Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-07 / 156. szám
1993. július 7., szerda BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Tárcsázza a 362-... számot! A történet folytatódik: kinyithatják-e a cigányklubot? Ha kulcs van is, pénz alig Makó Lajos: fanyalgás helyett miért nem segítik a cigányklubot? Közel 300 lakásban csörrent meg első ízben a telefon Ho- mokterenyén, Nádújfaluban, Jánosaknán és Mátranovákon. A mátraterenyei önkormányzat munkatársai által összehangolt telefonfejlesztési munkálatok fél évig tartottak. Az ünnepélyes átadásra a közelmúltban került sor. Nem egy újdonsült telefontulajdonos beszél elismeréssel a Matáv salgótarjáni és budapesti szakembereinek gyors - és ami még ennél is fontosabb - pontos munkájáról. Az önkormányzat nemcsak szervezőmunkájában jeleskedett, hanem a türelem és tolerancia területén is. Elmondták, hogy a kivitelezés ideje alatt többször is bővült az igénylők listája, amely újabbnál újabb tárgyalásokat és adminisztrációt jelentett számukra. Az akció tehát sikerrel zárult. Egyelőre további igények kielégítésére az önerős hálózatfejlesztés keretében nincs már lehetőség. Ettől függetlenül az esetleges további igényeket a Matáv salgótarjáni távközlési üzemében kell bejelenteni, s amennyiben a műszaki feltételek megengedik, rövidesen teljesítik azokat. Megjelent Mátraterenye telefonkönyve, s a polgármesteri hivatalban és a nádújfalui ki- rendeltségen térítésmenetesen átvehető.- Hétágra tűz a nap a szentkúti úton, de a mátraverebélyi önkormányzat közmunkásainak egyike, Makó Lajos szorgalmasan kaszálja az útszéli burinát.-A verebélyi cigányklub miatt jöttünk, Makó úr.- Nézze, az nem kérdés, hogy kinyitják-e? Nyissák ki! Bízzák ránk. Szükség van rá, hogy valahol meghúzhassák magukat a gyerekek. Sokszor a sírás kerülget, amikor látom a sok céltalanul ődöngő romagyereket. Napjában többször is lemérik az utat a vasút és a felső kocsma között. Van olyan is, akinek a kocsma a hazája. Valamit tenni kellene! Makó Lajos, a 41 éves közmunkás jobb napokat is látott. Erről árulkodik a szép családi ház, a gondozott udvar.- Tizenegy évig voltam vájár, aztán a NAÉV hő- és tető- szigetelője. Abban az időben sokat dolgoztam, de jól kerestem, biztonságban éltünk. Akkor mertem belefogni a házba is. Az utóbbi évben egy kalapácskoppintást nem tettem rajta. Két nagy fiam és az asz- szony is munkanélküli. Földön vagyunk. Ennél már csak jobb jöhet.- Ón az MCDSZ nevű roma- szervezetnek a helyi vezetője. Jutnak-e valamelyest előre?- Előre? Lentről inkább fölfelé törekszünk, de hasztalan. Már maguk a cigányok is A közigazgatás korszerűsítését segítő magyar-kanadai kormányközi megállapodás keretében, az elmúlt év májusá- ban-júniusában Bátonytere- nyén tartózkodott Keith Littler kanadai közigazgatási szakember. Az itt szerzett tapasztalatairól tanulmányt készített, amelynek rövidített változata a közeli csak legyintenek néha. Nem tudják, hogy mennyit veszekszem, kilincselek, levelezek az érdekünkben. A legtöbb esetben a biztató szón kívül semmi nem történik. Szerintük minden út a községházára vezet, a helyi gondokat az általunk megválasztottaknak kell megoldani. Minden, csak ez nem érezhető. Három pályázatot nyújtottunk be, cigány népfőiskolát szeretnénk szervezni, a roma hagyományokat és kultúrát éleszteni. Eredmény még nincs, de aki már volt nálunk és segítséget ígért, az Tóth Sándor országy- gyűlési képviselő. Bízunk benne. Lerohadt állapotban van a cigányklub, egy éve, hogy bezárták. Mindig is ilyen volt, ezt napokban vált ismertté. Ebben többek között egy gazdaságfejlesztési stratégia kidolgozására hívja fel a figyelmet, amelyben az önkormányzatnak kellene vezető szerepet vállalni. Javasolja továbbá egy úgynevezett „ipari park” kialakítását. Ennek célja, hogy megfelelő helyet nyújtson a jövőféltik tőlünk. Azt mondják, az önkormányzatnak nincs pénze erre. Hát akkor mire van? El kellene kezdeni valahogy! Oláh Sándor, a község polgármestere nagykalapot említ, ahová és ahonnan a közös pénz elfolyik. Szerinte Verebélyben most nincs pénz a cigányklubra. Pályázatok megírásában tudtak segíteni Makó Lajoséknak, amelyekből talán számíthatnak némi pénzre. A klub szerinte kinyitható, de Makóék sem tudják igazán, hogy ennek kulcsa hol is található. Egyébként a dühös indulat nem szül jót - vélekedik a polgármester, mintegy végszóként elismerve a romák szándékának jogosságát. Szabó Gy. Sándor beni vállalkozások telepítéshez. A városnak erőfeszítéseket kell tennie az üzleti vállalkozások vonzására, munkahelyteremtő céllal. „Az ipari park koncepciójának megvalósításakor nem is tudok jobb helyet elképzelni, mint Bátonyterenye” - írta a kanadai önkormányzati szakember. Bátonyterenye és környéke Összevonás • Bátonyterenye. A művelődési ház és a városi könyvtár egy korábbi döntés értelmében a jövő év elejétől összevont intézményként fog működni. Az év végén ennek irányítói posztjára pályázatot írnak ki. Mivel a jelenlegi vezetők - Szomszéd Tamás, illetve Kecskés And- rásné - szerződése június 30-án lejárt, mindkét igazgató megbízását ’93 december 31-ig meghosszabbították. Olaszhonban jártak • Dorogháza. A községi általános iskola 8-dikos diákjai négynapos kirándulást tettek Olaszországban. A július 1-től 4-ig tartó túrán Bibionéban nyaraltak a gyerekek, amelynek teljes költségeit a szülők fizették. Napijegy pecásoknak • Mátraterenye. A Tóaljai Bányász Horgász Egyesület vezetése a közelmúltban úgy döntött: azokra is gondolnak, akik csak alkalomadtán kívánnak hódolni kedvtelésüknek. Ezért napijegyet adtak ki, amely a helyszínen megvásárolható. Holnapi számunkban „Balassagyarmat és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Gyermekparadicsom A kanadai szakember tanulmányát megírta Javaslat „ipari park” kialakítására Júliusi fogadónapok Nem túlzás, ha azt mondom: valóságos gyeremekparadicsom építését fejezték be a napokban Szuhán. A mátraaljai kisközség polgármesteri hivatalának anyagi támogatásával, Szűcs Józsefné vezető óvónő szervezőmunkájával, játszótér épült az általános iskola udvarán, amelyet - közösen az óvodával - a nagyobbak és a legkisebbek már birtokba vettek. A kizárólag fából készült hinták, mászókák, csúszdák, libegő hidak helybeli ácsmesterek ke- zemunkáját dicsérik. A kiültetett sok virág, díszcserje a játszótér hangulatát javítja. Képünkön: vendéggyerekek próbálják ki a libegő híd „buktatóit”, akik a tiszavasvári általános iskolából érkeztek szuhai táborozásra. szgys-rigó A bátonyterenyei városháza vezető tisztségviselői júliusban az alábbi rend szerint tartják fogadónapjaikat: Július 14—én Romhányi Gyula jegyző 8 órától délig a kisterenyei ügyfélszolgálati irodán, 13 órától 16,30-ig Nagybátonyban, a városházán tart fogadónapot. Július 21-én Szomszéd Tamás alpolgármester 14 órától 16,30-ig a kisterenyei ügyfél- szolgálati irodában várja a polgárokat. Orosz Tamás alpolgármester július 28-án tart fogadónapot a városházán, 14 órától 16,30-ig. A Schwarcz-féle szükségpénztől Szent István dénárjáig Juhász László „kuckójában” benne a világ egy darabja- Ha én gyerekkoromban megláttam egy régi pénzt, vagy egy megsárgult újságot, addig csüngtem a felnőttek nyakán, míg nekem nem ajándékozták, mondván vigye a fiú, ha eny- nyire érdekli a dolog. Minderről a Dorogházán élő Juhász László beszél. Arról, hogyan is kezdődött szerelme a régi érmék, könyvek, okmányok világával, a régmúltnak e sajátos faggatásával.- Ha arra gondol valaki, hogy valamilyen szülői, déd- szülői hatásra indult az egész, akkor téved. Apám bányász volt. Jómagam kitanultam néhány mesterséget. Az eredeti szakmám képesített könyvelő, aztán vállalati tervező, statisztikus, motorfűrész-kezelő, targoncavezető képesítéseket is szereztem. Koptattam az újságíróiskola padjait, nem régen pedig vegyesboltot nyitottam.- Költséges kedvtelés az éremgyűjtés?-Nem annyira, mint egyesek gondolják. De nézzünk szét, aztán majd meglátják. A nagy ház egyik kuckója vendéglátónk birodalma. Falának szinte minden négyzetcentiméterét régi okmányok, rézmetszetek töltik ki, keretben. Ahol még maradt hely, azt polc foglalja el, rajta bőrkötésű könyvek idézik a régmúltat. Kiadásának időpontját tekintve mind egyedi darab, könyvészi műremek. Egyiknek dombor- nyomású címlapján, máig fénylő betűkkel büszkélkedik a sokat sejtető cím az 1890-es évekből: „Nemzeti dicsőségünk.”-Ezeket is gyűjtöm, de inkább az érmék felé fordultam, annak is inkább egy részterületére: a magyar pénz történetét próbálom nyomon követni, és természetesen megszerezni is belőlük minél többet.- Akkor mégis csak költséges kedvtelés lehet.- Csak részben, ugyanis egyik legfőbb munkamódszerünk a csere. Levelezés, személyes kapcsolatok, egy valóságos „hírlánc” segítségével tudunk csereberélni. Ez szükséges is, mert ha nem szelektálnánk, szinte elvesznénk a részletekben. Például egy szabolcsi gyűjtőtársamtól tábori levelezőlapok ellenében kaptam ugyancsak ritka pénzérmét.-Ha már itt tartunk: van-e valamilyen egyedi darabja?-Panamától Kínáig, 180 országból származó pénzérmét őrzök. Tulajdonképpen mind az. Például egy 4 és fél centiméter átmérőjű tongai darab, vagy a legkisebb, egy 9 milliméteres panamai érme. Érdekesség a tízes években Schwarcz és fia által kiadott szükségpénz, amelyen a pálfal- vai üveggyár dolgozói vásárolhattak az üzemi kantinban.- Szervezeti élet?-Tagja vagyok a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének és a megyei szervezetnek. Több önálló és közös kiállításom volt, és remélhetőleg lesz is.- Legújabb tervei?- Ha nem is a legújabb, de a legfontosabb számomra. Elkezdtem a gyűjtést a 2000-ben esedékes Szent István centenáriumra. Államalapító nagy királyunk korából már van egy du- kátom, amely az egyik legbecsesebb darabja gyűjteményemnek. A Koleso 12 meghívása-A dolog úgy kezdődött - meséli Bukran Pál, a táncegyüttes vezetője -hogy Csehszlovákiából megkeresett Viliam Oruska, a Szlovákok Világszövetségének kulturális megbízottja, s felkért: a szlovákok világtalálkozóján - a szüleimtől „örökölt” szlovák nyelven - meséljem el Sámsonháza történetét. Majd két-három nagyon ritkán hallható, tipikus szlovák népdalt énekeltem, s ennek sikere adta az inspirációt a népdalgyűjtéshez. Ezután következett a legfontosabb kérdés: hogyan lehetne élővé tenni ezeket a népdalokat? Ebből az apropóból alakult meg a táncegyüttes, ami nemcsak a dalok éltetését tette lehetővé, hanem az azokkal együtt létező mozgásnak, a táncnak is teret adott.- Fellépések?- Az idei nyárra már tizenkét meghívásunk van. A várttal ellentétbem nem csak nemzetiségi településekre hívnak meg bennünket, de olyan helyekre is, amikre álmunkban sem gondoltunk volna.- Miben látja sikerük titkát?- Nincs különösebb titkunk. A jókedvet, a vidámságot sugározunk magunkból, melynek atmoszférájában úgy tűnik, hogy a tánc szinte „spontán” kiegészítője a dolognak.-Támogatás?-A Magyarországi Szlovákok Szövetsége támogat, ez évben a helyi önkormányzat is - mintegy százezer forinttal - hozzájárult kiadásaink fedezéséhez. Sajnos, ez még mindig nem elég, hiányos a férfi ancúg, amit mielőbb ki kellene egészítenünk, hiszen a kölcsönzési árak a csillagokat érintik.- Nyári program?- Először is új zenekart kell szerződtetnünk, mert a régi magasabb fizetésért odébbállt. Találnunk kell egy személyt, aki ellátja a szervezési teendőket. Minden energiámat a táncok tanítására szeretném fordítani. Több helyen szándékozunk fellépni. Sámsonháza újratelepítésének 175. évfordulója alkalmából - más nemzetiségi együttesek közreműködésével - színvonalas műsorral, méltóképpen szeretnénk megemlékezni a nevezetes dátumról. -Kazinczi Lakásfelújításra is adnak kamatmentes kölcsönt A nemű önkormányzat a napokban módosította azt a rendeletét, amely az első lakáshoz jutó fiatalok támogatására vonatkozik. Az új elvek szerint nemcsak a lakásvásárláshoz és -építkezéshez, hanem a lakás- felújításhoz is adanak kamatmentes kölcsönt, mintegy 70 ezer forintnyi összegben. Gyér a fiatalok letelepedési kedve a faluban, nem beszélve szűkös anyagi lehetőségeikről. Ezért bővítették a támogatásra jogosultak körét. Eddig négy ilyen jellegű kölcsönkérelem érkezett a hivatalba, elbírálásuk hamarosan megtörténik.
