Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-07 / 156. szám

KÜLFÖLD 1993. július 7., szerda Rushdie a gondolat szabadságáért Az üldözött író, Salman Rushdie az e héten Tokióban tár­gyaló Hetek csoportjának veze­tőihez fordul azzal a kéréssel, hogy gyakoroljanak nyomást Irama. A kiátkozott Salman Rushdie ellen a néhai Khomeini ajatollah mondta ki a „fátvát”, a halálos ítéletet, és tűzött ki a Sá­táni versek szerzőjének fejére 2 millió fontos vérdijat. A londoni rejtekhelyen tartózkodó író a gondolatszabadság védelmében is fordul a Hetekhez. Haditechnológiai támogatás Prágának? Az amerikai kormány kül­döttsége Prágában megbizonyo­sodott arról, bogy Csehország — Kelet-Európa más államaival el­lentétben — ellenőrizni tudja, hová kerülnek exportált fegyve­rei, így még haditechnológiai tá­mogatást is kaphat Washington­tól. Mégis vannak olyan ameri­kai aggodalmak, hogy a csehek nehezen tudják majdmegtartani ígéretüket, miszerint az amerikai embargó alá eső országoknak nem szállítanak: ugyanis elő­szerződésük van már Iránnal, és az üzletre vágyó cseh cégek elad­hatnak fegyvereket Szerbiának is. Kínai — brit tárgyalás Hongkongról Kína és Nagy-Britannia meg­kezdte a hetedik fordulóját azok­nak a tárgyalásoknak, melyeken a Hongkongban 1997-ig terve­zettdemokratikus reformokat vi­tatja mef’. A felek korábban be­jelentettek, hogy a brit külügy­miniszter, Douglas Hurd — aki július 7. és 9. között Tokióban részt vesz a vezető ipari országok csúcstalálkozóján — a hét köze­pén Pekingbe is ellátogat. Kína egyébként támadja Hongkong kormányzójának, Chris Pat fen­nek azon javaslatát, miszerint az ottani polgárok már 1995-ben megválaszthatnák törvényhozó testületük tagjainak többségét. Kanther az új német belügyminiszter Az 54 éves Mandfred Kant- hert, a hesseni CDU főnökét vá­lasztotta ki Kohl kancellár, egy­ben a CDU elnöke a belügymi­niszter megürült posztjára. Ru­dolf Seiters (CDU) azért mon­dott le, mert a hatáskörébe tarto­zó szervek megengedhetetlen mulasztások, hibák, esetleg bű­nök sorozatát követték el két ter­roristagyanús személy — Birgit Hogefeld és Wolfgang Grams — elfogása közben. Az ellenzéki szociáldemokraták soraiból bí­rálták Kohl választását, mert Kanthert erősen jobboldali kon­zervatív politikusnak tartják. Lefoglalt rakétaszállítmány A moldovai hatóságok lefog­laltak egy Oroszországból Ro­mánia irányába tartó, föld-föld osztályú rakétákat tartalmazó vonatrakományt — közölte a moldovai védelmi minisztérium szóvivője. A Reuter szerint a szállítmányt néhány nappal előbb fedezték fel egy vasúti te­herkocsiban a roman-moldovai határon fekvő Ungheni városá­ban. A helyi rádió közlése szerint a rakéták végcélja valahol az egykori Jugoszlávia területén volt, ám a moldovai védelmi mi­nisztérium bizonyítékok hiányá­ban nem erősítette meg ezt az ál­lítást. ET-felvétel Miért volt borúlátó a szlovák külügyminiszter? Jozef Moravcík szlovák kül­ügyminiszter a keddi Národná Obrodának nyilatkozva fejtette ki, miért volt annyira borúlátó a Szlovákia ET-felvételét megelő­ző napokban. A diplomata elmondta, hogy borúlátását a magyar politiku­sokkal folytatott megbeszélései­re alapozta — hiszen a tárgyalá­sok valóban nem adtak okot az optimizmusra. — Ismervén a magyar diplomáciát, tudom, hogy nagyon határozott, azt is mondhatnám: egyes kérdések­ben keményfejű, és nem mindig tud tekintettel lenni a szélesebb összefüggésekre — indokolta Moravcík korábbi meggyőződé­sét, mely szerint arra számított, hogy Magyarország végig kitart majd a Szlovákia ET-tagságát akadályozó álláspontja mellett. Hangsúlyozta, hogy az ered­mény számára végül is igen kelle­mes