mivel készülnek a fesztiválra?- Egyórás versenyprogramunk van. A nyolc koreográfiA tudományos felismerés olyan szempontból is jelentős, hogy a kutatók nagyobb betekintést nyerhetnek az agysejtek növeából négyet most tanultunk. A gyerekek a nyári szünidőben is sokat gyakoroltak. Nagy szükségük lesz az állóképességükre, mert nemcsak a fesztivál helyszínén, hanem a tartomány többi városában is adunk műsort, menettáncokon, utcai fel- épéseken is részt veszünk.- Ezúttal is a Düvö zenekar kíséri a Viganót?- Nem, a Dűvő zenekar más külföldi vendégszereplése miatt nem tud velünk jönni. Kísérőnk ezúttal a salgótarjáni Banda együttes lesz. Mikó Edit kedési és elhalási folyamatába. A kutatómunkát dr. Dale Bre- dese, a Los Angeles-i egyetem gerontológusa és társai végzik. Csak a Jupiter óriásbolygó léte tette lehetővé a Földön magasabb életformák kifejlődését. Erre az eredményre jutott a washingtoni Carnegie Intézet komputeres vizsgálata. A magyarázat alapja, hogy a Jupiter nehézségi ereje az üstökösök milliárdjait vonzotta magához, amelyek a naprendszer külső régióiból utón voltak a belső bolygók felé. Ha a Jupiter nem szolgált volna akadályként, a közel ezermillió kilométerre lévő Földet legkevesebb ezerszer gyakrabban találta volna el olyan nagy égitest, mint amilyen például hatvanöt millió évvel ezelőtt az őslényeknek tartott dinoszauroszok kipusztulását okozta. A Jupiter óriásbolygó nélkül ilyen katasztrofális becsapódás százezer évenként következett volna be és nem csupán minden százmillió évben. Gyógyítható lesz az Alzheimer-kór? Nincsenek telt házak a Szegedi Szabadtéri Játékokon Balett és opera egy műsorban Jelenet a Parasztbecsületből. Fotó: Vallus Tibor A Szegedi Szabadtéri Játékok történetében egyedülálló estén vettünk részt a múlt hét végén. A játékok fennállása óta ugyanis még soha nem állítottak színpadra olyan balettet, amely itt volt elsőként látható. Külön a Dóm téri színhelyre koreogra- fálta Imre Zoltán - Márta István zenéjere - a Szent Antal megkísérlése című balettet, amelyet a Szegedi Fesztiválbalett mutatott be. A főbb szerepeket Pataki András (Szent Antal) és Szakály György (Sátán) játszották. A modem városképet szimbolizáló díszleteket Kiteli Zsolt tervezte. A balett után Mascagni: Parasztbecsület című operáját mutatta be a Temesvári Román Opera társulata, Daniel Munoz, meghívott argentin operaénekes szereplésével, aki visszatérő vendége a játékoknak. Az előadások előtt beszélgettünk néhány „szögedi” lakossal, akiket a szabadtéri játékok jelenéről kérdeztünk. A vélemények a színvonalról különbözőek voltak, ám abban mindannyian megegyeztek, hogy a látogatottság csökkent az évek folyamán, nincs már meg a nyári Szeged régi nyüzsgése. Elmondták, hogy a rendezvény nyitóelőadására, Verdi: Aida című operájára egyszer sem volt telt ház kíváncsi. A hétezres férőhelyű nézőtéren jobb esetben négy-ötezren ültek. Való igaz, hogy egy zugjegyárus nem sokat „kaszálhatott" volna, hiszen még a pénztárnál sem láttunk egy lelket sem. Mindezzel együtt megérte ez az oda-vissza 8 óra autózás. Aki egyszer megtekint itt egy előadást, az elégedetten távozik, érezve azt, hogy a pénzéért maximálisan kiszolgálták. Az előadások nem szűkölködnek látványban, a dóm és a monumentális díszletek tökéletes összhangban szinte ráülnek a nézőtérre. Érdekesség, hogy a rendezők az általunk látott operaelőadáson díszletként használták a dóm főhomlokzatának egy-egy részletét is. A szervezők érdekesen állították össze a programot. Tudniillik, hogy előbb egy modern balettet, majd ezt követően egy klasszikus operát mutattak be. Futurista díszletek az egyik előadáson, mediterrán várost szimbolizáló fehér házikók a másikon. Modern balett, szemben a hagyományos, statikus játékstílussal. A kemény szintetizátor- és a szimfonikus zene egymásmellettisége sem általános. Az Imre Zoltán koreografálta balett a valláshoz, hithez való utat tárja elénk, amely a rendező szerint mérhetetlen szenvedéssel van kikövezve. A kiváló tagokból álló alkotócsapat egységes művet alkotott. Márta István meglepő disznóröfögései. mentőautó-szirénái, Khell Zsolt díszletraktárakból összeszedegetett kacatokból épített díszletei tökéletesen illeszkedtek Imre Zoltán koreográfiájához. A román operatársulat előadásán meggyőződhettünk arról, hogy szomszédaink a hagyományosabb operajátszást követik, ami a század közepén volt hagyományos. A díszlet is egyszerű volt, de hát 45 perc alatt összeszerelendő kisvárost kellett kreálniuk. Komplett operával érkeztek, pár kórustagon kívül csak a karmester és az argentin tenorista volt vendég. Ennek tudható be. hogy az énekesek nem nagyon követték a dirigens intencióit. Az előadók, többször is zavaró módon, szinte görcsösen tartották magukat saját elképzeléseikhez. Volt ebben az előadásban minden. Egy kis hangelcsuklás, saját magunk sztárolása, de a legfeltűnőbbek a Mamma Luciát alakító énekesnő szövegfelejtései voltak. Olykor a súgó hangját a felső sorokban is lehetett hallani. Szóval láttunk egy színvonalas „profi” balettet és nézői voltunk egy kicsit zötyögős. de ennek ellenére élvezhető hagyományos operaelőadásnak. Az ellentétek tehát a színvonalban is kidomborodtak. Hídvárv Péter
