Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-24-25 / 171. szám
1993. július 24-25., szombat-vasárnap BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP *6 Náluk fűre lépni szabad! Nemtiben sok szép takaros ház, rendezett udvar található. Közülük is az egyik legszebb porta a 70. évét taposó Szabó Kálmáné. Hogy miért? A sok virágtól. A színpompás petúniák, a virító rózsák, a díszcserjék és az üdezölt gyep meghálálják a féltő gondoskodást.- így szebben hangzik, de valójában, kemény munka van bennük. - mondja Szabó Kálmán és felesége, akik szinte él- nek-halnak a virágokért.- Mint az amerikai telepesek. - így Kálmán bácsi felesége Ilonka asszony. '52-ben jöttünk ide lakni Besenyőtelekről. Három öreg ház volt ezen a területen, amit lát. Egyik romosabb volt mind a másik. Évtizedek gürcölésével teremtettük magunknak mindezt. No nem a flancra gondolok, inkább a rendezett, tiszta környezetre.- Ebben nagy szerepe lehet a kertészkedőnek.- Igen, a férjem, a Kálmán a virágok szerelmese. Meg aztán ért is hozzá. Igazi kertész.- A nagybátyámnak ez volt a hivatása, parkrendező. Tőle tanultam, lestem el a fogásokat. Itt van például a gyep. Nézzenek szét. Nálunk nincs Kedvenc virágaikkal, a petúniákkal tiltva, inkább fűre lépni szabad. S ezt leginkább a kisuno- káink tudják, akik ha jókedvükben vannak, s valamit szeretnének nálam elérni azt mondják: papa ez olyan mind egy meseország. Erre a „meseországra” nem számolom az időt, de annyi biztos rengeteg energiám megy el. T- Sőt, már-már nem kíméli magát. - szól közben megro- vóan Szabóné.- Hat kút is van a portán, fúrtak. Kilocsolok napi négyöt hektó vizet a virágokra, tuKép: Rigó Tibor jákra, a pázsitra. A gyepet hetente nyírom. Van munka. Van fölösleg is, főleg petúnia, azt eladjuk, de még ingyen is adunk mellé, csakhogy vigyék. Az út széli ládákban, a hősök szobránál, a keresztnél is a mi virágaink díszlenek. Mi ültettük őket oda. S ami már egy más történet lehetne, hogy ebbe a munkába a fiatalabb és a legfiatalabbak is részt vesznek. Ugyanis Szabó Kálmánéknál háromgenerációs család él együtt békességben, szeretetben. Tóth Béla úr, jelentkezzen! Százezreket pazarolnak? A közelmúltban érkezett egy levél Szuháról, amelynek írója, vagy inkább szerzője többek között azt veti a szemünkre, hogy megszépítjük a helyi valóságot abban a rövid képes beszámolóban, amely Gyermek- paradicsom címmel a Nógrád Megyei Hírlap július 7-i számában született, s amelyben arról adunk hírt, hogy a faluközpontban játszótér épült. Idézet a levélből: ......a 7-én í rt Gyermekparadicsom című cikk felháborító, egyrészt azért mert túlzás, amit megírtak, másrészt mert százezreket pazarolnak a község vezetői, amit építettek az óvoda udvarán arra nem volt szükség. Nyolc gyermek ha van az óvodában, több ott a dolgozó. Megy a nagy semmittevés. Az óvoda konyháján is azoknak főznek, akiknek nem kellene, szóval, teszik tönkre a falut. Nagyon sok mindent rosszul csinálnak . . .” Végre egy szókimondó levél, amelyet még alá is kanyarintott a szerzője. Irány Szuha! Kicsi a falu, gyorsan megtalálom, aki írta. Tévedtem. Tóth Béla nevezetű embert senki nem ismer Szuhán. Ezért aztán Tóth úr nélkül, sajnos egyedül ballagtam a községházára, hogy nyomába eredjek az elpazarolt százezreknek, meg a felhány- torgatott gyermekparadicsomnak, mindezt „számon kérve” Bat a József polgármesteren. Bata úr inkább bosszús, mint elkeseredett. Lemondóan legyint egy nagyöt a levegőbe.- Nézze, kitalált névről van szó, ilyen ember nincs nálunk. Olyan viszont igen, akinek semmi se tetszik, csinálhatnánk bármit. Ha lett volna annyi bátorság és tisztesség benne, hogy aláírja, még én mondtam volna neki köszönetét, feltéve, ha önök egyáltalán beavatnak az egészbe, annak ellenére, hogy egyetlen sora sem igaz, s ami még ennél is bántóbb, hogy rosszakarattal íródott.- Vegyük sorba . . .- Jelenleg az óvodai gyermeklétszám tizennyolc fő, rájuk két óvónő és egy dada vigyáz. Az ellátásért napi 36 forintot számolunk fel a szülőknek, amelyben minden benne van, a gyerekek étkeztetésétől kezdve a felhasznált ágyneműig, egészen a játékok beszerzéséig. Tavaly egyetlen óvodás egész évi költsége 60 ezer forintunkba került. A gyerekek megfelelő színvonalú ellátásához kell a jelenlegi három fő! A játszótér nem csak az óvodásokért készült, hanem a vele egy közös udvarban levő alsó tagozatos általános iskola 22 kisdiákjának játék- és mozgásigényét is kielégíti, sőt ott lesznek majd a testnevelési órák. Eddig 150 ezer forintot költöttünk rá, még 100 ezer kell a teljes befejezéséhez. Ha még azt is elárulom, hogy egy drága tervajánlatból, prospektusféléből néztük ki, ha úgy tetszik „kop- pintottuk” s adták hozzá az óvodaiak, s az itteni ácsok, famunkások a saját ötleteiket, akkor még keresztre is feszítenek. Persze az eredetinél jóval olcsóbban megoldva, de úgy látszik ezt is van vagy vannak akik sokallják. Ami mindennél fontosabb a gyerekeknek tetszik és kedvelik. Az óvoda konyhája, nemcsak az óvodáé. Jelenleg négyen dolgoznak itt. Biztosítják a legkisebbek és az alsó tagozatosok étkeztetését, valamint 45 idős korú ember napi egyszeri meleg étellel történő ellátását. Júniustól szeptemberig Szuhán és Mátraalmáson gyerekek üdülnek turnusokban. Számukra is ezek a „lógós” emberek készítik a napi 80 ebédet és vacsorát. Tönkretesszük a falut? Az elmúlt két és fél évben 10 millió forintot használtunk beruházásra a két településrészen. Csak felsorolásképpen: külső és belső iskolafelújítás, fűtéskorszerűsítés, vizesblokkok, óvodafelújítás, nem beszélve a községházáról, ennél fontosabb az orvosi rendelő bővítése, műszerbeszerzések, minilabor. Említhetném az útfelújításokat, a megszépült faluközpontot... Ehhez a levélhez hasonló hangulatú véleményt az iskolánk külső tatarozásánál vágtak a fejünkhöz: nézd má’ megint a falra kenik a pénzt, inkább osztanák ki segélyre. Mit mondjak? Tóth Béla úr, jelentkezzen! Szabó Gy. Sándor Kápolna • Kisbárkány. Lerakták a kápolna alapjait, amelynek az építési költségeit az önkormányzat által indítványozott alapítványból fedeztek. A falu lakossága eddig másfél millió forintot adott össze az építésre. ígéret van rá,hogy a katolikus egyház is kiveszi részét a támogatásból. Amennyiben a szándékok valóra válnak, a kápolna még ez évben tető alá kerül. Finis • Mátraterenye. A tornaterem építésének végső munkálatai zajlanak. Várhatóan szeptemberben már megtörténhet az ünnepélyes átadás. Ravatalozó • Dorogháza. Megkezdték a ravatalozó építését, amelynek költsége előreláthatóan a duplájába fog kerülni, mint amennyit a költségvetésben terveztek. Az önkormányzat számít a lakosság anyagi támogatására. Árverés Francia fiatalok a nevelőotthonban Szőni tanulnak a francia lányok A napokban tizennyolc fős francia ifjúsági csoport érkezett a kisterenyei nevelőotthonba.- Magyarországgal való barátságunk már régebbi keletű, 1986-tól zajlik a közösségfejlesztő egyesületek barátkozása - mondja Patrick, a csoport vezetője.- Milyen céllal alakultak ezek a közösségfejlesztő csoportok?-A kapcsolat lényege: egymás kultúrájának megismerése, ezen keresztül az emberi kapcsolatok mélyítése. Pedagógiai ösztönzése, hogy „összehozzuk” a szocializációs problémákkal küszködő fiataljainkat az itteniekkel, a barátság mindenképpen előnyére válik az embernek.- Miért választották Magyar- országot? Kun Király felv.- Mint mondtam, ez a kapcsolat már több éve működik. Az igazság az, hogy ezen a módon lehetett ide legkönnyebben eljutni.- Hogy érzik magukat?- Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, ami megelőlegezte jókedvünket, gondolom ezt a következő napok csak megerősítik.- Mi a további program?-Egy budapesti kirándulás, majd fürdés a salgótarjáni strandon. Szeretnénk ellátogatni Hollókőbe, szétnézni Egerben és egy francia esttel zárjuk az itteni tartózkodásunkat. Amiről még nem volt szó, de a magyarfrancia kapcsolatrendszernek az alapelve, hogy mostani vendéglátóinkat augusztusban mi fogadjuk majd hasonló szeretettel saját hazánkban. Domonkos Alajosné és Bódi Józsefné személyében két kiváló óvodapedagógus is nyugdíjba vonult ezen a nyáron Bá- tonyterenyén. Közülük ez alkalommal a 2. sz. Váci Mihály úti óvoda távozó vezetőjét Bódi Józsefnét kértük villáminterjúra.- Milyen érzés távozni?- Nem jó, bár 36 évi óvodai munka után ne zúgolódjak. Most még szabadságon vagyok, az igazi nyugdíjasévek majd csak ezután következnek. Szép ünnepséget rendeztek nekünk gyerekek és felnőttek egyaránt. Mit mondjak? Önmagamat tagadnám meg, ha nem árulnám el, a gyerekektől kaptam a legtöbbet. Sohasem valamiféle vezetőt láttak bennem, megmarad- A családias légkör megteremtése. Bár a család biztonságát nem voltunk képes pótolni, da arra törekedtünk, hogy az otthoni nélkülözést, szeretethi- ányt valahogy enyhítsük rászoruló gyermekeink lelkében. Ha csak egy kicsit is sikerült, örültünk, s ez volt munkánk mércéje is egyben.- Hogy lesz ezután?- Több idő jut a családra és végre a kertre. De nem hiszem, hogy örökre hátat tudnék fordítani az óvodának. Itt lakunk tőle, csupán egy kőhajításnyira. De nem ez a szempont, egész életemben „csengettek”, s percnyi pontossággal mentem dolgozni. Most is itt bong a fülemben, tevékenykedésre serkentőn. Török világ Szorospatakon Immár ötödik alkalommal kíván hasznos és leginkább szórakoztató nyári szünidei foglalatosságot kisdiákok számára a kisterenyei művelődési ház a szorospataki ifjúsági táborban. A jövő héten kezdődő történelmi táborban 70 gyermek a török világ Magyarországon mottó jegyében a szpáhik és janicsárok életével, a török ruházattal és akkori kultúrájával ismerkedik majd. Szomszéd Tamás táborvezető elmondta, hogy a szorospataki táborozás egy részét a gyerekek szülei, nagyobbik felét pályázatok útján nyert pénzből fedezik. A gyerekekre tíz felnőtt vigyáz, akiknek döntő része fiatal történelemtanár és akik anyagi ellenszolgáltatás nélkül, kedvtelésből és örömmel vállalták ezt a munkát. Történelmi táborról, vagy inkább alkotótáborról van szó, ahová idén is többszörös volt a túljelentkezés. Négy éve azzal a szándékkal indították, hogy a magyar történelem legfontosabb korszakait dolgozzák fel a gyerekek számára a gyerekek közreműködésével. Július 27-től augusztus 3-ig töltik itt idejüket a bátonyterenyei, vere- bélyi, mátraterenyei és mindszenti gyerekek. Az izgalmasnak ígérkező programban egri várlátogatás és korhű jelmezben megtett ágasvári harci túra is szerepel. -szBódi Józsefné tam Piri néni a számukra.-Mi volt a szakmai vezérelve? Megtámadta a nedvesség Alig egy éve, hogy új külső pucolást kapott az ismert búcsújáróhely, Szentkút temploma. A nedvesség azonban megtámadta a vakolatot, ezért már nem is végezték el az épület színezését. Sőt, a további munkálatok csak akkor folytathatók, ha leverik a vakolatot és elvégzik az előzetes szigetelési teendőket. Amennyiben a nyirkosságvizsgálat eredménye az lesz, hogy végre kiszáradtak a falak, várhatóan a Bátonyterenyei Ingatlankezelő és Kommunális Rt. kap majd megbízást a műemlékvédelmi felügyelőségtől a munkák elvégzésére. Képünkön: Szomora Kálmán és ifjú Petre István verik le a nem régen felvitt vakolatot. Kétévenként Mindszent-napok Még mindig beszédtéma A közelmúltban rendezték meg az első alkalommal a Csongrád megyei Mindszenten a Mindszent-napokat. A hagyományteremtés szándékával a házigazdák a Tisza partjára invitálták az ország Mindszent elő- vagy utótagú településeit. A „névrokonok” háromnapos kulturális seregszemléjén az egyik legnépesebb küldöttséggel a mátramindszentiek is részt vettek. A százharminc fős küldöttség a polgármester vezetésével három autóbusszal utazott, de voltak akik személykocsival mentek, a bátrabbak kerékpárral vágtak neki az útnak. Az itt szerzett élményekről csak annyit, hogy mindez máig tartó beszédtéma a faluban. Az már biztos, hogy kétévenként fogják megrendezni a Mindszent-napokat, amelynek finanszírozására az érdekelt ön- kormányzatok közösen egy szerény összegű pénzügyi alapot hoznak létre. • Nagykeresztúr. A közelmúltban készpénzért kerültek árverésre a Kis-Zagyvavölgye Termelőszövetkezet tulajdonában lévő istállók, majorok, két szolgálati lakás, valamint használaton kívüli munkagépek. Következő számunkban „Szécsény és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó „Egész életemben csengettek”
