Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-31-08-01 / 177. szám

2 HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. július 31-augusztus 1., szombat-vasárnap Orosz halászhajó katasztrófája Az Északi-tengeren, a brit Shetland-szigetek közelében csütörtök este kigyulladt egy orosz halászhajó. A „Cserno- morszkaja Szlava” úszó halfel­dolgozó kombinát 162 tagú le­génységének nagy részét egy kö­zelben tartózkodó másik orosz halászhajó, az „Atlant” vette fe­délzetére. A lángokban álló ha­lászhajó oltására tűzoltóhajókat vezényeltek ki a brit kikötői ha­tóságok, s emellett helikopterek is segédkeznek a mentőakció­ban. Személyi sérülésekről egye­lőre nem érkeztek jelentések. Az első hírek szerint a hajótűz a rak- térben keletkezett, ahol csaknem száz tonnányi kartondobozt tá­roltak. „Csereüzlet” — olajért? Irak elfogadhatatlannak tart­ja, hogy olaját korlátozott mcny- nyiségben es csak az ENSZ szi­gorú felügyelete alatt adhassa el — közölte csütörtökön egy jól ér­tesült, Bagdadban akkreditált diplomata. Értesülései szerint az irakiak egy csomagtervet szeret­nének elfogadtatni a világszerve­zettel. Ennek lényege: az iraki tömegpusztító fegyverek ellen­őrzésevei kapcsolatos és még függőben levő kérdésekben való együttműködésért cserébe Bag­dad kérni fogja, hogy az ENSZ oldja fel az olajembargót Üjabb izraeli támadás Az izraeli légierő péntek reg­gel ismét bombázta Dél-Liba- nont. Biztonsági források közöl­ték, hogy több harci gép Nabatije városát támadta, míg az izraeli tüzérség a környékbeli települé­seket lőtte. A támadás nehány órával azt követően kezdődött, hogy muzulmán szabadcsapatok sorozatvetőkkel lőtték Izraelt és a dél-libanoni biztonsági öveze­tet. Izrael vasárnap indított tá­madást a Hezbollah nevű iszlám szélsőséges szervezet állásai el­len Dél-Libanonban. 1982 óta ez a legnagyobb méretű katonai ak­ció, amit Izrael libanoni célpon­tok ellen hajtott végre. A bombá­zásokban és tüzérségi támadá­sokban eddig 119-en vesztették életüket, és 500-an megsebesül­tek. Olasz ENSZ-csapatok Szomáliában Az olasz békefenntartó ENSZ-csapatok visszafoglalták a Pasta harci pontot a Szomáliái Mogadishuban. A Szomáliái felkelők meg­öltek három olasz ENSZ-katonát. Az olasz erők ellentámadásba mentek át. De ellentét merült fel az olasz külügyminiszter és az ENSZ főtitkára között is — nem tisztázott, ki ad parancsot az olasz katonáknak Szomáliában. (FEB-fotó) Genfi béketerv: Három boszniai köztársaság „uniója” Mile Akmadzic boszniai kor­mányfő szerint mindhárom boszniai közösség — beleértve a - muzulmán vezetést is — elfogad­ja az új genfi béketervet, amely három boszniai köztársaság „unióját” irányozza elő. A Reu­ternek nyilatkozva, a horvát nemzetiségű boszniai miniszter- elnök kitért arra, hogy a bos- nyák elnökség a pénteki tárgya­lási forduló előtt ismét összeül a terv tanulmányozására, miután a tíztagú testület csütörtöki ülésén nem született még megegyezés az új javaslatról. Slobodan Milosevic szerb el­nök a csütörtöki forduló, a hat delegációvezető találkozója be­fejeztével úgy foglalt állást, hogy a boszniai tűzszünetet mindhá­rom érintett fél be fogja tartani. Szavai szerint mindenki érdekelt a tárgyalások folytatásában, s bárki, aki a fegyveres harc foly­tatását választja, teljesen el­veszti hitelét — jelentette a Tanjug. (MTI) Amerikai légicsapás Iraki cáfolat: hangtalanul... Bagdadban csütörtökön hiva­talosan cáfolták, hogy amerikai rakétacsapás ért volna dél-iraki objektumokat. Újságírókkal azt is közölték, hogy még csak rob­banások sem hallatszottak a Pen­tagon által említett körzetekben — jelentette az iraki hírügynök­ség. Egy iraki kormányszóvivő „gyanúsnak” minősítette a wa­shingtoni bejelentést, s annak a véleményének adott hangot, hogy „bizonyos amerikai körök” így akarják elterelni a figyelmet Izrael libanoni agressziójáról. A Reuter emlékeztet arra, hogy Irak jelenlegi reagálása ha­sonló ahhoz, ahogy a négy nap­pal ezelőtti amerikai légiakcióra válaszolt Bagdad — vagyis nem kívánt tudomást venni az ameri­kai figyelmeztetésről. A Pentagon csütörtöki közlé­se szerint az Irak déli része fölötti repülési tilalmi övezetben két amerikai vadászgép csütörtökön feltételezett iraki föld-levegő ra­kétaállásokat lőtt, miután iraki radarok befogták az amerikai gé­peket. Az egyik incidensre kö­zép-európai idő szerint déltáj­ban került sor, a másikra két órá­val később. Antall feljelentette Lengyelt Kormányszóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról) A kérelmek véleményezésére tárcaközi bizottság alakul, mely­nek egy-egy tagját a miniszterel­nök, valamint a művelődési, az igazságügyi, a hírközlési és a bel­ügyminiszter nevezi ki. Az enge­délyeket a testület ajánlására a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium adja ki. A tárcánál Molnár Balázs vezetésével már meg is alakult az engedélyezéssel kapcsolatos teendőket végző fő­osztály. — A rendelet alapján minden érdeklődőnek új kérelmet kell benyújtania a tárcához; a már a minisztériumi asztalokon fekvő kérelmek nem érvényesek — ad­ta tudtul az államtitkár-helyet­tes. Az eljárási díj 40 ezer forint lesz, amit a kérelem benyújtása­kor kell kifizetni. A kiadott en­gedélyek legfeljebb 6 évig érvé­nyesek. A tárca ugyanakkor meghatározott időre — néhány órára vagy napra — szóló enge­délyeket is kiadhat egy-egy jelen­tősebb kulturális, illetve sport- esemény, valamint a helyi közös­ségek számára nagy jelentőségű rendezvény közvetítésének ide­jére. A stúdiók a sugárzást követő­en hatvan napig kötelesek a mű­sorokat megőrizni, és kérésre a tárcának bemutatni. A miniszté­rium ugyanis ellenőrizheti, hogy a stúdió betartja-e vállalt kötele­zettségeit. A rendelet a jövő hét végétol lép hatályba. Újságírói kérdésre végezetül Fekete György közölte, hogy a helyi rádiók és televíziók végez­hetnek kereskedelmi tevékeny­séget is; ennek mértéke: „ameny- nyit a közösség elvisel”. — A kormány tájékozódott a várossá nyilvánítás helyzetéről és időszerű feladatairól — közöl­te a továbbiakban Juhász Judit szóvivő. A kabinet a kisvárosi hálózat további erősödéséhez és a településszerkezet arányosab­bá tételéhez szükségesnek látja, hogy az ezredfordulóig 200-220 városunk legyen. Jelenleg 185 városban él a lakosság mintegy 63 százaléka. Három volt munkásőrbázis tulajdoni helyzetét is rendezte a kabinet. A XIX. kerületi Hunya­di u. 2-4. szám alatti ingatlant a Római Katolikus Váci Püspök­ség, a XIII. kerületben lévő Viza­fogó u. 2-4. szám alatti épületet a Magyarországi Evangélikus Egyház, a VI. kerületi Lendvai u. 17-19. szám alatti ingatlant pe­dig a Világi Zsidó Iskola Alapít­vány kezelésébe adta, oktatási­nevelési célokra. — Készfizető kezességet vál­lalt a kormány a Metrimpex Rt. brazil és ecuadori megállapodá­saihoz — tudatta a szóvivő. A részvénytársaság, mint elrrtond- ta, 55 millió CL (kliring) dolláros keretszerződést kötött a brazil oktatási minisztériummal, s to­vábbi 20,6 millió CL dolláros szerződés feltételeiben állapo­dott meg az ecuadori kultuszmi­nisztériummal különböző okta­tási berendezések szállításáról. A várhatóan jelentős bevétellel járó export nyomán a hét honi gyártó cégnél 1200 dolgozó fog­lalkoztatására is mód nyílik. Juhász Judit végezetül közöl­te, hogy Antall József augusztus elsején megnyitja a Magyar Cserkész Szövetség nemzetközi táborát Gödöllőn, majd 13-ig szabadságra megy. Addig Boross Péter belügyminiszter helyettesí­ti. Újságírói kérdésre a szóvivő megerősítette: a miniszterelnök feljelentést tett Lengyel László ellen; az ügyészségi vizsgálat fo­lyamatban van. A politológus — emlékeztetett a szóvivő — egy beszédében megvásárolhatóság- gal vádolta meg a kormányzatot. — A kormányfő, miután a Kurír című lapból értesült a tör­téntekről, megpróbálja érvénye­síteni azt a jogot, mely védelmet nyújt az alaptalan rágalmak el­len, a kormánytagoknak és a közszolgálati tisztviselőknek is — fűzte hozzá Juhász Judit. (MTI) A BT elvárja Belgrádtól: A szabad hajózást Mobutu brutálisan megtorolt minden ellenzéki próbálkozást Zaire-ban szavazhat a nép? A Zaire-i Köztársaságban a hírek szerint e hét végén népszavazás lesz az új alkotmányról, de az ottani zavaros helyzet miatt kérdéses, egyáltalán megtartják-e, s ha igen, mire szavaznak az állam­polgárok. A volt Belga-Kongó — Afrika harmadik legnagyobb országa — 1960. június 30-án vált függetlenné. A gyarmati uralom után hosszú évekig polgárháború sújtotta az országot, és a hatal­mi vetélkedésnek 1965-hen áldozatul esett az államalapító Patrice Lumumba is. 1965. november 25. óta Mobutu Sese Seko tölti be az államfői tisztséget, akit 1970 és 1984 között háromszor is új­raválasztottak. Az államfő már 1970-től erőteljes afrikanizálási kampányba kezdett, 1971-ben az ország nevét a Kongó folyó ősi nevére, Zaire-ra módosította (azelőtt 1960-64 között Kongói Köz­társaság volt, majd 1971-ig Kongói Népi Köztársaság), sőt saját keresztnevét is megváltoztatta: Joseph-Desiréből Sese Seko lett. A magyar diplomáciának is érdemi szerepe volt abban, hogy a héten az ENSZ szankcióbizott­sága, majd csütörtökön a Bizton­sági Tanács is igen határozottan állást foglalt a szerb dunai blo­kád ellen, és felszólították a belg­rádi kormányt: tegyen meg min­dent annak megakadályozása ér­dekében. Ronaldo Sardenberg brazil nagykövet, a szankcióbizottság elnöke csütörtökön tájékoztatta a Biztonsági Tanácsot eddigi lé­péseiről: arról, hogy határozot­tan tiltakozott Jugoszlávia ENSZ-képviselőjénél, aki ez­után szóban, majd írásban is kö­zölte, hogy a blokádot nem hiva­talos szervezetek kezdeményez­ték, és a kormány azt meg kíván­ja akadályozni. A brazil diplomata ezután csütörtökön levélben tájékoztat­ta Belgrad képviselőjét arról, hogy a szankcióbizottság súlyos aggodalmának adott kifejezést az ügyben, és elfogadhatatlan­nak tartja a dunai hajózás leállí­tásával való fenyegetőzést. A bi­zottság elvárja a jugoszláv kor­mánytól azt, hogy Belgrád — ígéretéhez híven — mindent megtesz a külföldi országok ha­jóinak szabad és biztonságos Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtök esti ülésén egyhangú­lag elfogadott határozatában el­ítélte Örményországot Agdam városának és más azerbajdzsáni területek megszállásáért. A vi­lágszervezet vezető testületé azonnali tűzszünetre szólította fel a szemben álló feleket, s köve­telte a megszállt területek hala­déktalan és feltétel nélküli kiürí­tését Jerevántól. A karabahi területért 1988- ban kirobbant azeri-örmény konfliktus eddig több ezer halá­közlekedéséért a Dunán — han­goztatta levelében az elnök. A BT-ülésen Sardenberg kö­zölte, hogy a szankciókat el­lenőrző európai központ is jelez­te: egy ukrán hajókonvojt a szer- bek már feltartóztattak. Budai Iván, Magyarország ál­landó ENSZ-képviselőjének he­lyettese ezúttal is szólt arról, mennyire aggasztó és milyen sú­lyos gazdasági kihatásokkal fe­nyeget a helyzet, és közölte: a magyar értesülések megerősítik, hogy a szerbek immár csak akkor akarnak külföldi hajót átenged­ni, ha egyidejűleg saját hajóik is átjuthatnak (a szerb hajók közle­kedését az ENSZ-határozatok tiltják — a tud. megj.). A magyar diplomata javasol­ta: tájékoztassa a BT elnöke a sajtót a fejleményekről, és szö­gezze le, hogy elvárják a belgrádi kormánytól írásban is vállalt kö­telezettségeinek teljesítését, a szabad hajózás biztosítását. A másik indítvány arra vonatko­zott, hogy a BT elnöke kéresse magához a szerb ügyvivőt, és tol­mácsolja neki a testület állás­pontját. Sír David Hannay brit nagykövet, a tanács soros elnöke teljes egyetértéséről biztosította a javaslatot, és megtette a java­solt lépéseket. los áldozatot követelt. Örmény- ország cáfolja, hogy csapatai azeri területeket foglaltak volna el, s azt állítja, hogy a független­ségét 1991-ben kikiáltott Kara- bah védelmi erői szállták meg az azeri településeket. Baku állítása szerint viszont örmény reguláris erők foglalták el Agdamot július 23-án, s jelenleg is ostrom alatt tartják Fizuli városát. Szerdáig egyébként tűzszüneti megálla­podás van érvényben az azeri és karabahi vezetés között. Az 1978-ban elfogadott al­kotmány szerint Zaire elnöki köztársaság, a hatalom feje a hét­évenként választott államfő, a legfelsőbb törvényhozó testület Ö a 210 tagú Törvényhozó :s. 1990. április 24-én Mo­butu Sese Seko elnök kiáltvány­nyal fordult a nemzethez, és eb­ben azt fejtegette, hogy túl kell lépni a megcsontosodott viszo­nyokon: ezért átmeneti kor­mányt alakítanak, módosítják az alkotmányt, bevezetik a több­pártrendszert és a szakszervezeti pluralizmust. A változásokat népszavazás szentesíti majd. Mobutu bejelentette, hogy távo­zik a Népi Forradalmi Mozga­lom elnöki tisztségéből. 1990 de­cemberében a zaire-i parlament már elfogadta a törvényt, amely­nek értelmében a Népi Forradal­mi Mozgalom 23 évi egypárti uralma után visszaállítják a több­pártrendszert. A törvény meg­szavazása óta több mint 150 par­tot jegyeztek be hivatalosan. Az elnöki döntést nyilván befolyá­solták a kelet-európai fejlemé­nyek, valamint az a belföldi és nemzetközi nyomás, amely a zai­re-i demokratizálást egyre sürge­tőbben számon kérte. Mobutut széles körben azzal vádolják, hogy politikai ambíci­ójánál csak a ^gazdagság iránti szenvedélye erősebb, bírálói sze­rint többmilliárdos vagyont gyűj - tött össze. Hatalmának megtartásáért nyugati katonai segítséget is igénybe vett, és rendszerint bru­tálisán megtorolt minden ellen­zéki próbálkozást. Óriási nem­zetközi visszhangja volt annak a leszámolásnak, amelyet Mobutu elnök testőrgárdája hajtott végre 1990 májusában a Lumumbashi Egyetem diákjai ellen, miután azok leleplezték és elverték a kormány besúgóit. Belgium a vérfürdő miatt — állítólag 150 diákkal végeztek — befagyasz­totta a Zaire-nak szánt segély- kölcsönök folyósítását. Mobutu cáfolta a történteket, és fel­mondta az együttműködést a két ország vegyes bizottságában. Mobutu és az ellenzék 1991. szeptemberi tárgyalásain megál­lapodás született: az államfő Eti­enne Tshisekedit nevezte ki a fel­állítandó új nemzeti egységkor­mány vezetőjévé. Az új átmeneti kormány elé az éhínség által fe­nyegetett lakosság ellátásának javítását és az ország szétzilált gazdaságának rendbehozását tűzték ki feladatként. 1992 no­vemberében a Nemzeti Konfe­rencia elnevezésű szervezet olyan alkotmánytervezetet foga­dott el, amely Kongói Szövetségi Köztársaságra változtatná az or­szág nevét, az elnököt névleges szerepkörrel ruházná fel, és a po­litikai hatalmat a parlament által kijelölt miniszterelnökre bízná. A demokrácia mellett elkötele­zett fórum alkotmánytervezete ismét kiélezte az ellentéteket az államfő és a kormány között. 1992. december 1-jén Mobutu feloszlatta Tshisekedi átmeneti kormányát, a nemzeti gárda fegyveresei pedig körülvették a kinshasai kormányépületek többségét. Azonnal leállították a Nemzeti Konferencia munkála­tainak rádiós és televíziós közve­títését, amelynek napirendjén Mobutu elnök korrupciós ügyei és az emberi jogok megsértése is szerepelt. Az Egyesült Államok, Fran­ciaország és Belgium 1992. de­cember 2-án Brüsszelben közös közleményben ítélték el a zaire-i átmeneti kormány feloszlatását és az országban elharapózott bű­nözést és korrupciót. A főváros­ban, Kinshasában állandósultak a katonai járőrözések, a polgári személyi gárda lövöldözéséi, megszokottá váltak az utcai za­vargások. Ilyen esemény áldoza­ta lett Franciaország zaire-i nagykövete, akit 1993. január 28-án hivatali szobájának abla­kában lőttek le. A történtek nyo­mán Párizs katonákat vezényelt a szomszédos Brazzaville-be a francia állampolgárok esetleges kimentésére, és hasonlóképpen készültségbe helyezték a belga katonákat is, akik több honfitár­sukat kimentették a zavargások sűrűjéből. (Hasonló eset már 199Í őszén is előfordult.) 1993. január végén, február elején egyes források szerint mintegy ezer ember vesztette életét Zaire fővárosában. Mobutu az átmeneti kormány miniszterelnökét, Tshisekedit tette felelőssé a történtekért, mert a kormányfő érvénytelen­nek nyilvánította a januárban zsoldpénzként forgalomba ho­zott uj, 5 millió zaire névértékű bankjegyet, amit a katonák nem hagytak büntetlenül. Ráadásul a fegyveres erők körében bizony­talanságot keltett, hogy a zaire-i hadsereg főparancsnokát, Mo­butu emberet 1993 januáijában leváltották, és helyére kormány­hű tiszt került. 1993. február 3-án Butrosz Gáli ENSZ-főtit- kár kérte a zaire-i erőket, hogy tárgyalásokon rendezzék a vi­szályt. Ugyanaznap az Egyesült Államok, Franciaország es Bel­gium közös közleményben szólí­totta fel Mobutu elnököt: adja át a hatalmat Tshisekedinek, az át­meneti kormány miniszterelnö­kének. Kilátásba helyezték, hogy a három ország hazahívja zaire-i nagykövetét, ha Mobutu végképp megfosztja hatalmától az átmeneti kormányt. Mobutu a három ország nyo­mására válaszul, elszántságát bi­zonyítandó, 1993. február 5-én leváltotta Tshisekedi kormány­főt, 16 hónapon belül már má­sodszor. Felkérte a Legfelsőbb Köztársasági Tanácsot (átmeneti törvényhozó szerv), terjessze elő jelöltjét Tshisekedi helyére, de a volt kormányfő pártján álló par­lament másnap elutasította a ja­vaslatot. A hatalmi harc újabb fejlemé­nyeként 1993. február 24-én a zaire-i hadsereg vezetői bejelen­tették, hogy Mobutu Sese Seko jóváhagyása nélkül nem ismerik el az 1992-es többpárti konfe­rencián elfogadott ideiglenes al­kotmányt. A nagyobb nyomaték kedvéért a katonaság körülvette a parlament épületét, az ülésező Legfelsőbb Köztársasági Taná­csot pedig Mobutu utasította: je­löljön ki új kormányfőt. 1993. március 29-én Mobutu elnök új kabinetet jelölt ki, élén Faustin Birindwával, aki igyek­szik konfliktusmentesen együtt­működni Mobutuval. A menesz­tett miniszterelnök, Etienne Tshisekedi kitart amellett, hogy Mobutu elnök kormányalakítási kezdeményzései törvénytelenek, és ő rendületlenül folytatja kor­mányfői ténykedését. Május végén hírügynökségek közölték a Birindwa-kabinet ha­tározatát arról, hogy 1993. július 30-án népszavazást tartanak az alkotmányról. Azt nem említik a jelentések, hogy a két rivális kor­mány alkotmánytervezete közül melyik kerül a szavazók elé, ti. a Nemzeti Konferencia által 1992- ben jóváhagyott alaptörvény korlátozná az elnöki hatáskört, ami nem egyezik a Mobutu híve­ként nyilvántartott Birindwa programjával. (MTI) Azeri — örmény konfliktus

Next

/
Oldalképek
Tartalom