Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-26 / 198. szám

8 HÍRLAP ég - Ígérő 1993. augusztus 26., csütörtök A legek koncertje a Népstadionban „Csak anyanyelven lehetek igazán én” A szószegény gyerekekért (ABC Europress) Sok olyan gyermek él közöttünk, aki nem képes szavakkal megfelelően kifejezni magát, akinek a nyelvi kommunikációs készsége elég­telen - fogalmazta meg a tíz év­vel ezelőtt indított „Szépen, emberül” mozgalom alapítója tevékenységük indítékait. Kállai Eszter pedagógus, aki maga is a Hajdúságból került egy fővárosi külterületi isko­lába, döbbenten tapasztalta, ho­gyan válnak lumpenproletárrá a vidékről városba került szülők gyerekei. Elsősorban a körülöttük kia­lakult kommunikációs űr és a szeretethiány a közvetlen kivál­tója a szószegénységnek - ál­lítja a ma már alapítványként működő mozgalom vezetője. Több, mint 200 iskola és in­tézmény - közöttük a határain­kon túliak is - csatlakoztak a kezdeményezéséhez, amelynek pedagógiai alapelve: „Csak anyanyelven lehetek igazán én. Az alapítvány tagjai minden esztendőben megünneplik az anyanyelv, a beszéd és az em­berség napját.-Évtizedeken keresztül arra késztettek bennünket, hogy bambán, hallgatagon elviseljük a feljebbvalók, a hatóság, a poli­tika nagybeszédjeit, előadásait, ahol nem illet és nem lehet kér­dezni - csak hallgatni. És az is­kolákban is azt a gyereket ked­velték, aki nem okvetetlenke- dik. nem zavarja kérdéseivel, fontoskodásaival a tanítási órák klasszikus menetrendjét - mondja az Alapítvány vezetője. - Hosszú időnek kell eltelnie, míg a némaságra ítélt gyere­kekben kialakítható, hogy mindahhoz, ami körülöttük tör­ténik, nekik is közük van. Hogy a hazai pedagógia el tudja fo­gadtatni a nevelőkön keresztül a gyerekekkel: „Te vagy a fontos! Ne szégyelld magad!” Az alapítványi mozgalom programja az évtized végéig ki­dolgozott és arra épül: a beszéd tett, s igazán a jellem nemese- désével és az értelem világoso- dásával, az emberi méltóság megmutatásának vágyával töké­letesedik. A mozgalomhoz csatlakozó óvodák, osztályok, iskolák, egyetemek, közintézmények és vallási közösségek tagjai vállal­ják, hogy életük első húsz évé­ben többet kapnak, aztán 40 évig ők adnak többet, hogy a következő húsz évben újra ők kapjanak többet, vagyis az átla­gosan számítható 80 év után, ami megadatik az embernek - úgy távozzanak az élet színpa­dáról, hogy sem tartozásuk, sem követelésük nem marad. A Szépen, emberül mozga­lomhoz csatlakozni szándéko­zók levélben jelentkezhetnek a következő címen: 1243 Buda­pest, Pf.: 698. Budapest, mint nemzetközi koncertfőváros augusztus 19-én újabb csemegével szolgált a könnyűzene rajongóinak, mivel a francia Jean-Michael Jarre, a szintipop egyik legjelentősebb alakja lépett fel aznap az ország legnagyobb arénájában. A ’70-es években, a rock ’n roll korszakot követően, a disco mánia közepette tűnt fel egy ze­nész, aki egyszál magában, igaz számtalan szintetizátor, dobgép és komputer segítségével, képes volt akár egy teljes szimfonikus zenekart is helyettesíteni. Jean-Michael Jarre, mert róla van szó, 1947-ben született, vé­rében apja - Móricé Jarre -, a sikeres filmzeneszerző génjei­vel. Az alma ez esetben sem esett messze a fájától, hisz a fiú már 22 évesen debütált első le­mezével, amelyet három évvel később egy második, az elsőhöz hasonlóan kevésbé ismert, ke­vésbé sikeres, inkább tapoga­tózó albuma követett. 1974-ben a szintetizátor mu­zsikát beviszi a párizsi operába is, ahol egy balettdarab zenéjét teljes egészében erre a hang­szerre építette fel. Két évvel ké­sőbb törekvéseit siker koro­názta: az Oxygene c. albuma vi­lághírnevet hoz számára, az el­adott lemezszám alapján pedig beléphetett a Guinness rekordok könyvébe. A disco clubok kényes világa is vevő volt erre a korongra, amely fokozta a zeneszerző termelékenységét: ’78-ban az Equinox (Napéjegyenlőség), ’80-ban a Mágneses mezők c. nagylemeze került piacra. 1979-ben a párizsi Concorde té­ren adott koncertjét egymillió néző tekintette meg, s ezzel má­sodszor is bekerült a Guin- nessbe. A siker, a népszerűség ezután sem törte meg Jarre alkotóked­vét, mivel kétéves ciklusokban továbbra is megjelentetett egy-egy új albumot, amelyek száma immáron eléri a 13-at. A legfrissebb az ez év máju­sában piacra dobott Chronolo­gie. Az album zenei kifejezése annak, amit J-M. Jarre az élet ritmusának tart: az életerő, a kromoszómák, a szívverések. Napok, hetek, hónapok, évsza­kok, évek, generációk jelennek meg előttünk. Az életünk kro­nológiája. Maga az album kört formál, s az utolsó hang vissza­visz minket a kezdetekhez. A budapesti koncert egyéb­ként, amely legfrissebb lemeze anyagára épült, egy 25 európai várost érintő körút egyik állo­mása volt. Értékét növeli, hogy Jarre 1977 óta mindössze hét nagy koncertet adott szerte a vi­lágban. 1990-ben 2.5 millió ember előtt játszott, amely né­zőszámmal harmadik alkalom­mal is a rekordok könyvének lapjain volt olvasható a neve. A mostani produkció látvá­nyosságnak sem volt utolsó. A számok önmagukért beszélnek: a show előállítási költségei 20 millió dollárra rúgnak, speciális lézereket alkalmaznak, amelyek 800 sugarat bocsátanak ki, negyven komputervezérlésű fénynyaláb - 5 kilométeres su­garat kibocsátva - pásztázta a koncerten a pesti eget, s több, mint 3000 diát vetítettek ki a 24 méter magas vásznakra. A koncert, amelyben egy száz tagú kórus is fellépett, olyan hatalmasra tervezett, hogy a hallgatóság úgy érez­hette, nemcsak hallgatója, de résztvevője is volt a produkció­nak. Mindezek tükrében talán nem hangzik túlzásnak: fantasztikus látványosságban, s zeneél­ményben lehetett része annak a több tízezer rajongónak, akik ott voltak a Multimédia Kft. szervezte koncerten, amelyet az utóbbi idők legmonumentáli- sabb rendezvényeként könyvel­hetünk el. Vallus Tibor Telefonos-kisasszony volt a nyáron Nem bánja, hogy nem nyert A legutóbbi Nógrád Szépe versenyen az előkelő 2. helyet szerezte meg. Vélhetően ál­landó, bensőjéből fakadó jó­kedvének, természetes moso­lyának (is) köszönhetően. Em­lékszem. a versenyt követően nagyjából együtt hagytuk el a művelődési házat. Családtagja­inak kellett segíteni, hogy el tudják vinni a rengeteg virágot, amit az akkor másodikos bo- lyais Oláh Anett gyűjtött be az eredményhirdetést követően. Aztán következtek a szürke hétköznapok, a második helye­zett udvarhölgy délelőtt isko­lába járt, délutánonként pedig a Pop-Sikk jazzbalettben táncolt. Aztán eljött a nyár, s az egyik hétfő reggelen ő köszönt rám a szerkesztőség portáján.- Változott valami az életed­ben a versenyt követően?- Semmi. Az ilyenkor szoká­sos állásajánlatok (hostess, há­ziasszony) teljes mértékben el­kerültek, talán tudták rólam, hogy diák vagyok. Egyébként teljes mértékben meglepett, hogy ilyen jó helyezést értem el.- Miért? Nem vagy elégedett önmagaddal? A kérdésre nem érkezik vá­lasz. Csak mosolyog és a fejé­vel int nemet. Aztán kiböki: - Fogyózni kellene. Oláh Anette- Tán szereted az édességet?- Hajaj - sóhajt nagyot.-Krémes? Gesztenyepüré? Orosz krémtorta? Megannyi bólintás a válasz, egy-egy cinkos mosoly kísére­tében.- A fiúkról még nem beszél­tünk. Hogy állsz velük?- Semmivel sem hajtottak rám többen az elmúlt hónapok­ban, mint a verseny előtt.- Félnek tőled a srácok? Le­het, hogy gyorsan lepasszolod őket? Mennyi ideig tartott eddig a leghosszabb kapcsolatod? Hogyan verik át az autóvásárlót? A történet persze az USA- ból való. Nálunk ily dolgok nincsenek!? Mr. Smith, a derék amerikai állampolgár elhatá­rozta, hogy új kocsit vesz. Ke­res egy eladót, akiről azt olvasta a hirdetésekben, hogy ő „az atomkor utolsó szamaritánusa, aki mélyen a gyári ár alatt” adja el neki a kocsit.- A nevem John - nyújtja a kezét az autószalonban az el­adó. - Ma eddig 22 kocsit ad­tunk el, estére 40 is lesz. Mi vagyunk a legjobbak és legol­csóbbak. Ez a kocsi, amit ön akar, ingyen van: mindössze 23 455 dollár. Mr. Smith előhúzza zsebéből a cég hirdetését, amiben ezt a járgányt pontosan 17 399-ért hirdetik. John, ki egy pszichológus és egy nehézsúlyú ökölvívó sajá­tos elegye, nem jön zavarba, mosolya töretlen.-Ezt egy hónapja adtuk fel. Ez a múlt. De tudja, mit? Meg­kérdem a főnökömet és vissza­hívom. S nemsokára megérkezik az örömteli hir:-Gratulálok, Mr. Smith. A főnököm kimondta a boldogító igent. Az ár 17 399. Ahogy ön óhajtja. Egyetlen feltételünk: az ajánlat csak ma érvényes. Tehát várom. Egy óra múlva a szalonban.- Mibe is maradtunk? - hajol komputere fölé John. - 17 399 dollár. Csakhogy - néz a hatvan felé közeledő, galambősz Smithre - Ön nem diák. A 17 399 dollár ugyanis csak diá­kokra érvényes. Önnek plusz 400 dollár. A szállítás Detroit- ból Washingtonba, az ön lakhe­lyére 485 dollár. És persze az adó, ez 996 dollár. Hiába, az ál­lam könyörtelen. Még csak annyit Mr. Smith, hogy a mai környezetszennyező világban a kocsik gyorsan rozsdásodnak és még gyorsabban eltűnnek. A korrózióvédelem és a szuperzár összesen potom 1485 dollár. Csak önnek, talán érzékeli, mi­lyen alacsony ez az ár. Mr. Smith kábultan ült új ko­csija volánjánál és egy adatot hall a rádióban. Eszerint az au­tóeladók évente több mint 4 milliárd dollárt emelnek ki a normális vételáron kívül vevőik zsebéből. Csínytevésből könnyen lehet bűntény A gyermekbűnözés gyorsan terjedő kór- Két hónapig. Egyébként változó, hogy ki dobja a mási­kat. Ami azt illeti, nem vagyok egy szerelmes típus.-Nem olvastál túl sok ro­mantikus lányregényt, s a fehér lovas herceget várod?- Olvastam ilyen regényeket, de nem ezek alapján állt össze bennem a kép. Nincsenek olyan elvárásaim, hogy szőke, magas legyen az, aki tetszik nekem.- Nem éreztél változást az ismerőseid körében a szépség- versenyt követően, hogy más­ként néznek rád? Féltékenység, női intrikák?- Egyrészt nem éreztették ve­lem, másrészt, ha lett volna is valamilyen negatív megnyilvá­nulás, nem törődtem volna vele, mivel a Pop-sikk-ben megszok­tam, hogy a fellépéseken fi­gyelnek bennünket. Azért nem tagadom, belül éreztem, tudtam, hogy egyesek más szemmel néznek.-Mi jelenti számodra a ki- kapcsolódást?- A tánc, a zene (Matt Bianco leginkább) és a kirándulás. Oláh Anett a nyilas jegyében született. Szeptemberben kezdi a negyedik évet a Bolyaiban. Arra a kérdésre, hogy mire számít az érettségit követően, nem tudott válaszolni.-Vallus ­A fiatalkorú bűnözők száma az elmúlt években növekedett. A jelenség okait kerestük Orlai Ibolya alezredessel, az Országos Rendőrfőkapitányság Bűnme­gelőzési Osztályának helyettes vezetőjével.- Igen sok esetben tisztessé­ges családból jött fiatalok vál­nak bűnözőkké, akiknek szülei fedhetetlen állampolgárok, akik sohasem kerültek összeütkö­zésbe a törvénnyel. A legtöbb esetben egyszerű csínytevéssél kezdődik az eseménysor.- A csínytevés még nem bűn­tény!- Ebben a fázisban valóban nem az. De sokminden lehet a kindulási pont. Például a gyere­kek csapatba verődve különféle koncertekre járnak, egyszer csak a közös program rövi- debb-hosszabb csavargással végződik. A késői hazatérést a szülők csínytevésnek tartják. Sokszor még akkor is, amikor egy-két napig is eltart ez a „ké­sés”. — A szülök nem hiszik, hogy gyerekük rossz úton jár?-Nem akarják elhinni! A gyerekek pedig egyre veszélye­sebb heccekben lelik örömüket. Itt-ott elemeinek valamit, de az is előfordul, hogy „csak úgy” kéregetnek az utcán. Az apróbb lopások és a kéregetés további bűnözés alapját képezhetik. Az így szerzett pénz könnyen jön és könnyen megy, egyre több kell belőle. Ekkor a kisebb lo­pásokat autófeltörés, a kérege­tést utcai rablások váltják fel. A szülők pedig minderről csak akkor értesülnek, amikor a rendőrség házkutatási engedél­lyel megjelenik lakásukon és mellesleg azt is közli, hogy gye­rekük valameLyik rendőrkapi­tányságon őrizetben van.