Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-23 / 170. szám

4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. július 23., péntek Már olcsóbb a halálod Therapy? Charles Rane-től amúgy ké­retik rettegni, de piszkosul ám. Persze nem csupán azért, mert a Rettentő becenéven ismeretes világszerte ez a Terrorállat, ha­nem mert úgy tűnik, valóban az. Kérem tisztelettel, eme Fenevad nem átallaná a biztos, s régen óhajtott anonymság reményé­ben átnyiszbáltatni amúgy iste- nuccse intelligens (sicc!) kiné­zetű pofáját, ráadásul ami köz­tudottan nyomatékot, s roman­tikát biztosít ilyesféle tevékeny­ségeknek, vagyishogy bármi­féle érzéstelenítés (hú) nélkül kemény pasas ő, még az ügy­védje fejét is megfontolt gon­dossággal csapkodja ütemesen az asztalhoz (huhú), mondván, korántsem őrült ő, hanem igenis zseni (huhuhú). A múlt eszten­dőben nem is két gépmadarat robbantott alapos munkával szi­lánkokká, hanem igenis kétszer kettőt, vagyis kétszer kétszáz főnyi emberiséget. Dehát mint tudjuk ez már többnyire nem is egyszerű matematikai képlet, s innentől bizony nincs parányi lacafaca sem, de nem ám, ha­nem feltartóztathatatlanul bein­dul a balhé (huhuhuhú). No, de mindez nem tesz semmit, elvégre John Cutter a keményebbnél is keményebb fickó (óh). Elvégre a reptéri biz­tonságot hivatott felügyelni, rá­adásul ő a legjobb a szakmában (óóh), dehát drága szerencsét­lennek állandóan meg kell küz­denie lelkiismerete mocskosul mardosó fájdalmával, ugyanis felelős felesége haláláért. Szó­val ugyancsak van miért a nu­mero egynek lennie a csupai- zom, csupafitt, csupaész, csu- pajó férfiúnak (óóóh). No. Szóval, ahogy elolvasá a fenti sorokat a nyájas olvasó, bizonyára kibogozá belőle, cseppet sem piskóta az ügy, hát még ha hozzávesszük, hogy egyikük fehér (a rossz), a másik fekete (a jó), mármint bőrszín tekintetében. Vagyis éppen for­dítottan, mint amúgy jelképesen megszoknánk. Es aztán, folytatván eme kö- römrágcsálásra késztető sztorit, ha tetszik hinni, ha nem, éppen ugyanarra a göbzire dobják le hátsó fertályukat a csúcspasik. Az egyik ezért, a másik azért, dehát ez már csak így szokott lenni, s percek múltán kezdetét veszi a Nagy Balhé. Bizony ám. S el sem tetszenének hinni, ez biza egyre nagyobb lesz. Adva vagyon ugyebár a Nagy Balhé, aztán még nagyobb, s egyre na­gyobb, végül óriási. Mert ez egy Óriási Balhé. Körömhelyrágás során iz- gibbnál izgibb jelenetek, olyas­féle mint pofoncsattanás, ököl- koppanás, rúgásdöntés, lövés- dördülés, aztán, ki hinné, még halottak is képződnek, megje­lennek tökhülye zsaruk, minden lében ki tudja hány kanál cu­mik, meg bájos hölgyemény, szóval csupa váratlan, erede­tibbnél eredetibb fordulatok. No, de hát poént nem illik le­lőni, mert aki erre képes, annak nagyobb galádságok is szárad­hatnak a lelkén. Maradjunk annyiban, hogy győzedelmeske­Képes technikatörténet Magyar találmány: a kormányozható léghajó A kormányozható léghajó. Schwarz Dávid (1845-1897) eredetileg fakereskedő volt, de egyre jobban belemélyedt a léghajózás lehetőségeinek ta­nulmányozásába. Olyan légha­jót tervezett, melynek ballon­hüvelye teljesen új anyagból, vékony alumíniumlemezekből készült, továbbá az alumínium váz és a légcsavaroknak a lég­hajó testén való elhelyezésével teljesen új irányt szabott a lég­hajózás fejlődésének. Két évig folytatta kísérleteit Szentpéter­váron, de ott sikert a hivatalos köröknél nem ért el, ezért egész vagyonát a további kísérletekbe ölve, Németországba telepedett át. Itt hadi célokra alkalmasnak vélték ötletét, sőt az alumínium új felhasználási területét is meg­látva, lehetőséget adtak légha­jója elkészítéséhez. Végre 1895. októberében sor került az első felszállásra. A léghajó feltölté­séhez azonban a német gyárak csak gyenge minőségű gázt tud­tak szállítani, így az első kísér­let sikertelen volt. Az a hír, hogy megfelelő gázt tudnak előállítani, csak a feltaláló te­metésére érkezett meg, akit 1898. január 11-én ragadott el a halál. A porosz hadügyminisz­térium azonban tovább folytatta a kísérleteket és 95 évvel ez­előtt, 1897. november 3-án megtörtént as 3500 kg súlyú, 47,5 méter hosszú, 3607 köb­méter térfogatú léghajó sikeres felszállása! Schwarz Dávid özvegye nyo­morba jutott, mert minden va­gyonukat felemésztették férje kísérletei. , Ezért 15 ezer márkáért eladta gróf Zeppelinnek a szabadal­mat. Két évvel később a Bo- dena-tó partjáról felszállt az első „zeppelin”, 25 év múlva Eckener kapitány 80 órán belül egy „zeppelinnel” Európából a messzi Amerikába repült... K.A. Génekkel manipulált burgonya és bab (FEB) A német növénygene­tikai és kultúrnövény-kutató in­tézet génmanipulált kultúrnö­vényekkel szabadföldi kísérle­tek engedélyezését kéri. Az előkészületek annyira előreha­ladottak, hogy a teszteket leg­később a jövő év elején elkezd­hetik,- jelentette be Ulrich Wo­bus professzor, ügyvezető igaz­gató. A tesztekben egy gén­technikailag megváltoztatott anyagcseréjű burgonyáról van szó. A tudósok a bab egyik ro­konnövényét is el szeretnék ül­tetni, amelynek fehérjetartalma közelebb áll az állati fehérjéhez. Azt akarják megállapítani, ho­gyan befolyásolják a növénye­ket a nappalok és éjszakák vál­takozásai és a természetes idő­járás változások. dik az egyik, pokolba száll a másik, persze teljesen meglepő módon. Kifelé araszolván a mozgó­ból, mindössze annyi motoszkál az emberfia agytekervényeinek útvesztőjében, vajh ki ezt a vac­kot a műfaj csúcstermékéhez, mondván: ugyanaz a környezet, ugyanolyan szituáció, ugyan­olyan színészek. Míg a kijáratig kikövezett röpke húsz métert leslattyogja az ember, könnye­dén morzsolgatja fogai közt a megoldást, csak úgy maga elé, afféle válasz gyanánt, jobb hí­ján. Oké, repülő, oké, repülőtér, oké, terroristák, oké, eltérítés, aztán a Nagy Lótúró. Merthogy az angol Bruce Payne-t, aki Bri­tannia világot jelentő deszkáin szónokolt Nagy Williemet, rá­vették erre, vagyis megfizették ilyesmire, oké, ez legyen az ő hülyesége. Miként az is, hogy a fenemód felkapott Wesley Sni­pes, aki ha már feketéknél tar­tunk, még csak árnyékában sem fér el Denzel Washingtonnak. Tán elhiszi, vagy megeszi azt a maszlagot, hogy van olyan, mint az isteni Bruce Willis, a legdögösebb csibész akcióhős. Lelke rajta. Dehogy miként le­het egyáltalán azonos serpe­nyőben mérni ezt a szokványt a Még drágább az életed-del, az már ugyancsak fejlődésre ad okot, dehát végül is nincs ér­telme erre energiát vesztegetni az ózonlyuk fenyegető világá­ban. Az 57-es utas lényegét egyetlen szóban összefoglalhat­juk: bűn rossz. Szilágyi Norbert Miért fontosak az esőerdők? (FEB) Még súlyosabb követ­kezményei vannak az élővilágra nézve az esőerdők kiirtásának az Amazonas vidékén, mint ed­dig a tudósok gondolták: csak­nem háromszor annyi növényt és állatot pusztítottak ki, vagy fenyeget a kihalás közvetlen ve­szélye, mint ahogyan azt feltéte­lezték. Ez derült ki a műhold- felvételek legújabb kiértékelé­séből, amelyről amerikai tudó­sok a ’’Science” szakfolyóirat­ban számolnak be. E mérleg egyetlen pozitív eleme az, hogy a kiirtott erdők összterülete kisebb, mint ahogy azt az elmúlt év adatai alapján vélték. Valójában 1978 óta éves átlagban mintegy 15 ezer négy­zetkilométer esőerdőt semmisí­tettek meg. Az aránytalanul igen magas veszteség növényekben és álla­tokban viszont abból adódik, - állapították meg az amerikai tu­dósok, - hogy létalapjától fosz­tották meg az élővilágot, de nemcsak az irtásokon, hanem az ezekkel határos még élő erdők­ben is. Igen, terápia, mondja 1991-ben Lydia Barbarian, mi­kor néhány sorban bemutatja a Therapy?-t London című rova­tában az egyik vezető francia rock lapban: terápia a tagoknak, terápia a hallgatónak. Vagyis- hát: gyógykezelés. Barbarian megírja, hogy az északír trió zenéjének az égvi­lágon semmi köze sincs a dance-musichoz, „mindentől elszakadva magában áll”. Gyakran úgy érzi az ember, hogy ez a zene magától a zené­től is meglehetősen távol van. De hát olyan meglepő ez már manapság? A „Maximum Rock and Roll" című amerikai hardrcore szaklap az acid-punk kategóriá­jába sorolja a Terapy-t?-t „amely a legjobb pillanataiban a Hüsker Dü-re vagy a Big Balck-ra mlékezteti az embert." (L. Barbarian) Fyfe Ewing, a dobos, így be­szél a kezdetekről:- A független klubok nem fogadtak be, mert úgy vélték, hogy túl heavy metalosak va­gyunk, a heavy metal klubok meg eltanácsoltak, mert nem szóltunk elég nagyot nekik, és sehogyan sem tetszett, hogy a hajunk rövid. Négy évvel ezelőtt kezdődött minden, amikor a szakállas Andy Cairns (gitár, ének) meg­unta, hogy a sarki nagyáruház­A Rocklexikon 1982-es má­sodik, javított kiadásába sem vette bele a kötet szerzője Tar- dos Péter a fiatal essexi (Ang­lia) együttest, a Depeche Mode-ot, amely akkor már egy teljes éve működött. A négy fi­úban, s 1981-ben kiadott első albumukban (Speak and spell), úgy tűnik nem látott fantáziát a szerző, s nem jósolt hosszú jö­vőt a többek által csak csöröm­pölésnek nevezett stílusnak. Ehhez képest hol tartunk ma? A gitárcentrikus techno-zenét játszó DM egyike napjaink leg­sikeresebb zenekarainak. Mara­toni varázsuk talán abban rejlik, hogy stílusuk különbözik min­den más együttestől és irányzat­tól. Zenéjük mindig szívesen fogadott alternatív zene, történ­jék bármi, s legyen bárki a di­vatban. Napjainkig, az első, három hét alatt felvett album óta ösz- szesen 10 nagylemezt készített David Gahan, Alan Wilder, Martin Gore és Andrew Flet­cher. A kilencedik (Violator) után, amely Nagy Britanniában a lista 2. az USA-ban a 7. helyet érte el, s amelyet nyolc hónap alatt 1.200 000-es koncertkö­zönségnek mutattak be, úgy ban macinak öltözve szórakoz­tassa a gyerekeket. A Michelin üzembe ment szalag mellé. A közeli bárban dolgozott a pult mögött Michael MacKeengan (basszus). Addig-addig beszél­gettek, mígnem barátok lettek, s mivel egyformán szerették a zenét, rövidesen elhatározták, hogy zenekart alakítanak. A dobost, aki az egyetemen a filmszakmát tanulta, szerencsés véletlen hozta velük össze.- A kérdőjel a Therapy? után a negyedik tag! - kiáltja Caims. - Már százezren megkérdezték, miért van ott. Csak. Jól mutat, és épp odafér. Mondtam: az a kérdőjel a trió negyedik tagja! A gitáros harsányan és hosz- szan nevet. 1990-ben kiadták Meat Abst­ract című kislemezüket, még­pedig saját vállaltuknál, a trágár nevű Multifunkiotnalnél. A fel­vételt a Silverfish ismertette meg Garry Walkerrel, a Wiija főnökével, aki úgy döntött, hogy kézbeveszi a Therapy? sorsát. Már itt van a zaj-zene és egy ki­csit a grunge is Seattle-ből - gondolta -, miért ne fogalmazza éppen ő ezeket az újat hozó íre­ket. Telelfonbeszélgetések kö­vették egymást az ügyben, a há­rom fiatalember természetesen rá is állt a dologra szinte azon­nal, hisz különösebb pártfogást, segítséget Belfastban alig re­mélhettek, de azt mondták, in­döntöttek, hogy egy évig pihen­nek. Az idén márciusban kia­dott 10. LP (Songs of fath and devotion) 1992. áprilisától de­cemberig készült madridi, ham­burgi és londoni stúdiókban. Megjelenését már nagyon vár­ták a DM hívői. A tíz szám to­vábbra is őrzi a Depeche Mode védjegyeit, s a szenvedély és a mély érzések albuma. Az együttessel kapcsolatban, amely a nyolcvanas években fogant és arra rendeltetett, hogy túlélje a kilencvenes éveket, az a felfedezés történt, hogy a négy tag értékeli egymás előadását, külön munkáját, és nem érez késztetést a rivalizálásra. Va­gyis mindenki teszi a dolgát: Dave az énekes, Martin a dal- szövegíró (gitár), Alan a zenész (dobok) és Andrew (billentyűk) a kordinátor. „Azt hiszem, egy modern együttesnek ilyennek kell lennie” - jegyezte meg Andy az egyik lapnak adott in­terjújában. Az együttes történetében öt döntő fontosságú kulcs-kisle­mezt lehet meghatározni. Az első az 1981-es LP-ről a „Just can’t get enough", amelynek hangvétele a későbbiekben is jellemzi majd technopop hang­kább Írországban maradnak még, ha lehet mert nyugodtab- ban tanulnak, kísérleteznek, gyakorolnak otthon. Majd kül­dik az anyagot. Walker belee­gyezett, aztán 91-ben megjelent a Baby Teeth, egy év múlva pe­dig a Pleasure Death. Most itt az új LP egy ideje, a címe Nurse. Lassan megszokjuk: a The­rapy? zajos, kusza, itt-ott techno, dance, sajátosan meg­szerkesztett „fúziós” zenéjét, és azt hisszük, a szövegek tele vannak politizálással, militáns agitációval, vagy Anglia-elle- nes kirohanásokkal, tekintve, hogy Belfast, Eszak-írország neve sajnos összenőtt már be- nünk az ellenségeskedéssel, ter­rorral, háborúskodással. Nem! A Therapy? szövegeiben ab­szurd kis (rém)képek, a min­dennapok apró dolgai, bajai, új­sághírek jelennek meg - őrült­ségekkel vegyítve. Egy kisfiú lelövi a szomszéd kislányt, a pólójára ez van írva: senki sem tudja az én bajaimat (Meat Abstract). Vagy: egy lány ál­mában lassan kiőrli a fogait, s reggel meztelen ínyével moso­lyog (Teethgrinder). Vagy: E.T. az LSD rabja; Öld meg Bono-t; B. . . meg Woodstockot; James Joyce épp a húgommal szeret­kezik odabent. És így tovább. Vass Imre zásukat, s amellyel megjelen­nek az angol listákon. A második az 1983-ból származó siker, az „Everything counts”. A „People are people” a brit slágerlista 4. helyére jut­tatja őket, s felkerülnek az USA TOP 20-ra is 1985-ben. A DM negyven rádióállomás listáját hódította meg az 1989- 90-es kiadású, vallási ihletésű „Personal Jesus”-sal, amely Amerika történetének egyik legkelendőbb, aranylemezzé érett kislemeze lett. „Mindig csodáltam a vallást” - mondta Gore. „Nem értem igazából, de mindig is vágytam valamiféle hit után." Az utolsó kulcs a briteknél 1990-ben az év kislemezének megválasztott, milliós nagyság­rendben eladott lemez, az „En­joy the silence”. Valószínűleg újabb nagy sikerekkel bővül a DM dicsőséglistája, hisz a 10. LP-ből már fut az új sláger, az „1 feel you”. A Depeche Mode július 27-én kedden, 20 órai kezdettel lép színpadra a budapesti MTK-pá- lyán. A koncert létrejötte ezúttal is a Multimédia Kft-nek kö­szönhető. Vallus Tibor Madármentés méreggel (FEB) A patkányok a mada­rak számára veszélyesebbek, mint egy olajkatasztrófa - állít­ják a francia szakértők. Ha egy patkánymentes szigetre csak egyetlen pár rágcsáló eljut, fa­lánk utódainak néhány év alatt négymillió madár eshet áldoza­tul. Az Indiai-óceán déli részén fekvő Kerguleneken ma már évente 1,3 millió madarat fal­nak fel a rágcsálók. Ausztrália és Új-Zéland szigetein a madár­fajok 70 százalékát pusztították ki a patkányok. A francia CNRS kutatóinté­zet tudósai a Saint-Paul-szige- ten, az Indiai-óceán déli részén most patkánymérget helyeznek ki. Azért ott, mert azon a szige­ten él néhány olyan madárfajta, amely sehol máshol nincs a vi­lágon. (Legfőbb ideje, hogy közbelépjünk, mielőtt még késő nem lesz.) - mondotta Pierre Jouventin, a CNRS elnöke. Százéves a velencei biennálé Az idén fennállásának 100. évfordulóját ünneplő velencei biennálra- mely októberig tart ny itva-40 országból érkeztek kiállítómüvészek. FEB-fotó Három év után idén új, immáron a 10. nagylemezt adták ki Budapestre jön a Depeche Mode

Next

/
Oldalképek
Tartalom