Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-31-08-01 / 177. szám

4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1993. július 31 .-augusztus 1., szombat-vasárnap Megyénk vendégei voltak Nagy Tamás, aki a parasztságnak saját parasztpártot szorgalmaz Györgyi Kálmán, aki úgy érzi, belopódzhat a jogtörténetbe Szécsényben lakossági fórumon találkozott az érdeklődőkkel Nagy Tamás országgyűlési képviselő, az Agrárszövetség elnöke akivel a mezőgazdaság helyzetéről beszélgettünk. Dr. Györgyi Kálmán leg­főbb ügyész a napokban Ba­lassagyarmaton járt, s részt vett a városi ügyészség új épü­letének átadási ünnepségén. Látogatását kihasználva be­szélgettünk vele.- Ont három éve iktatták he jelenlegi tisztségébe. Mit hozott ez az időszak?- A rendszerváltozás egyik fontos momentuma volt, az igazságszolgáltatás működőké­pességének fenntartása. Az előző rendszer nem foglalkozott megfelelően az igazságszolgál­tatással, a fejlesztésére nem fordított gondot. Ennek követ­keztében a 80-as évek végére valóságos válsághelyzet alakult ki: az igazságszolgáltatás mű­ködőképessége forgott kockán. Nem meglepő, hogy az 1990 májusában összeült űj parla­ment és a kormány első és leg­fontosabb feladatai közé tarto­zott az igazságügyben dolgozók űj előmeneteli és bérrendszeré­vel való foglalkozás. 1991-ben és ’92-ben is módosították az ezzel kapcsolatos szabályozást, ami biztosította, hogy az ügyé­szi, vagy bírói állást betöltők olyan fizetést kapjanak, amely megfelel az általuk végzett munka fontosságának, s bizto­sítja annak a feltételét, hogy az igazságszolgáltatásban meg­vesztegethetetlenek dolgozhas­sanak. Az egyes városok ön- kormányzatainak fontos törek­vése lett, hogy az igazságszol­gáltatást „házhoz hozzák”. Nem véletlen ez a tendencia: egy te­lepülés presztízsét jelentős mér­tékben megnöveli, ha a bíróság és az ügyészség ott dolgozik, a hivatalok számára pedig azzal az előnnyel jár, hogy nem utaz­gatni bírósági ügyekben.-Mikor fogalmazódott meg az ügyészségi reform igénye?-Már 1988-89-ben, de az előkészítő munkálatok még tar­tottak, amikor 1990 júniusában legfőbb ügyésszé választottak. 1991 májusában a kormány el­fogadta az ügyészségi reform- koncepciót, 1992-re elkészültek A legfőbb ügyész a első tervezetek és most ápri­lisban a kormány elé terjesztet­tük az ügyészségi reformra vo­natkozó törvénycsomagot. En­nek a lényege az, hogy a de­mokratikus berendezkedésnek megfelelően, nem a parlament, hanem a kormány felügyelete alá kerülne az ügyészség: az igazságügy miniszter felügye­lete alá. Az ügyészségi reform- csomagot várhatóan a nyári rendkívüli ülésszakon tárgyalja a parlament.-Az elmúlt időszakban az ügyészségi reform körül is vol­tak politikai viták.- Úgy gondolom, hogy a pár­toknak felülemelkedve pilla­natnyi érdekeiken kellene ezek­kel a törvényekkel állást fog­lalni. Az ügyészségek ugyanis örököltek egy szervezetet, amely alapjaiban 1953-ban ala­kult ki, s amely egy parlamenti alárendeltségben működő, és nem csak büntetőjogig feladato­kat ellátó szervezet. Ám addig, amíg a reform nem valósul meg, addig az ügyészségi szer­vezetnek ebben a felállásban kell végeznie a munkáját.- Az új ügyészi törvényterve­zettel kapcsolatban szóba ke­rült, hogy tisztázni kell az ügés- zség általános felügyeleti jog­körét, valamint az ügyész bün­tető eljárásban való részvételét.- Áz Igazságügy Minisztéri­umban kidolgoztak a büntetőel­járás szabályozásához egy kon­cepciót. Ez a közeljövőben a kormány elé kerül. Áz ügyész­ség feladatai ugyanis jelentős mértékben módosultak, első­sorban a bírósági tárgyalás szerkezetének az átalakítása ré­vén. Az elképzelések szerint a büntetőbírósági tárgyalások, a vád és a védelem aktív szerepet kapna, tehát a bíró jelentősen hátrébb szorulna a tárgyalás szereplői közül, nem személye határozná meg a büntetőbíró­sági tárgyalást. A peres felek, az ügyész és a védő nagyobb cse­lekvési szabadságot adna. Ez természetesen az egész ügyészi tárgyalási stílust meg kell hogy változtassa: nem hagyatkozhat az ügyész a bírónak az aktivitá­sára, mert neki a dolga az, hogy a nyomozás eredményei alap­ján, a bíróság előtt bebizonyítsa, hogy a vádlott elkövette-e a ter­hére rótt bűncselekményt. Ez je­lentős változást eredményezhet az ügyészségi munkastílusban.- Árra, hogy a nyomozati szakban a bírósági eljárás előtt, hogyan alakuljanak az ügyész­ségi feladatok, végleges választ még nem alakítottam ki. Módo­sulhat az ügyészségnek a nyo­mozás-felügyelettel kapcsolatos feladata. Egy újabb döntés függvénye, hogy milyen legyen azoknak az ügyeknek az a köre, amelyekben nem a rendőrség, hanem az ügyészség nyomoz. Egy koncepció és egy elfogad­ható büntetőlejárási törvény kö­zött annyi a hasonlóság, mint egy épület alapfalainak a felhú­zása és a kész épület között.-Számomra az 1990 júniu­sában egyértelműnek tűnt, hogy a politikai konszenzus az ügyészség reformjának kérdé­sében megvan. A törvényterve­zet elkészült. Ez valójában egy szakmai kihívás, hiszen egy törvény elkészíteni egy csodála­tosan szép feladat, s keletkezhet az embernek egy olyan érzése, hogy valami hátsó ajtón keresz­tül belopódzhat a jogtörténetbe. Fenyvesi Ágnes- Ön és az FM politikai ál­lamtitkára nemrég megegyez­tek, hogy az ágazat összeomlá­sát elkerülendő hét főbb terüle­ten dolgozzák ki a sürgős tenni­valókat. Mikorra várhatók konkrét intézkedések?- Két hetet adtunk egymás­nak, hogy előkészítsük az első szakértői jelentéseket, és felké­szüljünk a konkrét tárgyalá­sokra. Ennek igazán akkor lesz értelme, eredménye, ha a kor­mány közben bizalomerősítő in­tézkedéseket hoz. Olyanokat, amelyek az őszi munkákat megkönnyítenék. Hiába tárgya­lunk mi augusztusban, szep­temberben, ha idejében nem ér­keznek meg azok a keretszá­mok, finanszírozási lehetőségek azok számára, akik el tudják in­dítani a jövő évet.-A korábbi időszakot jel­lemző jogbizonytalanság to­vábbra sem csökkent. A MOSZ országos közgyűlésén felszólaló két miniszter bejelentette, hogy nem szavaz a szövetkezeti tör­vény módosítására, amely a gazdaságokat működésképte­lenné teszi. Ugyanakkor az MDF csopaki választmányi ülése után elhangzott sajtótájé­koztatón olyan vélemény is nap­világot látott, mely szerint lehe­tővé kell tenni a leválást, a szö­vetkezetek működőképességé­nek fenntartásával.- Az országgyűlés lefolytatta az általános vitát a szövetkezeti törvény módosításával kapcso­latban. Kiderült, hogy a gazda­sági bizottság elutasítja, az al­kotmányügyi, törvényelőké­szítő és igazságügyi bizottság maximum beszélgetésre tartja megfelelőnek, a mezőgazdasági bizottságban pedig szóba sem került ügyrendi kérdést fabrikál­tak belőle. Szó sincs arról, hogy a törvénymódosítás a mezőgaz­dasági bizottság kompetenciája, mert nemcsak a mezőgazdasági, hanem az egész szövetkezeti mozgalomról - beleértve az áfészeket és az ipari szövetkeze­teket - van szó. A politikai pár­tok e kérdésben nyugvópontra jutottak, melyet egy aláírt jegy­zőkönyv hitelesít. Ebből az de­rül ki, hogy el kell felejteni a le­válás intézményét. Ezzel egy- időben az igazi kérdésekre vi­szont választ kell adni. A többi között ide tartozik az üzletré­szek ügye. A feladat: miként te­gyük forgalomképessé oly mó­don, hogy a kívülállók, az örö­kösök, a nyugdíjasok, ha akar­ják normális áron eladhassák áruikat. Nem tudtunk meg­egyezni abban sem, hogy a külső tulajdonosoknak milyen legyen a részvétele, és a szava­zása akkor, ha a közgyűlésen nem tudnak megegyezni a szét­válásban.-A megye szakemberei azt mondják: nem asszisztálnak a szétverést szolgáló leváláshoz. De sokan úgy vélekednek: aki normális, az nem marad meg a mezőgazdasági termelésben.-Ázért tartom veszélyesnek ezt a helyzetet, mert a szövetke­zeti törvény ismételt megvitatá­sának szorgalmazása az utolsó vacsora hangulatát árasztja. Ha a szétválási törvény keresztül­ment volna a parlamentben, ak­kor az első lépéseket a me­nedzsment tette volna meg. A nógrádi tapasztalatok is azt mu­tatják, hogy nagyon felkészült, húsz év óta magángazdálkodást folytató emberek arra a követ­keztetésre jutottak, mely szerint nincsenek abban a helyzetben, hogy az év végéig megélik ja­vaik megmaradását. Ez az ag­rárágazat válságát jelenti. A fel­számolás alatt álló szövetkeze­tek mellett többszázezer kister­melő mehet tönkre.- Ön az utóbbi időben, mintha vesztett volna korábbi, szellemesen riposztozó, az ága­zat állapotát és a benne lévők véleményét félreérthetetlenül, igen határozottan, élvezetes me­taforákkal és eredeti fordula­tokkal teli habitusából. Vagy té­vedek?- Kétségkívül, az ember ele­inte meggyőződik arról, hogy a józan érvek hatására megszü­letnek valamilyen érdemi intéz­kedések. Három éve folytatjuk azokat a megbeszéléseket, ame­lyekkel meg akartuk akadá­lyozni a szakma mélyrepülését. Ebben a folyamatban vannak olyan periódusok, amikor az ember taktikai okokból haj­landó barátságos, tárgyalókész magatartásra. Amikor ez nem megy, kialakítja ennek kombi­nációit. Előfordulhat olyan idő­szak is, amikor az ember elfor­dul és azt mondja: miért neki kell ütközni és belefárad. így vagyok ezzel én is.-A kormány képviselőjével való párbeszéd nyújt-e garan­ciát arra, hogy ne kerüljön sor országos demonstrációra?- Ehhez nyúlni nagyon nagy kaland, mert nem elég az embe­reket az utcára kivinni, de on­nan vissza is kell hozni. Mi nem erre játszunk. Normál szakmai megállapodásokat kívánunk kötni. Ha ez nem következik be, akkor legalább egyszeri példa­ként, felmutatva erőnket, össze­fogásunkat, biztos vagyok ab­ban, hogy lesz demonstráció.-Az Agrárszövetséget egyre jobban úgy ismerik, mint friss szellemű, távlatokban gondol­kodó, a lakosság javát képvi­selő, a hatalmat szolgálatnak tekintő pártnak.