- Ez csak fővárosi jelenség, vagy vidéken is tapasztalható?- Ez elsősorban a városokban tapasztalható. Volt olyan eset, amikor hétről hétre, pénteken éjjel, az egyik fővárosi kerület­ben 10-12 autót is feltörtek. Mindig péntek éjjel és mindig abban a kerületben! Amikor le­buktak a fiatalok, kiderült, hogy az autókban talált értékeket mindig szombaton délelőtt ad­ták el, hogy legyen miből a hét végén költekezni. Némi szülői odafigyeléssel számos családi tragédiát is meg lehet előzni: a drog veszélye ma már minde­nütt fenyeget! Amikor a szülők dolgoznak, s a fiatalok csopor­tosan egyik-másik lakásban ta­lálkoznak, ne hagyjuk szabadon sem a gyógyszereket, sem az italos üvegeket. Ha netán azt tapasztalják, hogy az iskolából, baráti körből, vagy más szóra­kozóhelyről hazatérő gyerekük különösen viselkedik, fordulja­nak orvoshoz, amíg nem késő! A szülői figyelmére manapság sokkal nagyobb szükség van, mint valaha volt! (koos) Amikor ő még kissrác volt A lányok a pingpongra szavaztak Juhász Imrét sokan „csak” úgy ismerik, hogy ő a salgótar­jáni sportcsarnok és intézmé­nyeinek igazgatója, a megyei asztalitenisz szövetség veze­tője. Akik így ismerik, azoknak még annyi „ugrik be”, hogy volt valami afférja a városhá­zával uszoda-ügyben.- Természetesen ön is volt kissrác. De milyen?- Egy biztos: nem voltam Juhász Imi mintagyerek, voltak csínjeim. Akik velem nagyjából egyidő­sek - én 1938-ban születtem - azok tudják, miként „díjazták” a rosszalkodást. Nekem is kiju­tott a körmösökből.- Gyermekkorát Kishar- tyónban töltötte. Milyen szóra­kozási lehetőségei voltak?- Mivel akkoriban tévé még nem volt, mással ütöttük agyon az időt, mint a maiak. Mi pél­dául színdarabokat adtunk elő, és sportoltunk. Nemcsak az ak­kor nagyon népszerű szpartaki- ádok keretében, hanem ver­senyszerűen. Talán könnyű ki­találni: pingpongoztunk.-Mi döntött az asztalitenisz mellett? Hiszen a futballimádat az egész országra általánosan jellemző volt. . .-Talán az, hogy az ötvenes évek végén - amikor dolgozni kezdtünk, jómagam a bányá­ban, mások gyárakban - na­gyon sok megterheléssel járt volna a futball. A fiúk bok­szolni szerettek volna, de a lá­nyok leszavaztak minket. Azt mondták: pingpong - így az is lett. Végül nem jártunk rosszul, hiszen 1964-ben megyei ifjú­sági bajnokságot nyertünk egy 14 csapatos mezőnyben. Csak úgy „margó mellett” jegyzem meg, hogy ma nem tudunk egy megyei bajnokságot össze­hozni hat csapat részvételével. Az ötvenes-hatvanas évek for­dulóján például Szalay Miklós, aki futballistaként lett világ­hírű, ördögien kezelte az ütőt. S rengeteg nevet tudnék említeni: Mester Ferenc, Gál László, An­tal György. Ők mára mind ke­reskedők lettek. Nagy kár, hogy igazán magas szintű asz­taliteniszt a megyeszékhelyen nem sikerül összehozni. így az egyetlen cél az lehet, hogy ne hagyjuk elveszni az NB Il-es csapatot, mert ha lekerül a sportág térképéről, akkor a mai viszonyok között később újra indítani alighanem lehetetlen vállalkozás lenne . . .- Az aktív játék abbaha­gyása után milyen élő kapcso­lata maradt a sportággal?- Játékvezetőként a fél vilá­got bejártam, nagyon sok ba­Juhász Imre rátra tettem szert valamennyi kontinensről. Több világnagy­ság sok meccsét vezettem.- Milyen emlékezetes ping- pongos sztorit tudna elmesélni?- Egyszer egy Jumbó fedél­zetén jöttünk haza Gergellyel, Jónyerrel, Klampárral. Klam- pár Tibi megjegyezte nekem: „Te! Rajtad egyáltalán nem lát­szik, hogy igazgat vagy!” Akik tudják róla, milyen esetlenül mozog, mint járókelő, sejthe­tik, mit válaszoltam:- Mit mondjak, belőled sem nénzém ki, hogy világbajnok asztaliteniszező vagy ... Balázs J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom