Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-08 / 157. szám

HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. július 8., csütörtök Egy magyar popénekes sajá­tos karrier előtt áll. Elhatározta, hogy á laktanyákban a katonák­nak fog nemzeti dalokat, hon­véd nótákat énekelni. Elég meg­lepő fordulat ez, de végül is semmi kivetni való nincs benne. Még az sem baj, hogy az illető kormánypárti énekest spéciéi Nagy Ferencnek, - vagy aho­gyan mind a szakma, mind a közvélemény ismeri - Nagy Fe­rónak hívják. Elég különcnek mutatkozott ő az „előéletében” (lásd az úgynevezett „csirkeda­rálós” koncerteket) is ahhoz, hogy nem róható fel neki egy ilyen „útelágazás.” Annál inkább szömyülködve hallgatta az ember azt a beszél­getést, amit Nagy Feróval a 168 óra riportere folytatott. Azon túl, hogy tele volt ellentmon­dással egyrészt elismerte, hogy megnézik az illetékesek, amit énekel, másrészt pedig azt han­goztatta, hogy rá van bízva a bemutatás -, csöpögött a be­képzeltségtől.- Miért is ne kaphatnék szá­zezer forintot a fellépésért, ami­kor egy zseniális pali vagyok, s ha nem ide születtem volna, ak­kor többszörös milliomos len­nék - válaszolta arra kérdésre, ami a honoráriumot firtatta. Ő úgy érzi, hogy annyit adott már ennek az országnak, hogy vi­szonzásul mindent megérdemel. (Ilyen alapon egy Illyés Gyula, egy Kodály Zoltán vagy egy Szent-Györgyi Albert mire tart­hatott volna igényt?) Úgy tűnik, hogy Nagy Feró nem tud magával mit kezdeni. kikopni, kiégni látszik. Felvett már mindenféle gúnyát, meg­növelte szőrzetét mindenütt, ahol csak tudta, elhanyagolta küllemét, ámint csak lehetett, elénekelt minden gúnydalt a Rákosi- és a Kádár-rendszerről és most szerénytelenségével, uníntelligeftciájával akarja ma­gára felhívni a figyelmet.- Engem ne cikizzen egyetlen képviseld sem, mert bármelyik pillanatban fogom és leváltom őt a fenébe — mondta, s imigyen fogalmazott; ;— Ha megint ösz- szeül néhány okos ember, mint a múlt rendszerben és elkezdi az agyát elsütögetni, akkor bor­zasztó dolgok lesznek itt. Nagy Feró tévedett: nem lesznek, hanem már vannak is. Ha valaki ilyen stílussal sztár tud lenni, az nem valóban bor­zasztó dolog. S ez akkor sem jó, ha belső lényegi tulajdonsága, s még inkább visszatetsző, ha tu­datosan „szervezi”, hogy ilyen­nek lássák, mert így szimpati­kus. Ez utóbbira persze igazá­ból gondolni sem merek, mert az a befogadó közeget minősíti, azaz a közönségről is elkeserítő bizonyítványt állítana ki. Ezért maradjunk annyiban: Nagy Feró olyan amilyen, aki­nek nem tetszik nem nézi. nem hallgatja. De mit tegyenek a ka­tonák? Akik minden parancsot,- így adott esetben a menetda­lok hallgatását is - kötelesek végrehajtani... * * *- Újra itt van, újra itt van ...- no nem a nagy csapat, hanem televízió hagyományosan köz­kedvelt monstre műsora: a Ki mit tud? Öt évi szünet után az elmúlt héten elkezdődött a ti­zenkét alkalomra tervezett adássorozat. A képernyőre ke­rülő 132 produkció persze csak töredék része annak, amit szerte az országban meghallgattak, majd kiválasztottak a szakértők. S bár népszerűségre, elismert­ségre nyilván elsősorban azok tarthatnak majd igényt, akiket a képernyőről megismer or­szág-világ, a tehetségkutatás szempontjából nem elhanyago­landó a tömegesség sem. Egyetlen adás után kockáza­tos dolog lenne bármiféle kö­vetkeztetéseket levonni a látot­takból, az azonban máris Lát­szik- hogy a most bemutatkozó fiatalok nem kevésbé tehetsége­sek, mint korábbi társaik. Ter­mészetes, hogy á tradicionális műfajok, művészeti ágak mellé új műfajok, divatirányzatok zárkóznak fel. A zsűri - mely ezúttal sokat látott, nagy tapasztalam csupa férfiemberből áll (vajon miért?) - most is nehéz helyzetben volt, amikor egymással alig össze­vethető produkciókat kellett megítélnie. Nem is mindig sike­rült következeteseknek lenniök: előfordult, hogy a szóban hang­súlyosan megdicsért - és tény­leg a legjobb - zenekar mégsem jutott tovább. Jópofa dolog, hogy a zsűri nem kézfelnyújtással, hanem kedves bábfigurákkal szavaz, még akkor is, ha így nehézke­sebb a procedúra. Az viszont egyáltalán nem tetszett, hogy a zsűrorok néme­lyike - élükön Czine Mihály el­nökkel - politikai ismeretter­jesztésre is kihasználta a nyil­vánosságot, hosszasan - s ezál­tal félreérthetően - magyarázva bizonyos evidenciákat a magyar nemzeti kultúra Kárpát-meden­cét behálózó értékeiről.- csongrády ­Steril víz nyaktáji fájdalmak ellen Azokon a betegeken, akiknek a gerincoszlop nyaki szakaszá­nak bántalma miatt krónikus fájdalmai vannak, vízterápiával lehet segíteni. Svéd orvosok a göteborgi egyetemen 0,3-0,5 milliméter steril vizet injektál­nak a nyak és a váll bizonyos fájdalmas pontjaiba. Ugyanak­kor a kontrollcsoport tagjait a szokásos sóoldattal kezelték. Három hónap után a vízzel ke­zelt csoportnál tartós javulás következett be. Az izomfájdal­mak jelentősen csökkentek, a váll környéki és nyaki területek mozgathatósága Javult. Brit vélemény az ózonlyukról (FEB) A közelmúltban világ­szerte szinte pánikhangulatot okozott a tudósok felhívása, hogy kerüljük a napfényt (ép­pen nyáron!), mert bőrrákot okoz az ózonlyuk. Különösen intettek arra, hogy a gyermeke­ket óvjuk a napfénytől. Most alaptalan pánikkeltésnek minő­sítik a dolgot. A brit sugárkuta­tási intézet a közelmúltban fe­jezte be öt éve tartó vizsgálatát, amely szerint a sugárzás inten­zitásának növekedését nem le­hetett észlelni. A környezetvé­dők azt jósolták, hógy az ózon­éi cg károsodásának katasztro- ialis hatása lehet az egészségre, az állat- és növényvilágra. A brit tudósok azonban arra az eredményre jutottak: a napsu­gárzás intenzitásának emelke­dése olyan minimális, hogy még a természetes ingadozás határai között mozog. A szakér­tők nem tartják kizártnak, hogy a zöldek mozgalmának pesszi­mistái a felhők és a levegőt szennyező részecskék védőha­tását figyelmen kívül hagyták. Dr. Aiastair McKinlay sugár­záskutató a pánikkeltőkkel szemben kimutatta, hogy Ang­lia felett az elmúlt évben a su­gárzás intenzitása csökkent. Lakhatóvá lehetne tenni a Marsot (FEB) Hamarosan ki lehet tenni a földgolyóra a „megtelt” táblát. A túlnépesedés drámai méreteket ölt, s ha az emberiség nem teszi meg a szükséges lé­péseket, hamarosan már csak ál­lóhelyek lesznek bolygónkon. 10 ezer évvel ezelőtt mind­össze tíz millió ember élt a Föl­dön, ma egyetlen hónap alatt növekszik ennyivel a világ né­pessége. 2100-ig 50 milliárdra nő a bolygó lakossága, 2600-ban pedig minden négy­zetméterre négy ember jut. Af­rikában, Ázsiában és La- lin-Amerikában születik a leg­több gyerek: az összes bébi 95 százaléka. 2030-ban várhatóan így alakul az egyes kontinensek népessége (a számok millióban értendők): Európa 520 (négy- százalékos növekmény a mos­tanihoz képest). Észak-Amerika 380 (36%), egykori Szovjetunió 440 (47%), Ausztrália (Új Zé- land) 45 (50 %), Latin-Amerika 1070 (135%), Ázsia 6800 (106 %), Afrika 2400 (270%). A demográfusok szerint a jövő évszázad kilátásai igen­csak lesújtóak. A népesedés üteme kétszer akkora, mint a mezőgazdaság teljesítőképes­sége. A tudósok természetesen nem várják ölbe tett kézzel e sö­tét jóslatok beteljesülését. Ame­rikai biológusok nagy reménye­ket fűznek a gének megváltozta­tásához, mert így megoldható lenne - a növénytermesztés for­radalmasításával - a hatalmas tömegek élelmezése. Bármennyire utópisztikusán hangzik - elképzelhető, hogy a Marsot lakhatóvá lehetne tenni, és kilométer hosszú űrhajók szállítanák milliós nagyság­rendben új lakóit. A londoni társadalomtudo­mányi kutatóintézet riadót fúj: a Föld túlnépesedésének megállí­tására minden eszközt igénybe kell venni! Csütörtököt mondunk Mottó: „Ha javulni látod a dolgokat, valami felett elsiklot- tál.” (Murphy törvénykönyvéből) Meg vagyok nyugodva. Hamarosan csatlakozhatunk Nyugat-Európához! Igaz, az Európai Közösségbe - az USA volt nemzetbiztonsági minisz­tere, Zbigniew Brzézinski sze­rint - csak egészen az évezred végén kaphatja meg Magyar- ország a tagkönyvét, de a NATO valószínűleg előbb be­fogadja országunkat soraiba. Erre szokták azt mondani: nem semmi. Hiszen annak idején a NATO szóba sem állt a Szov­jetunióval. pedig lett volna mid­ért, hiszen mindmáig a „nagy testvér” mérte a szocializmusra az egyetlen atomcsapást. (Csernobil, 1986.) Nos, míg a tagfelvételein­kért csatázunk a világ nagy szervezeteibe, Bős-ügyben pe­dig Hágában vívunk világra­szóló csatározást, addig itthon is szervezünk „házon belüli” ütközeteket. A hadszíntér leg­többször a bíróság. A magyar ugyanis még mindig ragaszko­dik régi jó szokásához: igazá­ért „pórre megy”. íme, egy kis „perbörze”: MáíratizeJe azért esik neki Kazárnak, mint maci a mál­násnak* mert még mindig kép­telenek voltak a kér község erre hivatott „szakemberei” megosztani az előző pártál­lamban közös vagyont. Igaz, 1996 óta erre csak rövid idejük állt rendelkezésre. (Történelmi léptékkel tóérve. Aszerint még az emberszabású majom is a „közelmiíítban” jött le a fáról.) Mire megegyeznek, vagy megegyezésre kényszerítik őket. már alighanem tízmilli­óra fog rúgni a visszafizetendő, egykor közösen felvett hitel. És azt sajnálhatják majd legin­kább, hogy nekik még nehe­zebb lesz pótköltségvetést ké­szíteniük, mint az országnak. Romhány alighanem városi rangra emelkedik majd. A vá­roslakókat ugyanis felettébb sokat fenyegetik manapság, hogy éhen fognak veszni - s ahogy elnézem ü NYUGTAla- nító piaci árakat, ez meg is es­het. A nyugat-nógrádi nagy­község környékén pedig azért nem tudnak termelni, mert éppúgy hiába várnak a földár­verésekre, mint a kormány a fellendülésre. És arról már talán nem is volna érdemes szólni, hogy Mázsán is folyik egy per. Most éppen azért, mert a polgármes- terválasztást sem úgy vitték véghez, mint ahogyan azt kel­lett volna. De ezt a nézsaiaktól már mindenki megszokhatta. Szerintem a lakosság már nem is érezné otthon magát a falu­ban, ha az nem volna mindig csetepatéktól hangos. Balázs József Látogatott a füleki vár Három hét alatt több mint ezer látogatója volt az immáron megszentelt füleki várnak. A füleki vár mai „úrnőjétől”, Agócs Erikától, a Pozsonyban frissen végzett építészmérnöktől megtudtuk, hogy különösen Salgótarjánból, Budapestről, Szolnokról sok a látogató. A salgótarjániak örülnek leg­jobban a látogatás lehetőségének. A nyári szezonban kétnaponként van csoportvezetés. A vár - hétfő kivételével - délelőtt 10.00 órától este 18 óráig tart nyitva. Fotó: Nagy Mihály Igazolványcsere Szlovákiában Csehország és Szlovákia szétválása után az állampolgá­rok még a régi csehszlovák személyi igazolványt használ­ják. Most elkészültek az új és kissé szokatlan, egyszerű sze­mélyi igazolványok. Ezek tu­lajdonképpen identifikációs kártyák, amelyek a fénykép mellett csupán a sorszámot, a nevet, a dátumokat, egészében mindössze 7 adatot tartalmaz­nak. Nem szerepel rajta a nem­zetiség megnevezése. Angol társasági rangkódex Ki a „királynő emlékeztetője”? (FEB) Most, hogy augusztus 7-én a turisták előtt is megnyí­lik a híres Buckingham-palota, mind több szó esik a királyi re­zidencia patináns titkairól. A Saint James-i udvarban számos olyan méltóság létezik, amely­ről még a ködös Albion derék polgárai is édeskeveset tudnak. Érdekes lenne például felmérni, hogy őfelségének hány alattva­lója hallott már a „királynő em­lékeztetőjéről” (The Queen’s Remembrancer) és ezek közül is hányán tudják pontosan, mit is csinál ez az elegáns úr. A cím jelenlegi birtokosa 57 eszten­dős,s 1990 óta foglalja el sajá­tos hivatalát. De már most tudni lehet, hogy ha nem követ el va­lami látványos hibát, akkor 2008-ban adja át a stafétabotot utódjának. „Master Topley”, aki meglepő módon a legfelsőbb bí­róság stábjába tartozik, ennek megfelelően a londoni neogóti­kus palotában dolgozik, termé­szetesen Oxfordban végzett, természetesen golfrajongó és ráadásul profi tengeri vitorlázó. A jólképzett jogász évente né­hány alkalommal térdnadrágot ölt, selyemharisnyát és csatos cipőt húz, kisportolt válla köré ezüsttel gazdagon szegélyezett palástot kanyarit, fejére melléig érő parókát illeszt. így elnököl - méghozzá az angol céhek 1411-ben már újjáépített (!) szék­házában — egy fura testület ülé­sén. Itt zajlik a most 745 éves ceremónia, amelynek keretében a tiszteletreméltó testület a kincstár kancellárja, tehát a mindenkori pénzügyminiszter (jelenleg Norman Lamont) je­lenlétében felesket 26 arany­művest és ünnepélyesen felkéri őket: afféle szakmai esküdtek­ként ítéljék meg, minden rend­ben van-e a királynő által az elmúlt 12 hónapban veretett pénzérmék körül. Ez az ún. pyx-eljárás. A pyx annak a tar­tálynak a neve, amelyben a mesterek megkapják a mintát. Miután a döntés megvan, a „ki­rálynő emlékeztetője” emelke­dik szólásra és teljes díszben, érces hangon kihirdeti immár évszázadok óta ugyanazt: „Az érmékkel minden rendben van". Majd emlékezteti a mestereket és a népet adófizetési kötelessé­gére. Parókában, vagy anélkül - az APEH örök. Tengeri tragédiák Süllyedő morál «- süllyedő hajók Két tucat román a vagonban (FEB) A világ legtekintélye­sebb testületé, a londoni Do- naldson-bizottság úgy véleke­dett: 10 tengeri tragédia közül nyolcat az emberi felelőtlenség okoz. A bizottság elnöke, a 72 éves Lord Donaldson of Lymington számtalan bizonyí­tékot lát arra. hogy manapság nem elsősorban Neptun isten személye küldi hullámsírba a hajókat, hanem azok „a morál­lal egyenes arányban” süllyed^ nek a tenger mélyére. A bizott­ság számos olyan esetről tud, hogy rettegő tengerészek - a főnökség haragjától tartva - ti­tokban próbálják felhívni a ha­tóságok figyelmét arra, hogy hajójuk „tengeri utazásra telje­sen alkalmatlan”. Az utóbbi két évben megkét­szereződött a felelőtlenség által okozott súlyos tengeri tragédiák száma. Szakkörökben e megál­lapítás jogosságára perdöntő bi­zonyítéknak tartják a Jan Hewe- liusz nevű lengyel komphajó január 14-i elsüllyedését. Mint emlékezetes, a hajón 28 kamionos - köztük magyarok - hat másik utas és a személyzet húsz tagja lelte halálát a három­fokos Keleti-tengerben. Hivata­losan a személyzettel együtt 63 ember tartózkodott a fedélzeten. De növekszik a gyanú, hogy a baj egyik oka a túlterhelés lehe­tett. A hajón rendszeresen utazó kamionosok azt mondják, hogy gyakran hallottak emberi han­gokat a leplombált konténerek­ből és tehervagonokból. Ystad, a svéd célállomás vámosai el­mondták. hogy ez bizony na- gyonis lehetséges: ők szúrópró­báik során gyakran fedeztek fel kelet-európai vagy közel-keleti menekülteket. Egyszer két tu­cat, vasrudakkal felfegyverzett román ugrott ki egy zárt vagon­ból. Egy nemzetközi ember­csempészbanda „utasai” voltak - mondotta az egyik vámos. Ezek a szerencsétlenek gyakran az IKEA butorkonszern alm- hulti óriástelepén „hajóznak ki”. Nos, az elsüllyedt kompha­jón lévő 10 zárt vagonon a meg­jelölt cél ez az IKEA-telep volt, a kocsik oldalán pedig a „bútor” felirat szerepelt. Egyes körök szerint ez is hozzájárulhatott ahhoz a lengyel döntéshez, amely szerint nem emelik ki a mélyből a komphajó roncsait, mert „a munkálatok túlságosan költségesek lennének”. A sze­rencsétlenség másik oka az le­hetett, hogy a hajó utolsó előtti útján Ystandban sziklához csa­pódott és sérülten indult el a vi­haros tengeren.

Next

/
Oldalképek
Tartalom