- Az Agrárszövetség nem változtatta meg 1990. évi poli­tikai-gazdasági platformját. Továbbra is a mezőgazdasági termelők és a falu dolgozóinak érdekeit képviseljük. Magunkat a modernizációs, politikai körbe soroljuk, azokkal van kimunkált és elmélyült kapcsolatunk. Mi a lakosságot érintő, érdeklő, fog­lalkoztató, aktuális gazdasági és társadalmi kérdésekre kívánunk feleletet adni és megoldást ta­lálni, ugyanakkor rádöbbenteni arra a parasztságot, hogy saját, jól felfogott érdekében hozza létre saját politikai parasztpárt­ját. Venesz Károly Bőd Péter Ákos, aki nem szerette a parlamenti fotósokat A napokban Salgótarján adott otthont a Magyar Nem­zeti Bank dolgozói hagyomá­nyos sporttalálkozójának. A labdarúgóprogram egyik mérkőzésén játszott Bőd Pé­ter Ákos, az MNB elnöke is, aki éppen nyári szabadságát töltötte Nógrádban. Bár a Budapest - vidék összecsapá­son ez utóbbiakat erősítette, a főnöki tekintély kevésnek bi­zonyult az üdvösséghez, mert 4-3-ra kikaptak. Mindjárt a mérkőzés végén sikerült szót váltanunk a 42 éves bankelnökkel, mivel kiszo­rult a zuhanyozóból: kollégái nem kényeztették túlzottan, így sorba kellett állnia, hogy fel­üdüléshez jusson.- Bal oldali középpályást ját­szott, holott jobb lábas.- Csel volt a dologban. így az ellenfél a meglepetéstől kicsivel több időt hagyott számomra.- Van valamilyen sport­múltja, vagy csak a foci szeré­té te a meghatározó?- Gyermekkoromban én is úgy fociztam, mint mások az iskolában. Versenyszerűen. Le­het, hogy nem hiszik el: a Bor­sodi Bányász színeiben még ka­jakoztam. Aztán ahogy az em­ber öregszik, s nem igazán bírja a strapát, olyan sportágat vá­laszt, amelyet 70-80 éves korig is űzhet: így én hetente kétszer teniszezem. Labdába viszont legutóbb egy éve, a mostanihoz hasonló rendezvényen, Győr­ben rúgtam. Amíg képviselő és miniszter voltam, időnként el­jártam a parlamenti teremfocira, amelyet a fideszesek és a fiatal MDF-esek uraltak. Mostani já­tékomon látszott a kihagyás. Kellene egy kis rutin ...- Otthonosabban mozog vi­szont a bankvilágban, ahol munkatársainak java hölgy. Szépek, csinosak, okosak. Nem esett még kísértésbe?- Olyannyira igen, hogy e-körből nősültem. A feleségem tíz évig volt az MNB dolgozója. Ami a munkahelyi kapcsolato­kat illeti: tabu. Egyébként sem szabad kimutatni, sem pozitív, sem negatív érzelmet a dolgo­zók iránt, mert a főnöki, vezetői pozícióból minden érzelem fék erősödik. Ha egyik reggel vala­kire kicsit mogorván nézek, csak azért, mert rosszul alud­tam, máris félreértésre adhatok okot. Jártam-úgy, hogy az illető elkezdett kombinálni: most mi bajom van vele... Ebből leszűr­tem magamnak azt, hogy egy vezető, ha lehet, akkor baráti, udvarias és soha sem túl ked­veskedő, sem ingerült viszony­ban ne legyen a munkatársaival.- Pszichológus is egyúttal?- A vezetőnek az anyaga az ember. Ahogy a bányásznak a szén, a könyvelőnek a számla. Én elsősorban nem a gazdaság­gal foglalkozom, az az embe­reim feladata. Velük törődöm.-Arra azért biztos tud vála­szolni, hogy várható-e a nyu­gatra utazók devizaellátmányá­nak növelése a közeljövőben?- Úgy hiszem, hogy idén már nem. Á kormányzati számítások arra épültek, hogy a devizatör­vény a parlament elé kerül, és annak apropóján lehet majd szabályozni a valutaellátást. Miután eddig nem tudták napi­rendre tűzni, így legközelebb ősszel kerülhet terítékre. Leg­később a ’94-es turisztikai idény elejéig életbe kellene lép­tetni az új, remélhetőleg egy­szerűbb szabályozást.- Az egyszerűsítést szolgálná a forint konvertibilitása is.-Az üzletemberek számára gyakorlatilag már konvertibilis. Ez a kérdés abban az értelem­ben a legfontosabb egy ország számára, hogy ha valakinek fo­rintja van, azért megszorítás nélkül tudjon importálni termé­ket, gépet. Léteznek olyan kö­vetelmények is, hogy szabadon lehessen kivinni a pénzt az or­szágból, azaz tőkét lehessen ex­portálni. Ezt még nem értük el, és egy darabig még nem is fog­juk. Minden esetre manapság nem a kovertibilitás, hanem a piac hiánya a legfőbb fék. A focipályán is jól irányít a bankelnök — Az utóbbi éveket felelősség- teljes beosztásokban töltötte. Előbb ipari és kereskedelmi mi­niszter volt, most pedig a Ma­gyar Nemzeti Bank elnöke.-A parlamenti bársonyszék­ben nem éreztem jól magam, mivel valamilyen magyar hó­bortnál fogva akkor is veszik a tv-kamerák a képviselők mun­káját, ha nincs adás. Délután há­romtól este tízig égnek a jupiter- lámpák, ezért az a másfél év, amit miniszterként eltöltöttem a Parlamentben, az roppant kel­lemetlen volt és meleg. Ráadá­sul, ez is magyar sajátosság, ál­landóan fényképeztek. Másütt munkahelynek tekintik a Par­lamentet, és legfeljebb öt perc fotózást engedélyeznek. De ez a magyar demokrácia úgy műkö­dött, hogy velem szemben leült egy csinos nő, és egymás után negyven képet készített rólam. Az ember egy idő múlva za­varba jön, mert lehunyja a sze­mét, megvakarja az orrát, ásít, s mivel mindezeket megörökítik, nem tudja majd, hogy melyik vicclap hasábjain látja vissza önmagát. Ha öt ilyen képet be­adnak, akkor az adófizető azt hiszi, hogy a minisztere egész nap csak ásítozik és vakarózik. Pedig nagyon felelősségteljes feladatokat kellett megolda­nom. Nehéz időszak volt, ami lassan történelem számomra. Az MNB élén végzett tevé­kenység közelebb áll hozzám: több idő jut a családomra is.- A család szent és sérthetet­len. De mondana egy-két gon­dolatot a privát életéről?-Egy feleségem és egy 16 éves leányom van. A felesé­gemmel még az egyetemen is­merkedtünk meg, majd az utolsó évben össze is házasod­tunk. Olyan szoba-konyhás la­kásban kezdtük életünket, amelyben víz sem volt. Ezt azért mondtam el, mert az em­berek hajlamosak azt hinni, hogy egy bankelnök eleve bí- borban-bársonyban születik. Nekem is meg kellett küzdenem mindenért az életben.- Egy időben bevett válasz volt a párt - és állami vezetők részéről, hogy Illyés, Bartók, Nagy László a kedvenceik. Ön kiknek a művészetéért rajong?- A zenében nagyon kevés műfajra mondom azt, hogy nem áll hozzám közel. Jómagam is tanultam gitározni. Amikor az­tánjött a ’60-as években a Beat- les-mánia, én is beléjük szeret­tem. Salgótarjánba jövet is őket hallgattam. De kedvelem a Rol­ling Stones-t, s az Illés együttest is. Aztán az ember zenei ízlése is fejlődik, úgyhogy most min­denevő vagyok. Ami az irodal­mat illeti, mivel szüleim ma­gyar szakos tanárok voltak, na­gyon sok kedvencem van.- Visszatérve a sporthoz: mi­ért a vidéki bankosok csapatá­ban játszott?- Bár a fővárosban dolgo­zom, Szigetváron születtem, és Borsod megyében töltöttem gyermekkorom, ifjúságom. Bu­dapestre akkor kerültem, ami­kor felvettek a közgazdaságtu­dományi egyetemre. A mai na­pig nem szégyenlem, s válla­lom, hogy vidéki vagyok. Vallus Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom