Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-01 / 151. szám
HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. július 1., csütörtök Minden reprezentatív szociológiai vizsgálat nélkül is nyilvánvaló: az Európa szó az egyike a rendszerváltás óta, - a történelmi léptékű átalakulás folyamatában - leggyakrabban emlegetett fogalmaknak. Valamivel ritkábban, de igen sokszor használatos a Közép-Eu- rópa, a Kelet-Európa és a Ke- let-Közép-Európa kifejezés is. Mint a felzárkózásnak, az égtáj szerinti megkülönböztetésnek is van természetesen alapja, de egyszersmind mellékzöngéje is. Előző esetben úgy teszünk, mintha eleddig Afrikában éltünk volna, az utóbbiakat pedig azonosként emlegetjük. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy e kérdésben is szakember adjon tárgyilagos eligazítást. Nos Bojtár Endre, akinek - Kelet-Európa vagy Közép-Európa? című - kötete az ünnepi könyvhéten jelent meg, annak számít. Több mint három évtizede kutatja, elemzi e térség kulturális - kivált irodalmi - folyamatait, s jól ismeri mind a szomszéd szláv népek, mind a baltikumi országok történelmét, jelenlegi helyzetét. „Hol fekszik Magyarország Európa térképén? Hol élünk? Közép- vagy Kelet-Európábán? Esetleg Közép-Kelet-Európá- ban? A szóhasználat bizonytalansága is jelzi, hogy a kérdés így, ilyen mereven fogalmazva alighanem megválaszolhatatlan, mert ponttá akar zsugorítani egy folyamatot - írja Bojtár s könyvében azt mutatja be. miként az újabbkori történelem során Magyarország Közép-Eu- rópából Kelet-Európába tart. Lantos Júlia a Gondolat - Jel riportere Bojtárnak éppen ebből a nem szokványos megállapításából kiindulva tette fel a kérdést a szerzőnek: mennyire fogadják el az itt élő népek, hogy ők kelet-európaiak. - Foggal-körömmel európainak, nyugat-európainak vallják magukat - mondta Bojtár. Ugyanis - tette hozzá - a művészetünk, irodalmunk, filozófiánk alapján mi magunk is joggal tekintjük magunkat Európához tartozónak. Ha viszont az élet minőségét, a gazdaság színvonalát vesszük szempontnak, akkor igenis kelet-európaiak vagyunk. Hát ez az! Ebben a viszonylagosságban rejlik az évtizedek óta tartó vita lényege, amit oly sokan nem akarnak megérteni, tudomásul venni. Bizonyos vonatkozásban tehát van létjogosultsága annak, hogy Európába törekszünk, más relációban viszont értelmetlen dolog ezt hangoztatni, még politikai lózungként is. Bojtár könyve és nyilatkozata mindenestre azt sugallja - vállalva az e térségben élő népek közösségét-: minden vonatkozásban törekedni kell Kelet-Eu- rópából Közép-Európát, Európát csinálni. De nincs illúziója, tudja, hogy ez az igény csak folyamjaként lehet reális alternatíva. * * * A Balaton Fesztivál mérföldkőnek számít a Magyar Televízió történetében. Regionális nemzetközi fesztivált rendezett, amely - lásd fentebb - Európa inkriminált régiójában igen nagy jelentőségű. Hét ország ötvennégy versenyfilmje -közöttük 54 külföldi alkotás- versenyzett egy héten át a keszthelyi Festetics Kastélyban. Mint az egyenes adásban közvetített műsorból „melegében” kiderült, a fesztiváldíjon két olasz, egy-egy hor- vát és szlovén, valamint a Vörös vurstli című magyar tévéfilm osztozott. Az MTV-külön- díját egy olasz dokumentumfilm, az újságírók különdíját, valamint a legjobb forgató- könyvért járó Helikon-díjat egy szlovák, a magyar rendezők díját pedig egy horvát tévéfilm nyerte el. A fesztiválnak két dolog biztosan sikerült: ráirányítani a figyelmet a televíziós műfajra, a kulturális értékekre s szorosabbra fűzni az úgynevezett Pentagonálé országainak - ilyen-olyan konfliktusokkal terhelt - kapcsolatát. A harmadik dologban egyelőre csak reménykedni lehet: nevezetesen abban, hogy az idei találkozóból a következő években hagyomány születik. Egy valami azonban feltétlenül kudarcként árnyékolja be a Balaton Fesztivál rendezvényeit. Az történt, hogy a kiegészítő programok sorában fórumot tartottak a televíziózásról. Dö- mölky János fesztiváligazgató kikötötte, hogy ez a beszélgetés csak politikamentes lehet, aki ezt megszegi azt „kivezetteti” a teremből. Nos a disputa olyannyira nem nélkülözte a politikát, hogy majdnem Dömölky János volt kénytelen elhagyni a termet. Ilyen ez a térség, ahol még a kultúráról sem lehet „vegytisztán” beszélni.- csongrády Újabb befektetési lehetőségek A kárpótlási jegy - tudtuk meg az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivataltól - kamatozó értékpapír. A kamat havonta a névértékhez adódik hozzá, s valójában az ügyfél kérésétől függetlenül tőkésítik. De ez a kamat nem ugyanaz a kamat, mint ami mondjuk egy bankbetétet szaporít! A rendelkezések értelmében ugyanis a kamatot a kárpótlási törvény hatálybalépésének napjától 1991. augusztus 10-étől számítják és a kárpótlási jegy kiállításának napját követő három évig lehet felhalmozni, abban az esetben, ha valaki az értékpapírt állami vagyon, vagy lakásvásárlásra fordítja. Ez a megkötés azért van, mert jelenleg csakis ezekben az esetekben tudják a kárpótlási jegyeket garantáltan névértéken beszámítani. A kamat mértéke a mindenkori jegybanki alapkamat 75 százaléka. A kamatot nem kérhetik számon a bankokon, akik a frissen megkapott kárpótlási jegyüket azonnal készpénzre váltják. A rendelkezések szerint ugyanis ebben az esetben csak a kárpótlási jegyek forgalmi értékét fizetik ki, ami jelenleg a névértéknek csupán 61 százaléka. Az Állami Vagyonügynökségtől kapott információ szerint hamarosan forgalomba kerülnek olyan részvények, amelyeket a befektetni szándékozó kárpótlási jegy-tulajdonosoknak ajánlanak majd: ezeket kamatos kamattal növelt névértéken vehetik majd az államtól az érintettek. A kárpótlási jegyeket a Budapest Bank Rt. fiókjainál, illetve ahol ilyen nincs, ott az OTP-nél lehet átvenni. Aki úgy dönt. hogy inkább kamatoztatja, vagy befekteti a pénzét e fiókokban hagyhatja letétben kárpótlási jegyét, ha nem akarja elveszíteni a kamatos kamatra vonatkozó jogait. Kérését a bankok nem utasíthatják el. Ki lehet „nagykutya”? Hogyan váljunk tekintélyes személyiséggé? Egy kutatóintézet felmérést készített: tízezer gazdasági szakembert, politikust, sportolót és művészt faggattak ki. A közzétett eredményekből kitetszik: aki gazdaságra és hírnévre vágyik, jól teszi, ha nem hallgat szülei tanácsára, azaz nem fárasztja magát az iskolai tanulmányokkal. Azok ugyanis, akik a legtöbbre vitték, többnyire rossz osztályzatokat vittek haza és 50 százalékuk sem rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Aki mégis befejezte tanulmányait, többnyire jogot és üzemgazdaságot tanult. Nem árt egyébként, ha óvatosan választjuk meg hobbinkat. Az élsportolóknak például általában nincs is kedvenc időtöltésük és a több kiválóság is csak akkor hódol szabadidejében valamilyen szenvedélynek, ha faj- tájabelivel találkozhat. A legfontosabb jótanács, hogy a leendő „nagykutya” kerülje a szerelmi kalandokat és a házasságot. Mindkettő hátrányosan befolyásolja a karriert. Az utódok pedig főleg elterelik a figyelmet a munkáról. A siker fokmérője vitathatatlanul a jövedelem, mert az elit pénzben méri, hol áll a ranglétrán. A tanulmány szerzői mindenesetre türelemre intik a leendő prominenseket. Általában csak hosszú évek gyümölcse a siker. A nőknek minden törekvésük ellenére is csak csekély számban sikerül a tekintélyes emberek közé bekeveredniük magukat. Csütörtököt mondunk „Mindig hagyj helyet az esetleges magyarázkodásra!” (Az egérút szabálya Murphy törvénykönyvéből) Lemondások. Vitathatatlan tény: a lemondások korszakát éljük. Igaz, valószínűleg minden a meleg miatt van így. A nyár beköszöntével ugyanis milliók jelentették be egyszerre lemondásukat - az idei nyaralásról. Ezek elsöprő többsége anyagi okokból. Azért írok csak elsöprő többséget, mert a közismerten nem épp az éhhalál szélén álló magyar parlamenti képviselők is lemondtak arról, hogy az eredetileg tervezett időben keressék fel az ország, a kontinens, vagy a földgolyó legvonzóbb pontjait. Igaz, még a parlamenti képviselőket sem szabad egy kalap alá venni, hiszen van, aki éjt nappallá téve, hétnapos munkaheteken, napi huszonnégy órás munkarendben dolgozik a haza, a nemzet felvirágoztatásán. Hamarosan virágba is borul tőle az ország, bár még vita tárgyát képezi, hogy szék fűk, tulipánok, vagy éppen krizantémok nyílnak-e majd ezen a 93 ezer négyzetkilométeren. Az említett képviselő - a továbbiakban az egyszerűség kedvéért nevezzük mondjuk Király B. Izabellának - ember- feletti erőfeszítéseket hoz azért, hogy Nógrád megye mint a kelet-közép-európai Genf vonuljon be a történelembe. Igaz, ő nem politikusokat, hanem skinheadeket igyekszik hozni a a megyébe tanácskozni, de a lényeg (szerinte) voltaképpen ugyanaz. Reflektorfénybe állítani a megyét. Meg kell hagyni: sikerült is neki. Miután a titkára kategorikusan cáfolta, hogy május utolsó előtti hétvégéjén skin- headtalálkozó lett volna a képviselőnő édestestvére által felügyelt volt pártüdülőben, lapunknak megsúgta: csak osztályfőnöki órát tartott Karancs- berényben a volt tanárnő. (Aki- sokoldalúságát bizonyítandó- még az angol úriszabó mesterséget is kitanulta, a parlamenti almanach tanúsága szerint.) Az úriszabó-tanár-képviselő osztályfőnöki óráinak természetrajzát az egész ország megismerhette, amikor „rövidített órában”, cirka 31 percbe sűrítve (hígítva?) mondta el, miért érzi úgy, hogy a világ sokmilliós magyarságának épp azt a táborát kell felkarolnia, amelyet felkarolt. A parlamentben ekkor botrány tört ki. Dr. Szabad György házelnök - aki végül is nem élt a mikrofonkikapcsolás jogával - felháborodottan közölte a „tanóra” végén, hogy mihamarabb módosítani kell a házszabályt, nehogy még egyszer ilyen beszédre sor kerüljön. Eodor István, a független képviselőcsoport vezetője is szabadkozott, mondván: nem tudta, hogy mit tartalmaz a felszólalás. Karancsberény ügyében még nem volt parlamenti botrány, bár nem tudni, végleg lemondhatunk-e róla. Arról viszont bizonyosan lemondhatunk, egyszer, s mindenkorra, hogy Nógrád megyéről bárki optimizmust sugárzó képet fessen a III. évezred küszöbén - főleg, ha a képviselőnő az országos skinheadtalálkozót valóban megtartja valamikor Balassagyarmaton, vagy bárhol a megyében. Ha viszont meglesz, abból már senki nem csinálhat olyan hétpecsétes titkot, mint a májusi „tanórából”. Balázs József 175 évvel ezelőtt született az anyák megmentője Semmelweiss Ignác születésének 175. évfordulójára (1818. július 1.) emlékezik a világ, s bizony ilyenkor derül ki, iíiiiyen keveset is tudunk valójában e nagyszerű orvosról. Hogyan teltek élete utolsó napjai? Megbo- londult-e a mindössze 47 évet megélt szülész-nőgyógyász? Vérbajos volt, vagy az általa felfedezett kór, a mérgezés vitte el, aminek megelőzéséért rövid életében olyan kitartóan harcolt? Dr. Vértes László orvostörténész sem tudja egyértelműen eloszlatnia a bizonytalanságot, csupán továbbá kételyekkel igyekszik bizonyítani, hogy méltatlanul keveset tudunk arról a magyar orvosról, akit az anyák megmentőjeként tisztel az egész világ.- Lassan a feledés homályába merül, hogy Semmelweiss doktor kiváló nőgyógyász is volt. Alapos felkészültségének és remek operációs technikájának köszönhetően számtalan asszony életét mentette meg az akkor még alig ismert műtétekkel. Közvetlen kollégái és a bábasszonyok is csodálták tudását, kitartását. Az is igaz, hogy nem tartották „szeretetre méltónak”, sokkal inkább kötözködőnek, agresszívnek. Mai ésszel könnyű ráfogni: nem jól menedzselte magát. Ahelyett, hogy a gyermekágyi lázzal kapcsolatos megfigyeléseit a hivatalos orvosi szaklapokban publikálta volna, támadta, vádolta korának leghíresebb szülészprofesszorait. Megírta nekik, hogy gyilkosok, mert a boncolás közben kezükre került hullamérget ők maguk terjesztik a szülőnők között. Tudni kell, hogy csak néhány évtizeddel később találták fel a gumikesztyűt, tehát a fertőzések ellen akkoriban egyetlen módszerrel, a biztonságos, kíórmeszes fertőtlenítéssel lehetett védekezni. Elképzelhető, hogy nem is kellett volna elmegyógyintézetben végeznie? Utólag már csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk. Alaposan áttanulmányozva a róla készült feljegyzéseket, életrajzokat, orvos kollégái visszaemlékezéseit, kiderül: halálának kórelőzménye bizonytalan. Egyesek azt állítják, hogy szifiliszes volt. Elképzelhető, hiszen mint említettem, akkoriban még nem volt gumikesztyű, vizsgálat közben valamelyik betegétől is megkaphatta a fertőzést. A legismertebb variáció szerint megsértette a kezét és így került a szervezetébe hullaméreg, és ő maga is "gyermekágyi lázban" halt meg. Elképzelhető, hogy így volt, de az is lehet, hogy egyszerű sebfertőzés vitte el. Amikor már egymást érték a dühkitörései, ugyanabba, a döblingi elmegyógyintézetbe szállították, ahol néhány esztendővel korábban Széchenyi Ish’án is meghalt. Gustav Görgeti igazgató kezelte őt is. De hogyan? Abban az időben az elmés betegeket jó szorosan lekötözték, hogy se magukban, se másokban ne tegyenek kárt. Amikor Görgen igazgató vizitjének idejére megszabadították a kötelektől, természetes, hogy dühöngve kérte ki magának a bánásmódot. Míg Széchenyi döblingi tartózkodásának tényét magyar és német nyelvű tábla és szobor hirdeti a hajdani elmegyógyintézet mellett, addig Semmelwe- issről megfeledkezett az utókor. Pedig elkelne egy másik emléktábla is: itt halt meg a világ egyik legnagyobb orvosa, aki ha néhány évtizeddel később él, biztosan Nobel-díjat kapott volna! Szabó Margit Teli zsákkal tért haza a zsákszínház A jubileumi 30. Jókai Napokon nem várt sikert, kimagasló eredményt ért el a füleki Zsákszínház. Schwajda György Csoda című tragikomédiáját vitték színre Mázik István rendezésében. A komáromi Jókai Színházban vastapssal jutalmazták a produkciót, mely igazi csodának számított a szakértő közönség és a még hozzáértőbb értékelő bizottság számára egyaránt. De mit is ír erről a fesztiválújság, a 30. Jókai Napok lapja a Visszhang: „Az ember nem tudja sírjon-e vagy nevessen a füleki Zsákszínház előadásán, mindenesetre mindkettőre inge- renciát £rez. Színészi és rendezői szempontból egyaránt pontosan, kidolgozottan, egyenletesen magas színvonalon szólalnak meg Schwajda tragikomédiájának szólamai: fergeteges bohózati elemek követik egymást, szívszorító pillanatokkal ellenpontozva.” Mintha csak a szervezők és műsortervezők ráéreztek volna a Zsákszínház produkciójának súlyára az előadás színvonalára, mert hivatalos körökben is elismételgették a már-már szállóigévé alakult megállapításra, miszerint nincs amatőr színház és profi színház csak jó és kevésbé jó színház. Sokan elejtették azt a gondolatot is, hogy olyan élményt nyújtott ez a tragikomédia, amilyet talán még a hivatásos színház sem nyújt mindig. Ennek megfelelő volt az érdeklődés is. A füleki Zsákszínház a 30. Jókai Napok nagydíját kapta. Rózenfeld Ilona pedig a feleség Veronika megformálásáért a „legjobb női alakítás díját” hozta haza. A nagydíjat immár másodízben nyerték el a fülekiek, hisz 1982-ben is nagydíjasok voltak. A Zsákszínház színész-rendezőjének Mázik Istvánnak egy további sikerben is része lehetett: sokéves, az amatőr színjátszás terén kifejtett munkásságért a Jókai Napok emlékplakettjét vehette át. Ezt a több éves aktivitásért kijáró elismerést rajta kívül még a füleki Szlosziar Pál és a losonci Csák Etelka is megkapták. A jubileumi Jókai Napok „eredménylistáján” van még egy nógrádi sikerember, mégpedig a losonci Szabó Árpád, aki Max Frisch: Biederman és a gyújtogatok c. darabjának rendezéséért kapta meg a „legjobb rendezés díját". Bár mindez nem rég volt, az események szinte felgyorsultak egy rég dédelgetett füleki álom valóra váltása ügyében. Erről van szó, hogy reális közelségbe került az önálló füleki székhelyű profi színház megteremtésének tervezete. Persze még csak részeredmények vannak, így korai lenne a hírt tényként kezelni. Polgári László Rózenfeld Ilona kapta a legjobb női alakítás díját
