Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-02 / 152. szám

1993. július 2., péntek PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Szabadkai és nagybányai képző- és iparművészek is eljöttek Bujákra Csohány Kálmán szellemisége jegyében Bujákon az idén másodszor került sor a képzőművészeti tá­bor megszervezésére, melyet a pásztói Csohány Kálmán Baráti Kör bonyolított le. A tíz napig tartó művésztalálkozón részt vett a jugoszláviai Szabadkáról érkezett Torok Sándor festőmű­vész, Jeszenszky László, Szabó Áron, Simon Imre pásztói, Pe- rényi Anna szurdokpüspöki pe­dagógus alkotó, Szöllősi Mária textiltervező iparművész és An­tal András keramikus iparrnű- vész Alsótoldról, Lugosi László szobrászművész Erdélyből, Nagybányáról, Lugosi Edit tex­tiltervező iparművész ugyanin­nen. Kun Éva keramikusművész kislányával érkezett Veresegy­házáról, Angyal Barnabás, aki Salgótarjánból jött, ittléte alatt kisplasztikával és domborítás­sal foglalkozott. A művésztelep videomunkáit Kovács Bokor Sándor végezte, aki egyúttal fo­tózott is. Pár napig vendége volt a művésztársaságnak Buda László salgótarjáni fotós is. A tábor valamennyi résztvevője egyébként Patkós István pol­gármester személyes vendége volt, s bírták a Magyar Alkotó- művészek Egyesületének segít­ségét is, hisz nyomógépet kap­tak a megyei múzeumok igazga­tóságától. Papírról a pásztói Co­lor Nova Kft. gondoskodott. (Egyébként a salgótarjáni Unip- rint Nyomda által tavaly jutta­tott papírból még az idénre is maradt.) Torok Sándor festőművész.- A hetvenes években Mát- rakeresztesen indult be egy me­gyei képzőművészeket foglal­koztató telep, amely több évi működés után megszűnt. Ennek hagyományaira építve hoztuk létre a bujákit - utal az előzmé­nyekre Simon Imre.- Profik és amatőrök dolgoz­nak itt együtt - egészíti ki az előbbieket Antal András- ló alkalom nyűt a tapaszta­latszerzésre, egymás módszere­inek megismerésére. Lugosi Sándor például grafikai munkát készített szobrász szemmel.-Kislányommal együtt raj­zolni jöttünk ide - avat be terve­ibe Kun Éva, akinek a kislánya hasonló pályára készül, s akinek nemrég zárult a budapesti Csók Galériában a kiállítása. - A fő­iskolán nagyon szerettem raj­zolni, festegetni. Most, hogy újra megpróbálkoztam, úgy éreztem, mintha kezdő lennék. Örülök annak, hogy keramikus vagyok és nem festő.- Különben jó a társaság, jó a hangulat. Nagy szükség van is­meretlen emberekkel való talál­kozásra, mivel ez részét képezi a szellemi felfrissülésnek is. Egy kellemes epizódot még el kívánok mondani. Nem ismerve az itteni járást, a konyhán ke­resztül jöttünk be. Az ott dol­gozó asszonyka azzal fogadott: mire vége lesz a tábornak, ad­digra kövérek leszünk. Ha jö­vőre meghívást kapok, ugyan­csak itt leszek.- Örülök annak, hogy meg­hívtak, régóta él bennem kíván­csiság e táj iránt, lévén, hogy al­földi ember vagyok. Csohány Kálmán jó barátom volt. Elbe­szélése alapján volt fogalmam a környezetről. A valóság azon­ban igen gazdag és sok mindent rejt magában. Munkám során igyekeztem a látvány mögötti lényeget megfogni. Ugyanis a másolásnak semmiféle értelmét nem látom. A tájba beletartozik az ember is. Nem bántam meg, hogy elfogadtam a meghívást. A társadalom részéről valóban megszűnt a támogatás, a talál­kozásokat mégsem szabad ab­bahagyni, mert nem igaz az a mondás, hogy a háború alatt hallgatnak a múzsák. Ezt pél­dázza az én ittlétem és a kollé­gám tevékenysége - mondta Torok Sándor, aki három műtét után jött el Nógrádba. Korábban a szabadkai Bucha Gányó tár­sadalmi támogatás nélkül mű­ködő és a szabadkai Pionír Cso­koládégyár segítségével meg­rendezett palicsi művésztelepen töltötte idejének egy részét.- A társaság változó, közöt­tük azonban sok barátom van - vélekedik Szőllősi Mária, majd művészi felfogására utalva a következőkkel folytatja: - El­képzelésemet sohasem rajzo­lom meg pontosan, esetleg egy kis vázlatot készítek. A fonalak határozzák meg terveimet. Ezeknek a világát viszont ki-ki másképpen éli át. Nekem a leg­kedvesebb színem a barna, és annak legkülönbözőbb változa­tai, amiket jól ki tudok hasz­nálni a szövésnél. Hasonlókép­pen kedvelem a fehéret is. A kellemes ittlét, a jó hangu­Lugosi Edit textiltervezö lat megteremtésében meghatá­rozó szerepe volt Angyal Bar­nabásnak, akit Antal András at­yamesternek tituált. Az alkotó légkör, a táj szépsége olyan ma­radandó művek megalkotására késztette a művészeket, ame­lyek tovább gazdagítják Cso­hány Kálmán hagyatékát is. Venesz Károly Új színfoltok a városban Pásztón tájékoztató pavilonokat helyeztek el, amelyek a Zentai László és Zentai József által elkészített várostérképekkel segíte­nek a vendégeknek az eligazodásban Kép: Mikuska István Ápolják a népi hagyományokat Palotás. Nyárköszöntő cím­mel néptánccsoportok bemuta­tóját rendezték meg a Mihályfi Ernő Művelődési Házban. Az önmagában is érdeklődésre számot tartó programot össze­kötötték az Apáink öröksége című népművészeti kiállítással. Amint azt Gergely Gáspár igazgató elmondta, a Kenderike Alapítvány a kultúráért 1991-es létrehozása alkalmából rendez­ték ez első néptáncfesztivált. Múlt év decemberében a téli ünnepkörök jegyében tartott fesztiválon már irodalmi szín­padosok is részt vettek. Az idei rendezvényen a hely­beliek mellett fellépett a gyön­gyösi Ördögszekér ifjúsági cso­port, a pásztói és a dunakiliti gyermekcsoport. A művelődési házban megrendezett népművé­szeti kiállításon sokan megcso­dálták a falitálakat, tányérokat, népi kerámiákat, a szépvonalú citerákat, az öreg petróleumos lámpákat. Megismerhettük azo­kat a klasszikus szépségű kéz­írással rögzített szenténekeket, verseket amelyek a Markolt csa­lád hagyatékából származnak. Olvashatók itt boszorkánytörté­netek. mennyasszony búcsúzta­tók és más érdekességek. A ki­állítás Urbán Antal, Illés János, Krekács István és Kiss József gyűjtőmunkáját dicséri. Aranylakodalom Városvédő nyári tábor Vasárnap Mátrakeresztesen a nyolcgyermekes családból származó Holtner Pál és fel­esége tartja aranylakodalmát. A fakanálkészítő családfő hosszú, viszontagságos évek után érke­zett el ehhez az ünnephez. Ott volt a II. Magyar Hadsereg ka­tonájaként a Don-kanyamál, majd hadifogságba került. Sza­badulása után a demokratikus magyar hadsereg katonája lett. Munkája elismeréseként a kö­zelmúltban kapta meg a Füg­getlen Demokratikus Magyar- országért emlékérmet. Pásztó. Hétfőn kezdődött és két hé­tig tart az a nyári tá­bor, amelyet immá­ron hatodik alka­lommal rendez a vá­rosi TIT szervezet és a városvédő egyesület. A tábor lakói megismerkednek Pásztó történetével, kitakarítják a mű­emléki övezetet, a Kövicses patak medrét és a város köztereit, parkjait. Az egésznapos programok között a tábor vezetői, Tóth Imréné és Kecskés Ildikó természetvé­delmi és városisme­reti vetélkedőt ren­deznek. Mindezek mellett mátrai gyalogtúrán keresik fel a közel­múltban üzembe he­lyezett hidegkúti tu­ristaházat, kirándu­lást szerveznek Bükkszékre és a si- roki vár kazamatái­hoz is. A tábor lebonyo­lításához pályázati úton nyert 35 ezer forint mellett, sok segítséget kaptak a szervezők a Baumit Kft.-től, az Avon- more Kft.-től, a természetvédők szövetségétől és Andó Pál Rákóczi úti péktől is.- zentai ­Égi jelenést látott a remete „Aratni voltunk azon a na­pon. Este 11 óra volt, az asztal­nál ültem és az úrangyalát vé­geztem. A harmadiknál előttem láttam azt a terepet, ahol a for­rás fakadt és Szűz Máriát. Ró­zsaszín ruhában volt és azt mondta gyógyforrás. Nem volt nyugalmam, amíg meg nem ta­láltam azt a helyet. Rá is akad­tam és felismertem a látottakat. Aztán kértem a Szűzanyát, hogyha valóban gyógyforrás, mutassa meg kézzel foghatólag. Ekkor önkívületi állapotba es­tem. Lélekben ott voltam ismét a forrásnál. Láttam egy kígyót, emberderék vastagságút, balra a feje, jobbra a farka. A Szűzanya és köztem volt. A Szűzanyánál egy rámás aranyfűrész volt, és annyit mondott, hogy azt (a kí­gyót) most el kell vágni. Én húztam először. Féltem a kígyó­A forrás kútja az új kápolnával tói. Ő rám mosolygott. Ne félj mondotta, én mindig veled le­szek, én majd segítek.” A fentieket Sánta Lásslóné Csépe Katalin hasznosi lakos mondta jegyzőkönyvbe 1947-ben, a Mátrában történt lá­tomásairól. Később, a Szűzanya kívánságainak megfelelően, a Mátrakeresztestől néhány kilo­méternyire található Fallós- kúton, a forrás mellett kápolnát építettek a hívek adományaiból. Hosszú idő telt el azóta, s egyre többen látogatták a csoda­tévő szenthelyet. Nem is ered­ménytelenül, mert a kápolna fa­lát ellepték a gyógyulást kö­szönő, hálálkodó márványla­pocskák. Aztán kezdett egyre szűkebb lenni a hely. A hívek támogatására hagyatkozva, új kápolnát építettek a közelmúlt­ban. A szenthely gondozását Kép: Gyurkó egy remetére bízta a mátraszen- timrei plébános atya.- Tizenkét éves lehettem. Klári néni még élt és egyszer azt mondta nekem a szenthely­nél: leszel te még itt remete. Csodálkoztam, hogy kerülnék én ide az erdőbe, Galgahévíz- ről? - emlékezik vissza Szél Sándor Paszkál, a fogadalmas ferencesek világi III. rendjének remetéje. - Huszonhat éve va­gyok sekrestyés ... - folytatta a mostani életét meghatározó történések felidézését a remete, miközben borsólevest főzött a forrás kútját reparáló munká­soknak. - .. .egyszer azt mondta nekem Mária Natália nővér, akinek a ’30-as években megjelent a Szűzanya: Jézus té­ged nagyon szeret, tervei van­nak veled. Kapsz egy kis há­zacskát és ahol meghallod az égi hangot, ott fogsz szolgálni. Ott kell remetének lenned. Két évvel ezelőtt, egy este éppen itt voltam a plébános úrral és Tóth Sándor képviselő úrral, amikor meghallottam az égi hangot. A képviselő úr látta meg az égi fényt. A Szűzanya azt mondta: légy hű remetém. Azóta itt va­gyok és szeretettel szolgálom a Szűzanyát. Amikor a megesett csodákról kérdem, szeme sem rebben, mély meggyőződéssel hangjá­ban válaszolt. — Számtalan csodának, meg­térésnek voltam tanúja,-Ez a hely nem humbug, hanem Isten­től kiárasztott szent hely. Sokan voltak, akik meggyógyultak, de a pártállam idején nem lehetett Pásztó és környéke Földárverés # Szarvasgede. Július 2-án - ma - a polgármesteri hivatalban kerül sor a második kárpótlási árverésre. Kalapács alá kerül a palotási szövetkezet által kije­lölt 62 hektárnyi terület, amely táblák a Rendesek, a Szatmári út fölötti részen és a Felsőréte­gen találhatók. Az állami föld­területből 32 hektárnyi vár új tu­lajdonosaira. Kertet müveinek # Alsótold. Az óvodától 100 méterre lévő, 400 négyzetmé­ternyi gyakorlókért a nyáron sem marad gazdátlanul. Műve­lői az általános iskola felső ta­gozatos tanulói. A szünidő alatt is ellátják az időszerű munká­kat. Egy-egy osztály egy-egy hetet tölt el a konyhakertben. A termesztett borsót, zöldséget, hagymát, sóskát, térítés nélkül, étkeztetés céljára adják át az óvodának. Beiskolázási segély # Kisbágyon. Az önkormány­zat döntése alapján a községben működő általános iskola tanuló­inak az idei iskolai év kezdetén megvásárolják a szükséges tan­könyveket. A Palotásra járó felső tagozatosakat beiskolázási segélyben részesítik. Holnapi számunkban „Salgótarján és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Harangoz a remete erről beszélni - mondja, aztán elmeséli az egyik falubelijével történteket. Egy férfit comb­nyaktöréssel hoztak a szent­helyre, ahol, mintha tűz jött volna rá .. . Mankóját eldobva meggyógyult s többször is eljött aztán, hogy köszönetét mond­jon rendbe jöveteléért. Aztán arról faggatom a reme­tét, ugyan mit szólt családja, önként vállalt magányához. Magától értetődő természetes­séggel válaszolt. — A testvéreim örültek, éde­sanyám meg azt mondta: nyolc gyereke közül legalább egyet a Jóistennek tudott adni. * * * Egyébként korabeli jegyző­könyv őrzi némelyik, a forrás­nál történt gyógyulás nyomát, íme az egyik: „Mátraverebélyből egy kő­míves fia néma volt, ott meg­szólalt. Neve Verebélyi István." Vallus Tibor Képek: Gyurkó Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom