Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-08 / 157. szám
8 HÍRLAP ég - Ígérő 1993. július 8., csütörtök Egy különleges salgótarjáni javaslat nyomában UNICEF a munkanélküli szülők gyermekeiért Az önkormányzat bűvészmutatványai? A segítség apró cseppecskéi Érdekes javaslatot olvastam a minap. Egy előerjesztést, amely a Salgótarjáni Ifjúsági Iroda további sorsát határozná meg. „A kulturális és sportbizottság úgy ítéli meg, hogy a SITI további működése költségvetési, finanszírozási problémái következtében a jelenlegi formában nem tartható fenn . . . Kérem a T. Képviselő-testületet, hogy az alábbi határozati javaslatot szíveskedjen elfogadni: A képviselő-testület a Salgótarjáni Ifjúsági Irodát, mint önálló intézményt 1993. június 30-ai hatállyal megszünteti, és ezt követően az intézmény jogutódja a József Attila Művelődési Központ, amely az ifjúsági tanácsadói illene információsfeladatok ellátását az alapító okiratban foglaltak szerint köteles biztosítani. A SITI első féléves kiadásait figyelembe véve, az intézmények előirányzatai az alábbi összeggel módosulnak: A SITI béralapja 614 ezer forinttal csökken, a társadalom biztosítási járuléka 290 ezer forinttal csökken, a dologi kiadásai 159 ezer forinttal csökkennek. A József Attila Művelődési Központ béralapja 994 ezer forinttal növekedik, társadalombiztosítási járuléka 457 ezer forinttal növekedik, dologi kiadásai 159 ezer forinttal növekednek.” A javaslatot június 28-án kellett volna a salgótarjáni önkormányzat képviselői elé terjeszteni, de mert az ülésen nem volt ott a testület két, a témában illetékes tagja, elnapolták ezt a napirendi pontot. Várhatóan július 12-én kerül terítékre a téma. * * Az előterjesztést olvasgatva eszembe jutott egy s más. Vajon miért kell a SITI-t a József Attila Művelődési Központba integrálni? Miért lesz ez hasznos a városnak? Kevesebbe pénzbe kerül a működtetése? Talán jobb helyre - mondjuk az intézmény valamelyik belső klubtermébe - költözhetne az iroda? Talán ki lehetne adni a helyet, ahol most működik a SITI és hasonlóan mint a többi frontális részen - egy újabb impozáns bolttal bővülne a város? A bevétel pedig a művelődési ház forrásait gyarapítaná. Ettől a ponttól kezdve azonban sötétebb gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Mivel a fiataloknak semmi kedvük sem lenne bemenni, és bóklászni a „Józsiban”, hogy vajon hol a SITI, bebizonyosodna: „Lám, lám, milyen felesleges ez az iroda, felesleges ezért plusz két embert alkalmazni? (Tudniillik a József Attila Művelődési Központ a SITI munkatársainak a számát az integrálódás pillanatában azonnal a felére redukálná!) A kör bezárulna: a valóságban a SITI, a kuliszák mögött lassan felemésztődne. Papíron persze élne a dolog. Több okból is. Objektiven nem lenne fiatal, akikkel foglalkozni kellene, azonban megmaradna a feladata. Ezen a címen pedig érdemes lehet újabb és újabb összegeket kisajtolni az önkormányzattól. (És ha fiatalok szinte alig tévednének a „nagy birodalom” területére, a már ott dolgozók el tudják végezni ezt a munkát. Természetesen megfelelőjuttatás fejében.) Persze ezek csak az én homályos science fiction-szerű képzelgéseim, mert a valóság az egészen más. De óhatatlan, hogy ilyenkor ne jelenjenek meg lelki szemeim előtt a bűvészek, aki a mutatvány előtt figyelmeztetik a közönséget:- Csak a kezemet figyeljék hölgyeim és uraim! Igen. A salgótarjániak például az önkormányzatuk bűvészeire nézzenek tágra nyílt szemel. Figyeljék, hogy egyesek miket mondanak és mi az, ami a véleményükből realizálódik! A mostani konkrét esetben pedig különösen, mert úgy látszik még nincs „megírva a libretto vége”. Fenyvesi Ágnes Indián népzenét hallgathattunk Perui fiatal zenészek egy csoportja szórakoztatta szerdán Salgótarján központ jában a járókelőket A hazánkban tanuló fiatalok indián népzenét játszottak. Pengtek a gitárok, szólt a dob, s az érdeklődök gyönyörködve hallgatták a pergő ritmusokat. -Fotó:Rigó TiborAz UNICEF Magyar Nemzeti Bizottsága a munkanélküli szülők gyermekeinek támogatására segélyalapot létesített. A bizottság felkérte a megyei ön- kormányzatot, működjön közre abban, hogy a támogatás - melynek összege gyermekenként 6.000 forint - az arra rászoruló fiatalokhoz eljusson. A felkérés alapján a megye választaná ki a programban részt vevő településeket és gyerekeket úgy, hogy a megye- székhelyről legfeljebb két gyermek részesülhessen támogatásban. A segély szétosztása nem kérelem vagy pályázat alapján, hanem előre megadott szempontok figyelembevételével történik. De csak olyan gyerekek kaphatják meg az alapítvány támogatását, akiknek az édesanyjuk és az édesapjuk is munkanélküli, vagy ha csak az egyik szülő neveli a fiatalt, és az munkanélkül van. Fontos kritérium az is, hogy más forrásból nem kaphat támogatást a fiatal. A segélyt nem készpénz, hanem utalvány, vagy egyéb szolgáltatás (menza befizetés, vásárlási utalvány, táborozás befizetés) keretéiben kapják a gyermekek. A UNICEF Magyar Nemzeti Bizottság akciójáról a megyei közgyűlés elnöke, Korill Ferenc tájékoztatta a megyei közgyűlés képviselőit! Elmondta, hogy a munkaügyi központ adatai alapján kiválasztották azt a tizenhat Nógrád megyei települést, ahol a legnagyobb a munkanélküliségi ráta. A közgyűlés felhatalmazása alapján a kiemelt települések (Ipolytarnóc, Bércéi, Bokor, Ságújfalu, Garáb, Varsány, Ri- móc, Szirák, Nagylóc, Éndre- falva, Legénd, Nógrádmegyer, Szilaspogony, Kutasó, Nógrád- sipek, Cserhátszentiván és Salgótarján) polgármesterinek közreműködésével megállapodás született az adományok átadására és felhasználásra. Alkotó pedagógusok Mi az iskolatársulás? A minap fejeződött be a megyeszékhelyen az „iskolatársulás 12” nevet viselő modell fejlesztésében résztvevő iskolák országos tanácskozása. Megyénkből a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskola kezdettől tagja a társulásnak, melyet a minisztérium már korábban beemelt a kísérleti iskolák, azaz a támogatandó alternatív modellek közé.- Hol helyezkedik el a modell a mai magyar iskolarendszerben? - kérdezzük dr. Loránd Ferenc kandidátust, az iskola- fejlesztés szakmai irányítóját.- Úgy érzem, hogy az oktatás elszabadult átalakulási folyamatában megnövekedett modellünk strukturális vonatkozású jelentősége ... Noha nem hisz- szük, hogy tömegesen elterjed alulról szerveződő modellünk, hiszen ehhez megfelelő szubjektív és objektív feltételek kellenek - megmutatjuk, hogy van más út is, mint az általános iskolák felső tagozatát lefölöző 6 és 8 osztályos gimnáziumok jobbára pedagógiai koncepció nélküli burjánzása. Nálunk ugyanis nem kényszerül a gyermek arra. hogy már 6, illetve 12 éves korában válaszoljon a „mi leszek, ha nagy leszek?” kérdésre. Az „egy fedél alatt” eltöltött 12 év során személyisége kibontakozhat, s ha szükséges, menet közben is válthat minden különösebb megrázkódtatás nélkül.- Miről tanácskoztak egy héten keresztül a kora reggeltől késő éjszakába nyúló tarjáni „táborozáson?”- A százhúsz alkotó munkát is vállaló gyakorló pedagógus és tudományos kutató, iskolafejlesztő most elsősorban a pedagógiai folyamat egyik nagyon fontos láncszemét, az értékelést és a gyermeki érdekérvényesítési mechanizmusokat járta körül, de szakítottunk időt a tantervek és a tankönyvek csiszolására is.-Mennyiben tér el értékelési rendszerük a magyar iskolákban szokásos öt számjegyes értékeléstől?- Modellünkben a személyiség sokszínűsége a most elfogadott alapelveinknek megfelelően, az értékelésben is megjelenik. A tantárgyi értékelésben például kifejezésre kell jutnia három komponensnek: a tudásnak, a viszonyulásnak, valamint a képességeknek. Dominálni fog nálunk a szöveges értékelés. A kezdő szakaszban, azaz az I .-3. évfolyamon például csak így értékelünk. Később a szöveges és a számjegyes variánst egyaránt alkalmazzuk a tantárgy, illetve a tananyag jellegének megfelelően. Nálunk etikai követelmény, hogy a tanárnak a tanuló beszámolójához elsősorban azt a kifejezési formát kell biztosítania, amelyikben az a legoptimálisabban tudja bizonyítani fejlődését. Talán sokak számára meglepő. hogy a magatartás értékelését a régi értelemben elhagyjuk, és helyette az iskola közössége által megfogalmazott normákhoz, értékekhez való viszonyulást értékeljük, hat vagy hétfokú skálán (azért, hogy ne lehessen a sok mindent eltakaró számjegyekre váltani) egyszavas, esetenként bővebb megfogalmazással.-Mi indokolja az eddigiektől eltérő értékelési rendszer kidolgozását?- Szilárdan hisszük, hogy csak akkor működik eredményesen egy modell, ha szellemiségének, pedagógiai célkitűzéseinek megfelelő az értékelési rendszere is. Egy személyiség- központú iskola, mint a miénk, természetesen nem veheti át kritikátlanul, más alapon szerveződő modell értékelési mechanizmusát. Tisztában vagyunk persze azzal, hogy bizonyos mértékig igazodnunk kell környezetünkhöz is. Azért várhatóan sokat csiszoljuk még elképzeléseinket.- Úgy tudjuk, hogy a Petőfi iskolában szeptembertől már az első öt évfolyamon dolgoznak majd a modell szerint. Milyen tankönyveket használnak? - kérdezzük Petőné Mérai Julianna igazgatóhelyettest, a modell országos szaktanácsadóját.- Tankönyveink sokfélék, de örvendetes, hogy mind több könyv kerül ki az iskolai alkotó műhelyekből, méghozzá nagyszerű, kollektív munkák. A „Csupa szó, csupa betű” című ABC-s könyvünkről például olyan, számunkra hízelgő lektori vélemény készült, hogy hamarosan megjelenhet - a kínálat bővítése céljából - a tan- könyvpiacon is. Hasonló a helyzet a többi munkánkkal kapcsolatban. A tanév véget ért, ám a pedagógusok egy része nem pihen. Vannak, akik táboroztatnak, de vannak olyanok is, akik a következő évek előkészítésén fáradoznak. (P.S.) Változóban lévő társadalom Munkanélküli pályakezdők- Intézetünkben pályaválasztással, pályára irányítással foglalkozunk. Ám az egyre növekvő munkanélküliség okán szinte percről-percre szembesülünk azokkal a tényekkel, amelyek közvetlenül befolyásolják a hozzánk forduló gyerekek jövőjét. Hiszen hiába is mutat érdeklődést, tehetséget mondjuk egy nyolcadik osztályt elvégzett fiú a díszműlakatos szakma iránt, le kell beszélnünk szándékáról, hiszen ha lenne is képzés ebben a szakmában, szinte biztos, hogy a szakmunkásbizonyítványa mellé a pályakezdő „munkanélküli státuszt” is megszerezné — mondja Kárpáti György szociológus, a Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó igazgatója. A szakemberek azért bizakodnak. A kvalifikáltabb szakmákba szabadabbnak tűnik az út. Igény lenne egy olyan országos nyilvántartási rendszerre. amelyből kitűnik, milyen tudást, előéletet feltételező foglalkozásokban van hiány, ahol érdemes gyors átképzési rendszereket létrehozni.- Ami a munkanélküliség növekedésének megtorpanását illeti, pesszimista vagyok. Új munkahelyek sem jönnek létre kellő számban. Az is intő jel, hogy az értelmiségi foglalkozások körében dinamikusabbn nő a munkanélküliség, és ezeknek az embereknek csak azért sikerül alacsonyabban kvalifikált, rosszabbul fizetett munkát kapniuk, mert nagyobb a tudásuk azokénál, akik eddig betöltötték ezeket az állásokat. A példa okán: egy munkanélkülivé vált és elhelyezkedni nem tudó gépészmérnök kaphat csoportvezető-szerelői állást, amely még több pénzt is hozhat a konyhájára, ám lassan megöli a műszaki értelmiségi életét.-Visszatérve a pályaválasztási szakemeberek dolgára: ma csak olyan iskola-foglalkozás- választási tanács, életvezetési program adható, amely a gyakori váltásra, olykor a munka, olykor a tanulás, továbbképzés „sorbakapcsolására” és a „munkaerőpiaci alkalmazkodásra” készít fel. A pályaválasztási tanácsadó pszichológusok, pedagógusok újszerű szerepe éppen ebben áll: segíteni az „átlépést”. Amikor ő még kissrác volt Hegedűs a hegytetőn- 1948. áprilisában születtem Salgótarjánban, kisebb-na- gyobb megszakításokkal azóta is itt élek. Liget utcai gyerek vagyok, ifjúságomat - még mint Piláth Karcsi - a Pi- pis-hegy alatti utcában töltöttem. Ide fűződnek legkedvesebb gyermekkori emlékeim is.- Csodálkoznék, ha ezek nem a hegyhez kapcsolódnának.- Pajtásaimmal hatalmas kiPiláth Karcsi rándulásokat tettünk a közeli Pipis-hegyen. A célunk az volt, hogy eddig felderítetlen barlangokat tárjunk fel a hegy másik oldalán. Az egyik alkalommal sikerült is átfúrnunk magunkat a hegyen keresztül egy pincébe, ahol több almát és más finomságokat zsákmányoltunk. Nagy volt az öröm, de közbejött valami. Később, mikor édesanyám a pincénkbe ment gyümölcsért, megdöbbenve látta, hogy tolvaj járt ott, mégpedig egy másik, hátsó bejáraton keresztül. Szóval megfúrtuk magunkat!- Ezt a történetet hallva, azt hiszem, az iskolában sem tartozott az első padban ülő eminensek közé.- Meglepő, de a mai Kodályban a „rendes” tanulók közé tartoztam. Talán azért, mert a hegyoldalban sikerült naponta kitombolni magam. Később Miskolcon, ahol technikusnak tanultam, sem nagyon vettem részt a csínytevésekben, inkább a sarokban ülve figyeltem a többieket, és onnan élveztem a jó tréfákat.- Kevesen tudják, hogy zenészmúltra is visszatekinthet.- Igen, a salgótarjáni zeneiskolában tanultam 6 évig hegedülni. Ebből az időszakból sem az órákról vannak a legkedvesebb emlékeim. Egy ízben, óráról hazafelé menet megirigyeltem néhány szánkózó fiút. Szánkóm nem volt, csak a hegedűtök volt nálam, ráültem hát arra, úgy csúsztam a többiek után. A bajt csak tetézte, hogy a tok nem volt üres, megutaztattam a hegedűt is. Ebből is származott otthon egy kis szülői megrovás. Volt még egy zenei vonatkozású kalandom. Énekkari foglalkozásokra az egykori Bartók Béla úti iskolába jártunk. Egy osztályteremben folytak a próbák, akkor még minden pádon volt tintásüveg is, mivel még nem golyóstollat írtunk. Előttem egy gyönyörű, szőke hajú lány ült, én pedig - bár nagyon tetszett - ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy a szőke tincseket fes- tőpemzlinek használva belePiláth Károly mártsam a tintába. Úgy is lett. Amit ezért kaptam, azt sem tettem ki a kirakatba.- Miskolc után mi következett?- Megkomolyodtam. 1 évig Salgótarjánban az acélgyárban dolgoztam gyakornokként, aztán a néhai NDK-ban. Hazatérve az OTP-nél kötöttem ki, 1990-től pedig a Szerencsejáték Rt. salgótarjáni kirendeltségének vezetője vagyok. Hogy mostanában mellőzöm a csínytevéseket, annak bizonyítéka, hogy az idén kaptam meg munkám elismeréséül a jubileumi kitüntetést. Hídváry Péter
