Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-28 / 174. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. július 28., szerda Tizennyolc éve szerveznek közös táborokat Az adófizetők kezdik megelégelni... A szó is másként esik itt Szlovák nemzetiségű magyar gyerekek Szlovákiában Bontják az agrártámogatások toronyházait? Gyerekzsivaj fogadja, aki a belsejébe is benéz a megyei könyvtár előtt parkoló autóbusznak. Gyerekek telítették meg, messziről jövők: Komá- rom-Esztergom megyéből érkeztek, meg akik tőlünk csatlakoztak hozzájuk, dimbes-dom- bos tájairól szép Nógrádnak. Olvasótáborba készül a csapat, szlovák nyelvűbe, a Szlovák- Érchegységnek tán a legköze- pébe.- Tizennyolcadik éve szervezzük közösen ezeket a táborokat - mondja Oroszné Katona Anna, az intézmény vezetője. Tizenöt alkalommal ebből idehaza voltunk - hol az innenső, hol meg a túlsó partján láttuk egymást kölcsönösen vendégül a Dunának. Most három éve, hogy összehozott bennünket a sors a losonci pedagógiai intézettel: ők teszik számunkra lehetővé, hogy Látky-Polianky- ban tölthessük a két hetet. Szlovákul kérdem a gyerekeket, ki honnan jött. Értik, tisztán értik, de válaszuk már magyar végződéssel jut vissza hozzám. Nem adom fel, tovább erőltetem a nyelvet, de be kell látnom: kimaradt fölöttük egy generáció a nyelvtudásból, s bár ők maguk pici koruktól kezdve hallják nagyanyáiktól őseik anyanyelvét, hiányzik - túl érezhetően is hiányzik - nekik a mindennapos otthoni beszéd. A diákokat tanulmányi eredményük, nyelvtehetségük, s szociális helyzetük szerint válogatták ki a két megye szlovák nemzetiségű lakosainak gyermekei közül. Szlovákot mindenki tanul ugyan odahaza az iskolában, de az itt lévőknek java része gimnáziumba is szlovákba iratkozik, ha eljön majd az ideje. Lehet, hogy a jövő nyelvtanáraival, újságíróival ülök együtt? Két hétre utaznak most. Nagy segítséget jelenthet ez a nyár folyamán: nekik is, meg a szülőknek is. Ahová ők most mennek, kirándulni, barátságokat kötni, de nyelvet tanulni is ideális lesz a tábor. (A szó is másként esik itt! - csodálkozom rá magam is később, a nem egész száz kilométeres autóbuszút után, s vendéglátónk egyike rá is bólint. „Lubozvucne” - mondja kristálytiszta kiejtéssel, amilyet csak Közép-Szlovák iában hallhat az ember, s érzem is a fülemben, milyen szeretetteljesen hangzik tényleg.) Látky-Poli- anky piciny község a szlovák hegyek között. Iskoláját valamikor a dombtetőre építették a derék falusiak, de mert kevés gyerek született az évek során, jobbnak látták körzetesíteni az intézményt, az épület meg szolgálja továbbra is azokat, akiknek eredetileg is épült: legyen falai közt gyermektábor. Ide kormányozta nagy kocsiját a buszpilóta, ez lesz otthona két héten át a Komárom-Esztergom és Nógrád megyei gyermekeknek. A környezet teszi-e, vagy a hozzánk Losoncon csatlakozott szlovák nyelvű kísérők hatására van így - az ebédlői asztalnál előkerülnek a szlovák szókincs legelrejtettebb darabjai: evőeszközt, vizeskancsót, poharat, vagy éppenséggel repetát csak úgy tud kérni szegény feje, ha nem röstelli a gondolkodást.- Tavaly is így volt, az idén is így lesz - mondja Tóth La- josné táborvezető. - A két hét alatt a szlovák lesz a tábor hivatalos nyelve. Szlovák könyveket hoztunk magunkkal: mon- dókákat, verseket, találós kérdéseket és mesefeldolgozásokat. Kiscsoportos foglalkozásokat tervezünk, hat-nyolc fővel egyben-egyben. Tanulunk majd dalokat, néptáncokat, - helybéli kolleginánk egyike maga is szépen táncol - igyekszünk tehát mindent elkövetni, hogy a táborozás végére valóban megeredjen a gyerekek nyelve. Bőséges programot sorol még ezután, hová viszik nap nap után a magyar kisiskolásokat: lehet, hogy némelyiknek közülük ugyanezeket a hegyeket-dom- bokat járta sokadíziglen szépapja? A tábor - tudom még meg - egyike a legolcsóbb lehetőségeknek a hasonló típusúak közül. Ezer-ezerötszáz forintot fizettek a gyerekek szülei - de hisz mondtam is már, szociális meggondolások is vezérelték a tábor szervezőit. A megyei ön- kormányzatok, a kormány etnikai kisebbségi hivatala meg egy csomó alapítvány támogatta őket, hogy folytatni tudják a csaknem húszesztendős hagyományt. Mégsem ez a lényeg, s ezt akkor kell fölismernem, mikor a Tatabányáról érkezett könyvtárigazgató, Monostori Imre is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Ezt mondja:- Nagy szó, nagyon nagy szó, hogy külföldön üdülhetnek a gyerekeink, ám sokkal fontosabb, hogy a megfelelő nyelvet is elsajátítsák - legyen az szlovák, német, angol vagy albán. S ha mindehhez egy nemzeti identitás, egy nemzetiségi kultúrában való jártasság is párosul, azt már igazi sikerként könyvelhetjük el nemcsak a szlovák gyerekek, de mi valamennyien: magyarországi magyarok, magyarországi szlovákok, s szlovákiai szlovákok egyaránt... Hubai Grúber Miklós Az agrártermelők szinte a világ minden országában tetemes támogatásban részesülnek. A most már huzamos ideje tartó világgazdasági recesszió okán azonban az adófizetők kezdik megelégelni ezt a fajta állami szponzorálást. Érthető, hiszen például az amerikai farmerek jövedelmének mintegy felét - csakúgy mint az Európai Közösség országaiban - az adófizetők adják. A japán földművelők az államkasszából kétszer akkora jövedelmet húznak, mint magából a termékeladásból. Náluk is kedvezményezettebbek azonban a svájci gazdák: jövedelmük 80 százalékát(l) az államháztartás állja. Sokan feltételezik, hogy a mezőgazdasági protekcionizmus, a belső piacvédelem és az agrárlobbik gazdasági ereje, politikai befolyása között szoros az összefüggés. Csakhogy a támogatások összege éppen akkor nő, amikor a mezőgazdaság ré(FEB) Azonos távolság India, Kína és Ausztrália között. Kereskedik, szállít, átrakodik és átenged. A Távol-Kelet Gibraltárjának nevezik. Mi ez? Szingapúr, pontosabban Singa Pore, az Oroszlánváros. A turista nekivág a belvárosnak. A forgalom kiegyensúlyozott. Nincsenek dugók, mint Bangkokban vagy Manilában. Az utcák tiszták. Egy csikk eldobásáért 500 (!) dollár a helyszíni birság. És a rend őre kérlelhetetlen. A bűnözési statisztika igen jó. A rendőrség kiképszesedése az össztermelésben csökken, s az agrárkörök befolyása pl. a választások kimenetelére is megcsappan. A valóságos közgazdasági háttér az, hogy az iparosodás a városokba vonzza az embereket. Napjainkban a piacvédelem eltörlése a fejlett országok mezőgazdaságában további 10—15 százalékkal csökkentené a munkahelyeket, s a mesterségesen fölpumpált árak zuhanása a művelésbe vont területek gyors ösz- szezsugorodását eredményezné. Mindennek ellenére föl kell készülni arra, hogy nemzetközi méretekben - majd késleltetetten nálunk is - megkezdődik az agrártámogatások leépítése. Ennek első jelei már nagyon határozottan érzékelhetőek. Új-Zélandon például a termelők már jelenleg is csak magukra számíthatnak, az „állambácsira” nem. Ausztráliában - ha kisebb léptékkel is - szintén ilyen irányú változások tapasztalhatók. zői a Yardról jöttek. Csak a taxisgeng szorongatja még a külföldieket. Legbevál- tabb módszerük: felcsípnek a repülőtéren egy magányos, de sok csomaggal érkező utast, bekanyarodnak vele egy elhagyatott vidékre, ahol a motor köhögni kezd és leáll. Az utas téb- lábol egy ideig, majd vállalja, hogy segít betolni a járgányt. Ez persze azonnal sikerül is, s a taxis - persze az utas minden csomagjával - elszáguld. Rendszáma az alkalomra kellőképpen szutykos, személyleírására Svédországban eltörölték a feleslegek kötelező- állami felvásárlását. Az Egyesült Államok a jelenlegi szinten befagyasztotta a támogatásokat, az Európai Közösség pedig csökkentette a gabona és a marhahús garantált árait. A világ farmerei különböző módon reagálnak a jövedelmüket fenyegető veszélyre. Vannak országok, ahol politikai, demonstrációs eszközökkel próbálják útját állni a számukra kedvezőtlen folyamatnak. S vannak ahol a farmergazdaságok versenyképességének növelésében, az optimális üzemméretek kialakításában, a technológiák rugalmas megújításában keresik a kihívásra a választ. Minderre figyelnünk kell. S készülnünk is - lehetőleg nem az utolsó pillanatban - arra, hogy fokozatosan hasonló körülményekkel szembesül majd a magyar agrárágazat is. Bácskai Tamás az őrszobán széttárják a karjukat: „uram, ez minden második emberre ráillik!” A bűvös szám itt az 59. 1959 óta független az ország, amelyet 59 sziget alkot. 59 tagja van a törvényhozó testületnek és 59- 59-59-es számon jelentkezik a mindentudó információ. Ha a turista feltárcsázza és megkérdezi, hogy mi Szingapúr boldogságának a titka, a tamil kezelő ezt válaszolja hibátlan angolsággal: „Tanulj sokat és jól nézz körül a fejvadászok közt. Azé légy, ki a legtöbbet ígéri.” „Azé légy, aki a legtöbbet ígéri.. Szingapúr, az Oroszlánváros A rend nővérei Aprócska, sovány öregasszony lépked a Józsefváros szerte- foszló falai közt - nézem a televízió egyik tudósításában - vállán kékszegélyü szári lebben, lábán saru, kezében rózsafüzér. Lassan lépked, majd az omladozó falakra mutat, a fotósok egyszerre ereszkednek térdre, el akarják kapni a pillanatot, hiába, késő, a kéz lehullt. Az öregasszony a riporterek felé mond valamit - nem értem biztosan, valószínűleg a falakról -, majd ismét a falak felé mutat. Pedig semmi neki egy ilyen fal, látott ő már ennél különbet is, látta ("> már a nyomorúság összes arcát, a kékszegélyü szárít minden kontinens ismeri. Nővérei a társadalmak szélén élnek, enni adnak a hajléktalanoknak, megérintik azokat, akiket senki sem kíván megérinteni. És most elhozta nekünk is a nővéreit. Hozta volna eddig is, ha éltek volna emberek a társadalom szélén, de nem, ennek a társadalomnak nem is volt széle, mindenki a közepén élt, így aztán nem kellettek a szeretet nővérei. Maradjanak szépen Calcuttában, a humánus rendszerekben nincs nyomor. Csak mostanában, fényes, igazmondó időkben derül ki a nagy titok, hogy a társadalomnak lassan nincs is közepe, csak széle van, ott kapaszkodunk ki. Eljött hát a törékeny öregasszony, aki imádkozásra biztat politikusokat, hallgatja a riporter kérdését: azért ez mégsem olyan hely, mint valahol a harmadik világban, mit fognak itt csinálni a rend nővérei ? Majd elfoglalják magukat valahogy, mondja az öregasszony szeme. Nővérek kékszegélyü száriban, riporterek, fotósok, ünnepélyes pillanat: az állam nem hagyja csak úgy elindulni, bele a vakvilágba a szeretet nővéreit. Házat is ad nekik. Igaz, hogy életveszélyes az épület, de a nővérekre úgyse omlanak rá a falak, őket védi az Isten, és különben sem nyaralni jöttek, hanem osztozni a szegények sorsában. Az apró öregasszony csak bólint, a világ ilyen, tudja ő, hogy a szeretet úgy is megtartja majd a falakat. Lesznek majd emberek és hoznak adományokat, nem nagyokat, csak kicsiket. Mint rendesen a szegények segítik majd a szegényeket, a nővérek csak az alkalmat adják meg. És lesznek majd újabb nővérek is, akik ingyen, Isten kedvéért gyámolítják a szegényeket. És velük megoldjuk majd a szociálpolitikát, a kormány legnagyobb örömére. így aztán, ha valaki kihajol az Országház ablakán, boldog elégedettséggel nézhet majd körül: Isten így akarta. Kazinczi Anikó Munkanélküli-társulás - francia módra (FEB) A munkaközvetítés rendhagyó módját találta meg Franciaországban egy társulás. Tagjai az Orly repülőtéren az ott várakozó üzletemberek kezébe adták életrajzukat és munkapályázataikat. Az „Objectif Job” társulás elnöke szerint „nem azt várjuk, hogy a várótermekben azonnal munkalehetőséghez jutunk. Névjegyeket gyűjtünk, kapcsolatokat létesítünk és ezzel is megmutatjuk talpraesettségünket és hogy valóban munkához akarunk jutni”. .1 SS ■t / RS . /if m i Beteg érkezik, Falusi László és Altner Sándor irányítása alatt Kun Miklós vérvétel közben. Egy nap a kórházban Hiába van nyár, a betegellátás mindig fokozott igénybevételt jelent, és magas szintű fel- készültséget követel az orvosok és a szakdolgozók részéről egyaránt. A kivizsgálástól az újraélesztésig, az újszülött várásától a művesekezelésig a különböző szakterületek együttműködése nélkül a beteg gyógyulása elképzelhetetlen. Az orvosok szakmai tudása, a modern technika alkalmazása biztosítja, hogy a Madzsar József kórházban ápolt betegek többsége gyógyultan térjen haza. Szülés alatti magzati észlelés monitorral. Férj jelenléte a vajúdásnál, Munka közben az intenzív osztályon. Dialíziskezelés Szabó Lászlóné felügyeletével. Tiszta vizet a pohárba? (FEB) Az alábbi történet eredete több szerzőre is visszavezethető - tulajdonítják Karinthy Frigyesnek éppúgy mint a neves drámaíró Molnár Ferencnek is. Ami mindenesetre arra utal, hogy a kérdéses probléma elég sokakat foglalkoztat. Maradjunk hát abban, hogy a főszereplőt csak úgy nevezzük: a Mester. Egy ízben egy harmincegy- néhány éves ismerőse komoly problémájához kérte ki a Mester tanácsát. Feleségével - mesélte gondterhelten -, még hat-hét esztendei házasság után is tulajdonképpen egész jól megvannak, azonban az utóbbi időben adódnak bizonyos problémák. Talán más házasságban is előfordul, véli, hogy az ember olykor, hébe-hóba . . . Hogy is mondja csak. . . izé, vét a házassági hűség ellen ... De ami nagyobb baj, ez talán nem is csak a férjekkel fordul elő . . . Egy szó, mint száz, néhány hónapja időről időre feszültségek támadnak közötte és a felesége között, megszaporodtak a nézet- eltérések, a viták. Annyira, hogy tegnap végül is elhatározták az asszonnyal, hogy kipakolnak. Kiterítik kártyáikat az asztalra. Mit tanácsol a Mester? Mit tegyen? A Mester megértőén bólogatva hallgatta végig a férj siralmait.- Igen - szólt elgondolkodva a Mester - a legtöbb házaspár életében elérkezik az a pillanat, amikor elhatározzák, hogy tiszta vizet öntenek a pohárba. Nos, kedves fiatal barátom - mondta mélyet sóhajtva, s felvonta szemöldökét. - Az ilyen őszinteségi rohamok esetére én önnek csupán egy tanácsot tudok adni: Hazudni, hazudni, hazudni.