Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-28 / 174. szám
KÜLFÖLD 1993. július 28., szerda Elesett kurdok A hét végén tizennégy kurd esett áldozatul Törökország délkeleti részén a törökök és kurdok közötti fegyveres harcoknak. A Reuter török belbiztonsági forrásokra hivatkozva közölte, hogy az áldozatok többsége a szélsőbaloldali Kurd Munkapárt (PKK) tagja volt. A jelentés emlékeztet rá, hogy 1984 óta, mióta a PKK meghirdette harcát a független kurd állam létrehozásáért, megközelítőleg 6500 ember vesztette életét a török-kurd ösz- szecsapásokban. Tomboló diftériajárvány Már tíz áldozatot követelt a csendes-óceáni kikötővárosban és környékén tomboló diftériajárvány, és további halálesetek várhatók, ha nem érkezik meg sürgősen az oltóanyag-szállítmány. A vlagyivosztoki egészségügyi szervek azzal a kéréssel fordultak a parlament egészség- ügyi bizottságához, hogy küldjenek további gyógyszerkészítményéket Moszkvából, mert különben képtelenek megfékezni a járvány terjedését. Túlélők is vannak Befejeződött a hétfői dél-koreai repülőgép-szerencsétlenség áldozatainak felkutatására indított akció, melynek során kedd délelőttig 68 halottat és 44 túlélőt találtak meg. Az életben maradottak közül huszonhatan súlyos sérüléseket szenvedtek. Ukrajna és az atomsorompó A fejlett hadiiparral rendelkező Ukrajna képes arra, hogy működtesse a területén lévő szovjet atomfegyvereket, de ez nem áll szándékában — jelentette ki a The New York Timesnak az ország védelmi minisztere. Konsz- tantyin Morozov vezérezredes egyúttal közölte: Ukrajna „átalakulóban lévő országként” szeretne csatlakozni az atomso- rompó-szerződéshez, addig is, amíg e fegyvereket megsemmisítik. Lefegyverezett különleges egység Észak-Oszétiában ismeretlen fegyveresek lefegyverezték az orosz hadsereg különleges egységét és az észak-kaukázusi katonai körzet felderítő zászlóalját — nyilatkozta az orosz ügyészség az ITAR-TASZSZ-nak. A két katonai egységnek összesen 38 embere esett fogságba, amikor egy kiképző tanfolyamról tértek vissza. A több mint 300 halálos áldozatot követelő december végi véres összecsapások óta állandó feszültség uralkodik az Oszé- tia és Ingusföld által vitatott területen. Elítélték, de... Az amerikai külügyminisztérium szóvivője hétfőn elítélte a boszniai francia békefenntartók elleni szerb támadást, de újra elutasított minden lehetőséget, hogy az Egyesült Államok tevékenyebb szerepet vállaljon a válságban. Garantálni az észak-izraeli körzet biztonságát Bombáz a légierő, bevetve a nehéztüzérség A dél-libanoni Hezbollah-ge- rillák elleni harc „jelenlegi szakasza” körülbelül egy hétig tart majd — legalábbis ezt közölte a jeruzsálemi rádió izraeli miniszterekre hivatkozva, akik a hétfő esti kormányülés után nyilatkoztak. Ezzel egy időben Jichak Mordehai, az északi katonai körzet parancsnoka — szintén a rádiónak nyilatkozva — azt mondta, hogy a hadsereg elérte kezdeti céljait. Mordehai szerint a jelenlegi hadműveletnek az a feladata, hogy garantálja az észak-izraeli körzet biztonságát, megerősítse a dél-libanoni „biztonsági övezetet”, és biztosítsa az izraeli hadsereg mozgásszabadságát. Hétfőn este a szíriai hadvezetés utasítást adott az Izrael által kikiáltott dél-libanoni „biztonsági övezet” körzetében levő csapatainak, hogy vonuljanak harci pozíciókba. Az AP amerikai hírügynökség szerint ezzel nyilván egy esetleges szárazföldi támadás veszélyére készültek fel. Ennek lehetőségét Izrael nem zárta ki, de a jeruzsálemi kormány hétfő esti tanácskozásán most úgy határoztak, hogy egyelőre nem vetik be az izraeli szárazföldi haderőt Libanonban. Libanonban egyébként kedd reggel is folytatódtak az izraeli akciók. A légierő bombázta Zib- kin falut, a nehéztüzérség pedig mintegy negyven libanoni célpontra nyitott tüzet. Kórházi források szerint a támadásoknak két halottja és 27 sebesültje van. Eközben Ali Hamenei ajatol- lah, Irán vallási és politikai vezetője megerősítette: országa továbbra is támogatja a Hezbollah szervezetet. — A palesztin és a libanoni nép törvényes jogainak védelme a világ összes muzulmánjának kötelessége — mondta. Amr Musza egyiptomi külügyminiszter — kollégájával, Simon Peresszel folytatott hétfő esti telefonbeszélgetésében — a libanoni akció azonnali beszüntetését követelte Izraeltől. Sza- úd-Arábia, Katar és Jemen szintén elítélte a katonai támadást, s a nemzetközi közösség beavatkozását kérte. ButrosZ Gáli ENSZ-főtitkár „mélységes aggodalmának” adott hangot az események miatt, s mindkét felet önmérsékletre kérte. Az Egyesült Államok nyomására A Hezbollah gerilláinak az úgynevezett dél-libanoni biztonsági övezetre kilőtt rakétái egy izraeli katonát megöltek és másik hármat megsebesítettek — jelentette a Reuter és az AFP izraeli katonai forrásokra hivatkozva. A vasárnap kezdődött, Libanon elleni izraeli támadásnak, illetve a válaszcsapásoknak hétfőig csak polgári áldozatai voltak izraeli oldalról. A Reuter libanoni katonai forrásokra hivatkozva arról is beszámolt, hogy az iráni befolyás alatt álló Hezbollah gerillái újabb három rakétát lőttek ki észak-izraeli területre. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa ugyanakkor hétfőről kedd estére halasztotta a Liba-, non elleni újabb izraeli támadás megvitatását. A testület Libanon kérésére ült volna össze, de a halasztást ugy ancsak Libanon kérte, minden jel szerint — mint a Reuter megjegyezte — az Egyesült Államok nyomására. A BT egyébként szerdán mindenképpen foglalkozik majd a libanoni helyzettel, ugyanis ekkor kell — egyébként rutinszerűen — megújítani újabb hat hónappal a Libanonban állomásozó ENSZ-erők mandátumát. Kénfelhő Richmondban Szivárgott a kénsav Egy vasúti tartálykocsi szivárgása miatt valóságos kénsavfel- hő borította be hétfőn a kalifor- .niai Richmond városát. A Reuter jelentése szerint mintegy kétezer ember jelentkezett a kórházakban, szem- és torokfájásra, hányásra panaszkodva. Bár súlyosabb sérülés nem történt, s a kezelés után mindenki hazamehetett, az orvosok szerint néhány esetben akár hónapokig is eltarthat a teljes gyógyulás. A balesetet az okozta, hogy a helyi vegyiüzemben — eddig ismeretlen okból — megnőtt a nyomás az egyik tartálykocsi belsejében, s ez működésbe hozta a vagon biztonsági szelepét. A szivárgást csak négy órával később tudták megszüntetni, ám közben 10 kilométer széles, fehér felhő keletkezett a San Franciscótól 25 kilométerre lévő város felett. A hatóságok több utat lezártak, nem működtek a könyvtárak és egy iskola, s az illetékesek felfüg- * gesztették a postai szolgáltatásokat is. A baleset közelében lévő ipari negyed egy részét evakuálni kellett, s az egészségügyi szakértők azt tanácsolták Richmond, illetve három másik közeli város lakosainak, hogy egyelőre maradjanak az épületek belsejében, csukják be az ablakokat és kapcsolják ki a légkondicionáló berendezéseket. Foglyok és áldozatok A hét végén tizennégy kurd esett áldozatul Törökország délkeleti részén a törökök és kurdok közötti fegyveres harcoknak. A Reuter török belbiztonsági forrásokra hivatkozva közölte, hogy az áldozatok többsége a szélsőbaloldali Kurd Munkapárt (PKK) tagja volt. A jelentés emlékeztet rá, hogy 1984 óta, mióta a PKK meghirdette harcát a független kurd állam létrehozásáért, megközelítőleg 6500 ember vesztette életét a török-kurd ösz- szecsapásokban. Boszniában valamelyest csökkent a harcok hevessége. Bugoj- nóból kiszorították a boszniai horvátok utolsó egységét is. A közlemény szerint a muzulmánok 108 foglyot ejtettek, és nagy mennyiségű fegyvert és lőszert zsákmányoltak. Mostarból és Hercegovina déli részeiből nem érkeztek hírek újabb harcokról. Elnöki hatásköri vita Ausztriában Ausztriában a jelek szerint szerepköri vita van kibontakozóban Thomas Klestil államfő és Franz Vranitzky szövetségi kancellár között, elsősorban az elnök elődjénél jóval aktívabb nemzetközi és külpolitikai szerepvállalása miatt. Noha az ezzel kapcsolatos beszámolókat és kommentárokat a keddi lapok zömmel címoldalon közlik, úgy látszik, egyelőre nincs ok attól tartani, hogy komoly feszültséget okozna a kérdés: az elnök és a kancellár Salzburgban közös reggelin vitatta meg a dolgot. Kiesőinek feltett szándéka, hogy a választási hadjárat idején tett ígéretét — miszerint elődjénél aktívabb államfője lesz Ausztriának — betartsa. Ezt számos lépésével bizonyította: legutóbb például éppen a Salzburgban tartott négyes államfői találkozóval. Az elnök egyfelől arra hivatkozik, hogy mindezzel az osztrákoknak a közvetlen elnökválasztáson rá szavazó nagy többségének akaratát teljesíti, másfelől ebben az alkotmány 65. cikkelyére támaszkodik, amely kimondja: „A szövetségi elnök képviseli a köztársaságot kifelé”. Mindezzel kapcsolatban szakvéleményt is kért egy ismert salzburgi alkotmányjogásztól, különös tekintettel arra, hogy Ausztria közelgő felvételével az Európai Közösségbe, felmerült a kérdés, ki képviselje az országot az EK Tanácsában. Bírálói szerint Klestil hangsúlyozott szerepvállalása — amely egyben hatásköri súrlódásokhoz vezethet a kancellárral — ellentétes az alkotmány 67. cikkelyével, amely szerint „az államfő minden ténykedése a szövetségi kormány, avagy az általa megbízott miniszter javaslatára történik, amennyiben az alkotmány másként nem rendelkezik”. Á kritikák szerint a feszültségen az sem változtat, hogy Klestil nem önállóan kezdeményez, hanem folyamatosan konzultál a kancellárral, a kormánnyal és főleg a külügyminiszterrel. A Salzburger Nachrichten legitimnek értékeli Klestil törekvését, s úgy véli, az elnök csupán helyre kívánja állítani az alkotmányos hatalmi egyensúlyt, amely a nemzetközi közösség által mellőzött Waldheim idején az elnök körül kialakult, s a kancellár által kényszerűen (és sikeresen) betöltött vákuummal billent meg. A Tiroler Tageszeitung az elnöki rendszer felé történő eltolódástól tart. A Kurier szerint Vranitzky aligha hajlik arra, hogy engedjen az elnök ambícióinak. Hosszabb távon azonban Klestil 1998-ban, mandátuma lejárta után újra indulhat az elnökválasztáson, a Vranitzky utáni időkben pedig megvalósíthatná elképzeléseit. (MTI) Lesz-e dunai blokád? Jugoszlávia ENSZ-képvisele- tének vezetője New Yorkban közölte: a dunai blokáddal való fenyegetés nem hivatalos szervektől származik, és a belgrádi kormány mindent meg kíván tenni azért, hogy a blokád ne lépjen életbe. Erről tájékoztatta hétfőn Ronaldo Sardenberg brazil nagykövet az ENSZ-szankcióbi- zottságát. A diplomata, aki egyúttal a Szerbia elleni rendszabályokat felügyelő testület elnöke, hangoztatta: újólag kérte az ígéret írásos megerősítését Belg- rádtól. Amennyiben erre keddig nem kerül sor, a kérdést a Biztonsági Tanács elé terjeszti. Az ENSZ képviselője, aki korábban szombat délutánig adott határidőt Belgrádnak az ügy tisztázására, leszögezte: elvárják- azt is, hogy a szerb kormány megfelelő intézkedésekkel haladéktalanul véget vet a dunai hajózok zaklatásának. A szankcióbizottság kedden ismét ülésezik, és ott várhatóan mindenképpen ismét napirendre kerül a dunai hajózás kérdése. Kérdőjelek Szerbia nagyhatalom? Drámái helyzettől félti önmagát és a világot Milan Kucan, az ex-Jugoszláviából kivált Szlovénia elnöke, aki szerint „Oroszország és a Nyugat a legjobb úton halad, hogy Szerbiából regionális nagyhatalmat teremtsen a Balkánon.” A bécsi Der Standard-ban megjelent nyilatkozatot alátámasztó tény, hogy a mind jobban összekuszálódó frontvonalak és a diplomácia egymást érő kudarcai egyre inkább előrevetítenek egy olyan kényszerű rendezést, amelynek alapján a lehető legkisebb terület jut a muzulmán bosnyákoknak, s úgy növekedne kissé a horvátok területe, hogy végül a szerbek birtokolhatják majd a legtöbbet. Úgy tűnik, csak az lesz kérdéses, vajon a szerb lakta körzetek azonnal csatlakoznak-e Szerbiához, vagy csak később? Mi lehet ennek a következménye? Kucan szerint az — és ezt tartja a fő veszélynek hogy egy ilyen új hatalmi helyzet „bizonyosan további háborúk csírája lenne, amely egyaránt fenyegetné Közép-Európát, Szlovéniát, Ausztriát”. A szlovén politikus aggodalmai országa sajátos helyzetének ismeretében akkor is érthetők, ha vannak, s nem is kevesen, akik túlzottan sötétnek ítélik az általa felrajzolt képet. Hát — mondják ellenérvként, s joggal — nem érik egymást a béketárgyalások? Hát nem születnek újabb és újabb tűzszünetek? Vajon nem éppen az ENSZ-embargó hatékonysága miatt hirdetett ellenembargót Szerbia Belgrádnál a Dunán? Hát nem a megoldást szolgálják-e a nagyhatalmak egymás közötti konzultációi is? Ez mind része a pillanatnyi balkáni igazságoknak. A lényeg azonban nehezen cáfolhatóan az, hogy az ex-Jugoszlávia-szind- róma mégis mind fenyegetőbb, a válság pedig éppen a nagyhatalmak számára mind terhesebb. Nem ezt érzi-e másoknál is jobban Kucan, éppen mert a függetlenségét félti, Ljubljanában nyugtalankodik? Immár a jövő feszültségeitől reméli óvni a világot: Európa integrálódni akar, vagy új nagyhatalmakat szül? (FEB) Moncada-évforduló A kubaiaknak meg kell kétszerezniük erőfeszítéseiket a szigetországot sújtó válság leküzdése érdekében — hangsúlyozta Fidel Castro Santiago de Cubá- ban, a kubai forradalom ünnepén, a Moncada-laktanya elleni ostrom 40. évfordulója alkalmából hétfőn rendezett központi ünnepségen. A tv által közvetített beszédben a kubai párt- és állami vezető bejelentette, hogy a kubaiak számára is engedélyezik valuta birtoklását, hogy ezzel is lendítsenek az ország gazdaságán. Castro beszédében azt hangsúlyozta, hogy csodák nincsenek és nem is lehetnek a gazdaságban, s az ország válságát újólag a három évtizedes amerikai embargóval, a volt szocialista országok piacának elvesztésével, illetve a cukor kedvezőtlen világpiaci árával magyarázta. Szavai szerint az import idén 1,7 milliárd dollárra esik vissza a tavalyi 2,2 milliárd dollárról (1989-ben még 8,1 milliárd volt ez az ösz- szeg). Külön hangsúlyozta, hogy a szigetország rendkívül szűkében van konvertibilis fizetőeszköznek. A kubai államfő a devizaszámlák liberalizálása mellett kilátásba helyezte, hogy a külföldi tőke számára nagyobb lehetőségeket biztosítanak, és szorgalmazzák a külföldön élő kubaiak látogatását, a turizmus fejlesztését is. Martonyi János Bősre készül A pozsonyi Üj Szó keddi számában megjelent értesülés szerint: Martonyi János külügyi államtitkár jogi szakértők kíséretében megszemléli a bősi erőművet és a hozzá tartozó létesítményeket. A lap az értesülés forrását nem nevezi meg, de Dominik Kocinger szlovák kormánybiztos irodavezetőjére hivatkozva megerősíti, hogy — csütörtökön valóban az említett térségbe várják a magyar külügyi államtitkárt. Az Uj Szó szerint a helyszíni szemlére a magyar fél kezdeményezésére kerül sor, s nem kétoldalú szlovák-magyar akcióról van szó. A kormánybiztos irodavezetője elmondta, hogy Martonyi János a bősi szemle alkalmából nem látogat Pozsonyba, és ez alkalommal nem kerül sor a Bőssel kapcsolatos kétoldalú tárgyalásokra sem. (MTI) Csak Törökországban 8-12 millióan élnek A kurd konfliktus gyökere A hét végén emlékeztek meg Törökországban a Lausanne-i Szerződés aláírásának 70. évfordulójáról. Az Oszmán Birodalom ösz- szeomlása után ez a szerződés jelölte ki a mai Törökország határait. Ebből az alkalomból egész sor ünnepi megemlékezést rendeztek Ankarában és Isztambulban, amelyeken az 1923-as szerződés aláírói, köztük Franciaország és Nagy-Britannia is képviseltették magukat. Ez a szerződés azonban nemcsak a török állam területét határozta meg, hanem erre a dokumentumra vezethető nagyrészt vissza a Törökország délkeleti részét sújtó kurd konfliktus is. Míg ugyanis 1923-ban Lausan- ne-ban a nem muzulmán népcsoportok — zsidók, görögök és örmények — kisebbségi státust kaptak, addig a kurdoktól megtagadták ugyanezt. Ezt szem előtt tartva, aligha lehet véletlen, hogy Tansu Ciller miniszterelnök-asszony az ünnepi megemlékezésekkel párhuzamosan demonstratív körutazást tett Délkelet-Anatóliában, és átszámítva 2,5 milliárd schilling összegűfejlesztési tervet helyezett kilátásba a túlnyomórészt kurdok lakta területeknek. Első ízben történt 70 év alatt, hogy a kormányfő Hakkariban, az iraki és az iráni határ szomszédságában tartott kormányülést — mintegy jelezve, hogy újjáéled Ankara érdeklődése a gyakran elfeledettnek hitt térség iránt. A svájci városban 1923. július 24-én aláírt szerződés lezárta az ugyanott a török függetlenségi háborút követő békekonferenciát. A szerződő felek egyrészről a modem török állam megalapítója, Kemal Atatürk vezette Törökország, másrészről pedig Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia, Görögország, Románia, Japán, Szlovénia, Horvátország, Macedónia és Bosznia-Hercegovina. Az új megállapodás a Sevres-i Szerződés helyébe lépett, amelyet 1920. augusztusban az első világháború nagy vesztese, az Oszmán Birodalom és a győztes hatalmak írtak alá. Sevres-ben Anatóliára korlátozták a török állam területét. A szíriai, palesz- tínai és mezopotámiai török birtokokat Franciaország és Nagy- Britannia kapta, a Törökországban élő örményeknek és kurdok- nak pedig elismerték azt a jogát, hogy saját államot alapítsanak Délkelet-Anatóliában. A Kemal Atatürk vezette török felkelés és a görögöknek 1921-22-ben Kis-Ázsiából történt elűzése után azonban megváltozott a politikai helyzet. A Lausanne-i Szerződés nem ismerte el a kurdok önrendelkezési jogát. Ezt azzal magyarázták, hogy a kurdok — a törökökhöz hasonlóan — az iszlám hitet vallják, különben pedig szétszórtan élnek az egész országban, és nagyrészt már integrálódtak. A török kormány pedig mindmáig nem hajlandó önálló etnikai népcsoportnak elismerni az országban élő 8-12 millió kur- dot. A következmények közé tartozott több kurd felkelés a modern török állam 70 esztendős történetében. A török hadsereg valamennyit leverte. A Kurd Munkáspárt 1984-ben fegyveres harcot hirdetett, amely azóta számos halálos áldozatot követelt. A baloldali irányzatú párt célja, hogy önálló kurd állam létesüljön török, szír, iraki és iráni területen. A véres konfliktus befejezésére — a kurd felkelőkkel szembeni keménység tekintetében elődei mögött semmivel el nem maradó Ciller miniszterelnök-asszony legutóbbi kezdeményezése ellenére — még jó ideig semmi kilátás. (MTI)