meglepetés volt. Moravcík az interjúban szólt arról, hogy az egész folyamatban látszott: Magyarországnak nincs bizalma Szlovákia iránt, ezzel szemben más országok épp Szlo­vákia ET-tagságának támogatá­sával bizonyították bizalmukat. Személyes meggyőződése sze­rint egyértelműen ez a bizalom volt a döntő. A lap a magyar kül­ügyminiszterrel, Jeszenszky Gé­zával folytatott „titkos” visegrádi tárgyalás részleteiről is faggatta Jozef Moravcíkot, aki erről csak annyit árult el, hogy mindkét fél újra megismételte a saját érveit. — Igyekeztünk szélesebb össze­függésekbe állítani az egész kér­déskört, különös tekintettel a Szlovákia és Magyarország közti viszony jövőjére. Moravcík a kétoldali bizalom bázisainak megteremtését sürgette, és úgy vélekedett, hogy ez lesz a két or­szág diplomáciájának a követke­ző évekre szóló elsődleges fel­adata. — Ez az esély nem elve­szett, hanem továbbra is fennálló esély — állapította meg a szlovák diplomácia vezetője a Národná Obrodában. Szamurájok Moszkvában Moszkvában, a Vörös téren a Szent Bazil-katedrális előtt klasz- szikus ruhákba öltözött, klasszi­kus hajviseletben szamurájok je­lentek meg. Ők vezették be Ya- manoto Kansaijapán divatterve­ző bemutatóját. A divatrevüt a moszkvaiak és a japán turisták kitörő tapsvihara köszöntötte. Yamanoto 80 moszkvai zenész­szel interpretálta az aláfestő ze­nét. Harminchat manöken szere­pelt, húsz gyermek angyalnak öl­tözve zárta a programot. (FEB-fotó) Az abháziai helyzet aggasztó A grúz külügyminiszter Párizsban A grúz kormány Franciaor­szág segítségét kéri ahhoz, hogy a Biztonsági Tanács tűzze napi­rendjére az Abháziában kiala­kult helyzetet. A kérést Alekszandr Csikvai- dze grúz külügyminiszter teijesz- tette Párizsban francia kollégája, Alain Juppé elé. Tbiliszi megbí­zottja azt is kérte, hogy a gazda­ságilag legfejlettebb hét ország tokiói csúcstalálkozóján az Oroszországnak juttatandó se­gítség megvitatása során ne fe­ledkezzenek meg az egykori Szovjetunió más köztársaságai­ról sem. Csikvaidze ismertette kormá­nyának álláspontját az ország­ban kialakult helyzetről, a har­cokról, Grúzia és Oroszország viszonyáról. Ez utóbbiról azt mondotta, hogy Tbiliszi „a lehetőséghez ké­pest meg akarja őrizni a jó vi­szonyt” Moszkvával. Az abházi­ai helyzetet aggasztónak minősí­tette. Juppé közölte, hogy a francia kormány maga is nyugtalanító­nak tekinti ezt a problémát, és keresi azt a megoldást, amely az Európai Biztonsági Konferen­cia, vagy az ENSZ közreműkö­désével lehetővé tenné a válság megszüntetését. ígéretet tett arra, hogy Párizs a tokiói csúcstalálkozón, de má­sutt is figyelemmel kíséri az em­beri jogok tiszteletben tartását, és felhívja erre minden érintett figyelmét. Ózonlyuk Alaptalan volt a pánik? A közelmúltban világszerte szinte pánikhangulatot okozott a tudósok felhívása, hogy kerüljük a napfényt (éppen nyáron!), mert bőrrákot okoz az ózonlyuk. Különösen intettek arra, hogy a gyermekeket óvjuk a napfénytől. Most alaptalan pánikkeltésnek minősítik a dolgot. A brit sugár­kutatási intézet a közelmúltban fejezte be öt éve tartó vizsgálatát, amely szerint a sugárzás intenzi­tásának növekedését nem lehe­tett észlelni. A környezetvédők azt jósol­ták, hogy az ózonréteg károso­dásának katasztrofális hatása le­het az egészségre, az állat- és nö­vényvilágra. A brit tudósok azonban arra az eredményre ju­tottak: a napsugárzás intenzitá­sának emelkedése olyan mini­mális, hogy még a természetes in­gadozás határai között mozog. A szakértők nem tartják ki­zártnak, hogy a zöldek mozgal­mának pesszimistái a felhők és a levegőt szennyező részecskék védő hatását figyelmen kívül hagyták. Dr. Alastair McKinlay sugárzáskutató a pánikkeltőkkel szemben kimutatta, hogy Anglia felett az elmúlt évben a sugárzás intenzitása csökkent. Ferenczy-Europress USA Az első női berepülő pilóta Jacqueline Parkerőmagy, az amerikai légierő pilótája az első női be­repülő pilóta. Kollégái röviden csak szuperszonikus madárnak neve­zik. Nemcsak teszteli a gépeket, hanem naponta rendes szolgálatot is tart. Jelen volt a kuvaiti háborúban, és most Szomáliában is. (FEB-fotó) Többrétű informálás A német kormány szája és füle A titkok kérészéletűek Bonnban. Otto Lambsdorff, a Liberális Párt tiszteletbeli elnöke zsörtölődött a minap amiatt, hogy a német újságokban másnap még az is megjelenik, amit az ember dolgozószobája hűvösében csak magában gondol. A hírtúlkínálathoz, a papírtúltermeléshez nem kevéssel járul hozzá Németország már-már patinás intézménye: a Szövetségi Sajtó- és Tájékoztatási Hivatal. 1949. szeptember 16-án, azon a napon állították fel, amikor Konrad Adenauer kancellár lett. A hivatal vezetője, egyben a kor­mány mindenkori szóvivője köz­vetlenül a kancellár alárendeltje, jobbkeze. Minden döntéshozó ülésen jelen van, s akkor is tudja, hogy a kancellár mit gondol egy ügyről, ha előzőleg nem konzul­tált vele. Dieter Vogel, a sajtóhi­vatal 17. főnöke a hibátlan gon­dolatolvasás példáját legutóbb akkor nyújtotta, amikor megkér­dezték tőle: igaz-e, hogy Kohl részt akar venni a normandiai partraszállás 50. évfordulóján rendezendő ünnepségeken. A válasz: a hír nem igaz, „talán el tudja képzelni a kancellárról, hogy olyan rendezvényen akar megjelenni, ahol a németek ve­reségéről lesz szó?” Nemcsak Dieter Vogel a „kancellár szája és füle”, a több száz munkatársat foglalkoztató hivatalról is elmondják ugyan­ezt. „Befelé” és „Kifelé” dolgo­zik. „Befelé” percre készen tájé­koztatja az elnököt, a kancellárt, a minisztereket, a parlament tag­jait, a kormány csúcstisztviselőit, akár idehaza vannak, akár a kül­földet járják. „Kifelé” informálja a német és a külföldi sajtót a kor­mány munkájáról — a részvétel a heti háromszori szóvivői sajtóér­tekezleten az itteni tudósító kö­telező penzuma, hétfőn és szer­dán fél háromkor, pénteken — tekintettel a hosszú hétvégére — fél tizenkettőkor, de a hivatal tá­jékoztató szolgálatait igénybe ve­szik a német külképviseletek is, dokumentációs összeállítások­kal, kézikönyvekkel, leporellók­kal, filmekkel, egyebekkel a nagyközönség szolgálatára is áll. A hivatal látogatószolgálata kör- utakat is szervez a politika iránt fogékonyak számára Bonnba, külön részleg foglalkozik az ál­landóan itt dolgozó, vagy csak egy-egy állam- és kormányfői vi­zit alkalmával megforduló tudó­sítókkal. Az Adenauer-sétányon álló, a csak parabolaantennáival ki­emelkedő épület hírelosztó nagyüzem. Naponta több ezer hírügynökségi jelentés fut be a nagyterembe, kerül képernyőre, a felhozatalt gombnyomással szortírozzák. Rendszeresen ké­szítenek hírtükröket, szemléz­nek lapokat, hallgatják a német rádió- és tévéállomásokat, de a külföldieket is: a legfontosabb orosz és amerikai tévéállomások is foghatók az Adenauer allee-n. A német kommentárokat feldol­gozzák, rövidítik, szerkesztik, az előző este elhangzott tirádák másnap reggel nyomtatásban is olvashatók: a füzeteket minden tudósító begyűjtheti a hivatal portáján. Sarkadi Kovács Ferenc Dél-Afrika Zavargások Csaknem 90 fekete vesztette életét Dél-Afrikában az öt nap­pal ezelőtt kirobbant politikai ösz- szecsapásokban. A Johannes­burg közelében lévő Katlehong és Tokoza városában hétfőn 20 embert gyilkoltak meg, közülük ötöt orvlövészek lőttek agyon. Natal tartományban a hétvégi erőszaknak 43 halálos áldozata volt. Az összecsapások az Afrikai Nemzeti Kongresszus és fő ellen­lábasa, a konzervatív Inkatha Szabadság Párt hívei közt foly­nak. A Reuter szerint az országban most szabadult el a legvéresebb erőszakhullám azóta, hogy ápri­lisban meggyilkolták Chris Ha- nit, a helyi kommunista párt fe­kete vezetőjét. Bizalmi szavazás Mindössze 87 szavazatot ka­pott a Balladur-kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indít­vány a 475 tagú francia nemzet- gyűlésben. Az indítvány mellett csak annak szerzői, a szocialista és a kommunista frakció tagjai, valamint néhány független kép­viselő szavazott. A bizalmatlansági indítvány elvetésével életbe lépett az új pri­vatizálási törvény, amelyet Bal­ladur miniszterelnök, az alkot­mány egy paragrafusa által adott lehetőséggel élve, parlamenti vi­ta és szavazás nélkül elfogadott­nak nyilvánított. A törvény 21 állami tulajdonban lévő bank, biztosítóintézet és nagyvállalat magánkézbe adását irányozza elő, köztük olyan vállalatokét, mint az Air France, a francia ál­lami hajózási vállalat, a Renault- autógyár, vagy a SNECMA haj­tóműgyár és a Bull elektronikai nagyvállalat. Kérdőjelek KI és mit propagáljon? Minden ország jogos igénye, hogy külföldön hiteles képet for­máljanak róla. S ugyanilyen jogos törekvése, hogy a maga eszkö­zeivel befolyásolja ezt a képalkotást. Különösen igaz ez egy olyan ország esetében — mint amilyen hazánk —, amely földrajzi helyzeténél és gazdasági adottságainál fogva ezernyi szállal kap­csolódik a külföldhöz, a külső környezethez. így hát cseppet sem meglepő, hogy egy MDF-es honatya és a kormány — ugyancsak MDF-es — tájékoztatási államtitkára szinte egy időben jutott ar­ra a következtetésre, hogy az országról szóló külföldi informáci­ók bővítése érdekében valamit tenni kell. Mi a különbség Csapody Miklós és Katona Tamás elképzelése között? A legalapvetőbb — legalábbis az eddigi ismeretek szerint — az, hogy míg a képviselő egy koordinációs fórum létrehozásá­val és legalább 190 millió forint hozzáadásával a meglévő tájé­koztatási intézmények munkáját „dúsítaná” fel, addig az állam­titkár egy önálló nemzetpropaganda-központ létrehozását tartja célszerűnek, ami természetesen jóval nagyobb költségvetési tá­mogatást követel. Lényeges ez a különbség? Bár a témáról szóló vitacikkek sze­rint nagyon jelentős mindkét elgondolás anyagi vonzata, őszin­tén szólva nem ez ejti gondolkodóba az embert. Sokkal inkább az a koncepció, amelyet a nemzetpropagandáról szóló kormány- előteijesztés tartalmaz. Mitjelent például az, ami mellett — úgymond — ki kell állnia a propagandának, hogy: „a haza újra magyarrá alakításának tö­rekvéseit kell a világ előtt bemutatni”? S mi az, ami ellen fel kell lépnie: „szemben mindazon eszmékkel, amelyek az európaiság fátyla mögé rejtik a magyar gyökérzet, a hazafiság hiányát?” Kell-e külön propagandaközpont? Az ország viszonylag fej­lett tájékoztatási infrastruktúrával rendelkezik, hiszen a külkép­viseletek, kereskedelmi kirendeltségek, kulturális intézetek, az írott és az elektronikus sajtószervek mind-mind az úgynevezett nemzetpropaganda szolgálatába álh'thatók. Nem lenne-e haté­konyabb és olcsóbb a meglévő intézményrendszer jobb kihasz­nálása, anyagi-technikai ellátottságának javítása, mint újabb szervezet létrehozása? Örvendetes a témában folyó vita, mert ez esélyt ad arra, hogy végül is a legésszerűbb elképzelést valósítsák meg. Mert egyvala­mi nem vitatható a kormány előterjesztéséből: az ország politi­kai, gazdasági kapcsolatait segítő, valósághű külföldi propagan­da valóban létkérdés. Ferenczy-Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom