Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-24 / 196. szám

2 KÜLFÖLD 1993. augusztus 24., kedd Kenderesen, szeptember 4-én Újratemetés — tengerész módon (Folytatás az 1. oldalról) Édesapjuk ezért úgy döntött, hogy Miklós fiából nem reformá­tus lelkészt, hanem tengerész­tisztet nevel. Idősebb tengerész­társaimtól hallottam, hogy az akadémián legendákat meséltek ügyességéről. Még kadettjelölt korában felmászott a főárbocra, elveszítette az egyensúlyát, és 20 méter magasból lezuhant. Azon­ban sikerült az árbockötelekben megkapaszkodnia, tenyeréről le­égett a bőr, de egy állkapocstö­réssel megúszta az esetet. A vö- rös-fehér-vörös osztrák-magyar haditengerészeti lobogó alatt tet­te le a hadapród esküt... Később Ferenc József szárnysegédjévé nevezte ki. Az első világháború­ban a monarchia leggyorsabb ha­dihajója, a Novara parancsnoka­ként, kijátszva az Antant-hajó­kat, kitört a szűk Otrantói-szo- rosban. Egy későbbi ütközetben megsérült, ezért a jobb fülére rosszul hallott. — Szeptember 4-én, az újrate­metésen mi lesz a tengerészek fel­adata? — Mi fogadjuk a Ferihegyről érkező temetési menetet. Nem­csak Horthy Miklós, hanem fe­lesége koporsóját is hazahozzák, s megérkezik az unoka, ifj. Horthy István hamvait tartalma­zó urna is. Egyenruhába öltözve állunk majd sorfalat, felhangzik két tengerész-sípjel, a vigyázz és az imához, majd megkezdődik a búcsúztatás. Az ökumenikus szertartáson Seregély István, a katolikus egyház egri érseke és Kocsis Elemér debreceni refor­mátus püspök búcsúzik az el­hunytaktól. Az altengemagy úr református, neje viszont katoli­kus vallású volt. Jelen lesz a gyászszertartáson az evangélikus és az izraelita egyház képviselője is. A hajdani Horthy-birtokon dolgozók képviseletében Né­meth Béláné mond búcsúszava­kat. — Mi, tengerészek, koszorú helyett egy zacskónyi, az Adriai­tenger partjáról hozott homok­kal búcsúzunk el. Három lobo­gót helyezünk el a koporsó mel­lett : a Novaráét, a Magyar Ten­gerészek Egyesületéét és a Kassa tengerjáróét, amelynek annak idején parancsnoka voltam. (sz. m.) Ferenczy Europress Szaddam Húszéin elől menekülnek Öt éve lépett életbe a fegyverszünet 1980. szeptember 22-én az iraki hadsereg átlépte az iráni határt, lé­giereje pedig pusztító támadást indított több iráni nagyváros ellen. A katonai akciót megelőzően Bagdad felmondta az iráni sahhal 1975-ben kötött algíri határegyezményt (Szaddam Húszéin szerint akkor „egyenlőtlen szerződésre kényszerült”), és ellenőrzési jogot követelt magának a két ország közötti Satt-el-Arab határfolyón. Irak gyorsan el is foglalta a tér­séget, sőt csapatai továbbnyo­multak: október 24-én bevonul­tak Horramsahr kikötővárosba is. A kezdeti siker után (már a háború második hetében) Irak tűzszüneti javaslatot tett, de Irán nem volt hajlandó a tárgyalásra, amíg a támadó nem ismeri el ag- resszor voltát. A közvetítési kí­sérletek nem jártak sikerrel, a há­ború folytatódott. Irán arányok­ban háromszoros fölénnyel ren­delkezett, az iraki hadsereg vi­szont jól felszerelt és jól felkészí­tett volt. Az iráni csapatok 1982 júliu­sában hatoltak be először iraki területre, és 1986 februáijában keltek át első ízben a Satt-el- Arabon. Közben dúlt a „városok háborúja”, amelynek során ra­kéták százaival pusztították egy­más településeit. Irán még azzal is vádolta Irakot, hogy vegyi fegyvert alkalmazott. A háború­nak külföldi „áldozatai” is vol­tak: 1986 novemberében rob­bant az Irangate-ként ismert „bomba”: a Libanonban fogva tartott amerikai túszokért cseré­be Reaganék hadianyagot szállí­tottak Iránnak. Egyre több hajót ért támadás a Perzsa (Arabj- öbölben, amely szinte külön hadszíntérré vált: kialakult a tankhajóháború, amelynek so­rán összesen 546 hajó szenvedett kárt. 1987. május 17-én találat érte a Stark nevű amerikai hadihajót (az iraki rakéta 37 tengerész éle­tét oltotta ki); ezt követően hagyta jóvá Washington a kato­nai kíséretet az öbölben, később — 1988 februáijában — egész hadihajó-karaván (francia, an­gol, olasz, belga, holland stb.) vonult az Öböl térségébe a sza­bad hajózást biztosítandó. 1987. július 20-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú döntéssel elfogadta a későbbiek folyamán sokat idézett 598-as határozatot. Ez a háború befejezését irá­nyozta elő, és indítványozta, hoj>y a csapatok még a rendezés előtt vonuljanak vissza a nemzet­közileg ismert határok mögé. A harcok azonban folytatódtak: 1988 áprilisában az irakiak visz- szafoglalták a Fáo-félszigetet, és visszavetették az iráni csapato­kat a Satt-el-Arab folyó túlpart­jára. Irán 1988. július 18-án fogad­ta el az 598-as BT-határozatot, röviddel azután, hogy panaszt tett a Biztonsági Tanácsnál az iráni légitársaság utasszállító re­pülőgépének lelövése ügyében. (A 290 áldozatot követelő tragé­diát állítólag véletlenül idézte elő az egyik amerikai hadihajó). Bagdad is bejelentette: megkez­di csapatainak kivonását az iráni területekről. Végül is 1988. augusztus 20- án mindkét ország elfogadta az ENSZ BT 598-as tűzszüneti ha­tározatát. A véres háború véget ért anélkül, hogy valamelyik fél egyértelmű győzelmet aratott volna. Ráadásul csupán a tűz­szünetben értettek egyet, a vég­rehajtás mikéntjében már nem. Irak továbbra is megszállva tart bizonyos iráni területeket, és e kedvező helyzetből kiindulva a további tárgyalások előfeltétele­ként megköveteli a hadifogoly­cserét. Iran viszont nem hajlandó tárgyalni semmiről, amíg Irak nem vonul vissza a nemzetközi­leg elismert határvonalai mögé. Az ismert, hogy a több mint nyolc évig tartó iraki-iráni hábo­rú több mint egymillió áldozatot követelt, azt viszont még ma sem tudják pontosan, hogy milyen anyagi károkkal járt: csupán becslések vannak — eszerint mintegy 200 milliárd dollár kárt okoztak egymásnak!... A hábo­rút követően 70 ezer hadifogoly térhetett haza, de 1990-ben a csere megszakadt. Teherán sze­rint még nyolcezer iráni van Irakban, Bagdad viszont 20 ezer iraki hadifoglyot követel Irántól. 1993. május 28-án Irán szaba­don engedett 100 hadifoglyot, sürgetve Bagdadot, hogy az en­gedje el a fogva tartott több ezer iráni katonát. Haladás nincs, Bagdad és Teherán is hajthatat­lan, pedig még Muhammed Ali, az iszlám vallasra tért bokszbaj­nok is vállalta a közvetítő szere­pet 1993 júliusában. Mindenki mást hibáztat a helyben topogásért. Irak természetesen Iránt és megfordítva, az ENSZ mindket­tőt, s mindketten a világszervezetet. Tény, hogy 1992. április 6-án az iráni légierő vadászgépei több menetben — mintegy 90 km mélységben — iraki célpontokat bombáztak. (Voltaképpen a Mo- dzsahedin Halk nevű iráni gerilla szervezet állásait). Bagdad durva és indokolatlan agressziónak mi­nősítette a támadást, és az ENSZ BT-hez fordult panaszával. Irán viszont azzal vádolja Irakot, hogy megsérti a tűzszüneti meg­állapodást, és fegyveres támoga­tásban részesíti az iráni kormány- ellenes lázadókat. A másik térfélen Szaddam Húszéin csapatai 1993 augusztu­sában összehangolt akciót indí­tottak a határ menti mocsárvidé­keken rejtőzködő kormányelle­nes erők ellen, amelyeket viszont az Iránban élő nagyszámú iraki ellenzék támogat. A heves kato­nai támadás következtében meg­indult a menekültek áradata: rö­vid idő alatt 40 ezer dél-iraki ér­kezett Iránba, és a jelek szerint a folyamat nem ért véget. A kon­frontáció tehát nem szűnt meg, csak a súlypont helyeződött át. Oltvai Gábor Oswald — magányos gyilkos? Lengyelországban „szurkol” Szultáni látogatás Azlan Muhibbuddin Shah, Malajzia uralkodója vasárnap hatnapos magánlátogatásra Lengyelországba érkezett. Az uralkodót a poznani repü­lőtéren Pawel Laczkowski mi­niszterelnök-helyettes és Jerzy Smorawinski, a Lengyel Gyep­labda Szövetség elnöke üdvözöl­te. A szultán látogatásának fő célja a poznani férfi Interkonti­nentális Kupa mérkőzéseinek a megtekintése. A malajziai uralkodó a Nem­zetközi Gyeplabda Szövetség (FIH) elnökhelyettese, az ázsiai, valamint a malajziai szövetség el­nöke. (MTI) Ezen a héten jelenik meg a Random House kiadásában Ge­rald Posner „Case closed” (Ügy lezárva) című könyve, amely a legkorszerűbb komputertechni­kával végzett vizsgálatok alapján azt állítja, hogy 1963-ban Lee Harvey Oswald egymaga gyil­kolta meg John. F Kennedy el­nököt a texasi Dallasban. A könyvről részletes ismerte­tést közölt szombaton a U.S. News and World Report, azt ál­lítva, hogy nyolc másodperc alatt három lövést adott le, és megfe­lel a valóságnak az „egyetlen go­lyó” sokat vitatott elmélete, vagy­is hogy ugyanaz a golyó találta el Kennedy elnököt és Connally texasi kormányzót is. Posner pontról pontra megcá­folja könyvében a sokak által ma is vallott „összeesküvési elméle­tet”, s azt állítja, hogy mindhá­rom lövés a dallasi könyvraktár felől érte Kennedy autóját. Mint ismeretes, a „magányos gyilkos” teóriáját állította fel a Kennedy-gyilkosságot hivatalo­san kivizsgáló Warren-bizottság is, de megállapításának nem so­kan adnak hitelt ma sem az Egyesült Államokban. Nemré­gen pedig nagy sikerrel mutatták be az amerikai mozikban a JFK című filmet, amely az összeeskü­vési elméletet látszik bebizonyí­tani. Posner szerint — akinek egy korábbi könyve segített megol­dani azt a rejtélyt, hogy mi lett a sorsa a „halál angyalának”, Josef Mengele hírhedt náci orvosnak — „megcáfolhatatlan orvosi, ballisztikai és tudományos bizo­nyítékok támasztják alá, hogy az Oswald által leadott második lö­vés volt az, amely mind Ken­nedyt, mind Connallyt eltalálta A minden bizonnyal nagy fel­tűnést keltő könyv szerzője be­hatóan tanulmányozta Oswald életét, és meginterjúvolta felesé­gét, Marinát, valamint Jurij No- szenkót, a KGB egykori ügynö­két, aki Oswald ügyével foglal­kozott annak szovjetunióbeli tartózkodása alatt, majd Nyu­gatra szökött — számol be a Reu­ter brit hírügynökség. «** Egyébként — mint a DPAjelen- tette — az amerikai titkosszolgá­lat, a CIA szóvivője éppen szom­baton közölte, hogy a washingto­ni Országos Levéltár hétfőn köz­zétesz további 90.000 oldalt a Kennedy-gyilkosság vizsgálati anyagából, amint azt a Kongresz- szus elrendelte. Ezzel már 125.000 oldal válik hozzáférhe­tővé az anyagból. Igaz, hogy en­nek jelentős részét „átdolgoz­ták” vagy cenzúrázták, és még tíz­ezernyi oldal zárolt biztonsági okokból. Az egész 162.000 ol­dalnyi vizsgálati anyagot egy Clinton elnök által létrehozandó testület elé terjesztik annak el­döntése végett, hogy a cenzúrá­zott és zárolt részek is közzétehe- tők-e. Az írásos anyag mellett mikrofilmen további 125.000 ol­dal terjedelmű anyag van a CIA birtokában. (MTI) Ki mondta, hogy befektetni bonyolult? A Lakossági Kincstárjegy ma az egyik leg­biztonságosabb befektetés. Mivel állami érték­papír, a kamatfizetésre és a törlesztésre maga az állam vállal garanciát. Nemcsak biztonságos, de igen kedvező kamatozású értékpapír is. 1 éves, rövid távú futamideje könnyen belátható időtartam az Ön számára. Ha Ön egy évre leköti pénzét, akkor a futamidő lejártával 19% kamatot kap. Ha idő­közben mégis váratlanul pénzre lesz szüksége, a Lakossági Kincstárjegyet már 2 hónap elteltével is visszaválthatja. És ami a legfontosabb, akkor is kamatozik! A Lakossági Kincstárjegy 1993. augusztus 23-tól az országban közel 500 helyen kapható. Később pedig a forgalmazó hálózat bármely tagjánál visszaválthatja Lakossági Kincstárjegyét. Ha tehát egyszerű, rövidtávú és kedvező hozamú befektetést keres, fektesse pénzét Lakossági Kincstárjegybe! A Lakossági Kincstárjegy a legegyszerűbb befektetési megoldás és 1993. augusztus 23-tól már On is megvásárolhatja. A Lakossági Kincstárjegy folyamatosan kapható az alábbi forgalmazóknál: Budapest Értékpapír és Befektetési Rt. 1052 Budapest, Deák F. u. 5. • Budapest Bank Rt. valamennyi fiókja • OTP Bank Rt. kijelölt fiókjai • Budapest Bank Rt. Salgótarján, Losonczi u. 2. • Budapest Bank Rt. Balassagyarmat, Rákóczi u. 14. • Budapest Bank Rt. Rétság, Rákóczi u. 29-31. • OTP Bank Rt. Salgótarján, Rákóczi út 22. b A KÉZENFEKVŐ BEFEKTETÉS C

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom